EDGAR RICE BURROUGHS MARS SOROZATA

Edgar Rice Burroughs 1912-ben írta meg A Mars hercegnője című regényét, ami egy 11 részes sorozat nyitó darabja lett. Ennek alapján készült kereken száz évvel később a John Carter című nagy sikerű fantasztikus film. Végre volt időm elolvasni a sorozat első négy kötetét és az alábbiakban összefoglaltam a velük kapcsolatos kritikámat.

1. A MARS HERCEGNŐJE

Legnagyobb meglepetésemre a regény és a belőle készült film között alig találtam eltérést. Főként annyit, hogy a film sokkal jobb lett, mint a könyv. Burroughsnak írás közben a hősiesség és a folyton bajba kerülő csodaszép nők megmentése lehetett a mániája, mert John Carter személyében egy rendkívüli embert mutat be, aki egy ismeretlen világba kerülve gyorsan feltalálja magát és számtalan csatározás után elnyeri a szépséges hercegnő kezét. Pont, mint a mesékben, mivel a messziről jött kapitány azt mond, amit akar a marsi viszonyokról. És a szerző csöppet sem fogta vissza magát, amikor a különös lényekről, marsi településekről, szokásokról, technológiákról, repülőkről írt egy XX. század eleji sci-fit. Talán ez is a legfőbb hibája a történetének, hogy túl nagyot akart álmodni és egy ekkora falat bizony sehogy se megy le az olvasó torkán. Így maximum egyszer lehet elolvasni, a film viszont többször is nézhető, mert a cselekményét és látványvilágát a XXI. század elvárásaihoz és igényeihez szabták, jó érzékkel eltalálva, mi tetszik a nézőknek.

2. A MARS ISTENEI

Lényegében az első rész folytatása. John Carter már megint csatázik, ezúttal a Mars ősi isteneinek hatalmát dönti meg, hogy megmentse a szerelmét és közben felforgatja az egész bolygót. Burroughs agya itt totál elszabadult, legyőzhetetlen szuperhőssé magasztosítva elszánt lelkű főszereplőjét, akit folyton meg akarnak ölni, egyik halálos veszélyből a másikba kerül, de nemes viselkedése miatt mindig talál segítőket, szimpatizánsokat és szövetségeseket is maga mellé. Önjelölt Rambóként gyűri le a mindig túlerőben lévő ellenséget, a sebeiből villámgyorsan felépül, akár egy Jedi lovag és mindig ott van a legnagyobb csaták, kész világháborúk kellős közepén, akár Indiana Jones. Nekem ez a második rész már nem annyira tetszett. Pont azért, mert a szerző ugyanazon eszközökkel operált, mint először és úgy akart nagyot alkotni, hogy még több csatát és erőszakot, meg látványos környezetet talált ki a cselekményhez, ami igen erőltetettnek tűnik mindvégig. Ráadásul a befejezés sem hepi end, hanem csak félbeszakad a cselekmény, szinte csábítva az olvasót a következő rész megvételére.

3. A MARS URA

Ahogy az várható volt, kellett írni egy folytatást a második rész után, mivel eléggé befejezetlenül maradtak a dolgok annak végén. Bár ne tette volna Burroughs! A magányos hős immáron egyedül, pontosabban a marsi kutyája társaságában végighajkurássza a feleségét elrabló főgonoszt az egész Marson. S bár mindig utoléri, aztán mégis elszalasztja az alkalmat a leszámolásra, mígnem a regény végén nagy nehezen csak sikerül győznie. Annyira mese habbal az egész, hogy az már idegesítő, így fölöttébb kelletlenül olvastam el a harmadik részt, ami semennyire sem tudott lekötni. Túl kiszámítható és egysíkú a történet. A hős mindig fölveszi a harcot a túlerővel szemben és folyton győz, végül az egész bolygó legfőbb urává válik és egyesíti annak különféle népeit. Tisztára, mint egy megváltó. A sok sallang levágása után a második és harmadik részből össze lehetne gyúrni ugyan egy jó filmre valót, de nem sok újdonságot mutatna a nézőknek az első részhez képest. Színesbőrű emberek, nagy ronda szörnyek, kietlen tájak, barlangok és városok, repülőgépek és öldöklő csaták. Ennyi, nem több.

4. A MARS LÁNYA

A teljesen fölöslegesen Thuvia, a Mars lánya címmel ellátott mű John Carter fiának történetét meséli el, ami alig meglepő módon arról szól, hogy a srác szerelmes egy hercegnőbe, akit a változatosság kedvéért elrabolnak és neki kell egyedül megmentenie, számtalan veszedelmen keresztülverekedve magát, míg sikerül elnyernie a hölgy kezét. Ezt a történetet egészen addig untam, míg a szerző hirtelen be nem dobott a sablonos sztoriba némi ezotériát, pontosabban létfilozófiát, szellemtudományi eszmerendszert, ami akkoriban népszerű téma volt Európában. Nyilván elolvasott 1-2 könyvet vagy volt 1-2 előadáson, esetleg beszélt pár emberrel és ennek hatására hirtelen módosított az uncsi, ötlettelen, egykaptafa kalandregényén, hogy feldobja valami misztikus szállal. Ez speciel tetszett nekem. Az viszont nem, hogy a könyv végét szinte elharapta a fickó. Míg az előző három résznél rendesen befejezte a mesélést, itt túl gyorsan ér véget a történet. Nagyon kellett volna még a végére egy lezáró fejezet arról, hogy a főhős és a főhősnő véget vetnek a háborúnak és hazatérnek, majd nagy esküvőt rendeznek és boldogan élnek, amíg meg nem halnak. De úgy tűnik Burroughs nagyon sietett leadni a kéziratot és senki nem szólt rá, hogy végezzen rendes munkát.

Egyelőre úgy érzem, ennyi elég is volt ebből a sorozatból. Aki szereti a Tarzan sorozatot, az élvezni fogja ezeket a regényeket is.

Készült: 2014.10.15.