100 SZAVAS TÖRTÉNETEK BUDAPESTRŐL
http://budapest.in100words.eu/hu
Készültek: a 2018-as pályázatra. Mivel nem kerültek be a legjobbak
közé, gondoltam itt közzéteszem őket.
1. SZOBROZÁS
Amikor a Memento Parkban voltunk, sorra odaálltam a látványosabb
szobrok elé vagy mellé, ugyanazon testtartásokban, hogy így
fotóztassam le magam a barátaimmal. Hamar kiderült, hogy a legtöbb
alak rendkívül kényelmetlen pózban áll. Délcegen, felemelt karral,
rohanva, csupa lendülettel és erővel teli. Komolyan fárasztó
utánozni őket.
Később eltűnődtem azon, vajon miért nem készültek kényelmes
testhelyzetű ábrázolások a kommunizmus nagyjairól? Például: Marx
és Engels kanapén lazít. Lenin karosszékben ücsörög. Szovjet
katona kispadon pihen. Kun Béla nyugágyon hever. Münnich Ferenc
fotelben terpeszkedik. Steinmetz pihenj állásban. Osztapenko
leengedett zászlóval. Dimitrov a lócán.
A Tanácsköztársaság hőse fűben hever és napozik.
Alcím: Így pihentek a győztesek.
2. FÉKTELENÜL
A 7-es buszon utaztam egyszer, leghátul, két karhajlattal
kapaszkodva a hátsó ablak korlátjába. Hátizsákom a lábaim közt.
Ezt így kell csinálni, mert ez a járat úgy repeszt az utcákon,
mintha Sandra Bullock vezetné, miközben Keanu Reeves próbálja
hatástalanítani az alá szerelt bombát.
A sofőr valami miatt kénytelen volt egyszer vészfékezni, hogy
megússzon egy balesetet. A busz tömve volt. A fékezés miatt
mindenki elesett és szó szerint előregurult, kiabálva egymáson
bukdácsolt az utastérben. Egyedül én maradtam állva az egész
buszban. Még a hátizsákom is előre repült, neki az embereknek.
Szóval ezért van kiírva a járművekben, hogy: TESSÉK KAPASZKODNI!
3. TŰZIJÁTÉK
Pár éve úgy döntöttünk, hogy megnézzük az augusztus 20.-ai
tűzijátékot. Bár ne tettük volna! A forgalom már kora délután
leállt, megbénult a város. Három kilométert gyalogoltunk a
folyóig. Két órát álltunk a tömegben a rakparton, míg rájöttünk,
hogy rossz helyen vagyunk, nem fogunk látni. Ezért áttülekedtünk
az Erzsébet hídon Budára és a várból néztük a műsort. Illetve csak
a barátnőm nézte, mert a nyakamban ült, alacsonyka lévén. Én
semmit sem láttam. Utána sok kilométert kellett gyalogolnunk
hazafelé, közben a metróra is vártunk egy órát. A végére teljesen
kifáradtam. Nagy élmény volt. De soha többé nem kérek belőle.
4. ÉHENVESZEJTŐS ÉTTEREM
A barátaimmal elmentünk egy új, távol-keleti egzotikus étterembe,
kipróbálni a kínálatot. Nagyon elegáns hely volt, mert nagyon
sokára hozták ki az ételt a nagyon kevés vendégnek. Akik
kénytelenek voltak gyékényeken ülni a nagyon alacsony asztaloknál,
mert rendes bútorzatra már nem futotta az üzemeltetőnek. A kaja
ízetlen volt, drága és kevés. Mikor kijöttünk, korgott a gyomrom,
pedig életemben nem fizettem még ilyen sokat egy vacak ebédért.
- Éhes vagyok! Menjünk, együnk valamit! - mondtam a társaimnak,
akik egészen kiakadtak a javaslatomtól.
Azért csak betértünk az első útszéli gyorskajáldába, ahol boldogan
befaltam egy sima hamburgert. És máris úgy éreztem: ettem valamit!
5. HIDEGHŐSOKK
Nyáron, a legnagyobb hőségben jutott eszünkbe meglátogatni a
Pál-völgyi-barlangot. Sejtettük, hogy hűvös lesz, ezért vittünk
magunkkal pulóvert. De nem gondoltuk volna, hogy ennyire hideg van
a mélyben! Kabát nélkül teljesen átfagytunk és nagyon megviselt
minket a hidegsokk, pedig folyamatosan mozogtunk, mászkáltunk,
lépcsőt másztunk a sötétben. És alig vártuk, hogy végre kijussunk
ebből a szörnyű jégveremből.
Kiérve mellbe vágott minket a hőség. Odakint még mindig 35 fok
volt. Párás, szélcsendes, sokkoló kánikula. Egy perc múlva már
menekültünk volna vissza a barlang hűvösébe.
Ezek után csak egy kérdésem van: Mikor kap a főváros végre egy
rendes légkondicionálót?
Készültek: 2018.05.22.