KÁDFESTÉS HÁZILAG


16 évnyi használat után igencsak megkopott a fürdőkádam, ezért úgy döntöttem, hogy lefestetem. Csakhogy a felhívott festők azt mondták, a kádfelújítás 4 napi munka és 25-27 ezer Forintba kerül, amit én igen sokkallok, mivel legutóbb 2000 Forintért festette le nekem egy fickó fél óra alatt. Ezért úgy döntöttem, hogy megoldom önállóan és főként olcsóbban a dolgot. Hisz ez csak egy fürdőkád, nem egy űrhajó hővédőpajzsát kell megszerelnem! - gondoltam magabiztosan. Az alábbiakban ezért egy "Feri megoldja okosban" történet következik, főleg azok számára, akik szintén ilyesmire szeretnének vetemedni.

Először is körülnéztem a neten, tájékozódva a témában. A két komponensű kádfestékeket nyomban kihagytam, mert macerás az összekutyulásuk, főleg a gyors száradás miatt. Végül találtam egy olcsó és egyszerű megoldást: Deco Color epoxy kádzománc spray, fehér, 400 ml. Kapni ugyan nem lehet nálunk (a megyében), de írtam a hazai gyártó honlapjára és kértem tőlük egyet. Pár nap múlva elküldték az egyik festékboltba. Vettem hozzá smirglipapírt is. A flakonon sajnos olyan apró betűkkel van feltüntetve fél tucat nyelven a használati utasítás (ez mostanában elég gyakori hiba), hogy még nagyítóval is alig tudtam kisilabizálni a szöveget.

Aztán egy hétig tisztítottam a kádat különféle vegyszerekkel. Penészirtóval, vízkőoldóval, folyékony súrolószerrel, még lúgos oldattal is megkenegettem, hogy minden szutyok lejöjjön a felületről. Ezeket persze nem szabad egyszerre használni a klórgáz képződés miatt. Ezért tartott egy hétig a munka, az egyéb elfoglaltságaim mellett. Egyszer régen volt már klórgáz mérgezésem (beszippantottam pár slukkot belőle) és olyan vacak volt, hogy senkinek nem ajánlom kipróbálásra.

Aztán kivártam a megfelelő pillanatot, amikor van rá időm, hogy a kádfestéssel szöszmötöljek és az időjárás is megfelelő, tehát langyos, száraz idő van, ami a szellőztetés és száradás miatt fontos. Előtte való nap összekészítettem mindent, ami kellhet. Vízvezetékhez való ragasztószalagot, tiszta rongyokat, gumikesztyűt, újságpapírt, törlőszivacsot, tömény háztartási ecetet. Elővettem a szekrényből a porvédő maszkom és rendbe hoztam a rég elszakadt búvárszemüvegem (gémkapoccsal és biztostűvel összefogva a darabjait, amitől igen futurisztikus lett a cucc). Ezzel védem a szemem és az orrom az irritáló zománcfestéktől és a flakonban lévő acetiléntől. Szereztem lakkbenzint is oldószernek, de végül nem volt rá szükségem.

A kád és környékének előkészítése két órás munka volt. Kipakoltam mindent a fürdőszobából, kinyitottam a szellőzőablakot, lesmirgliztem a tiszta és száraz kádat: ehhez több tenyérnyi smirglipapír kellett, mivel sok festékpor lejött róla. Viszont utána szép sima lett a felület. Miután tisztára mostam a portól a kádat (a nagyobb festékdarabokat és levált peremtömítő anyagot a szivaccsal kikanalaztam, ne menjen a lefolyóba), egy ecetes szivaccsal végigtöröltem a kádat, hogy minden zsírnyomot, amit a kezem, lábam hagyhatott, letöröljek róla. Aztán ezt is leöblítettem vízzel, majd több tiszta (rongyos, kidobandó) trikóval és alsógatyával szárazra töröltem az egészet. Aztán még vártam vagy fél órát, hogy rendesen megszáradjon az egész a biztonság kedvéért. A zuhanyrózsát gondosan elhúztam a kád közeléből, nehogy víz érje a festést és a fali csempét is letisztítottam, letöröltem körülötte.

Amíg száradt a felület, vágtam két 7 centiméter átmérőjű korongot egy reklámújságból. Olyat, ami megfelelő anyagú, vastagságú, nem hajlik könnyen és fényes (vízlepergető) papírból van. Ezek oldalába vágtam 2-3 négyzetes bemélyedést. Rátettem őket a kád lefolyójára és a túlfolyóra. A túlfolyóra akasztott dugóláncot leszereltem. A ragasztószalagból rövid csíkokat vágva a bevágásokra nyomtam keresztben, így tökéletesen odaragadt a fémfelülethez és lefedte azt. Ez jóval egyszerűbb, mint leszerelni a tömítőanyaggal odaragasztott fémszerelvényeket, aztán meg visszaszerelni.

Ezután a ragasztószalaggal dupla csíkot húztam a kád peremére körben, lehatárolva a festés területét. Ezt volt a legnehezebb megcsinálni, egyrészt mert a szalag nem mindenhol akart a csempéhez ragadni, másrészt meg alig fért be a kezem a mosdótányér alá. Végül a kád elé tettem néhány újságpapírt is, a biztonság kedvéért. Utána még egyszer tisztára töröltem a kádat, mert a munka közben pár koszdarab valahogy belehullott valahonnan.

Aztán 3 percig ráztam a festékes flakont, ahogy az rá van írva, hogy rendesen összekeveredjen benne a leülepedett festék a hígítóval. Ez jó nagy csörömpöléssel járt a benne lévő golyónak köszönhetően. Majd fölvettem a búvárszemüveget, a szájmaszkot és a gumikesztyűt, és munkaruhában (régi rövidnadrágban) nekiláttam a festésnek, gondosan becsukva magam mögött a fürdőszoba ajtót, hogy csak kifelé szellőzzön a munkaterület.

A festék keskeny sugárban jön ki a flakon szórófejéből, így ha túl közel tartja az ember a felülethez, kis kerek, fehér foltot rajzol rá. Az eredmény: sok kis fehér kör a sötétfehér kádon. Hmm. Messzebbről kell fújni, egyenletesen, átfedésekkel. De akkor meg egyes helyekre több jut és hajlamos lefolyni! Ezért először végigfújtam egy rétegben a kádat, majd pár perc szünetet tartottam. Az erős acetilénszag miatt próbáltam nem lélegezni és gyorsan kimentem a fürdőből.

Az acetilén erősen gyúlékony, büdös és szédülést okoz (szóval mérgező). A porvédő maszk nem véd meg tőle. Valami komolyabb arcvédőt kellett volna szereznem. A búvárszemüveg oké, de a két kis lencsén keresztül alig látok ki, ami azért gond, mert fehér festéket kéne egyenletes rétegben fölvinnem egy fehér felületre. Nincs kontraszt. Még jó megvilágítási viszonyok mellett sem látok semmit abból, amit csinálok (nappal, felkapcsolt lámpánál). Szóval csakis a Jedi erőmre hagyatkozhatom szprézés közben! Az eredmény olyan lett, amilyen. Házilagos.

A festék a nagy kiáramlási sebesség miatt visszaverődik a felületről, nem tapad hozzá, hanem szétrepül és beteríti a helyiséget. Majd gyorsan megszáradva, finom porként leülepszik mindenre. Erra akkor jöttem rá, mikor észrevettem, hogy a papucsom fehér nyomokat hagyott az előszoba padlóján. Ugyanis a fürdőszoba levegőjében terjengő festékpor a huzat miatt kislisszolt az ajtó alján lévő szellőzőrácson át és leülepedett a környéken, a szőnyegen, a linóleumon. Szerencsére ezt nedves szivaccsal könnyen fel lehet törölni, nem tapad-ragad oda. Gyorsan beragasztószalagoztam a szellőzőrácsot és feltakarítottam, majd alkalmaztam a kétpapucsos megoldást: 1 munkapapucs a fürdőben, 1 munkapapucs azon kívül, hogy ne hordjam szét a koszt.

Ezután több, mint másfél órán át festegettem. Maszkot föl, papucsváltás, be a fürdőbe, flakonrázás, egy réteg ráfújása, nem lélegezni, gyorsan kifelé, maszkot le, papucsváltás, aztán szuszogás és egyéb házi teendők (ebéd főzés). Majd újra ugyanez. Egészen addig ismételtem a műveletet, míg ki nem fogyott a flakon. Aminek a tartalma sajnos nem elegendő egy fürdőkád rendes lefestéséhez! Kettőt kellett volna vennem. A végén igyekeztem vastagabban fújni a kád aljára, oda, ahol a legjobban megkopott a régi festés, így sikerült a legtöbb kopást befednem, eltüntetnem vele. De a kád egésze nem lett egyenletesen tiszta fehér, hanem néhol kilátszik alóla a régi sötétfehér. Szóval foltos lett és ráadásul egyes helyeken szép sima a felülete, máshol meg érdes. De nem baj, elvégre nem freskót készítek egy templomba, ez csak egy fürdőkád. Michelangelo valószínűleg az ecsetmosójának sem alkalmazott volna a sixtusi kápolnában, de ez most mellékes.

Az acetilén pár óra alatt elpárolgott, ki lehetett nyitni a fürdőajtót és feltakarítani a festékport a padlóról. Végül a ragasztószalagokat is leszedtem a kád pereméről. A festék gyorsan megszáradt, de 24 órát kellett várnom vele, hogy rendesen megkeményedjen. Utána szivaccsal letöröltem a kádról a rátapadt száraz festékport, majd kimostam a kádat. És ennyi!

A szervezetembe került csekély mennyiségű vegyianyag semlegesítése érdekében munka után megittam egy liter tejet és elmentem sétálni a városba, hogy friss levegőt szívjak, amíg szellőzik a lakás. Tanulság: legközelebb két flakonnal fogom csinálni, hogy rendes vastagságú legyen az új réteg. A vegyszerekkel együtt így is megúsztam kevesebb, mint 5000 Forintból a műveletet. Szóval érdemes volt házilag intézni a festést.

Készült: 2016.07.22-23.

FOLYTATÁS:

Egy év múlva megismételtem a kádfestést, mivel a túl vékonyra sikerült festék elkezdett lekopni. Ezúttal profibb voltam: vettem külön festőmaszkot, új búvárszemüveget és 4 flakon festéket fújtam a kádra 4 óra alatt, hogy ne csorogjon le. És az ajtót is rendesen leszigeteltem, hogy a festékpor ne jusson ki a fürdőszobából. Továbbá 3 napot vártam a száradással használat előtt, hogy teljesen kikeményedjen a zománcréteg. Minden remekül sikerült!

Viszont utána sikerült elkövetnem egy aprócska hibát. Annak érdekében, hogy ne csússzak el a tükörsima aljú kádban, illetve, hogy a festék ne kopjon le túl hamar, vettem az Obiban egy fehér, műanyag csúszásgátló szőnyeget a kádba. Aminek az alján tapadókorongok segítik a szőnyeg rögzülését. Nos, egy hét után, mikor ezt felemeltem, hogy alatta megtisztítsam a kádat, azzal kellett szembesülnöm, hogy a tapadókorongok szabályosan feltépték a zománcfestéket a kád aljáról, tönkretéve a friss festést. A szőnyeg rögtön ment a haszontalan kacatok közé és egy másféle műanyag szőnyeget raktam a helyére, amivel már nincs ilyen gond. Viszont újra kellett festenem a kádat, amihez újabb 2 flakon festéket használtam fel. Remélem, most már jó lesz. Ha 10 évig bírja, tökéletesen megérte ennyit vacakolni vele.

Készült: 2017.11.20.