Az ezredforduló tájékán támadt az az ötletem, hogy a kertünkben vígan tenyésző takarmány tököket ősszel, a betakarításkor hasznosítani fogom művészi célra. Kedvenc rambó késemmel nyomban neki is láttam kifaragni őket, majd mécsest téve beléjük a kerti fák alá kerültek, ahol éjszaka jól láthatók voltak az utcán elhaladó kevéske ember számára.
Az első évben mérsékelt sikert arattam eme romlékony műveimmel, de a második esztendő meghozta a sikert, mert több szomszéd is odaóvakodott, udvari töklámpást kérve tőlem ajándékba. A tökfaragásban rejlő üzleti lehetőség a harmadik évben bukkant fel, egy véletlenül arra járó öreg német turistanő formájában, aki kemény 1 eurót kért egy faragványomért. Természetesen nem adtam el neki, azzal az ürüggyel, hogy kérem ez művészet, nem üzlet! Ami miatt később kaptam is rendesen a családomtól és rokonaimtól, mikor meghallották a hírét. Addig ugyanis senki nem vette komolyan alkotói szenvedélyemet, utána viszont egyből hangoskodni kezdtek, hogy milyen pihent agyú vagyok, ebből jó üzletet lehetne csinálni, és majd ők eladják a műremekeimet és sokat fognak keresni vele!
Egy meg nem értett zseni sértődékenységével engedtem a kényszernek, de persze soha többet nem jött arrafelé senki, hogy bevásároljon a muslica vonzó sárga tökfejekből. Én pedig azóta is művészkedem, s néhány alkotásomat fényképen is megörökítettem az utókor számára.
Készült: 2009.04.
A 2014-es alkotásaim:
