A TOTAL RECALL 2012 CÍMŰ FILMRŐL

Két szóban összefoglalva: Totál retyó!

Megnéztem a Total Recall 2012-es felújítását és összeállítottam a szokásos kritikámat a filmben látható szertelenségekről. Elöljáróban annyit, hogy ez a film annyira sokban különbözik az 1990-es változattól, hogy nem is lehet igazi remake-ről beszélni. Miközben néztem, időnként az volt az érzésem, hogy a Szárnyas fejvadászt látom vagy a Különvéleményt, esetleg az Én a robotot. Természetesen párszor a Swarci féle Emlékmás is beugrott, főleg a szemérmetlen utalásoknál (3 csöcsű csaj és kövér nő a reptéri átvilágítóban). Így nyilvánvaló, hogy a 2012-es változat készítői csak a jól hangzó filmcímet és néhány motívumot akartak felhasználni a fércművükhöz, amivel rendesen kicsapták a biztosítékot túlfeszvédővel is ellátott agytekervényeimben.
A gyenge és időnként logikátlan párbeszédeket, a humorosnak szánt aranyköpéseket (amiken egyszer sem tudtam nevetni) és a túlturbózott akciójeleneteket most nem szapulnám külön (bár bőven lenne mit), csak a műszaki és fizikai hülyeségekre koncentrálok, hogy véges méretűre redukáljam kicsiny szösszenetemet.

1. Lift (vagy csővasút) a bolygón keresztül:

Nyilván roppant eredetinek hiszi magát az a fickó, aki kitalálta, hogy legyen egy bazinagy lift, ami egy bazinagy aknában oda-vissza szállítja a bazisok embert a Föld egyik oldaláról a másikra. Méghozzá a bolygómagon keresztül! Minden nap munkások ezrei ingáznak Ausztráliából Angliába egy 12756 km hosszú alagúton át? Nem sok ez egy kicsit? Nem lenne olcsóbb helyi munkaerőt alkalmazni a gyárakban, mint a lehető legmesszebbről odaszállítani őket (aztán meg vissza, minden nap)? Hisz az emeletes Londonban jól láthatóan hatalmas tömegek élnek és amilyen sokan lődörögnek az utcákon, biztos van köztük pár millió munkanélküli.
Kíváncsi lennék, hogy építették meg az alagutat a több ezer kilométernyi nagy nyomású, nagyon forró és folyékony fémköpenyen keresztül, amiben különböző mélységekben különböző irányokba és sebességgel áramlik a láva, nem beszélve a közepén trónoló szilárd fémmagról. Ezek ugye mind forognak, eltérő sebességgel (és tengelyek mentén valószínűleg), ez okozza a bolygónk mágneses terét. Szóval csak akkor lehet bele alagutat fúrni, ha előbb megállítod az egészet (lásd: A mag című 2002-es opuszt) és lehűtöd, hogy megszilárduljon (legalább az alagút körül), ami még a legelvetemültebb csúcstechnológiákkal is teljes lehetetlenség (szerintem). Vagy ha nem az, hát tutira drága és nem tesz jót a felszíni élővilágnak az eltűnő magnetoszféra miatt (kampec!).
De legyünk amcsik (ami a hülye szinonímája) és képzeljük el, hogy meg lehet csinálni és pénzügyileg is megéri kivitelezni egy ekkora hiperpazarló beruházást. A filmben azonban nem egy normál vasúti szerelvény méretű járművet (TGV-t) látunk alagutazni egy 5-6 méter átmérőjű csőben, hanem egy óceánjáró nagyságú fémszörnyet, amiben sok ezer ember, csomag, sőt helikopter is elfér lazán! Mint egy repülőgéphordozó vagy olajtanker. És 17 perc alatt teszi meg a 12756 km-t (45021 km/h sebességgel), ami kb. fele a Plútóhoz indított New Horizons űrszondák csúcssebességének (84000 km/h). Illetve ennél biztosan gyorsabban kell mennie az expresszliftnek, mivel az indulásnál gyorsítania kell, az érkezésnél meg lassítania (gigantikus energiaráfordítással nyilván). Először azt gondoltam, logikusan vákuum van az alagútban, azért tud ekkora sebességet elérni a nulla áramvonalazással ellátott tákolmány, csak a be és kizsilipelést valahogy kifelejtették a filmből, de amikor megláttam a lepofozhatatlan főhőseinket kimászni menet közben az oldalára és létrát mászni, be kellett látnom, hogy nem. Van levegő az alagútban. Csuda izgi lehet ekkora sebességnél (36-szoros hangsebesség fölött!) kiszállni a vonatból és fölmászni a tetejére a változó gyorsulás és a séróigazító menetszél ellenére. Igaz ugyan, hogy a vadászpilóták csak katapultálva tudják elhagyni a gépüket a közegellenállás miatt (már 5-600 km/h-nál is), de két ilyen szuperhősnek meg se kottyan az a kis huzat!
Gondolom, aki ezt kiagyalta, valami nagyon látványos ötlettel szerette volna beírni nevét a filmtörténelembe és talán hallott arról, hogy egyes elvetemült építészek kéregvasutakat terveznek (Gibraltár alá vagy a Japán szigetek közé), dacolva a földrengésekkel, kőzetlemez mozgásokkal és műszaki nehézségekkel. Ha a La Manche-on keresztül csinálják meg a Csalagút továbbfejlesztett változatának ezt a szörnyet, tán még el is hittem volna. Na de a bolygómagon át? Még mindig füstölögnek a fejemben a biztosítékok.
Mondjuk az oké, hogy a Föld magjában súlytalanság van, mivel a tömegvonzás minden irányban hat körben, tehát kiegyenlítődik. De ez nem hirtelen áll be az utazás alatt a fedélzeten, hanem fokozatosan csökken és nő a tömegvonzás áthaladás közben, hacsak nem szabadesésben zuhannak lefelé, ami visszont túl lassú lenne a napi ingázáshoz és ráadásul fokozatos lassulással járna a gravitáció csökkenése miatt. Egy ilyen lift csak mágneses vasút lehet a nagy sebessége miatt, ami az energiát a környező forró kőzetekből nyeri valahogy. Én mégis inkább maradok a repülőgépnél, hajónál, ha át kell mennem a Föld túloldalára. Mert nem örülnék neki, ha utazás közben el kéne szenvednem azt a sok g gyorsulást (kétszer!), amivel a lift mozgása együttjár (bár ezt a filmből valamiért kifelejtették).

2. Szexrobotok:

A szexrobot lényege, hogy minél jobban hasonlítson az emberre, kinézetében, mozgásában, tapintásában, hőmérsékletében, interaktivitásában egyaránt. Vagyis a jó szexrobotot alig lehet megkülönböztetni egy embertől. Ehhez képest az utcákon flangáló női szexrobotok bénábban néznek ki még egy olcsó gumibabánál is. Mintha a film készítői kifejezetten hangsúlyozni akarták volna babaszerűségüket a gyengébb felfogóképességű nézők számára, hogy egyértelmű legyen: gépekről van szó. Így aztán kb. annyi vágyat keltenek egy szabvány beállítottságú férfiemberben, mint egy rozsdás hajdú mosógép.

3. Kémkamerák:

Belőni egy helyiségbe egy rakétát, ami átmegy az ajtón, majd belefúródik a falba, aztán pörögve kis kémkamerákat szór magából, tuti fasza ötlet, aminek tényleg egy sci-fi akciófilmben a helye. De gondoljuk csak végig ezt az egészet a megvalósíthatóság szempontjából. A kémkameráknak kicsinek és strapabíróknak kell lenniük, beépített mikrokamerával, nagy látószögű optikával, tápegységgel, rádióadóval. A felületükre pedig kell valami, amitől megmaradnak a tárgyak felszínén. Fémen, fán, kövön, vásznon, sőt az emberi bőrön is. A tüskék, mágnesek, pillanatragasztók nem jöhetnek számításba, marad tehát a nanotechnológia. A felszínüknek tapadnia kell, mint a rovarlábnak az üvegre. Így később összeszedhetők és újra felhasználhatók. Ilyen technika már ma is létezik, mégsem hallottam róla, hogy bármely ország kémjei, kommandósai használnának efféle kémkamerahordozó rakétát. Miért? Mert feltűnő. Az ellenség látja a telepítését, ergo semlegesítheti is őket például azzal, hogy összeszedi mindet egy tatyóba (ha van rá ideje, kedve) vagy lefújhatja őket borotvahabbal (én ezt csinálnám). Sokkal több értelme lenne ehelyett egy hordozható infrakamerának vagy röntgengépnek, esetleg ezek kombinációjának, ami átlát a falakon. Ez ugyanis kevésbé feltűnő.

4. Tenyértelefon:

Nyomd rá a tenyered egy üveglapra és élvezd a videotelefonálás örömeit. Szuper! Eltekintve attól, hogy az emberi kéz egy baromira kifinomult és mozgékony eszköz, amibe bármit beültetni ekkora méretben komolyan zavarni fogja a tulajdonost a fogásban. És hogy oldja meg a készülék a kép kivetítését a felületre? A bőrön keresztül? Aminek változó elektromos ellenállása van, nem beszélve az üvegről, ami amorf anyag és szintén rosszul vezeti az áramot és önmagában alkalmatlan a képalkotásra. Több értelme lett volna a filmben látható világító tetoválást felhasználni erre a célra. Átlátszó nanorészecskéket fecskendeznek az ember bőre alá, amik együttesen alkotnak egy robotrajt, telefonként működve. Szükség esetén világítani is tudnak, kirajzolva a telefon számlapját és különféle egyszerű információkat a bőr alatt. Egy ilyet nem késsel kell kioperálni a tulajból, hanem meg kell rongálni: forró vaslapra tenyereléssel vagy a villanydrót tapizásával. Kétoldalú videotelefonálásra viszont nem alkalmas.

5. Mágneses autók:

Ahhoz, hogy egy személygépkocsi lebegjen a fémút fölött vagy alatt, jó erős mágnesek kellenek, amik köztudottan károsan hatnak az élő szervezetekre. Utánanéztem és megtudtam, hogy kb. 20000 Gauss fölött veszélyes a mágneses tér az emberre. Ennél valószínűleg több kell ahhoz, hogy egy kocsi majd fél méterre (de a biztonságos közlekedéshez minimum szükséges 10-20 centire) lebegjen a levegőben. Plusz a tolóerő a haladáshoz. És szabályozhatónak kell lennie az erejének a változó terhelés miatt. Szóval meg lehet csinálni, csak rengeteg mágneses fém kell az országútba, ami nagyon megdrágítja a dolgot. Nem véletlen, hogy a mágnesvasutak nem akarnak elterjedni a világon és csak az egész világot árukkal ellátó kínaiak engedhetik meg maguknak. Az viszont zseniális ötlet, hogy nem csak az út fölött haladnak a kocsik, hanem alatta is. Engem mondjuk kiverne a frász, ha így lógnék egy fémkaszniban jó magasan, de biztos akadnak olyan bolondok, akik megkockáztatnák a függőkocsizást. Forgalmi dugó vagy műszaki hiba esetén csuda izgi lehet várni a mentőegységekre vagy kipisálni az ablakon. Aztán küldök virágot a sírjukra, mikor meghalnak rákban a mágneses tér mellékhatása miatt. És mielőtt valaki azzal jönne, hogy "de a kocsiszekrény biztos le van árnyékolva", elárulom: ahhoz jó nehéz fémpajzsok kellenének, amik még nehezebbé teszik az amúgyis dögnehéz járgányt (mágnesek, energiaforrás), ráadásul kívül nem lehet árnyékolni, mert akkor hogy taszítja el a kocsit az úttól? Beszálláskor ugye közel kell menned az autódhoz, belesétálva a mágneses térbe, ami rögtön kitépi a fém protéziseket belőled, elszedi a kulcsaid, a stukkered meg a fém övcsatod. Aztán birkózhatsz a gép hasa alatt érte...

6. Emeletes város:

Ha minden képzeletet felülmúlóan hiperlátványos sci-fit akarsz csinálni, építs emeletes várost. A Coruscant rozzant bódéfalu ahhoz képest, amit ebben a filmben elkövettek a látványtervezők Londonnal. Szegény Big Bent is beépítették a poén kedvéért. Egy ilyen létesítmény iszonyúan drága lenne, ráadásul ahogy kivitelezték, úgy életveszélyes. Gondoljunk arra, mi történik, ha jön egy rendesebb vihar, csak szerény száz kilométeres széllel, esővel vagy hóval és nekifeszül ezeknek a ki tudja milyen lábakon álló vagy talán lebegő házszerűségeknek meg utaknak? Vagy jön egy közepes földrengésecske és megrázza a kócerájt? Az eredmény már egyetlen házikó ledőlésekor is tömeghalál. Századekkora összegből építhettek volna zárt kupolavárosokat a közeli szennyezett területekre, de az persze nem lett volna ennyire látványos...

7. Energialasszópuska:

Ez is egy nagyon látványos és ötletesnek tűnő szerkentyű, ami egyetlen fanatikus rajongó játékgyűjteményéből sem hiányozhat majd. A kérdés csak az, miből van a lasszó? Ha fémből, hogyan és miért világít? Ha világító izéből van, hogy képes intelligensen rácsavarodni az áldozatára és foglyulejteni? Ha ezt is tudja, hogy képes a puskát tartó ember könnyedén ide-oda rángatni vele a foglyot a távolból? Erőkarról, tömegtehetetlenségről, egyebekről nem hallottak még az alkotók?

Röviden ennyi. Anno megnéztem a total recall 2070 tv sorozatot is, ami egész jó lett volna, ha nem ordít róla az igénytelenség. Minden epizódba ugyanazt az átvezető jelenetet tették bele merő spórolásból. Remélve, hogy nem tűnik fel a nézőknek, hogy 6-8-10-szer látják ugyanazt. Brr!!! Az ilyen húzásokat komolyan büntetni kéne.

Készült: 2013.01.08.