A JELENÉSEK TERE
CÍMŰ REGÉNYRŐL
Alastair Reynolds: Jelenések
tere. Alexandra Kiadó, 2012.
Nagy várakozással kezdtem bele a könyvbe és
szerencsére nem kellett csalódnom a szerzőben. A Napok
háza után ez a regény is hosszú,
aprólékosan kidolgozott, izgalmas és
meglepetésekben bővelkedő mű, tele
mélyenszántó kozmológiai gondolatokkal.
Tartalmában csak a Pörgéshez tudnám
hasonlítani anélkül, hogy spojlereznék. A
legkomolyabb logikai hiba, amit fölfedeztem benne az volt, hogy a
szerző szerint a galaxisban terjeszkedő emberiség egyszercsak
abbahagyja a csillaghajók gyártását
és nem csinálnak többet, így
képtelenség beszerezni (venni) egy új
űrhajót. Marad tehát a bérlés. Ez
egyértelműen nonszensz, ami sosem következhet be.
Űrhajókra mindig szükség lesz,
méghozzá a terjeszkedés ütemének
megfelelően mindig egyre többre és minden lakott
bolygó elsődleges prioritásának fogja tekinteni,
hogy minél több, minél korszerűbb és
minél hatékonyabb (nagyobb kapacitású,
gyorsabb, erősebben felfegyverzett) űrhajót tudhasson a
magáénak. Ez ugyanis hatalmi kérdés.
A kisebb logikai hibák közé tartozik, hogy egy 4 km
hosszú, millió tonnás csillaghajón 4-5 fős
személyzet szolgál összesen? És a
személyzet minden tagjának csak egy neve van, míg
a többi szereplőnek kettő? Na ne vicceljünk már!
Még agyonszámítógépesítve
és robotosítva is legalább 1-2 tucat fő kell egy
ekkora döghöz. Lehet, hogy nem mindenkit ébresztenek
fel minden megállónál a
hibernációból, de vészhelyzet
esetén, ha például hullani kezdenek az emberek,
jól jön az utánpótlás, mikor kint van
a hajó a mélyűrben, távol mindentől. Annak pedig
nem sok értelmét látom, hogy a személyzet
egy tagja évekig ébren legyen az űrhajóban
és komótosan szöszmötöljön benne,
míg a többiek szunyálnak. Ha a gépek ennyire
fejlettek, fölösleges az emberi jelenlét, még
egy ilyen zűrös járgányon is, mint a Nosztalgia.
További hiba, hogy a szuperfejlett
anyagmanipulációs technológiával rendelkező
űrutazók képtelenek rendes, szép emberi testeket
építeni maguknak? Helyette ultraronda,
szürreális, bizarr és béna kiméra
testekben bohóckodnak a fedélzeten? Ez komolytalan. A
kibernetikai implantátumok valóban hasznosak lehetnek az
űrbeli munkák során, de emellett fontos szempont az is,
hogy ne legyenek feltűnőek és ne torzítsák el a
tulajdonosuk kinézetét. Az emberek ugyanis szeretnek
jól kinézni, hacsak nem totál perverzek. Szeretnek
szépek lenni és egészségesek. Sokkal
hihetőbb lett volna számomra az, ha az űrhajósok
tökéletesre formált testalkatú
csinibabák és ha nem egymással dugnak a
fedélzeten vagy a megállóhelyeken felszedett
prostikkal, akkor gyártanak maguknak kéjandroidokat erre
a célra (mesterséges házastársat). A műben
a szerelem és a szex meglehetősen mellékes szerepet kap,
a szerző sokkal inkább koncentrál a
konspirációra és egymás
legyilkolására mindenféle
fantáziadús eszközökkel. Ami elég
visszataszító ahhoz, hogy sose akarjak egy ilyen
világban élni.
További logikai hiba a pénz emlegetése. Egy ilyen
fejlettségű csillagközi civilizációban, ahol
a lakott világok több évi útra esnek
egymástól, nem sok értelme van a közös
fizetőeszköznek, sőt egyáltalán bármilyen
pénznek, ha egyszer a bárhol megtalálható
szimpla nyersanyagokból a gépek bármilyen
tárgyat, ételt, hajtóanyagot, alkatrészt,
fegyvert lazán elő tudnak állítani. Egy ilyen
világban csak az információ lehet közös
érték, az új ismeret, amivel kereskedni lehet.
És erről szó is van a műben egyébként.
Szóval kicsit gondolkodnia kellett volna még a szerzőnek
az ilyen részleteken...
A sztori kozmológiai mondanivalója kapcsán csak
annyit jegyeznék meg, hogy számos fontos
kérdést nyitva hagyott a szerző, amikből simán ki
lehetne hozni egy folytatást, ahol a történet
utáni lehetséges események vannak bemutatva. Az
maga nem volt újdonság a számomra, hogy egy
égitestből szuperszámítógépet lehet
csinálni és benne az információt egy
időhurokban lehet keringtetni, mert ilyesmiken már én is
agyaltam az elmúlt években, igaz kissé más
technikai formában. Az viszont frappáns fricska a
földönkívüliek után kutató SETI
program számára, hogy a szerző szerint miért
nincsenek a galaxisban körülöttünk más
értelmes civilizációk. Reméljük, nem
ez az igazság, mert akkor az univerzum messze
veszélyesebb hely a számunkra, mint azt a legbetegebb
agyú horror történetek kitalálói
képzelik.
Készült: 2013.02.17.