1. A SZERZŐI JOGI LICENCRŐL

A lemez teljes tartalmára a Creative Commons szerzői jogi licencének 2.5 változata vonatkozik, aminek közérthető nyelven megfogalmazott kivonata megtalálható az interneten: http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.5/hu/

A következőket teheted a művel:
Szabadon másolhatod, terjesztheted, bemutathatod és előadhatod a művet, az alábbi feltételekkel.:
Jelöld meg! A szerző vagy a jogosult által meghatározott módon kell megjelölni, megnevezni a művet.
Ebben az esetben: "Kocsis Ferenc - Esszencia expedíció" feltüntetésével.
Ne add el! Ezt a művet nem használhatod fel kereskedelmi célokra.
Ne változtasd! Ezt a művet nem módosíthatod és nem készíthetsz belőle átdolgozást, származékos művet.
A szerzői jogok tulajdonosának írásos engedélyével bármelyik fenti feltételtől eltérhetsz.
A fentiek nem befolyásolják a szabad felhasználáshoz fűződő, illetve az egyéb jogokat.
A teljes licens szövege (a jogi változat) elolvasható itt:
http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.5/hu/legalcode

2. A REGÉNYRŐL

Az Esszencia expedíció ötlete még 1996 nyarán merült fel bennem. Részben a virágkorát élő Star Trek filmsorozat hatására, részben mert akkoriban kezdett komolyan foglalkoztatni a csillagközi űrhajózás gondolata. Nem egyszerűen irodalmi témaként, hanem inkább tudományos szempontból. Abban az évben léptem be a Magyar Asztronautikai Társasághoz, és kaptam meg az adeptusi fokozatot az Universum Universitas Szabadegyetemen teremtésfilozófiából. Ott kerültem munkakapcsolatba azokkal a magyar és hun kutatókkal, fejlesztőkkel, akik a következő 10 évben számtalan ötletüket megosztották velem.
A teremtésfilozófiai kutatások akkoriban még gyerekcipőben jártak Magyarországon, de a világ más részein is. Én pedig elhatároztam, megsejtve a témában rejlő lehetőségeket, hogy írok egy nagy lélegzetvételű űrhajós regényt, amiben bemutatom a lehetséges jövők egyikét. Azt, hogy mivé fejlődhet az emberiség tudománya a következő évtizedekben, évszázadokban, az újabbkori kutatási eredmények segítségével.
Egy tudományos elmélet az átlagemberek számára szinte soha nem olyan érdekes, mint a megvalósítása. A konkrét alkalmazások és következményeik már mindannyiunkat érintenek, befolyásolva hétköznapi életünket. Akár tetszik ez nekünk, akár nem. A technika fejlődik és nekünk muszáj együtt élnünk vele. De egyelőre még mi alakítjuk a technikát, és annak érdekében, hogy a technika ne alakíthasson minket rossz irányba, muszáj tisztában lennünk a lehetséges mellékhatásokkal is. Ebben a regényben azt akartam bemutatni, milyen lenne egy ideális világ, ahol a lehető legszebb, legoptimistább jövőképek valósultak meg. Nem éreztem feladatomnak, hogy a veszélyekkel riogassam az olvasókat. Biztos vagyok benne, hogy ezt majd mások sokszor meg fogják tenni a jövőben. Talán többször is, mint kellene.
A pesszimista, komor fantasztikus irodalom ma reneszánszát éli. Ezért döntöttem úgy, hogy nem fogom követni a divatot. Inkább olyat alkotok, amit szívem szerint boldogan olvasnék más szerzőktől. Mint például Arthur C. Clarke-tól, akinek a regényemet ajánlottam. Az optimizmus alapelvét tartottam szem előtt az eltelt tíz hosszú év során. Hogy mennyire jártam sikerrel, azt majd az utókor eldönti. Mindezidáig még egyetlen más könyvembe sem fektettem ennyi energiát és időt, de bízom benne, hogy megérte a fáradtságot.

3. A FELHASZNÁLT FORRÁSOKRÓL

Az Esszencia expedíció tele van különféle tudományos és paratudományos kutatási eredmények vázlatos ismertetésével. Szükség volt erre a bőbeszédűségre, hogy érthető és élvezhető legyen a műfaj kedvelői számára a történet. Nagyon nehéz volt ennyi mindent harmónikus egésszé illeszteni a regény keretein belül. Így is számtalan ötlet kimaradt a műből, amik egy része a mellékletben olvasható. A többi a folytatásban kapott helyet. Vettem magamnak a bátorságot, és többször átléptem a földi fizikai világ korlátait, hogy információkat szerezzek egynémely dologról. Beszéltem külföldi tudósokkal, azaz földönkívüliekkel, akik ide járnak hozzánk kutatni, hogy megismerkedjek az ő tudományos világképükkel is. Már amennyire képes voltam megérteni a gondolataikat a metakommunikáció révén.
Jártam magasabb dimenziókban, nagy tudású szellemeket keresve meg azon a helyen, amit minálunk általában túlvilágként emlegetnek. És az Istennek hála, hozzáférési jogosultságot kaptam az univerzumunk nagy könyvtárának, az akashának egyes részeihez is. A Beszélő Fény Krónikájában böngésztem olyan publikációk után, amik más módon egyébként nem lettek volna elérhetők a számomra. Az ilyen fajta kutatási módszerek, amiket nálunk szemérmesen csak intuíciónak, tehetségnek vagy megvilágosodásnak szoktak nevezni, nagyban hozzájárultak a könyv szerkezeti kialakításához.
Egyáltalán nem volt könnyű dolgom, még ezzel a sok segítséggel sem. Legalább egy tucat alkalommal kellett újraírnom a könyvet, folyton javítgatva és módosítgatva a technikai részleteken, míg elnyerte jelenlegi formáját. Amely forma természetesen még mindig messze áll a tökéletestől és hibátlantól, de azért remélem, nem túl ordítóak a megmaradt szertelenségek. Ezekért természetesen engem terhel a felelősség, nem a segítőimet evilágból, más világokból és a túlvilágról.

4. A HUN KISEBBSÉGRŐL

Jelen reinkarnációmban Magyarországon élek, az Európának nevezett nyugat-ázsiai félsziget kellős közepén. Ezt az országot a világ minden táján Hunniaként, Hungáriaként, vagyis a hunok országaként ismerik a többi népek. Egyedül az itt élő emberek nevezik magukat makacsul magyaroknak, vehemensen tagadva lassan ezer év óta, hogy ők hunok lennének. Lelkük legyen rajta.
Én az elnyomott, és hivatalos állami szinten a mai napig letagadott hun kisebbség tagjának vallom magam, csaknem 3000 sorstársammal egyetemben. A magyar tudósok szerint mi nem is létezünk. Nincs saját nyelvünk, nincs kultúránk, sem önálló genetikai vonalunk, sőt még írásos történelmünk sem. A hunok már régen kihaltak, eltűntek a történelem nagy süllyesztőjében. Vagy legalábbis kitartóan dolgoztak rajta a népünket elnyomó idegen hatalmak, hogy ez legyen az igazság.
Mi azonban valahogy nem óhajtottunk megfelelni ennek az elvárásnak. Hunor és Magor testvérek voltak, miként az ő leszármazottaik is. Nyelvünk alapja közös, csupán apró részleteiben eltérő, köszönhetően a sokezer éves együttélésnek. És bizony, még mindig van írásos történelmünk, saját kultúránk, és magyar testvéreink nyelvéhez hasonló ízes beszédünk. Ami nem valamiféle tájnyelv, hanem őseink szavajárása, még a nyelvferdítés előtti időszakból.
Ezt bizonyítandó írtam meg az Esszencia expedíciót a hunok által máig használt kilenc igeidőben. Ezzel is szeretném jelezni, hogy létezik kortárs hun szépirodalom, sőt költészet is. Bár a hun kultúra semmilyen állami támogatásban nem részesül, és a könyvkiadók többsége még elolvasni sem hajlandó a beküldött kéziratainkat, azért mi dolgozunk és gyarapodunk. Lehet, hogy nem divat manapság egy kisebbség tagjának lenni, mikor hatalmas új birodalmak születnek a pénz árnyékában, és a globalizációnak nevezett újra gyarmatosítás veszi el lábunk alól az anyaföldet. De mi akkor is hunok vagyunk és őrizzük elődeink tudását, bízva egy jobb kor eljövetelében.
A krónikáink szerint mi egy ősi űrutazó, igen nagy tudású és fejlett kultúrájú faj örökösei vagyunk. A hunok ősei évezredekkel ezelőtt költöztek ide a Földre, több hullámban, számos csillagrendszerből. Itt építettek virágzó birodalmat a később hullámsírba merült szigeten a Csendes-óceánon, amit ők Ataisznak hívtak. Mára sajnos nem sok maradt a régi dicsőségből. Az idő feneketlen mélysége szinte mindenünket elnyelte vagy eltorzította. Mi, itt és most csupán egy lebutult, genetikailag és szellemileg elkorcsosult, aprócska népcsoport vagyunk. Maradványa a hajdani hun törzsszövetségnek, amely évezredekig uralta Eurázsiát, és a kultúra forrásául szolgált minden későbbi, rátelepedő népcsoport számára.
Ha másunk nem is, de a tudásunk még mindig megvan, hála tudós sámánjainknak, őskeresztény papjainknak. Mi már akkor keresztények voltunk, amikor ideköltöztünk a Földre, és vallásunk alapja nem a hit, hanem a tudás vala. A természet törvényeinek alapos ismerete. És nagyon dolgozunk rajta, hogy újra teljes fényében ragyogjon az a tudás, megvilágosítva az egész emberiséget az univerzum törvényeivel és működésével kapcsolatban. A hivatásos tudósok égre-földre keresik a tudást, a megoldást a világ problémáira. Lehet, hogy többre mennének, mint hinnék. Csak meg kellene tanulniuk hunul és magyarul.

5. AZ ELEDONEIA UNIVERZUMÁRÓL

Az Eledoneia Univerzumát igyekeztem úgy megalkotni, hogy a lehető legreálisabb legyen. Éppen ezért mellőztem belőle az indokolatlan fantazmagóriákat és fölösleges álizgalmakat is. Nincsenek benne rakéta meghajtással süvítő, gyönyörű lángcsóvát vető űrhajók, mivel a rakéta elv egyszerűen alkalmatlan az űrközlekedésre. Bármennyire erőltessék is más szerzők és a fantasztikus filmek készítői ezt a műveikben. Szó sincs hiperhajtóműről és a fénysebességnél gyorsabb meghajtásról, mivel ez is lehetetlen egy anyagból készült tárgy számára. A csillagközi távolságokat más módon kell leküzdenünk ha ki akarunk szakadni a bolygónk vonzáskörzetéből.
Az emberiség ezekben az évezredekben fokozatosan egy csecsemő szellemi szintjére züllött, elfeledve, hogyan érkeztek ide elődei a távoli csillagokból. De nem lehet örökké a bölcsőben élni. Rövidesen újra muszáj lesz kirepülnünk a fészekből és új hazát keresni, mert a régit lakhatatlanná tettük.
A Hunniában élő és dolgozó tudósok kicsiny csapata évtizedek óta dolgozik a térugrás technikai megvalósításán. Munkánkat nagyban megkönnyíti, hogy a Földön és az égben egyaránt hozzáférünk népünk kozmikus tudásához. Ez segít elkerülni a tévutak többségét és jelentősen gyorsítja fejlesztéseinket. Nincs már messze az az idő, amikor újra saját térhajóink lesznek és tovább költözhetünk erről a planétáról, új hazát keresve a Tejúton. Ennek nyitányaként készült az Esszencia expedíció. Ami nem az első, és remélhetőleg nem is az utolsó könyv volt azok közül, amik az időfizikai tudásunkra épülő technológiák működését szeretnék bemutatni, közérthető formában.

6. A NAGY SPIRÁL EXPEDÍCIÓRÓL

Még meg sem jelent az Esszencia expedíció, mikor 2004-ben már több földi és égi ismerősöm elolvashatta. Kiváncsi voltam a véleményükre, észrevételeikre. Ők kérték, a könyv többszöri átolvasását követően, hogy feltétlenül legyen folytatása az eposznak. Ez egyébként eredetileg is szándékom volt, mivel olyan nagyra duzzadt a mondanivaló, hogy semmiképpen sem fért volna bele egyetlen regénybe.
A trilógia kötetei önálló történetek lesznek, részben azonos szereplőkkel és helyszínekkel. A cselekmény közben pedig igyekszem minél átfogóbb képet rajzolni az univerzumról, a benne tevékenykedő fajokról és kultúrákról, a jövő tudományáról és technikai újdonságairól és még sok minden másról. A második rész, ami a Nagy Spirál expedíció címet viseli, már 2004 óta készül. Bízom benne, hogy nem fog újabb tíz évig tartani, mire a végére érek.
A regényekkel párhuzamosan szándékomban áll több rövid novellát is publikálni idővel, amik szintén az Eledoneia Univerzumában játszódnak. Ezek olyan oldalait fogják megmutatni ennek a világnak, amiket nem tudtam a trilógiába beilleszteni. Mert a tudományos kutatás gőzerővel halad, és szinte naponta születnek olyan új fölfedezések, amik megérdemlik, hogy szerepeljenek egy irodalmi műben. Bízom benne, hogy a későbbi munkáimban leírtak nem fognak súlyosan ütközni a korábbiakkal logikailag. Ez a veszély egyébként minden fantasztikus szerzőt fenyeget, hisz semmi sem változik jobban, mint a mindig bizonytalan jövőképünk.

7. A TUDOMÁNYOS KUTATÁSRÓL

Az igazi tudományos kutatás mindig parakutatás. Hisz az ismeretlent kutatjuk. Azt, ami túl van a jelenlegi tudásunk határain. Ez bátorságot és nagy fokú elszántságot követel a lélektől. Főként azért, mert társadalmunkban máig sincs kellőképp megbecsülve az újat hozó, alkotó emberek munkája. Pedig ők azok, akiknek minden civilizált dolgot köszönhetünk. Felfedezők nélkül még a kőbaltáig sem jutottunk volna el. Aki tehát nem parakutató, az nem is igazi kutató.
A külön könyvtárban összegyűjtött paratudományos publikációkat az interneten megtalálható Eseményhorizont Magazinról válogattam ki, melynek szerkesztésében magam is részt vettem az elmúlt években. Érdemes elolvasni őket, mert érzésem szerint nagyban segíthetnek az olvasónak jobban megérteni a regényben leírtakat. Egyben ízelítőt adnak abból, milyen témákon dolgoznak manapság a hun tudósok.
Gyakorlatilag saját zsebből, mindenféle állami vagy vállalati támogatás nélkül. Főként lelkesedésből, és azon szilárd elhatározásból, hogy megtalálják a megoldásokat. A hivatalos tudomány lomha gondolkodásával és bürokratikus hozzáállásával sajnos évezredekig tartana eljutni a célba. A kívülálló amatőröknek talán pár évtized is elég lesz.
Én bízom bennük, hisz a népünk puszta túlélése függ tőlük. Ha nem járnak sikerrel, mert az emberek nem ismerik fel, mennyire fontos mindannyiunk számára a munkájuk, akkor esélyünk sem lesz elhagyni a bolygót, és megmenekedni attól a katasztrófától, amit a bölcsőjébe piszkító emberiség idézett önnön fejére.
Éppen ezért ezúton is kérem mindazon hun és magyar embereket, akik kezdik felfogni a valós helyzetet, hogy támogassák eme fejlesztéseket. Pénzzel, kétkezi munkával, eszközökkel vagy akár szóbeli biztatással is. Nagyon fogy az időnk, a feladat pedig rendkívüli. A konkrét segítséggel kapcsolatos részleteknek bárki utána nézhet az alábbi internetes honlapok felkeresésével.:

TEREMBÚRA - az idő titkainak folyóiratai - HUN FILOZÓFIA - http://www.tar.hu/netudki/

A HUNIVERSITAS KEZDŐLAPJA - http://ahun.extra.hu

Arvisura Anyahita hunlapja - http://arvisura.van.hu

Eseményhorizont Magazin - http://esemenyhorizont.uw.hu

Mivel a földi internet meglehetősen változékony architektúra, előfordulhat, hogy egy idő után a honlapok új címre költöznek. Ebben az esetben is megtalálhatók a megfelelő kulcsszavakra való rákereséssel. Ajánlott kulcsszavak: hun, hunok, teremtésfilozófia, eseményhorizont, arvisúra, időfizika.

A térerő legyen mindannyiunkkal!