100 SZAVAS TÖRTÉNETEK BUDAPESTRŐL

http://budapest.in100words.eu/hu
Készültek: a 2017-es pályázatra. Mivel nem kerültek be a legjobbak közé, gondoltam itt közzéteszem őket.

1. A TÉTÉNYI FEGYENCJÁRAT

Egy időben sokat jártam a Kosztolányi térről Budatéténybe közlekedő 14-es autóbusszal. Amikor a régi, megkopott Ikaruszt lecserélték egy felújított járműre, kelletlenül szembesültem a ténnyel, hogy az új busz sokkal kényelmetlenebb, mint a régi. A szivacsos bőrüléseket például lecserélték kemény műanyag ülésekre, a könnyebb tisztítás és a nehezebb rongálhatóság érdekében. A lengéscsillapítók ugyanakkor nem lettek jobbak, ahogy az úttest minősége sem. Így az órákig tartó, fenékfájdító, hátkínzó rázkódás miatt el is neveztem a buszt tétényi fegyencjáratnak. Mert a kényelme egy rabszállítóéval vetekedett.


2. HÉTKÖZNAPI FELSÉGSÉRTÉS

A parlament kupolatermében kiállított Szent Korona évek óta egy durva felségsértést kénytelen eltűrni a nemzet részéről. Valaki volt olyan galád és egy rozsdás kardot döfött a korona párnája alá, olyan helyzetben, hogy átszúrja a koronát viselő király képzeletbeli fejét (torkát). Nézem a koronaőröket, ahogy büszkén őrzik az átszúrt nyakú királyuk hulláját (ékszereit) és senkinek nem tűnik fel a felségsértés. Máshol minimum hazaárulásnak minősülne, nálunk viszont büszkén mutogatják a turistáknak, miközben ott járnak el mellette a legfőbb közjogi méltóságra felesküdött közszolgák és senkit nem érdekel, mi történt. Tanulság: aki itt király akar lenni, az torkába kapja a nagy kést.


3. SILÁNYSÁGOK MÚZEUMAI

A budapesti képtárak gyűjteményeit végignézve elcsodálkoztam, mennyi ronda mázolmányt őriznek, amik ugyan értékesek, de olyan csúnyák, hogy ha fizetnének érte, akkor se tenném ki őket otthon a falamra. És ezek mind híres, értékes remekművek, neves művészektől. A Nemzeti Galériában alig két olyan festményt láttam, ami tényleg tetszett, mert szép volt és jól kidolgozott, ugyanakkor egyik sem számított különösebben értékesnek. A többi kép csak gyújtósnak lenne jó mellettük. Így felmerült bennem a kérdés: Miért őrizgetjük ezeket a régi vackokat nagy hodályokban, drága pénzért? Nehogy ellopják őket? Turistariasztónak? A leendő festők okulására? Hogy lássák, milyet nem szabad alkotniuk?


4. A KOLDUS SZÜLINAPJA

Sorba álltam a keletinél BKV jegyért, amikor odajött hozzám egy koldusnő azzal, hogy adjak neki pénzt, mert ma van a barátnője születésnapja és szeretné meghívni valamire. Az illető ott vigyorgott a háttérben. Én visszavigyorogtam rájuk és kedvesen közöltem, hogy szívesen segítek, de előbb mutassák meg az illető személyi igazolványát, hogy lássam, tényleg ma van a születésnapja? A kéregető nevetve sajnálkozott: sajnos nincs nála az igazolványa. Erre vállat vontam, közölve, hogy akkor sajnos nem segíthetek. El is húzták a csíkot gyorsan, hogy máshol folytassák a próbálkozást. Ennél frappánsabban még sose ráztam le magamról koldust, köszönhetően az átgondolatlan meséjének.


5. REGGELI ÜVÖLTÖZÉS

A reggeli csúcsforgalomban elakadt a buszunk a forgalmi dugóban a Széchenyi lánchídnál. Egy személygépkocsi megpróbálta előzni a buszt, de a sofőr nem engedte maga elé. A kocsi magányos vezetője erre kiugrott elénk és üvöltözve, káromkodva, magából kikelve, integetve szidta a buszsofőrt, amiért szerinte szabálytalankodott, noha semmi ilyesmi nem történt. Úgy ordított, mint aki megveszett. Mintha azon a pár méteren múlna az élete. Én pedig az ablakból nézve a műsort eltűnődtem: ha már reggel ilyen dühös a dugó miatt, mi lesz később, a nap folyamán?

Készült: 2017.07.08.