A TÁRSKERESÉS NEHÉZSÉGEI

2008-ban úgy döntöttem, regisztrálok néhány internetes társkereső hálózatba, hogy hozzám illő menyecskét találjak elfogadható földrajzi távolságon belül, azaz a megyében. Három helyen csináltam meg ugyanazt az adatlapot, azonos képekkel és szöveggel, hogy még véletlenül se vádolhassanak azzal, hogy skizofrén vagyok vagy szélhámozó. A keresési akció egész évben tartott, s ezalatt naplót írtam, megörökítve az utókor számára férfias eszmefuttatásaimat. Az alábbiakban közlöm ezeket, mindenki okulására.

1. A társkeresés nehézségei (2008-06-19)

A társat kereső nők jelentős része szerint nehéz az interneten társat találni. A férfiak többsége teljesen komolytalan, akikkel szóba állni sem érdemes, mert vagy mindenfélét hazudoznak vagy tahók, illetve csak szexet akarnak, és más semmit. Ez elég gáz végeredménynek tűnik, hat hónapnyi megfeszített keresgélés és billentyű ütögetés után. Főként, mert ezzel tulajdonképpen engem is előre leégetnek, mint a férfi faj egyik prominens képviselőjét. Ha már alapból úgy közelítenek hozzám, hogy na persze, itt egy férfi...! És közben szinte átjön a lesajnáló gesztus a kábelen keresztül, akkor nehéz jó képet vágni hozzá. Mert ugye, ha nekiállok bizonygatni, hogy ugyan kérem, én nem vagyok olyan, becs szóra, akkor rögtön jön a gyanakvás, hogy vajon igazat mondok-e? Nem tudom, ki hogy van vele, de én barátnőt szeretnék, nem egy árgus szemekkel figyelő hekust vagy titkosszolgát, aki csak azt lesi a kihallgatóban, vajon mikor kapja rajta az őrizetest egy füllentésen vagy pontatlanságon?
Egyébként egyszer összeakadtam egy ilyen nővel. Tisztára ellenséges és gyanakvó volt, már alapból, minden ok nélkül. Szerintem nagyon a bögyében lehetett valami, mert gyakorlatilag bármit írtam, abba azonnal belekötött és vádaskodott, kritizált, piszkált. Végül sértődötten letiltott engem, mint rossz embert és utána fűnek-fának megemilezte a rendszerben, hogy én milyen rossz és hazug ember vagyok. Ezt onnan tudom, hogy a következő hónapokban több nő is jelezte, akikkel leveleztem, hogy kapott ilyen emilt, amiben többek között rám is figyelmeztették, mint köz és nőveszélyes szélhámozóra. Tehát mindent megtett a csaj annak érdekében, hogy néhány levélváltás után engem (és több más férfit, aki balszerencséjére ugyanígy járt), mint frissen talált ellenséget végleg kicsináljon a rendelkezésére álló eszközökkel. Még jó, hogy nem indított hacker támadást a gépem ellen! Erre a magatartásra csupán annyit tudok mondani, hogy az illető nőszemély honlapot tévesztett. Egy társelűző oldalra kellett volna regisztrálnia, nem egy társkeresőre.
Úgy gondolom, kellene végre egy társkeresésügyi ombuszman ebben az országban, aki tesz valamit az efféle ügyekben és képviseli az elnyomott és igaztalanul vádolt férfifaj szenvedő képviselőit a vérmes amazonok gaz rágalmaival szemben. A kérdés csak az, vajon megszavazza-e a pár-lament? Vagy csak lamentálnak róla...?

2. Belefutottam (2008-06-20)

Nemrég belefutottam az egyik társkeresőn az unokahúgomba, gyanútlanul levelet írva neki. Ő időközben felnőtt és érdekes mód fel sem ismertem a fényképe alapján, mivel évek óta nem találkoztunk. Akkor duci volt és csúnyácska, mostanra viszont szépen lefogyott és csinos lett meg nőies. Tényleg! Megdöbbentő a változás. A csaj szerencsére felismert engem, mert az én fizimiskám ellenben nem változott az elmúlt 15-20 évben (a férfiszépség előnye a nőivel szemben, hogy sokáig megmarad!), és vidáman visszaírt, hogy szia rokon! Hogy mik vannak! Kicsi ez az ország! :-)
Egy másik társkereső oldalon nem sokkal később rátaláltam a kozmetikusnőm képére (és adatlapjára). Amikor legutóbb bekente és pattanástalanította az orcámat, csalható férfi ösztönömmel megéreztem rajta, hogy alighanem facér. Most örömmel konstatáltam, hogy tényleg. Már csaknem nyolc éve járok hozzájuk, rendszertelen rendszerességgel kezelésre, és csevegő viszonyban vagyunk egymással. A legutóbbi alkalommal valahogy érződött rajta, hogy alig akart elengedni a kezelés végén. Mintha arra vágyna, hogy folytassuk még a csevelyt, akár a szalonon kívül is. Én pedig most kissé lükének érzem magam, amiért nem kezdtem el vele rögtön flörtölni, kiaknázva a lehetőséget. Elvégre én csinosnak találom, ő meg testközelből ismeri a képemet. Lehet, hogy megtetszettem neki...? Néhány pattanás és szőrszál kimondottan jól jön az embernek ilyen helyzetben...
A következő alkalommal próbára tettem, de addigra az események meghaladták terveimet, mert a hölgy párt talált magának és kilépett a társkeresőből. No comment...

3. Női elvárások (2008-06-21)

Sok nő panaszkodik nekem arra, hogy az interneten társat kereső férfiak mind komolytalanok, csak szexet akarnak és sok esetben közönségesek, illetve tahók. Ennek kapcsán felmerült bennem a kérdés: nem lehetséges vajon, hogy azért tűnnek a srácok komolytalannak, mert viccesek próbálnak lenni? Például, mert így akarnak bevágódni, jópofának próbálva beállítani magukat, több-kevesebb sikerrel. Ez egyébként megszokott "női fej elcsavarási technika". Amennyire tudom, sok leányzó kifejezetten azt szereti, ha "nagy dumával" fűzik az agyát, amibe a poénos megjegyzések és bókok éppúgy beletartoznak, mint az okosságok és műveltség fitogatások. Más nők persze épp ellenkezőleg vannak ezzel, nem értékelve az igyekezetet.
Szerintem kellene a társkereső rendszerek adatlapjára egy olyan fejléc is, ahol mindenki beállíthatja, hogy milyen stílusú ismerkedős leveleket látna szívesen. Azaz mire vevő, hogyan érdemes próbálkozni nála. Ilyenekre gondolok például: komoly hangvételű, vicces, jópofa, rámenős, feltűnően udvarias, óvatoskodó, stb. Mert akkor ennek megfelelően lehetne már eleve megszólítani az illetőt, az első levélkében, hogy azt kapja, amit szeretne...
Az, hogy a nők szerint a férfiak (csak) szexet akarnak, szerintem természetes dolog. Ha nő lennék, rögtön gyanakodnék arra a férfira, amelyik nem szexet akar. Mert a férfiak mindig akarják. Biológiailag. Minden más ezután jöhet csak, elvileg. Fordított helyzetben, tehát ha azt nézzük, mit akarnak a nők, bizony nincs lelombozóbb egy férfi számára, mint amikor azzal szembesül, hogy a nő csak gyereket akar, csak házasodni akar, csak eltartót akar maga, meg a gyereke számára, stb. Ezek ugyanis mind pénzigényes műveletek egy kapcsolatban, míg a szex gyakorlatilag az élvezetről szól és a szórakozásról. Szóval ha egy nő azt akarja, hogy először fizessek, akkor ettől nem egy társkereső oldalon fogom érezni magam, hanem egy piros lámpás intézményben. Ez ilyen egyszerű. Úgyhogy nem is ragozom tovább.
Amúgy egyszer volt olyan, hogy azt válaszoltam egy sértődős nőnek, aki arra panaszkodott, hogy őt minden férfi csak le akarja fektetni, hogy addig örüljön, amíg egyáltalán le akarják fektetni. Mert ez azt jelenti, hogy kívánatos. Az lenne az igazi baj, ha a férfiak nem akarnák lefektetni, mert akkor ez azt jelentené, hogy nem kell nekik és egyedül fog maradni. Ezen elgondolkodott a hölgy és többet nem panaszkodott. :-)
Tehát hölgyeim! Tessék végig gondolni a dolgokat! Ha férfit akartok, azt először el kell csábítani, majd ha jónak bizonyul, utána meg is kell tartani. Mivel lehet ezt megtenni? Íme néhány privát recept tőlem:
1. Legyél szép és kívánatos. Tudj harmónikusan öltözködni és viselni a ruháid. Szóval ne lógjon rajtad a ruha, mintha vasvillával hányták volna föl rád. Lehet, hogy egyesek szerint divatos a szakadt farmer, meg ha belelóg a nadrág szára a sárba, de hidd el nekem, a férfiak nem a toprongyos, koldusnak vagy rabszolgának álcázott nőket kedvelik. Nem kell kihívóan öltözködnöd, de sokat nyom a latban, ha meglátszódnak rajtad az idomaid, diszkréten kidombodorva elöl-hátul. A ruha feladata nem csak az, hogy eltakarjon, hanem az is, hogy megmutasson. Az egyes ruhadarabot színösszeállítására szintén nem árt figyelni, hogy egységes legyen az összkép, ne színesen tiritarka, mintha sötétben öltöztél volna fel.
2. Ne sminkeld agyon magad, mert az arcod nem homlokzat, hogy vastagon be legyen vakolva. Ne legyen kitépve a szemöldököd, mert az olyan bányarémesen hat, mintha lepörzsölt volna egy lángszóró. Ne legyél agyon szoláriumozva, főleg ne szőke hajjal, mert az is természetellenesnek tűnik, mintha egy fénykép negatívját látnám. Ne pakolj magadra fél kiló ékszert, csörgő-zörgő vicket-vackot, mert nem vagy te bazári majom. És ne fesd a körmöd feketére, barnára, zöldre, magenta színűre vagy egyéb, hányingert keltően idegen színre. Az átlátszó vagy halvány rózsaszín körömlakk tökéletesen megteszi. Ha nagyon dögös akarsz lenni, a sokadik randin már lehetsz piros körmű is. A rúzst is csak diszkréten használd, mert ha elmázolódik, bóhocos pofit kölcsönöz neked. Jobb ha a férfi veled nevet, mintha rajtad nevetne.
3. Ne kéresd magad (túlságosan) ha szexről van szó. Egy picit mindenképpen kéretned kell magad, mert a diszkrét húzódozás vonzó a férfiak számára, hisz előhívja belőlük a hódítót. Szóval a nagy nehezen első szóra nem jó taktika, a második vagy harmadik szóra viszont kellemesen vonzó. Érződjön rajtad, hogy kapható vagy, de nem azonnal, hanem némi pedálozás után.
4. Ne riogasd a férfiakat azzal, hogy gyereket akarsz tegnapra. A gyermekvállalás komoly dolog és hosszú távú pénzügyi vonzatai vannak, főleg egy válsággal küszködő társadalomban, épp ezért nem ezzel kell kezdeni. A párkapcsolat, mint a nevében is benne van, két emberről szól. Ha rögtön egy harmadikról is szólna (gyerek), akkor triókapcsolatnak hívnák. Ettől függetlenül a türelem "oázó" rózsát is terem...
5. Ne sírj és ne panaszkodj állandóan. A férfiak lelke nem szemeteskuka, hogy ilyesmikkel tömjed, tövig lerágva a fülüket. Heti egy nyafogás bőven elég egy átlagosan edzett férfiembernek. Ha ennél többre vágysz, menj pszichológushoz vagy kínozd a litániáddal a barátnőidet, beosztottaidat, háziállatodat, stb.
6. Ha macsó, belevaló férfit akarsz, ne azzal kezdjed, hogy papucsférjet próbálsz faragni belőle. A dögös, belevaló nőket akaró férfiak sem azzal kezdik, hogy papucsfeleséget faragnak a másikból. Ha magad alá gyűröd a másikat, nem csak az ágyban, de az életben is, végül azon kapod majd magad, hogy a pasidból kisfiú lett és te lehetsz az anyukája. Elég kiábrándító, nem?
7. Ha őszinteséget vársz a másiktól, legyen erőd azt elviselni. Nincs kiábrándítóbb, mint egy olyan nő, aki folyton megsértődik mindenen és nem tudja elviselni az igazságot (a másik nézőpontjából persze). Sok olyan nővel találkoztam már, aki szóban őszinteséget várt el, de amikor megkapta, sikítva elmenekült és felkapta a vizet, mintha képen törölték volna. Ha nem tudod elviselni az igazságot, akkor kerüld el és engedd meg a másiknak, hogy kedvedre való dolgokat hazudhasson neked. Ez még mindig jobb, mint civakodni. Persze idővel minden simlisség kiderül, de addig is legalább boldogok voltatok.
Kb. ezek a legfontosabbak, amiket jó szívvel tanácsolhatok. A többin még gondolkodom.

4. Nyitott ablak - csukott ablak (2008-06-23)

Az alábbiakban egy párfilozófiai eszmefuttatást szeretnék megosztani az olvasóimmal.
A nők hasonlíthatók egy olyan ablakhoz, ami többnyire csukva van, és csak ritkán, megfelelő körülmények megléte esetén hajlandó kinyílni egy rövid időre. A férfinak kell kopognia ezen az ablakon, meg szerenádot adni előtte, és közben éberen figyelni, hogy mikor nyílik ki az ablak. Ha kinyílik, be lehet mászni rajta az imádotthoz és ha a behatoló jól viselkedik, nem dobják ki az ablakon.
Egyes nőknél nagyobb az ablak, azaz jól látható és könnyű rajta bejutni, másoknál kicsi és rácsokkal védett. Egyszóval nagyon kell rá figyelni, milyen házat választunk, mert egyes épületeknél (minő épületes hasonlat!) mondhatni úgy kell keresgélni az ablakot a ház falán. Általános szabály azonban, hogy többnyire az életben (a kapcsolat során) csak egyszer nyílik ki ez az ablak egy konkrét férfi számára. Tehát ha akkor nem mászik be rajta az illető, például mert nem veszi észre, hogy kinyílt, vagy nem tud (nem akar) rajta bemászni, akkor az ablak bezárul és (valószínűleg) soha többé nem nyílik ki (neki).
Az ablak eme kinyílásáról többnyire csak a gesztusok árulkodnak: elakadó sóhaj, csillogó szem, félrebiccentett fej, csábító mosoly, finom érintés, gyöngéd ölelés, kacér magakelletés, megváltozó beszédstílus, stb. A nők csak nagyon ritkán mondják ki nyíltan, illetve jelzik agresszív őszinteséggel a megnyílást azzal, hogy átkarolják a férfit, a nyakába csimpaszkodnak, illetve megpuszilják, megcsókolják, stb. Mivel a nőknek egyáltalán nem szokása a férfiakat berántani az ablakukon a házukba. Ők jobban szeretik a rámenős, ügyesen bemászós férfiakat, akiknek van bátorságuk elfoglalni a kiszemelt házat.
A férfiak ellenben hasonlíthatók egy olyan ablakhoz, ami többnyire nyitva van, és csak ritkán, megfelelő körülmények esetén hajlandó becsukódni egy rövid időre. A férfiak szinte mindig készen állnak a flörtölésre, pajzánkodásra, ölelkezésre és ágyba bújásra. Azaz arra, hogy kalandot keresve bemásszanak a legkülönfélébb női ablakokon. Betegség, rosszkedv, elfoglaltság vagy fáradtság miatt szokott a férfiak ablaka néha bezárulni. Ilyenkor az arra mászkáló nők nem tudnak rajta benézni vagy pláne bemászni az illetőhöz. Persze a nők nem tartoznak az ablakon bemászós fajtához, viszont kukucskálni nagyon szeretnek.
Tehát hölgyeim, ablakügyi szakértőként azt tudom tanácsolni, hogy tessék bátran ablakot nyitni a szerenádozó férfiak előtt és tessék türelmesen várni, hogy a hős bemásszon rajta. Lehet, hogy beletelik pár percbe vagy akár 1-2 napba is, mire az illető (ha nem kimondottan éber és türelmetlen) megteszi a szükséges lépéseket, de érdemes kivárni a pillanatot. Ha csak 1-2 percre nyitjátok ki az ablakot, azon legfeljebb egy akrobata tud beugrani a zárás előtt. Amire - valljuk be őszintén - elég kicsi az esély.

5. A netes szélhámosnő esete (2008-10-27)

Még májusban kaptam az egyik társkereső oldalon egy nagyon érdekes levelet, aminek küldője, akár nő, akár férfi volt valójában az illető, szeretett volna ügyesen palira venni. Nyilván nem csak engem, hanem még sok más férfit, mert gyorsan kitiltották a rendszerből, a beérkező panaszok miatt. Az alábbiakban közlöm a levélkét eredetiben, tehát vágás nélkül.:

Szia!
Örülök, hogy írtál! Megpróbálok magamról pár fontos dolgot leírni. Nincs nagy tapasztalatom az ilyen levelek megírásában, de azért megpróbálom! Szóval tudnod kell, hogy nem szeretem a túl komoly kapcsolatokat, inkább szabadon élem a kis életemet, ahogy én szeretem. Ebbe beletartozik az izgalmas és változatos szexuális élet. Nagyon fontos számomra, hogy teljesen el tudjak lazulni. Nem vagyok híve az egyhangú szexnek, amikor mindig ugyanaz a két ember mindig ugyanúgy egymásra fekszik és mindig ugyanazt csinálja! Ebbe bele lehet unni nagyon gyorsan! Mindenre nyitott vagyok. Imádom a popószexet és még sok minden mást is, de a legjobban a franciázást szeretem. Persze a kölcsönös francia az igazi:))).
Ami még nagyon fontos, hogy nem szeretnék semmilyen kötöttséget! Röviden ennyit írok egyelőre, mert lehet, hogy ezek után nem is
érdekellek! Ha esetleg mégis sikerült felkeltenem az érdeklődésed, annak nagyon örülök és szeretném, ha minél előbb találkozni tudnánk! Előtte szeretném ha megismernénk egymást egy kicsit! Szívesen felhívnálak és beszélhetnénk pár szót, hogy halljam a hangod és közelebb kerüljünk egymáshoz. Küldd el a telefonszámod és egy t-mobile feltöltőkártya számát, hogy fel tudjalak hívni.
Ha beszéltünk megadom az én számom is, de előtte nem szeretném! Remélem ezt megérted és ez nem lehet akadály. Várom válaszod és remélem hamar találkozhatunk.
Puszi mindenová! Móni.

Nos, paranoid alkat lévén, nem ugrottam be a cselnek, amivel egy feltöltőkártyát akart kicsalni tőlem az illető nagy ravaszul. Amúgy a kép, amit kirakott magáról, egy nagyon csinos, fiatal, faros-bögyös szőkeséget ábrázolt. Amikor kifogást emeltem az ügyben nála, csak ennyi volt a válasz.:

Ha komolyan gondolod, küldd a számod és a feltöltőszámot, amit kértem és felhívlak. Innen folytatjuk szóban! Remélem nem ezen fog múlni a dolog, de persze te tudod...

Én tudtam. Rögtön lepasszoltam a levelet a megyei hírlap egyik újságírójának, aki pár héttel később szaftos kis cikkben ecsetelte a módszert, az olvasók nagy örömére. Az volt ezzel a szándékom, hogy minél többen értesüljenek erről a fajta szélhámiáról és ne dőljenek be neki. Mert ugye balekok mindenhol vannak, még hazugságokon edződött, minden hájjal megkent kis hazánk dörzsöltre edzett polgárai között is. :-)

6. Túl az 500-adikon (2009-01-28)

Az elmúlt háromnegyed évben nagyjából 500 nőnek írtam ismerkedésre buzdító levelet több társkereső oldalon. Most, hogy úgy döntöttem, befejezem a hiábavalónak tűnő keresgélést, azt hiszem ideje felmérni az elért eredményeket és úgymond leltározni.

1. Nagyjából 30-an írtak vissza olyat, hogy bocsi, de nem rád gondoltam, nem vagy az esetem, nem is keresek igazából párt, illetve épp el vagyok foglalva valakivel, ezért nincs szabad kapacitásom rád.
2. Legalább 20-an úgy törölték le a kezdeményező levelemet, hogy el sem olvasták. Ez érdekes reakció. Akkor miért regisztráltak?
3. Kábé 25-30-an írtak valami olyat, hogy szívesen megismernének, de pár levélváltás után abbahagyták és nem írtak többet. Nem indokolták miért, egyszerűen csak elhallgattak. Talán azért, mert közben jobbat találtak nálam, talán mert nem tetszettek a megismert paramétereim, nem tudom. A lány talány, vallja a költő.
4. Volt néhány (5-6) olyan nő, akivel hosszabban leveleztem, heteken, sőt hónapokon át. Úgymond ismerkedtünk, aztán végül kiderült, hogy nem illünk össze. Más az értékrendünk, az érdeklődési körünk, a hozzáállásunk, és persze másfajta kapcsolatot szeretnénk kialakítani. Megfigyeltem, hogy számos nő képtelen volt részletes levelet írni magáról. Talán mert az iskolában sem voltak valami erősek fogalmazásból, ezért beérték egy-két mondatos rövidke, távirati stílusú válaszokkal. Én persze hiába írtam magamról 2-3, sőt 4 oldalas bemutatkozó leveleket, gondosan kialakított stílusban, gyakorlatilag senki nem viszonozta az igyekezetemet. A lányok pár sorban elintézték a választ, mintha semmi lényeges, érdekes vagy közlésre méltó tulajdonságuk nem lenne, amit megmutathatnának nekem. Ez elég lesújtó eredmény. Ezennel bevéstem egy hatalmas egyest az általános és középiskolai irodalom és nyelvtan tanároknak!
5. A rendesen ismerkedő és visszaíró nőkből eddig nyolccal találkoztam személyesen. Az eredmények vegyesek voltak. Volt olyan, akinek ugyan nem kellettem, viszont munkát ajánlott egy biztosítási cégnél, mondván, hogy én olyan okos vagyok, hogy alkalmasnak lát erre a melóra. Ezt el kellett utasítanom, mivel én társat keresek, nem melót. Három nő gyakorlatilag kuka volt, azaz meg se tudott szólalni a randin, mintha torkára fagyott volna a csevej. Talán mert fogalmazás gátlót szedtek be vagy egyszerűen csak néma leventéné-k amúgy civilben. Aztán találkoztam egy olyannal, aki nagyon szimpatikus volt, meg kedves és okos, csak éppen kétszáz kilót nyomott minimum. Magáról szemérmesen azt írta, hogy átlagos külsejű, aztán a találkozáskor kiderült, hogy egy combja vastagabb, mint nekem kettő. Egy ilyen nővel ágyba bújni kész életveszély lehet, csonttöréssel meg zúzódásokkal, úgyhogy kénytelen voltam passzolni. Nem valószínű, hogy a kedvemért le tudott volna fogyni 60-70 kilósra. És persze volt olyan nő is, akinek egyszerűen nem tetszettek az őszinte vélemény nyilvánításaim az élet egyes dolgaival kapcsolatban. De hát ez természetes! Ahogy öregszik az ember, egyre inkább kiforr a véleménye a világ dolgaival kapcsolatban. Nem a mások véleményét hangoztatom, hanem van sajátom, önálló elképzelésem a dolgokról. És remélem, hogy a másiknak is van, ráadásul nem pont olyan, mint az enyém, hisz végtére különbözők vagyunk. Nem tudom, hogy érezném magam egy olyan nő társaságában, aki minden véleményében pont olyan, mint én. Meg persze akadt olyan nő is, aki alapvetően pénzembert keres, hogy eltartsák őt meg a gyerekét. Nos, ilyen játékra meg én nem vagyok hajlandó. Ha el akarnék tartani valakit, fölvennék egy titkárnőt vagy bejárónőt, fix összegért.
6. Mindössze egy olyan hölgy akadt a sok közül, akinek kellettem, de mint kiderült, csak néhány randi erejéig. Jó volt vele (még a nyáron), voltunk moziban, étteremben, sétálgattunk, meghívtam magamhoz vacsorára, beszélgettünk mindenféléről, sőt még ágyba is bújtunk, aztán pár hét után lelépett. Egy reggel elment, este pedig küldött egy emilt, hogy nem akar többé találkozni velem és nem vagyok elég jó neki, így tovább keresi az igazit. Szóval úgy jártam, mint a papírzsebkendő. Használtak, aztán eldobtak. Ehhez mindössze annyit fűznék hozzá, hogy nem igaz, hogy a férfiak kihasználják a nőket. A nők pontosan ugyanezt teszik. Elcsábítják az embert, aztán odébb állnak. Szóval egyik sem különb a másiknál.
7. Utoljára akadt még egy olyan hölgy is, akivel három találkát beszéltünk meg, siker nélkül. Először csak én mentem el, hiába. Másnap közölte, hogy bocsi, de sok dolga akadt, nem ért rá. A következő alkalommal már időben szólt, így el sem indultam hazulról. A harmadik alkalmat szintén lemondta. Mivel kitartó ember vagyok, még két próbát tettem később, de eredmény nélkül, bár azt írta, hogy szeretne velem találkozni. Hát ki tud eligazodni ezen?

Összefoglalva azt mondhatom, hogy az internetes társkeresés nem igazán nyerő módszer a gyakorlatban. Sok munka van vele és kevés eredmény. Olyan érzésem van továbbá, hogy ezen a módon inkább azok keresgélnek, akiknek élőben nem megy a hódítás, vagyis szemtől-szemben nem állják meg a helyüket a másikkal szemben. Így tehát folytatom a társkeresést, csak nem az interneten, hanem élőben.