Tíz évig dolgoztam ezen a regényen. Többször félbehagytam, majd teljesen újra fogalmaztam a bemutatni kívánt történetet, oly nehéznek látszott hűen megragadni a lelkemben élő koncepciót. Végül mégis elkészült - a Napistennek hála - és olyan lett, mint szerettem volna.
A történetet színesítő tudományos hipotézisek egy több, mint tíz éves kutatómunka összegyűjtött eredményeiből kerültek kiválogatásra. Tömörebb lett, mint szerettem volna, és bővebb, mint mások szerették volna, de hát minden gondolatnak korlátot kell szabni, nehogy tovaszálljon a végtelenbe. Az évek alatt bőven lett légyen időm különféle szakemberekkel és szakszellemekkel beszélgetni. Rengeteg földi és égi publikáción rágtam át magam, s az egyre terebélyesedő jegyzeteim halmából egészen az utolsó fejezetig gyúrtam, formáltam a regényben szereplő univerzumot.
A tudományos alapkutatás hagyományosan az a műfaj, ami előszeretettel csúszik át a paratudományok területére, az ismeretlenbe. Az Esszencia expedícióban leírtak ettől függetlenül nem a nekivadult fantázia szüleményei. Legfeljebb egyes ötletek még nem terjedtek el a Föld köztudatában, ami viszont csak idő kérdése. Az utókor majd megítéli, mennyire voltak helyesek a ma feltételezései.
Szerintem egy író számára nincs nehezebb, mint olyan sci-fit írni, ami hosszú távon fogyasztható és korszerű marad, s talán még száz év múlva is élvezhető olvasmány lesz. Ebben a műfajban kedvenc alkotóim egyikeként tartom számon Arthur C. Clarke-ot, a tudományos fikcióregények világszerte népszerű szerzőjét, akihez fogható író nagyon kevés szaladgál ma a Földön, sajnos. Neki ajánlottam ezt a regényt tudva, egyszer majd el fogja olvasni... ha földi életében nem, utána biztosan.
Határozott szándékom vala egy szelíd, "csökkentett erőszak tartalmú" történetet gépbe billentyűzni egy jó, szép és boldog világról. Amilyenre mindannyian vágyunk, ahol szívesen élnénk akár ezer évig is. Mindez nem utópia, csupán távolinak tűnik a jelenlegi globális helyzetünkhöz képest.
Mindannyian tudjuk, látjuk, hogy az emberiség megrekedt a fejlődésében az utóbbi évtizedekben. Vagy inkább mellékvágányra futott, ahonnan még van visszatérés? A jóléti állam modellje komolyan betegeskedik a gyakorlatban, a nem megfelelő tudásunk és a társadalmunk rosszul szervezettsége okán. A földi civilizációcska pedig teljes erővel rohan az önpusztítás felé.
Manapság a sci-fi szerzők munkái szinte kivétel nélkül pesszimista és sötét jövőképeket sugallnak a közönségnek. Úgy vélem, túl sok a harc, a vérontás, a gonoszság és a bűn ábrázolása az írott irodalomban és a filmeken egyaránt. Szükségünk van a jó példákra, az optimista hozzáállásra. A tudásra, a reményre, a hitre, hogy a problémáink megoldhatók és lehet jobb, sokkal jobb világot teremteni. Enélkül nem fog menni. Mert amit elképzelni sem tudunk, azt megteremteni is képtelenség.
Végezetül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak az intelligenciáknak, akik itt a Földön, valamint a szellemi világból és a Földön kívülről segítették, inspirálták a munkámat. Neveket nem említek, hogy minden felelősség megmaradjon az én vállaimon a könyvben elkövetett tudományos és paratudományos szertelenségekért.
A terjedelmi korlátok miatt kihagyott gondolatok és ötletek sem fognak kárba veszni, mert a történet folytatása már készül - Nagy Spirál expedíció címmel. Remélhetőleg ennek befejezésére nem kell újabb évtizedet várnia a Tisztelt Olvasóknak.

Vissza a tartalomjegyzékhez