Az új, Esszencia osztályú térhajók felépítése és fontosabb műszaki adatai a következők.:
A korong alakú hajótest átmérője 30 méter, legnagyobb magassága középen 8 méter. A menetkészre telepített jármű önsúlya: 250 tonna. A gyémántnál keményebb monolitikus burkolat matt szürkésfehér színű. A hajó gyakorlati hatótávolsága korlátlan. A térben történő mozgáshoz egy nagy és nyolc kisebb hajtóművel rendelkezik, valamint van egy új típusú térugró műve.
A felderítésre tervezett űrhajó személyzete 12 fő, de szükség esetén további 60 embert is be tud fogadni, ha a raktereit utasfülkékké alakítják. Rakterében 12 kisérő szondát és 6 ugrásvezetőt visz magával, valamint 4 távirányításos kutatószondát, 4 beltéri androidot és 4 asztroidot az űrbeli munkákhoz.
Az Esszencia csak a halmazközi mélyűrben képes (optimális esetben) gyorsabb térugrásokkal áthelyeződni, mint a korábbi hajók, amennyiben elhanyagolható a közeli égitestek gravitációs terének zavarása. Normál tempójú térugrások esetén másodpercenként 10 ugrásra képes, ahol a legnagyobb ugrási távolság 200 millió kilométer. A téridőben számított áthelyeződési sebessége így 2 milliárd kilométer/másodperc, ami 6660-szoros fénysebességnek felel meg.
A hajó 1 parszeknyi távolságot 4 óra 18 perc alatt képes megtenni, vagyis az Aurinó rendszer térbuborékát 5 másodperc alatt ugorja át. Az 50 parszek átmérőjű Milebó gömbhalmazon át az útja 9 napig tart. A 120 parszekre lévő Susso gömbhalmaz 22 napi útra található, míg a Tejútrendszer 5000 parszekre lévő magja 896 napra van (2,5 év).
Megnövelt vektortávolságú térugrások esetén a hajó másodpercenként 20 ugrásra képes, ahol a legnagyobb ugrási távolság 400 millió kilométer. A téridőben számított áthelyeződési sebessége így 8 milliárd kilométer/másodperc, ami 26 660-szoros fénysebességnek felel meg. Nagyjából ugyanennyi a galaxisban található legfejlettebb civilizációk hajóinak csúcssebessége is, a parafelderítő tudós sámánok szerint. Egy parszeket 64,5 perc alatt tesz meg a hajó. A Susso így 5,5 napra, a Tejút pedig 224 napra van.
Az űrhajó parancsnoki hídján elhelyezett Eszter lelke egy vaskos, két végén lekerekített, gyémánt bevonatú rúdban található, amit a hajófalba illesztettek a jármű megteremtése után. A foglalatban erőtérpajzs tartja szilárdan rögzítve a lélekbariont, nehogy a fedélzeti gyorsulás miatt kiszakadjon a helyéről és elrepüljön valahová, mert akkor a hajó irányítás nélkül marad. Az erőtér gyakorlatilag lélekcsapdaként működik és egyben óvja is a részecskét a kemény ütközésektől.
Eszter lelke az interfész tüskéin át 8 időszállal kapcsolódik az alábbi helyekre.:
1. Az űrflotta központi fővezérlő, forgalomirányító számítógép farmja.
2. A fedélzeti navigációs rendszerek vezérlője, ami az űrflotta navigációs számítógép farmjához is csatlakozik.
3. Az életfenntartó és kisegítő rendszerek vezérlője, ami az űrflotta személyügyi számítógép farmjához is kapcsolódik a honi (uvacsáni) kikötőben. Az itt futó Hajózó programon át kommunikál Eszter a személyzetével és az ügyeletes eseménykövetővel.
4. A fedélzeti teremtőgépek vezérlője, ami az űrflotta gravízió tároló számítógép farmjához csatlakozik.
5. A téri hajtóművek vezérlő rendszere.
6. A térugró hajtómű vezérlő rendszere.
7. Az ugrásvezető szondákat, kisérő szondákat, kutató szondákat, asztroidokat és a mentőcsónakot irányító vezérlő rendszer kommunikációs elosztója.
8. Az Űrhajóépítő és Javító Szolgálat (A osztály) uvacsáni fejlesztő részlegének egyik krisztere, melyen át állandóan figyelemmel kisérhetik Eszter működését.









14. melléklet