Kirándulás Bécsbe (levél barátaimnak)

2005 Augusztus 25-28 közt voltunk Bécsben egy hárfaművésznő ismerősünknél hárman, két barátommal. A macerás szervezésnek köszönhetően úgy alakult, hogy én mentem elsőnek, csütörtökön délelőtt a nemzetközi gyorssal, ami egyébként Dortmundig megy. A vonat annyira tele volt, jobbára fiatal német turistákkal, mintha épp kiürítenék Budapestet a közelgő frontvonal miatt és ez lenne az utolsó járat, mielőtt a tálibok bevonulnak.

A 4 napos turistajegyet még odahaza vettem a menetjegyirodában. Az egész árú jegy 8650 Ft volt, ami Budapest (Keleti) és Bécs (West bahnhof) között használható, plusz Bécsben minden tömegközlekedési eszközön korlátlan és ingyenes szaladgálást biztosít (villamos, busz, U-bahn). Petya barátom délután jött utánam, mert hirtelen dolga akadt még otthon, így egyedül kellett disszidálnom a hétvégére. A menetidő kb. 3 óra, közben a vonat megáll: Kelenföld, Győr, Hegyeshalom, 2 osztrák falu és a Westbahnhof. Út közben kétszer volt jegyellenőrzés: a magyarok és az osztrákok részéről. Kétszer volt útlevél ellenőrzés is, bár ha van személyi igazolvány kártyája az embernek, az is jó.

A határon áthaladva az első volt, amit észrevettem, hogy megszűnt a vonat kerekeinek zakatolása. Magyarországon a vonatok zakatolnak a síneken. Eddig azt hittem, ez a természetes, mondhatni a dolgok rendje, de most kiderült, hogy tévedtem. Az osztrák síneken csöndben, majdnem zajtalanul siklik, szó szerint suhan a vonat! Ugyanaz a szerelvény, ami vidéken majd leesik a sínekről és szinte kirázza az utasokból a lélekbariont, ott egy hajó nyugalmával osont végig az acélvágányon. Hát igen, ez már a külföld!

A második dolog, amit észrevettem az volt, hogy Nickelsdorfnál a táj tele van most épülő szélerőművekkel. Mindkét oldalon, egész a látóhatárig legalább 1000 széltornyot láttam. Akár egy erdő, sok-sok 15-20 méter magas fehér torony áll a mezőkön, tetejükön három ágú lapátokkal. Pont szélcsend volt, úgyhogy csak néhány forgott lassan. Párat épp építettek. Én meg irigykedtem, hogy ezeknek mennyivel okosabb kormányuk van, mint nekünk.

Aztán megérkeztem Bécsbe. A császárvárosi West Bahnhof vasúti pályaudvar egy régi, nagy és csúnya betonhangár, ami még a Déli-pu.-nál is rondább szerintem. A levegő viszont ugyanolyan mocskos és fullasztó a kipufogó gázoktól, mint kis hazánkban, úgyhogy ebben még nincs különbség. Az utakon csak nyugati kocsik futnak, a keleti blokkból származó, járműnek látszó tárgyakat egyáltalán nem láttam.

Ildikó (a vendéglátónk) kijött elém a kocsijával és rögtön elmentünk hozzá. Grinzingben, a város északi részén lakik albérletben, egy peremkerületben. Egy gazdag osztrák család 2 emeletes magánházában bérelnek egy 3 szobás nagy lakást. A nagy alatt azt értem, hogy a szobák is nagyok és a belmagasság is nagy, legalább 4 méter. A "családi" ház egy kisebb palota egyébként. Ami feltűnt, hogy a konyha és fürdőszoba egy helyiségben van elhelyezve. Ez a bécsi bérházakban általános jelenség. Tehát van egy hosszú szoba, ahol elöl van két csap, aztán a fürdőkád, majd a gáztűzhely, szemben a hűtő és a konyhaszekrények. Ez ott így szokás, praktikussági okokból, mert kevesebb csövet kellett bevezetni a régi épületbe. Az újak már nem ilyenek állítólag.

Délután voltunk egy Merkur nevű nagy bevásárló központban. Ez az egyetlen egész Bécsben, el se hittem először. A belvárosban sok a kis bolt, ezerszámra van belőlük, míg nagy bevásárló központjuk csak ez az egy darab van. Ráadásul teljesen átlagos kinézetű, meg sem közelíti a budapesti plázák fényűzését és parasztvakítását. Még a Maria Hilfer Strabbe (bocsánat, Strassze) is csak kis boltokkal és butikokkal van tele. Náluk nem folytotta meg a kiskereskedelmet a multi szuperáruházak özöne. Nálunk egyre inkább az a szokás, hogy a fogyasztói társadalom hívei a nagy bevásárló központokban, a vásárlás vallásának katedrálisaiban hódolnak az árúk istenének, míg a bécsiek megmaradtak az ősvallásnál, amit számtalan apró kis bolt kápolnában űznek szorgalmasan.

Feltűnt, hogy az egész város tele van földalatti parkolókkal, főleg az újabb épületek alá építettek ilyeneket kötelező jelleggel. A Merkur bolt egyébként belül olyan, mint a Teszkó vagy a Spár, de sokkal többféle sajtot lehet kapni, mint nálunk. Vettünk egy csomó mindent, és a kirándulás egyik hasznaként megállapíthattam, hogy az osztrákoknál kapható joghurt finomabb, mint a miénk, a sajtok is jók, a kenyerük viszont sokkal vacakabb. Pedig a magyar kenyér is kész szégyen ahhoz képest, milyen volt 20 évvel ezelőtt (nem beszélve a házi sütésűről). Több féle ételt is kipróbáltam a 4 nap alatt, persze nem mindent, mert van bőven választék. Azt ettem, amiket Ildikó javasolt mondván, hogy azok a jó minőségűek. Hmm. Ha a bécsiek gyomra bírja ezt, az ő bajuk. Ami nagyon tetszett, az egy csokis ostyaszelet volt, ebből több zacskóval is vittem haza. Aztán vettem csak észre, hogy nálunk is lehet kapni, csak eddig még nem fedeztem fel eme édesség értékeit, belbecsét és zamatát... stb.

Az élelmiszerek ára egyébként magasabb a magyarnál, kb. 1,5-2-szer többe kerül minden. Vettünk Schlossgold sört, mert ezt itt lehet kapni. Magyarországon nem nagyon van belőle, csak reklámozzák, de nincs a boltokban. Nekem ízlett, szerintem ez volt eddig a legfinomabb sör, amit ittam, nyilván mert nem volt benne alkohol. Az alkohol csak elrontja az italok aromáját, tisztelet a kivételnek.

Délután kimentünk Petyáért az állomásra, majd bementünk a belvárosba és megnéztük a Minorita templomot, ahol az egyik falra Napóleon parancsára fölfestették Michelangelo Utolsó vacsorájának pontos másolatát. Ezt lefényképeztem, megemlítve a rövidesen moziba kerülő Da Vinci kód című filmet. Utána voltunk még pár templomban és gyalog csavarogtunk a városban estig.

Ami feltűnt, hogy minden utcában tömött sorokban állnak a különféle táblák. Jobbára kresz táblák, hogy ezt tilos meg azt tilos, néha 1 méterenként, akár egy erdő fái. A közlekedés szépen agyon van szabályozva. Főként azért, mert a városban kb. kétszer annyi autó van, mint amennyi elfér szerintem. Csupa bmw, audi és merci. Parkolni őrült nehéz, jobbára szerencse kell hozzá meg fél órányi körözés az adott kerületben. Ezek még rosszabbul állnak, mint Budapest, de majd felzárkózunk hozzájuk, ebben nem kételkedem.

Este vacsora után kimentünk a Práter nevű parkba, ami olyan, mint nálunk a Vidámpark, csak vagy 100 évvel korszerűbb technikailag és háromszor nagyobb területileg. Ingyen be lehet menni és csak azért kell fizetni, amit ki akarsz próbálni. Néhány szót mondanék a látnivalókról.

Van 4 különféle méretű gokart pálya, amiből kettőt ki is próbáltunk. Van több óriás hullámvasút és ciklon, bungie jumping torony, két óriáskerék, ejtőtorony szabadeséses zuhanáshoz, kísértetház, egy csomó céllövölde és célbadobó, meg körhinták dögivel. Láttam olyan óriási műanyag harangot, aminek a nyelvére lehet fölülni körben és aztán meghintáztatnak rajta ide-oda. Bolond egy dolog, de ezek a népek zabálják. Meg van egy csomó biliárd és játékterem. Mi biliárdoztunk, tanítottuk Ildikót is a fortélyokra. Jól elvoltunk ott éjfélig. Csütörtökön egyébként jó idő volt, pénteken már hűvösebb és esős. Itt hidegebb és nedvesebb az éghajlat, mint nálunk, mivel az Alpok ott van a láthatáron.

Pénteken bementünk a vasútállomásra Berciért, aki harmadikként érkezett meg, majd ismét várost néztünk és templomokat fényképeztünk. Voltunk a Stephans dómban, ahol épp egy magyar nyelvű misét tartottak és az érsek megálldotta az új kenyeret. Utána magyar hagyományőrzők műsora volt kint a téren, táncosok és zenészek, ezt egy darabig néztük, de elég sokáig tartott, úgyhogy tovább álltunk. Még az egyik 65 méteres toronyba is felmentünk lifttel (4 euro), ahol sikeresen lemerült a fényképezőgépem eleme, és mivel a tartalékot otthon hagytam, nem tudtam fotózni a város látképét. A toronyban van egy 23 tonnás Pummerin nevű harang. Nem tudom, hogy hozták föl ide, de ha valaha is le akarják majd vinni, meg sem áll a pincéig.

Bécsben kevés embert látni az utcákon relatíve. Egyedül a dómnál és környékén van állandóan nagy tömeg. A sétálóutcán itt sok élő szobrot láttunk: ezüst színűre festett embert, beöltözött echte indiánt, klasszikus ruhájú úrihölgyet, meg voltak utcazenészek is. Az egyik vizes poharakon húzogatta az ujjait és úgy adott elő komolyzenei darabokat. Volt utcai bűvész is, ennek a műsorát is végignéztük. Oldalról nézve végre láthattam, hogyan csal a fickó a kezével. Hehe!

Bementünk a Leopold múzeumba, ami a múzeum negyedben található. Az egész épület egy vadonatúj, vajfehér márványból emelt kocka. Nagy, jellegtelen és gusztustalan. Belül is minden márványból van, amitől hidegnek és embertelennek tűnik. A kiállított képek egyébként a legnagyobb osztrák festő mesterektől voltak, de nekem alig a 10%-uk tetszett. A többi ronda mázolmány volt, egy Schille nevű pasastól és társaitól. Mutatja a helyiek ízléstelenségét, hogy ami tényleg jó kép volt, szép és élvezhető, azt meg gondosan eldugták egy sarokba, mintha szégyelnék. Alig találtam meg. Ráadásul hatalmas falfelületek maradtak üresen, kihasználatlanul. Nekem senki ne mondja azt, hogy egy múzeumnak nincs elég kiállítási tárgya, mert körberöhögöm! Biztos tele van a raktáruk szebbnél-szebb mázolmányokkal, csak nem merik őket megmutatni, nehogy valaki elismerően nyilatkozzon róluk!

Este Petyát kikísértük a vonathoz, mert vissza kellett mennie Budapestre, aztán körbeautóztuk a belvárost. Bécs éjszaka gyakorlatilag kihalt. Pénteken este 9-kor már minden utca tök üres volt, az éttermek és kocsmák szintén. Megnéztük! Az itteniek nagyon maguknak való népek. Ildikó szerint ha nemzeti ünnep van, még jobban kihal a város, mintha elvitte volna a népet az ebola. Minden bolt és kocsma bezár. Itt nincsenek nonstop boltok (egy sem!) és ünnepnapkor semmilyen rendezvény nincs. Zárva minden múzeum, kocsma, mozi, stb. Szörnyű! Ülhetsz otthon és tévézhetsz. Tiszta középkor.

A bennszülöttek szigorúan elhatárolódnak az összes bevándorlótól, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű, tehát gyakorlatilag lehetetlen velük barátkozni, ismerkedni, keveredni. A faji szegregáció maximális, úgyhogy mindenki a saját fajtájával haverkodik. Ez nem újdonság, a globalizáció a magyarokból is masszívan előhozza a nemzeti öntudatot, ahogy elárasztanak minket a cigányok, négerek, arabok meg kínaiak. Építjük a szép új Európát, de láthatóan mindenki csak a magáét, magának. A nagy vasfüggönyt lebontottuk, helyette itt van a 400 millió kis vasfüggönyöcske világa.

Szombaton ismét jó idő volt. Ezúttal busszal és U-bahnnal mentünk be a városba, ismét templomokat nézni. Ebben a városban annyi a templom, mint Budapesten az üres irodaház! Persze ez nem jelenti, hogy a helyiek juj de vallásosak lennének, mert csak turisták járnak beléjük bámészkodni. Megnéztük például a Karls kirchét, egy gigantikus templomot, a két oldalán hatalmas kőoszlopokkal. Ezt a pestis járvány után emelték, a kupoláját belül éppen tatarozták és föl lehetett menni lifttel az állványzatra. Izgi volt közelről megnézni a freskókat. Ennél szebb talán már csak a hulladék égetőmű, ami a város közepén áll és úgy néz ki, mint egy kilátó torony. De ez senkit nem zavar, a helyiek úgy megszokták a szmogot, hogy kifejezetten örülnek a kéményből szivárgó friss, üde, agyontisztított levegőnek. Bercit nem érdekelték a múzeumok, amik egyébként igen drágák, általában 5-10 euróba kerülnek. Úgy láttam, nem éri meg itt múzeumba járni.

Bécsben 5 db metróvonal van, ezek: 1, 2, 3, 4 és 6. 5-ös számú U bahn nincs, senki sem tudja, miért! Ha egyszer feltárják Bécs romjait a régészek, sok ezer év múlva, ezen késhegyre menő vitákat folytathatnak majd, hogy hová lett az 5-ös vonal! A szerelvények időnként a felszínen és a felüljárókon is közlekednek, szerintem tök idióta megoldásként. Mint akik nem tudták eldönteni, hol vezessenek a sínek.

Este ismét elmentünk a Práterbe és gokartoztunk, Berci fölült a ciklonra és az ejtőtoronyra. Nagy tömeg volt, aztán minigolfoztunk egy elhanyagolt betonpályán. Ez nagyon tetszett, mind most játszottunk először és én nyertem a menetet. Utána szabadtéri biliárdot játszottunk, amit Pit-patnak hívnak. Ezt elvesztettem. Éjfél után kerültünk haza, fáradtan, de azért még sokáig beszélgettünk.

Vasárnap megint rossz idő lett, hideg és szemerkélő eső, ahogy hullott a köd. Ennek ellenére kimentünk Schönbrunnba és megnéztük a kastély parkját, majd a Hundertwasser múzeum földszintjét, bejáratát, mielőtt vonatra szálltunk volna.

A kastély parkja szó szerint óriási, elférne benne egy kisebb város. Gyakorlatilag egész napos séta bejárni a területét. Ha mindenhová be akar menni az ember, akkor egy teljes árú bérlet 35 euróba kerül, ami szerintem rablás. De még a szűkített programú belépő is 15 euro. Voltunk az élő sövény labirintusban, ami szerintem kicsi volt és nem lehetett benne elveszni, bárhogy próbáltam is. Meg fölmentünk a Gloriettéhez lefényképezni a várost. Feltűnő szerintem, hogy ahhoz képest, hogy az osztrákok elűzték a császárukat, tehát a Habsburg házat trónfosztották, és állami tulajdonban vannak a kastélyok, mégis mekkora személyi kultuszt csinálnak Ferenc Józsefnek és Sissi királynőnek. Szerintem életükben nem imádták őket ennyire! Hatalmas turista biznisz épült ki eme két ember emléke köré, a szuvenírboltok legalábbis csurig vannak a hozzájuk kapcsolódó holmikkal.

Befejezésül elmondanám, hogy Bécsben az utakon nincs sehol szemét, kosz vagy kátyú. Figyeltem, de egyet se láttam! Se eldobott csikk, rágógumi, chipses zacskó, se törött facsemete, semmi! Minden útjelzés frissen festett, mintha tegnap készült volna. A tömegközlekedés profi, sűrűbb mint Budapesten, ráadásul nincsenek ellenőrök. Pedig sok a városban az arab, a török és a turista. Itt úgy tűnik nem szokás bliccelni. Persze az is lehet, hogy nem mernek, mert ha valakit mégis rajta kapnak, helyben agyonlövik vagy ilyesmi. Nem tudom mi a trükkje, de nálunk is lehetne használni.

Kellemes felismerés, hogy még a város erdei részén sincsenek legyek és szúnyogok. A rovarvilág kihalt a városból, hála a fojtogatóan mocskos levegőnek. A fák és füvek még bírják, nem tudom hogyan. Én nem élnék itt oxigénpalack nélkül, az biztos! Egyébként minden ház fala tiszta, frissen takarított és tatarozott. Ehhez képest Budapest egy ócska koszfészek. Az emberek mind németül és angolul beszélnek, ott a nyelvtudás hétköznapi dolog. Magyarul csak a magyarok beszélnek. Azt hiszem nekem egyszer bőven elég volt ebből a városból. Remélem többet nem kell ide eljönnöm semmi okból.

Pislogó