ELSŐ VILLANYKÖNYVEM BEÜZEMELÉSE

Amikor az ezredforduló tájékán megjelentek az első tudományos cikkek az elektronikus papírral kapcsolatos fejlesztésekről, rögtön tudtam, hogy 8-10 éven belül el fognak terjedni az új képmegjelenítő technikára épülő elektronikus könyvek, újságok, plakátok, tapéták, csomagolások és számítógép monitorok. Aztán mikor 2005-ben nyugaton a boltokba kerültek az első e-papíros könyvolvasók, elkezdtem félretenni a pénzt a leendő villanykönyvem számára. És türelmetlenül vártam, mikor hoznak végre Magyarországra is belőle, hogy mielőbb megvehessek egyet. Akkor már évek óta gyűjtöttem a netről mindenféle olvasnivalókat, száz megabájt számra, amik érdekeltek, de egyikbe sem kezdtem bele, mert még a TFT monitorok fénye is túl szembántó a hosszadalmas olvasáshoz. De biztosan tudtam, ez a helyzet az e-tinta segítségével rövidesen megváltozik.
Aztán ahogy teltek az évek, hiába vártam a könyvolvasók megjelenését a magyar számítástechnikai piacon. A nagy forgalmazóknak eszük ágában sem volt egy ilyen távoli gyarmatocskára vinni a terméküket, ki tudja miért. Hiába írtam többször is érdeklődő levelet például egy nagy multicég országos képviseletének, azok semmi segítőkészséget nem mutattak az ügyben, ahogy a különféle szakboltokban sem tudtak segíteni a kereskedők. Így tudomásul kellett vennem, hogy a Nyugat-Ázsiai-félsziget középső része egyre komolyabban le van maradva a technológiai újdonságok elterjedése terén. Persze megtehettem volna, hogy külföldről rendelek meg egy könyvolvasót, de én olyan gépet akartam, ami magyar nyelvű menűvel rendelkezik és gond nélkül tudja kezelni a magyar ékezetes betűket is. Engem ugyanis még nem ért el az anglománia nevű súlyos fertőzés, ami ennek az apró gyarmatnak a lakosságát mételyezi évek óta (valószínűleg immunis vagyok rá).
Aztán 2009 májusának elején véletlenül belefutottam egy cikkbe a neten, ami a különféle új villanykönyvek képességeivel foglalkozott. Itt volt egy link, ami elvezetett egy másik, régebbi cikkhez, ahol a kis hazánkban már kapható e-könyvekről írtak! A hírre izgatottan kezdett dobogni a szívem, s addig keresgéltem, míg végül egy újabb cikkben gondosan eldugva találtam egy linket, ami a Koobe oldalára vezetett. Az első olyan könyvolvasó, ami magyar kompatibilis és már kapható is, netes megrendeléssel!
A HanLin V3 eReadert Koobe néven forgalmazó társaság ugyan mindent megtett annak érdekében, hogy gondosan titokban tartsák új termékük létezését az átlag hálópolgár és leendő vásárló előtt, de erőfeszítéseik lám kudarcot vallottak, mert a honlap átolvasása után gondolkodás nélkül megrendeltem a terméket, amit postai utánvéttel meg is kaptam pár nap múlva. Sok egyéb kedvező tulajdonsága mellett azért is választottam ezt a terméket, mert olcsóbb, mint a konkurrens, magyarul nem tudó könyvolvasók (amiket még kapni lehet, szintén teljes titokban nálunk).
Az alábbiakban összefoglalnám a készülék beüzemelésével és használatával kapcsolatos fontosabb észrevételeimet azok számára, akik hasonló kütyü beszerzésére készülnek adni a pénzüket.

Akkor érdemes ilyet venni, ha az embernek sokat kell olvasnia elektronikus irományokat és nem akarja-tudja őket kinyomtatni emiatt. A sok alatt természetesen több tucat, illetve több száz vagy ezer könyvre való olvasnivalót értek, mivel csak ekkor hozza be az árát a villanykönyv. A mai és holnapi könyvárakhoz viszonyítva kb. 30-40 új papírkönyv árába kerül a gép, tehát aki szeret olvasni, és nincs otthon óriási magánkönyvtára, annak feltétlenül érdemes beruháznia ebbe a technológiába. A Koobehez mellékelt 1 gigás SD kártyára például annyi könyvet lehet áttölteni a számítógépről, ami kinyomtatva lazán megtöltené egy furgon rakterét. Eratokat (e-iratokat, azaz elektronikus irományokat) sokfelé lehet találni a neten, mindenféle formátumban. A Koobe a txt, rtf, doc, html, pdf, mp3, wol, chm, fb2, djvu, epub, bmp, jpg, zip és rar formátumokat tudja kezelni. Vagyis nem csak olvasni, de zenét hallgatni is lehet vele szükség esetén. A listából mindössze a wav, wma és ogg formátumok kezelését hiányoltam, de a későbbi típusok valószínűleg már ezeket is le tudják majd játszani. A szöveges formátumok közül talán még az openoffice odt és sxw formátumait lenne érdemes integrálni a rendszerbe szerintem (mivel én évek óta ezt használom). Számomra egyébként az egyik legfőbb előnye a Koobenek, hogy a zipbe, rarba csomagolt eratokat is meg tudja jeleníteni, így a szövegek becsomagolt állapotban is olvashatók, s közben sokkal kisebb helyet foglalnak el a memória kártyán, mintha kicsomagolva másolnám őket rá.

Ami a villanykönyv A/5-ös méretű megjelenítő felületét illeti, az tényleg nagyon hasonlít a hagyományos, olcsó újságpapírra. Fekete-fehér, képfrissítés közben finom szemcsézettséget mutat (mintha mákos lenne) és megfelelő fényviszonyok mellett ugyanúgy olvasható, mint a sima papír. A betűk még a legkisebb méret mellett is könnyen olvashatók, akár 30-60 centiről is. Egyedül a sötét tónusú képek megjelenítése hagy kívánnivalót maga után. A világos képek teljesen olyanok, mint egy újságkép, a sötétek viszont rosszabbak, alig kivehetőek, a szürkeárnyalatok hiánya miatt.
A gép minden képfrissítésnél halkan csipog egyet és a bal felső sarkában megvillan a beépített, tűhegynyi méretű LED. Amúgy a készülék feltűnően lassú, főleg egy korszerű asztali számítógéphez képest, de könnyen kezelhető, miután az ember megszokta az apró nyomógombokat. Megjegyzem: ezt a típust nem a vastag ujjú férfiak számára találták ki. A készülék oldalába süllyesztett ki-be kapcsoló gombot például csak körömheggyel tudom rendesen megnyomni, hogy reagáljon is. Ugyanígy az SD kártya behelyezése és kivétele is a vékony ujjaknak kedvez.
A mobil aksira emlékeztető akkumulátorról elmondanám, hogy a mellékelt csillagfejes csavarhúzó segítségével könnyű betenni a foglalatába, viszont nehéz kivenni. Kiemeléskor ügyeljünk rá, hogy ne a csatlakozó tüskék felőli oldalon kezdjük feszegetni, nehogy letörjenek, inkább a másik oldalon próbálkozzunk, ahol van egy pici mélyedés a körmünk számára. Arra az esetre, ha elveszítenénk az aksifedő panel csavarját, a gyártó külön zacskóban mellékelt még hozzá két tartalék csavart is.
A fülhallgató amúgy tisztán szól, mint bármely hordozható mp3 lejátszóé, és a csatlakozó aljzatát az USB porttal együtt egy zárható műanyag dugasz alatt lehet megtalálni a kütyü jobb alsó oldalán. Nekem speciel a legjobban a mellékelt USB portos SD kártya olvasó tetszett, amit pen drivenak néztem első pillantásra. Ennek köszönhetően nem kellett egy univerzális kártya olvasót vennem, hogy közvetlenül a számítógéphez kapcsolhassam az SD-t. Mivel a csatolóba oldalt kell beledugni az SD-t, a számítógép USB aljzatából kissé nehézkes kihúzni, mert nem igazán áll kézre a belőle kiálló SD miatt. Végül úgy találtam, hogy a tövénél kell megragadni a csatolót a kihúzáskor, hogy az SD még véletlenül se sérüljön.

A Koobe természetesen kínai gyártmány, mivel úgy tűnik egyedül a kínai üzletemberek láttak fantáziát abban, hogy a magyar piacra ilyen készüléket szállítsanak. Nem csoda tehát, hogy a világválság ellenére a kínai gazdaság még mindig nagyon jól teljesít, miközben a nyugat javában döglődik, nem tudva lépést tartani velük. Először persze kissé aggódtam, mikor a csomagoláson megláttam a kínai írásjeleket, mert a korábbi tapasztalataim nem túl jók a kínai áruk minőségét illetően. Hogy egy szemléletes példával éljek: kínai alsógatyából minimum tízet kell vásárolnom ahhoz, hogy egy évig legyen mit fölvennem. Volt olyan alsóm, amit három alkalom után dobhattam el, mert szabályosan szétszakadt rajtam. A kínai gyártmányú, gyanúsan olcsó cipőkkel, sportcipőkkel ugyanígy jártam korábban, azokat is négyessével kellett megvennem, hogy pár évig letudjam a cipő szükségletemet. Remélhetőleg a kínai elektronikai eszközök valamivel jobb minőségben kerülnek ki a gyárból. A japán, koreai és tajvani cuccokkal még sosem volt problémám.
Nem tudom megállni, hogy ide be ne szúrjak egy apró észrevételt, hogy mit tapasztaltam a termék kicsomagolása során. Bár az egyes alkatrészek a dobozon belül gondosan be voltak csomagolva műanyag zacskókba, mégis úgy vettem észre, hogy a cuccon a gyár munkásainak hajszálai díszelegnek, némi korpa kíséretében. Nyilván hullott a haja szegény szakiknak csomagolás közben és nem viseltek fejvédőt. És nem használnak korpásodás elleni sampont sem. Így az első dolgom az volt, hogy egy nedves szemüveg tisztító kendővel letakarítottam a gépet és a bőrmappát utánzó védőtokját. Közben rácsodálkoztam az egyik zacskóra, aminek a szája visszazárható volt ugyan, mint a fagyasztózacskóké, viszont alatta pár centivel gondosan leforrasztották, értelmetlenné téve a visszazárhatóságot, mint funkciót.

A mellékelt használati utasítás csak kínai és angol nyelven ismerteti a tudnivalókat, a forgalmazó nem biztosított hozzá nyomtatott magyar nyelvű útmutatót, viszont a gépen ez megtalálható a belső memóriába feltöltve. Ettől függetlenül a készülék kezelésének elsajátításához letöltöttem a honlapról a használati utasítás pdf változatát. Ami ugyan magyar nyelvű, de anno pocsékul lett megformázva, mert a szöveg és a képek sok helyen nem illeszkedtek az oldalakra, illetve elcsúsztak egymástól, valamint több helyen a képek rámásztak a szövegre és eltakarták azt. Kérésemre a forgalmazó nagy nehezen, többszöri nekifutásra újraformázta a dokumentumot, úgyhogy most már jól néz ki. Emellett a leírás megtalálható külön a honlapon is, ahol elejétől fogva rendesen néz ki.
Ami még fontos információ, és minden ismertetőből kimaradt, az az, hogy a doc és html oldalak megjelenítését csak háromféle méretben képes elvégezni a gép, míg a txt és rtf fájlokat ötféle méretben tudja megjeleníteni. Ezért mindenkinek ajánlom, hogy ezekbe konvertálja a (képmentes) olvasnivalóját, mert szerintem sokkal kényelmesebben olvasható így az anyag. A doc és html szövegek ugyanis megőrzik a formázási beállításaikat, így vagy túl kicsik vagy túl nagyok lesznek a képernyőn a betűk (eddigi tapasztalataim szerint).
Bár linux operációs rendszert használ a villanykönyv, mégis megtörténhet, hogy valamiért lefagy a rendszer és akkor resetelni kell. Ennek két módja van: 1. kikapcsoló gombbal, 2. reset gombbal, amibe egy gémkapocs végét célszerű óvatosan belenyomni (míg azt nem érzed, hogy megnyomtad vele a gombot). Nekem két heti szimpla használat után fagyott le először a gép és csak a reset gombbal tudtam újraindítani. Amúgy a becslésem szerint egy feltöltéssel kb. 1200-1500 lapozásra képes a könyv.
A készülék kezelése egyébként egyszerű és gyorsan megtanulható a számítógépen és mobiltelefonon edződött felhasználók számára. A kütyüt természetesen óvni kell a víztől, karcolástól, ütődéstől, kosztól, hőségtől és fagytól, mint minden polgári célra gyártott (értsd: nem katonailag strapabíró) elektronikát és akkor elvileg sok évig élvezhető majd a használata. Most már csak olvasnom kell... És türelmetlenül várni azt a napot, mikor rábukkanok a neten, valahol eldugva egy olyan oldalra, ahol a következő generációs villanykönyveket lehet majd megrendelni. Amik színes kijelzővel, mozgóképet is megjelenítve, mobil internet kapcsolattal kápráztatják el a felhasználókat.

Készült: 2009.05.13. - 31.