100 SZAVAS TÖRTÉNETEK BUDAPESTRŐL

http://budapest.in100words.eu/hu
Készültek: a 2018-as pályázatra. Mivel nem kerültek be a legjobbak közé, gondoltam itt közzéteszem őket.

1. SZOBROZÁS

Amikor a Memento Parkban voltunk, sorra odaálltam a látványosabb szobrok elé vagy mellé, ugyanazon testtartásokban, hogy így fotóztassam le magam a barátaimmal. Hamar kiderült, hogy a legtöbb alak rendkívül kényelmetlen pózban áll. Délcegen, felemelt karral, rohanva, csupa lendülettel és erővel teli. Komolyan fárasztó utánozni őket.
Később eltűnődtem azon, vajon miért nem készültek kényelmes testhelyzetű ábrázolások a kommunizmus nagyjairól? Például: Marx és Engels kanapén lazít. Lenin karosszékben ücsörög. Szovjet katona kispadon pihen. Kun Béla nyugágyon hever. Münnich Ferenc fotelben terpeszkedik. Steinmetz pihenj állásban. Osztapenko leengedett zászlóval. Dimitrov a lócán.
A Tanácsköztársaság hőse fűben hever és napozik.
Alcím: Így pihentek a győztesek.

2. FÉKTELENÜL

A 7-es buszon utaztam egyszer, leghátul, két karhajlattal kapaszkodva a hátsó ablak korlátjába. Hátizsákom a lábaim közt. Ezt így kell csinálni, mert ez a járat úgy repeszt az utcákon, mintha Sandra Bullock vezetné, miközben Keanu Reeves próbálja hatástalanítani az alá szerelt bombát.
A sofőr valami miatt kénytelen volt egyszer vészfékezni, hogy megússzon egy balesetet. A busz tömve volt. A fékezés miatt mindenki elesett és szó szerint előregurult, kiabálva egymáson bukdácsolt az utastérben. Egyedül én maradtam állva az egész buszban. Még a hátizsákom is előre repült, neki az embereknek.
Szóval ezért van kiírva a járművekben, hogy: TESSÉK KAPASZKODNI!

3. TŰZIJÁTÉK

Pár éve úgy döntöttünk, hogy megnézzük az augusztus 20.-ai tűzijátékot. Bár ne tettük volna! A forgalom már kora délután leállt, megbénult a város. Három kilométert gyalogoltunk a folyóig. Két órát álltunk a tömegben a rakparton, míg rájöttünk, hogy rossz helyen vagyunk, nem fogunk látni. Ezért áttülekedtünk az Erzsébet hídon Budára és a várból néztük a műsort. Illetve csak a barátnőm nézte, mert a nyakamban ült, alacsonyka lévén. Én semmit sem láttam. Utána sok kilométert kellett gyalogolnunk hazafelé, közben a metróra is vártunk egy órát. A végére teljesen kifáradtam. Nagy élmény volt. De soha többé nem kérek belőle.

4. ÉHENVESZEJTŐS ÉTTEREM

A barátaimmal elmentünk egy új, távol-keleti egzotikus étterembe, kipróbálni a kínálatot. Nagyon elegáns hely volt, mert nagyon sokára hozták ki az ételt a nagyon kevés vendégnek. Akik kénytelenek voltak gyékényeken ülni a nagyon alacsony asztaloknál, mert rendes bútorzatra már nem futotta az üzemeltetőnek. A kaja ízetlen volt, drága és kevés. Mikor kijöttünk, korgott a gyomrom, pedig életemben nem fizettem még ilyen sokat egy vacak ebédért.
- Éhes vagyok! Menjünk, együnk valamit! - mondtam a társaimnak, akik egészen kiakadtak a javaslatomtól.
Azért csak betértünk az első útszéli gyorskajáldába, ahol boldogan befaltam egy sima hamburgert. És máris úgy éreztem: ettem valamit!

5. HIDEGHŐSOKK

Nyáron, a legnagyobb hőségben jutott eszünkbe meglátogatni a Pál-völgyi-barlangot. Sejtettük, hogy hűvös lesz, ezért vittünk magunkkal pulóvert. De nem gondoltuk volna, hogy ennyire hideg van a mélyben! Kabát nélkül teljesen átfagytunk és nagyon megviselt minket a hidegsokk, pedig folyamatosan mozogtunk, mászkáltunk, lépcsőt másztunk a sötétben. És alig vártuk, hogy végre kijussunk ebből a szörnyű jégveremből.
Kiérve mellbe vágott minket a hőség. Odakint még mindig 35 fok volt. Párás, szélcsendes, sokkoló kánikula. Egy perc múlva már menekültünk volna vissza a barlang hűvösébe.
Ezek után csak egy kérdésem van: Mikor kap a főváros végre egy rendes légkondicionálót?

Készültek: 2018.05.22.