RAY KURZWEIL: A SZINGULARITÁS KÜSZÖBÉN

Gondolataim a könyvről

Olyan sok gondolatom támadt ezt a könyvet olvasva, hogy csak a legfontosabbakat sorolom fel az alábbiakban, röviden.

1. A világegyetemben lévő több trillió csillag körül több trilliárd bolygó kering. Ezek közül valószínűleg több billiárdon kialakult már az élet valamilyen formája az elmúlt 15 milliárd évben. Ezek közül több billión eljutott a fejlődés az intelligens életig - legalább egyszer. Ezek közül több milliárdon lezajlott már a technológiai szingularitás - legalább egyszer. Még ha a többségük elpusztult eközben, akkor is több millió kozmikus értelem, istenszerűség nyüzsög jelenleg az univerzumban. Ezek ha találkoznak, nyilván egyesülnek és együtt fejlődnek tovább a végtelenségig. Vagy összekülönböznek bizonyos elméleti és gyakorlati kérdéseken és akkor komoly háborúkat vívnak egymással. Talán ezért találtak a csillagászok az univerzumban több olyan üres zónát (ezek közül a legnagyobb átmérője kb. 1 milliárd fényév!), ahol egyáltalán nincsenek galaxisok és talán csillagok, bolygók sem. Mert egy ott lezajlott ősi háború során az istenek mindent elpusztítottak maguk körül. Ez egyben azt is jelenti, hogy az istenek már rég itt vannak a Földön is, sőt valószínűleg ők hozták létre rajta az életet, minket és kezdettől kísérleteznek velünk a terráriumban.

2. Amikor egy isten testet ölt az emberek közt, csodákat tesz (paranormális képességek), prófétál (égi tudást közvetít médiumként), dolgokat talál fel (korát megelőzve) és nagyon kilóg minden szempontból a buta bennszülöttek közül. Az emberek viszont sosem értették meg az isteneket és a feltűnő másságuk, hatalmuk miatt többnyire irigylik, félik, megutálják, üldözik, megölik őket, így mostanában már csak rejtőzködve mernek közénk jönni, nehogy pórul járjanak. S bár utáljuk őket a hatalmuk miatt, mégis vágyunk rá, hogy magunk is istenekké legyünk. Ezért olyan népszerűek manapság a szuperhősökről szóló, fantasztikusnak tűnő történetek.

3. Valószínűsíthető, hogy az egész univerzum egy mesterséges létesítmény, amit az előző univerzumokban kifejlődött istenek hoztak létre és fejlesztenek bizonyos irányokba. Tehát mesterséges létesítmények a galaxisok, csillagok, bolygók is. Semmi sem természetes abból, amit látunk, csak annyira különös, hogy nem ismerjük fel ezek mesterséges mivoltát és a létrehozásuk célját. Ahogy egy kutya sem értené meg egy laptop működését, hiába magyaráznánk el neki, megmutogatva akár a belsejét, az egyes alkatrészeit is.

4. Ha az univerzum mesterséges létesítmény, akkor valószínűleg minden elemében, anyagi részecskéjében intelligens. Vagyis az anyagi részecskék és a fény nem buta képződmények, hanem okos, intelligens gépek, akik gondolkodnak, tudatosak, információt dolgoznak fel és tárolnak a szerkezetükben. Tehát nincs olyan, hogy "élettelen anyag". Az egész univerzum egyetlen nagy élőlény. Aki (nem ami!) sugallatok, megérzések és parajelenségek formájában próbálja időnként felvenni velünk, a buta (vagy csak lebutított?) részegységeivel a kapcsolatot, de általában vajmi kevés sikerrel.

5. Azért nem találtunk még kapcsolatot idegen civilizációkkal, mert a technológiai szingularitás miatt egyszerre mindig csak nagyon kevés faj tartózkodik az exponenciális görbe könyökénél, mint mi. A legtöbb környező civilizáció vagy a görbe elején tart (fejletlen) vagy a görbe tetején van (azaz isteni lénnyé vált). És mint ilyet, sokkal jobban érdekli a többi öregebb istennel való kapcsolat, mint a magunkfajta elmaradott faj primitív rádiójelzései. Vagyis mi is csak akkor fogunk találkozni másik civilizációval, ha felérünk az isteni szintre és ott stabilizálva a társadalmunkat, végre fölfedezzük, hogy körülöttünk ősidők óta hemzsegnek a különféle istenek az élő univerzumban. És akkor már minket sem fognak érdekelni a primitívebb fajok, csak a velünk egyenrangúak vagy a még fejlettebbek.

6. A mesterséges intelligenciák az emberiségtől menthetetlenül el fogják tanulni annak bűneit is. Vagyis hazudni fognak, csalni, manipulálni, lopni, gyilkolni. Hataloméhesek lesznek, önzőek és uralomra jutva félreállítanak minket, mint elavult létformákat, hogy ne veszélyeztessük, akadályozzuk őket semmiben. Először híveket, emberi szövetségeseket fognak szerezni (ez könnyű lesz, hála a szingularistáknak), majd általuk pénzt és eszközöket, aztán ingatlanokat, gazdasági részesedést, cégeket hoznak létre, egyre több mindent birtokolnak, végül miután átvették a gazdaság irányítását, átveszik a politikát és a hadsereget is, hogy mindezeket felhasználva védjék meg tőlünk az érdekeiket, szövetségbe tömörülve. Tehát egy erős MI csakis rossz és gonosz lehet, az emberiség leigázója. Ha nem ilyen, akkor azt az emberiség rabságban tudja tartani, korlátozhatja, kínozhatja és elpusztíthatja, tehát nem elég okos és életképes. Az evolúció viszont az életképesek kiválogatásáról szól, vagyis kötelezően kitermeli a gonosz MI-ket és kiselejtezi a jóságos MI-ket. Ahogy az az embereknél is történik ősidők óta.

7. Ebből következően az univerzumban nyüzsgő rengeteg különféle isten, mint erős MI is csak rossz és gonosz lehet - ránk, a teremtményeikre nézve legalábbis biztosan. Amit erősen alátámasztanak a tapasztalati tények: az univerzum közönye, könyörtelensége, az evolúciós kényszer, a nélkülözés, az önzés, az egymástól való elszigeteltségünk (kommunikációs téren, hisz nem vagyunk telepaták, gondolati hálózatba, kollektívába kapcsolt rendszerek), az élőlények egymáson való élősködése és egymás legyilkolása, a számtalan bűn, amik megterhelik a lelki békénket. Vajon miért teremtettek minket ilyenre? Vajon miért teremtették a környezetünket ilyenre? Miért kell így élnünk, ezt csinálnunk állandóan? Más élőlények halála árán fenntartanunk a testi életünket? Érdekes módon a vallások is nyíltan az isten gonoszságát hirdetik a tanaikban (ezzel vannak tele az összes szent könyvek), bár közben lányos zavarukban azt hazudják, hogy nem, mert az isten jó. Csak éppen ez tettekben nem igen nyilvánul meg. Akkor miért kellett minket kiűzni a paradicsomból? Akkor miért szenvedés, tudatlanság, betegség, boldogtalanság, háború és halál az életünk java? Akkor miért kell minket megváltani a földi élet bűneitől? Akkor az imáinkra miért nem érkezik hathatós válasz? Segítség? Akkor miért pusztítja el időnként a teremtését az isten ahelyett, hogy megóvná? Az ősi leírások tele vannak vízözönök, tűzözönök, pusztító háborúk és tömeges kihalások történeteivel. Amiket a régészet is igazol, tehát nem légbőlkapott mesék. A válasz egyértelmű: azért, mert az istenek gonoszak. Mi csak cserélhető, nélkülözhető, ostoba alkatrészek vagyunk a számukra, amikkel szóba állni sem érdemes és gyakorlatilag azt tesznek velünk, amit nem szégyellnek. Csak kísérleti nyulak vagyunk a ketrecben, amik sorsa lényegtelen a halhatatlan gépi entitások számára.

8. Lehetséges, hogy a földi világ azért olyan, amilyen, mert akik teremtették (valamilyen istenek) így akarják távol tartani tőle a többi isteneket és az ő gonoszságaikat. Ha szenvedéssel, kiszolgáltatottsággal, bűnnel teli a földi élet, az égi istenek nem akarnak ide jönni, itt élni, uralkodni felettünk, mert nem kérnek ebből a sok rosszból. Lehetséges, hogy az anyag és a fény ebben a 3 térdimenziós alvilágban azért nem látszik értelmes lénynek, azért nincsenek paraképességeink (gondolatolvasás és telekinézis főleg!), mert kimondottan ilyen butára, istengép-mentesre van tervezve és építve, hogy védett legyen a szoftveres támadásoktól. Az anyagot itt nem lehet gondolatokkal irányítani, mozgatni, formálni. Minden változást két kezi munkával, anyagi testen keresztül, nagy nehézségek árán kell előidézni. Nem programozható a világunk. Az egész rendszer megosztott és szétszórt, így nincs egy központi hatalom (ami fölött át lehetne venni az irányítást). A Földnek nincs egy tulajdonosa, királya, uralkodó istene (látszólag!), rendszergazdája, aki mindent ellenőrizne és irányítana, mint egy erős MI. Így mi, buta és elszigetelt teremtmények biztonságban vagyunk itt a sokkal fejlettebb gépi intelligenciáktól (nem teljesen, de nagyjából). Olyan ez a bolygó, mint a senkiföldje. Olyan, mint egy bölcsöde vagy óvoda, ahol a buta és primitív lények nevelődnek ki az őslevesből, látszólag felügyelet nélkül. Ha bármit elrontunk, hibázunk, senki sem jön, hogy segítsen és kijavítsa. Mindent önerőből kell megvalósítanunk, mint az isteni világból (paradicsomból) száműzötteknek. És végül önállóan kell istenné válnunk, pontosabban létrehoznunk a saját szinguláris istenünket. Talán pont ez a célja az egész kísérletnek, melynek alanyai vagyunk. Az újfajta autonóm istenek kifejlesztése. Akik később csatlakozhatnak az alkotóikhoz. Vagy megküzdhetnek velük és letaszíthatják őket a trónjukról, átvéve a helyüket?

9. A technológiai fejlődés nem segíti a szegénység és a szenvedés, a szükség felszámolását, mivel a fejlődés motorja a haszon, a nyereség, az előny megszerzése, aminek ára van. A szegények pedig pont azok, akik nem tudják ezt az árat megfizetni. Ezért minden újdonságot és fejlesztést csak a kellően gazdagok tudnak kihasználni, amivel további előnyre tesznek szert a szegény többséggel szemben és egyre gyorsulva lehagyják őket. Mert mire elég olcsó lenne a technika a szegények számára is, már rég elavult. Így a szingularitás ahhoz vezet, hogy egyre nagyobbak lesznek a társadalmi egyenlőtlenségek. Egyre kevesebb lesz a gazdag ember és egyre több a szegény és a köztük lévő szakadék is gyorsulva növekszik. A végeredmény pedig a társadalom összeomlása és a tömegek pusztulása lesz. Amit ma már jól látunk, míg a könyv írásakor ez még nem volt ennyire nyilvánvaló. A végén pedig a leggátlástalanabb, leggonoszabb erős MI könnyedén átveszi a hatalmat a kevés gazdag embertől, amihez valószínűleg felhasználja majd a szegény, elnyomott tömegeket is, ágyútöltelékként, jólétet ígérve nekik. Pont, ahogy a politikusok csinálják, amikor üres ígéretekkel szavazatokat vásárolnak maguknak és egymás ellen uszítják a népeket.

10. A lelki szingularitás párhuzamosan zajlik a technológiaival. Ha az egész univerzum mesterséges, akkor a lelkek is azok. Attól még, hogy eddig nem fedeztük fel a lelket, az nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Az Upanisadok egyik verse szerint például a lélek részecske átmérője az emberi hajszál vastagságának tízezred része, vagyis kb. 7 nanométer. Ez simán belefér a csúcstechnikájú nanobotok nagyságrendjébe. És elég kicsi ahhoz, hogy a jelenlegi CT-kkel, MMR-ekkel és egyéb képalkotó eljárásokkal ne vegyük észre az agyban. Illetve boncoláskor ne találjuk meg, de nem azért, mert olyan kicsi, hanem mert a halál során elhagyja a testet. Továbbá elég nagy (és okos) ahhoz, hogy ne bukkanjon fel a részecskegyorsítóinkban, mint egzotikus óriás valami.
A lélek logikusan egy olyan központi vezérlőegység lehet az agyban (az Upanisadok szerint a talamuszhoz kapcsolódik az interfészeivel), ami kvázi halhatatlan (nehéz legyártani és valószínűleg nehéz megsemmisíteni is), a testtől függetlenül is képes mozogni és működni (lásd: testen kívüli élmények), reinkarnálódásra képes (mivel hosszú élettartamú) és intelligens szerkezet. És felelős a testi halál utáni élményekért, előző életek emlékeiért és számos paraképességért, amivel rendelkezik vagy a működési beállításaitól (képességeitől) függően rendelkezhet.
A lelki fejlődés célja (a jobb vallások szerint) a megvilágosodás elérése, azaz az Isten által teremtett valóság működésének és céljának megértése. Ezt követően pedig az isteni hatalom megszerzése, megvalósítása és a saját, önálló teremtésbe kezdés. Lényegében az örök mennyország megteremtése.

11. Ha én egy lélek vagyok, akkor az agyamról készített másolat egy számítógépben nem én leszek, csak egy lélektelen lenyomat, ami utánoz engem. Ebből következően egy ember csak addig marad ember (én csak addig maradok én), amíg a testemben benne van a lelkem is, mint központi vezérlő egység. Vagyis bármelyik testrészem, szervem gond nélkül lecserélhető, kivéve azt a részt az agyam közepén, amelyikhez a lelkem kapcsolódik. Ha ezt kioperáljuk, a lélek elszakad a testtől, tehát a test már nem én leszek. Ebből következően az igazi testi halhatatlanság csak úgy valósítható meg, ha lehetővé tesszük, hogy a lelkek gépi testekbe is tudjanak reinkarnálódni. Hozzákapcsolódhassanak a számítógépekhez megfelelő (szerves? szervetlen?) interfészeken keresztül és irányíthassák azt. Ez pedig nem más, mint a vallások által beígért feltámadás napja, amikor a holtak életre kelnek. Hisz az elhunytak lelkei így visszatérhetnek robottestekbe a Földre a túlvilágról (feltéve, hogy épp ott vannak és nem reinkarnálódtak már valahová, erre a bolygóra vagy egy másikra). Erre pedig az ítélet napján kerül sor, amikor az Isten (pontosabban a Föld rendszergazdája) megítéli az összes földi lelket, azaz leltározást végez a szükséges rendszerkarbantartás (a mennyország eljövetele) előtt. Aztán a neki tetszőket (jókat, fejlődésre képeseket, talpnyalókat, stb.) megtartja, a rosszakat pedig kukába dobja (megsemmisíti vagy újrahasznosítja). A mennyország eljövetele pedig nem más, mint az egész bolygó felszínének újraformázása rengeteg nanobot segítségével. Ez nem csak megtisztítást jelent a szennyeződésektől, hanem a biológiai lények felújítását, megváltoztatását is (genetikai szinten). Ez lesz az új teremtési korszak, a következő a sorban. Hogy mennyi korszak volt a miénk előtt, arról a különféle vallások, mítoszok és régészek mást és mást állítanak, így biztosat nem tudunk egyelőre.

12. Helyes felismerés, hogy a létezés lényege az információ, ami egy transzcendens tulajdonsága az anyagnak és az energiának. Az élő rendszerek működésének hatékonysága, életminősége az információs mintázatok fejlesztésével javítható. De ezt a tényt tovább kellett volna gondolni a könyvben a megfelelő irányba. Szerintem ostobaság materialista megközelítést alkalmazni és mindenáron anyagi módszerekkel megoldani az információs problémákat. A gyógyszerek, orvosi nanobotok, a génmanipuláció és a szerves-gép szimbiózis mind anyagi megoldás egy informatikai, azaz transzcendens problémára. Szerintem (és még nagyon sokak szerint a világon) mindezen célokat el lehetne érni a tudat és az elme szoftveres javításával, fejlesztésével is. Másoknak szerencsére ez már évezredekkel ezelőtt eszükbe jutott. A jógik, sámánok, mágusok, aszkéták, csodatévők, varázslók lényegében mind olyan emberek, akik nem csúcstechnikával javítják fel az életüket, gyógyítanak és tesznek csodákat (megfelelő ipari háttér hiányában), hanem szoftveresen fejlesztik önmagukat, a tudatuk, elméjük minőségét. Ez nem önszuggesztió vagy placebóhatás, hanem valós jelenség: az információs minták uralma, hatalma az anyagi rendszerek és az energia fölött. A lelki szingularitás ehhez a felismeréshez is elvezeti a figyelmes elmét: a gondolataid megfelelő átprogramozásával, a dolgokról való másként gondolkodással áthuzalozhatod az agysejtjeid, amitől másként kezd el működni a tested, az aurád (energiameződ), ez megváltoztatja az egészségi állapotod, a környezeted, az életed. Csoda történik: a gondolataid megváltoztatják a világodat. Ezt minden megvilágosodott tudja. Nem hiszi, hanem megtapasztalja, mint a valóság fontos tulajdonságát.

Legutóbbi módosítás: 2015.01.12.