DAVID BRIN: EXISTENCE

Könyvkritikám

A Metropolis Kiadó valamiért képtelen volt normálisan lefordítani ezen regény címét: Létezés-nek. Ezért azt tapasztaltam, hogy sok ember fejében ez a történet valahogy összekeveredett az Existenz - Az élet játék című 1999-es fantasztikus filmmel. Vagyis azt gondolták, hogy ez annak a regény változata. Nos, nem. A két műnek gyakorlatilag semmi köze egymáshoz a hasonló címtől eltekintve. Sőt, ennek a regénynek igazából magához a létezéshez (ontológiához) sincs semmi köze, csupán fellengzős utalás a sztoriban felsorolt problémahalmazra, amivel az emberiségnek szembe kell néznie a fejlődése során.

További fontos tudnivaló, hogy a kiadó ravasz módon két kötetben adta ki ezt a művet, mintha a második rész az első folytatása lenne, noha ez egy regény, csak nagyon hosszú. Az első rész 430 oldal, a második 300 oldal. Nyilván nem akarták elrettenteni az olvasókat egy 730 oldalas SF regénnyel, ami méretében jócskán felülmúlja még Brin korábbi legendás opuszát, a 650 oldalas Dettót is. Plusz ezen a módon sikerült kétszer 3490 Ft-ot kihúzniuk az olvasók zsebéből, ami elég komoly összeg, valljuk be. Hisz aki megvette az első részt, kénytelen lesz megvenni a másodikat is. Tehát senkit ne tévesszen meg az, hogy a két könyv borítóján kitalált alcímek olvashatók: 1. A létezés csapdája és 2. A létezés titka. Mert ez csak szimpla megtévesztés, közismertebb nevén: reklámfogás.

És most a műről.

Kezdem azzal, hogy Brin egy kapitális idióta. Valaki mondja már meg neki, könyörgöm, hogy tanuljon meg végre olvasmányosan írni, azaz könnyebben olvashatóan fogalmazni! Az első 100 oldal után a legszívesebben a pasi fejéhez vágtam volna a könyvet és megetetem vele az egész paksamétát, annyira idegesítő volt, hogy minden mondat szó szerint nehéz. Nem lehet könnyen, simán olvasni ezt a művet. Minden mondattal, bekezdéssel, fejezettel meg kell küzdeni, még a gyakorlott és a bemutatott témákban jártas olvasónak is. Főleg az elején, amíg bele nem lendül a történet az iszonyúan lassú és vontatott kezdés után. Én például a 100. oldaltól kezdtem érteni és élvezni ezt a könyvet. A cselekmény igazából a 3. résztől (120. oldal) kezdve lesz jó, ahogy fokozatosan kiderül, mit is akar elmesélni nekünk a szerző. Ami előtte van, csak elnyújtott pepecselés, meg az olvasó türelmének masszív próbára tétele, ahol szerintem a legtöbben föladják, tűzre hajítva az egész kötetet.

Előnye viszont a műnek, hogy bőséges mondanivaló halmazzal van feltöltve filozófiából, transzhumanizmusból és SETI kutatásból (de az ontológiához semmi köze!). Talán túl sokatmondó is, bár ez relatív, mert engem nem zavart. Miként a letehetetlenül izgalmas Dettóban (amit mindenkinek csak ajánlani tudok, akkora sikerkönyv!), úgy ebben is sok a szójáték, az ügyesen magyarított szóalkotás (néhol már erőltetetten), amin jókat lehet szórakozni. Az egész regényt áthatja emellett a finoman cizellált, intelligens irónia, általános komolytalanság és pajkosan csipkelődő viccelődés, ami sokat javít a mű élvezhetőségén. Ráadásul még egy akciófilmbe illő jelenet is van az első kötetben a léghajó elleni merényletnél, ami semennyire nem illeszkedik bele a történet fő folyamába (szóval okosabb lett volna kihagyni), de cserébe legalább felizgatja az elbóbiskolni készülő olvasót.

A második kötet ezek után meglepő módon nem tetszett! A hatodik rész egyenes folytatása az első kötet öt részének. A hetedik rész viszont minden átmenet nélkül egy hirtelen ugrást tesz a jövőbe és egész másról kezd szólni. Anélkül, hogy a hatodik rész eseményeit tisztességesen lezárta, befejezte volna Brin. Bár később tesz utalásokat arra, mik történtek az átugrott évtizedekben, ez a megoldás nekem egyáltalán nem tetszett. Haragomat pedig csak fokozta, hogy a hetedik rész is hirtelen megszakad, egy csomó kérdést hagyva megválaszolatlanul, majd a nyolcadik rész megint egy másik időben és helyen játszódik. A hetedik és nyolcadik rész néhány szereplője ugyanaz, mint az első hat részé, de olyan nagy a köztük lévő térbeli és időbeli távolság, hogy szerintem ezekre a történetekre külön regényeket kellett volna írni.

Egyszóval Brin komoly írói hibát vétett, amire senki nem hívta fel a figyelmét. Vagy fütyült az észrevételekre. Ezt a regényt három regényként kellett volna megcsinálnia: 1. rész: 1-6 részek, 2. rész: 7. rész, 3. rész: 8. rész. Az első rész túl hosszú és dagályos, lezáratlan. A második és harmadik túl rövid, hézagos és lezáratlan. Plusz a 99. fejezet végén van egy Végtelenség című alfejezet, ami csupa balladai homály (érthetetlen) és egyszerűen nem tudtam hová tenni, így elég idegesítő.

Mindezek miatt roppant elégedetlen vagyok ezzel a könyvvel és nagyon szeretném Brin fejéhez verdesni ezt a két kötetet, önfeledt üvöltözések és káromkodások kíséretében, amiért ennyire durván elszúrta az egyébként remek és sokatmondó történetét. És mindezt 7000 Ft-ért! Ha én valaha is ennyire elkúrnám egy regényemet, léci azonnal lőjetek le!

Készült: 2015.02.10.