AZ ÉLET ELTERJEDÉSE A NAPRENDSZERBEN
(és azon túl)
Kozmológiai bölcselkedés

A Földön kb. 3,5 milliárd éve élnek mikrobák. Baktériumok, vírusok, gombák és egyéb csoportokba sorolt szívós apróságok. Ezek némelyike a sugárzással és mostoha viszonyokkal dacolva a felső légkörben is megtalálható, a porszemekre tapadva. Nem csupán a légáramlatok és vulkánkitörések viszik oda fel őket, hanem valahányszor becsapódik a bolygónkba egy nagyobb meteor, az is kidob az űrbe némi törmeléket és gázt, rajta kis potyautasokkal. Ez vagy visszahullik vagy elrepül a végtelenbe. Azt tudjuk, hogy egyes mikrobák rendkívül szívósak és a világűrben is életben maradnak. Úgy gondolom ezért, hogy a Föld folyamatosan szennyezi a naprendszert az élettel. A napszél ugyanis lefújja a felsőlégkört alkotó részecskéket a bolygóról, kifelé a végtelenbe. Tehát a Merkúrt és Vénuszt kivéve minden égitestre eljuthatnak és el is jutnak a mikrobák, a Holdtól az Eriszig és még tovább. Ahol vagy elpusztulnak a nagy hidegben és sötétben vagy alkalmazkodnak hozzá és megtelepednek. Nem csodálkoznék rajta, ha a gázbolygók légkörében és a holdjaikon különféle, idegennek tűnő, de valójában a Földről származó és alaposan megváltozott mikrobákat találnánk, akár nagy telepekben is, például hőforrások és jégvulkánok környékén (az Ión, Európán, Titánon, stb.). Az évmilliárdok alatt a mikrobák kijuthatnak a heliopauza határáig a Kuiper-övezetbe, onnan pedig az üstökösök és egyéb törmelékek hátán a végtelenbe, az Oort-felhőn át a szomszédos csillagok körzetéig. Lehet, hogy hozzánk is így jutottak el korábban a mikrobák és az egész galaxist (vagy egy jelentős részét) elszennyezte már az élet, ami legalább egy, de valószínűleg több ponton is megjelenhetett és folyamatosan terjeszkedik mindenfelé, a csillagok szelének hátán és a kisebb kóborló égitesteken utazva. Ebből következően rendszeresek az újrafertőződések is, tehát a Földet megközelítő vagy becsapódó üstökösök is hordanak ide a távolból ősrégi mikrobákat, amik vagy betagozódnak a helyi ökoszisztémába vagy nem. A földi élő rendszernek, mint komplex élőlénynek persze van immunrendszere, ami igyekszik kiszűrni a fertőzéseket, de nyitottsága révén bármikor érheti olyan támadás, ami beteggé teszi Gaiát.
Ehhez járul még hozzá a magukat intelligensnek képzelő bonyolultabb életformák terjeszkedése. Amikor egy faj kijut a világűrbe és mászkálni kezd a bolygók, majd csillagok közt, elkerülhetetlenül hurcolja magával az űrszondáira és űrhajóira tapadva a saját világa mikrobáit, gyorsítva az élet terjedését és ez galaktikus léptékkel mérve viharos gyorsaságú eseményeket indíthat el. A valamilyen okból steril bolygókon megjelenhet az élet, ami fejlődésnek indulhat és új értelmes fajokat hozhat létre, amik a nyüzsgésükkel igazából az élet terjedését katalizálják, gyorsítják a világűrben. Ennek kapcsán felmerül a kérdés: nem lehetséges, hogy az evolúciós verseny kényszerétől hajtott mikrobák csak azért növesztenek magukból soksejtű, nagy és bonyolult élőlényeket, hogy azokat űrhajóként használva végül az értelmes lények hátán eljussanak más égitestekre is? Mi értelmesnek képzeljük magunkat, pedig lehet, hogy csak távirányított bábuk vagyunk egy sok milliárd éves terjeszkedési programban. Aki olvasta Frank Schatzing: A raj c. könyvét, tudja mire gondolok...

Készült: 2013.03.11.