Frank Mobile

HELYZETJELENTÉS


Tavaly történt, október elején, hogy az éjszaka közepén telepatikus kapcsolatba lépett velem egy adminisztrátor a Galaktikus Szövetség Parancsnokságának egyik részlegétől, aminek feladata a galaxisunk különböző bolygóin élő, arkhon biotestekbe reinkarnálódott lelkek közti diplomáciai kapcsolatok fenntartása már évezredek óta. Korábban még nem hallottam erről a részlegről, tehát azt se tudtam, hogy van ilyen? De nem átverés volt vagy valami dezinformációs kampány, ami eléggé megszokott a mi elfajzott köztudatunkban. Hanem igazi megkeresés, mert az adminisztrátor a lelkek közti időszálas kommunikációs hálózatot használta, tehát nem jött ide személyesen hozzám, ahogy egy átlagos démon tenné, aki be akar csapni. Vagyis lenyomozható volt a hívás forrása a hálózaton, amit rögtön meg is tettem. Több ezer fényévről jött az adás, tényleg a Galaktikus Szövetség Parancsnokságának otthont adó bolygóról. Így aztán komolyan vettem a közölt gondolatait.

A női személyiséggel rendelkező adminisztrátor az akashában vizsgálódva talált rám és különböző szempontok alapján mérlegelve a 28-as számú bolygón számba jöhető jelölteket, végül engem választott meghívottnak. Egyszerű gondolatokat használva közölte velem, hogy szeretné, ha adnék egy globális helyzetjelentést a világunk pillanatnyi állapotáról a következő csillagközi konferencián, ahol az emberi testbe reinkarnálódott lelkek tudják egymással, adott időközönként megosztani a tapasztalataikat. Emberi test alatt az arkhon fajú testeket kell érteni, amik évezredekkel ezelőtt kerültek betelepítésre a Shárra más, hasonló bioszférájú bolygókról. Tehát más értelmes fajok képviselői nem lesznek jelen, mert nekik külön konferenciákat tartanak a parancsnokság diplomatái.

Igent mondtam a felkérésére, noha nem vagyok diplomata és nem foglalkozom csillagközi külkapcsolatokkal már nagyon régóta. Mert kíváncsivá tett a dolog. Ilyen felkérés sok-sok reinkarnációnként jó, ha egyszer adatik meg nagyon keveseknek, olyan sok feltételnek kell hozzá megfelelnie a léleknek. Ezek szerint, ha engem választottak, akkor nagyon nagy bajok vannak az újabban Földnek nevezett bolygónkon. Nyolc milliárd testben élő lélekből én bizonyultam a legjobb választásnak? Húha! Pedig hány ezernyi nálam képzettebb politikus, külügyes, nagykövet, hivatásos diplomata és idegenügyi szakértő van nálunk, akik sokkal többet tudnának a jelen helyzetünkről mondani?

Ez most lehetővé teszi számomra, hogy többet megtudjak a galaxisunk emberi civilizációiról és a miénkhez hasonló bolygókon zajló eseményekről. És csak annyit kell tennem, hogy a Shár képviselőjeként elmondom, mik történtek az elmúlt években nálunk? Erről végül is elég sokat tudok, mert évtizedek óta figyelem a hazai és globális híreket, a politikai, gazdasági, pénzügyi, társadalmi, kultúrális, tudományos, katonai eseményeket. Ismerem a világunk elmúlt évszázadokbeli történelmét, de az őstörténetét is valamennyire. Ráadásul a galaxis más bolygóiról is tudok egy keveset, mert az elmúlt évszázmilliók során számos világon éltem már. Nem csak emberi, hanem különféle más fajú - főleg humanoid - testekben is.

Az adminisztrátor rögtön adott egy hálózati címet, ami a parancsnokság egyik lélek szerverén futó virtuális valóságra mutatott. Itt tartják a valós idejű, interaktív konferenciát, a szokásos távjelenléttel, tehát a résztvevők közül senkinek sem kell elhagynia a testét és a bolygóját, hogy sok ezer fényévet utazzon a rendezvény kedvéért.

Mivel épp ráértem - hiszen nálunk még éjszaka volt és a testem pihent az ágyamon -, rögtön beléptem a szimulációba, aminek irányítója automatikusan lekérdezte a személyiségem profilját és összedobott nekem egy élethű, három dimenziós környezetet. Amit csak én látok az egészből és a számomra ismerős elemekből épül fel. Tehát a konferenciát nem egy közös valóságban tartjuk, hanem mindenki a saját, egyéni valóságát látja, a leljeles illesztésnek köszönhetően mégis tudunk egymással valós időben kommunikálni.

A következő pillanatban ott álltam a saját földi testemben és hétköznapi ruhámban egy átlagos kertes ház fűvel borított udvarán, ahol középen kényelmes székek sorakoztak, körben pedig L alakban egy nyitott oldalú melléképületben további bútorok és használati tárgyak jelentek meg. Az ég kék volt, melegen sütött a szimulált Nap. A fedetlen bőrömön éreztem a nyárias időjárást, az enyhe szellőt. Visszafogott virágillatot szimatoltam és halk madár csicsergés, valamint beszélgetés moraja ütötte meg a fülem, ahogy az eseménytérben sorra megjelentek a többi bolygóról érkező kiválasztottak is, a saját világukon megszokott, hétköznapi öltözékeikben.

Ez egy jól felépített, részletesen kidolgozott szimuláció volt, teljeskörű testi érzékletekkel. Látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás, gyorsulás, gondolatolvasás. Közben azért továbbra is érzékeltem a Földön hagyott testem, amint ott fekszik az ágyamon. Két valóságban tevékenykedni egyszerre nem bonyolult dolog, főleg ha az egyik passzívan telik. Viszont a parancsnokság szimulációját gyorsított futtatásra kapcsolták, hogy ne tartson órákig a konferencia, ezért nagyjából ezerszeres tempóban futott az élmény, így nekem is alkalmazkodnom kellett hozzá. Amíg tehát a földi testemben élve eltelt nekem egy másodperc, a szimulációban eltelt nagyjából negyed óra. Ekkora futásidő különbséget még gond nélkül tud kezelni a lelkem, hisz ilyenkor fénysebességgel gondolkodom és reagálok.

A teraszon lévő előadói pulpitusnál megjelent az adminisztrátor, egy fiatal, karcsú, szép arcú, világos bőrű nő formáját öltve magára. Fehér ruhát viselt, kezében egy adattáblát tartott. Mosolyogva köszöntött minket. Az alig fél tucatnyi kiválasztott letelepedett a székekre.

Alaposan végigmértem őket, ahogy ők is engem és mindenki mást. Férfiak és nők vegyesen. Fiatalok, középkorúak és öregek egyaránt. Világos, barna és sötét bőrű arkhon testekben, változatos ruhákban. Ez nem valami sok. Ezek szerint jelenleg csak ilyen kevés bolygón élnek már a mi fajunkba tartozók? Amennyire tudom, az ősi Ark bolygóról származó, eredetileg ott honos arkhon faj több milliárd éve létezik ebben a galaxisban, igen sokféle, a helyi viszonyokhoz adaptálódott alfaj formájában. Voltak idők, amikor sokkal több bolygón voltunk megtalálhatók. Mára csak ennyi maradt meg belőlünk. Hét világ, a nagyságrendileg sok milliárd lakható égitestből! Ez nagyon kevés még akkor is, ha nem minden bolygóról érkezett egy képviselő, különböző okokból. Kihalóban vagyunk, úgy tűnik.

Az adminisztrátor, mint műsorvezető köszöntött minket, röviden elgondolta, miért hívtak össze minket a rendszeres időközönként megtartott konferenciára és felkérte az első kiválasztottat a 14-es számú bolygóról, hogy ossza meg velünk a helyzetjelentését. Ahogy a pulpitushoz sétáló fickót figyeltem, gondolatban lekértem a szimulációt futtató intelligens vezérlőtől a résztvevők származási helyeit. Ami rögtön meg is jelent a kezemben, egy papírlap formájában. Meglepett, hogy a listán csak sorszámok szerepelnek, a galaktikus lakott égitestek nyilvántartása szerint jelölve az egyes bolygókat. A planéták helyi, aktuálisan használt nevei nem voltak feltüntetve. Így a Föld is csupán 28-as sorszámmal volt a nevem mellett jelezve. Nyilván a szervezők úgy voltak vele, hogy a nevek nem számítanak, hisz a lakói annyiféleképpen hívják az otthonukat, hogy bajos lenne mindet felsorolni vagy kiválasztani az egyiket valamilyen szempont alapján.

A 14-es képviselője elmondta, milyen életük van a bolygóján. Jól megy a soruk, béke van, fejlődés, virágzás. Utána jött a következő fickó a 23-as bolygóról. Náluk is rendben vannak a dolgok, kisebb, helyi jellegű problémáktól eltekintve.

Közben rákérdeztem a vezérlőnél, hogy mi a helyzet a listán nem szereplő sorszámú bolygókkal? Azokon vagy más fajú népesség él jelenleg vagy lakatlanok, mert különböző okokból kipusztult rajtuk az arkhonság. Háborúk, természeti csapások, csillagászati események, kozmikus katasztrófák tették tönkre őket. Némelyiknél évmilliókba telhet, mire helyreáll az éghajlat, valamint a bioszféra és a parancsnokság flottája újra megpróbálkozhat arkhon vagy más fajú telepesek odaküldésével. Ez nem túl biztató. Sajnos a legtöbb bolygó a létezésének évmilliárdjai alatt általában csak rövid időszakokra válik élhetővé. Néhány millió évre, amit napkitörések, szupernóva robbanások, fekete lyuk gammasugár kitörések, meteorbecsapódások, forgástengely eltolódások, jégkorszakok és egyéb kataklizmák szakítanak meg időnként. Így minden bolygó lakható periódusát jól ki kell használniuk a biotestekben élő fajoknak. A galaxisunkban létező sok milliárd szóba jöhető planétából jelenleg csak nyolcszázmillió lakott ténylegesen...

Aztán én következtem. Alaposan felkészültem, próbálva röviden, tömören, szépítés és mellégondolás nélkül vázolni a 28-ason kialakult katasztrofális helyzetet. Megemlítettem a túlnépesedést, éhínségeket, járványokat, háborúkat, menekültáradatokat, a környezetszennyezést, a klímaváltozást, a természeti csapásokat, a technológiai szingularitás felpörgését, a robotizálást, az űrtechnológiát, a társadalmi válságok sorozatát. És ami a fő: figyelmeztettem mindenkit, hogy készüljenek fel a nagy arányú lélek migrációra. Mert a földi populáció húsz éven belül össze fog omlani a sokasodó, kezelhetetlen bajok miatt és hirtelen rengetegen fognak nálunk meghalni, akik utána nem tudnak reinkarnálódni, mert nem lesznek elfoglalható biotestek. Ami azzal fog járni, hogy megindul a tömeges kivándorlás a galaxis más, lakható bolygóira. Főleg azokra, ahol ugyanilyen arkhon testekbe lehet megszületni. És a kivándorlók viszik magukkal a bajaikat, karmájukat, elárasztva a megcélzott világokat. Ha válogatás nélkül engedik őket betelepülni, gyorsan tönkre fogják tenni az ő civilizációikat is, ahogy a miénkkel történt, alig ötszáz év alatt.

Nem mondhatni, hogy repestek volna az örömtől a képviselők. Az adminisztrátornő viszont úgy mosolygott rám, mikor a végén megköszönte az értékes beszámolómat, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Láthatóan fel sem fogta, mekkora katasztrófára figyelmeztettem őket jóelőre. Visszaültem a helyemre és meghallgattam a 33-as világ kiválasztottjának beszámolóját, aki elégedetten jelentette, hogy sokat fejlődött náluk a tánckultúra. A lakosság tömegesen tanul táncolni különféle zenékre és egyre jobban megy nekik a dolog. Én meg néztem rá, mint egy ötlábú borjúra és azon tűnődtem, de jó dolguk van ezeknek! A Földhöz képest a 33-as kész mennyország lehet!

Összességében ugyanezt tapasztaltam a többi világ esetében is. Tehát messze a 28-ason a legrosszabb a helyzet jelenleg. Amint véget ért a konferencia, a résztvevők sorra kijelentkeztek, megszüntetve a távjelenlétüket. Mivel senki sem jött oda hozzám, hogy további kérdéseket tegyen föl a bolygónkon eluralkodó válságokról, én is kiléptem és ahogy megszakadt a szimuláció, hirtelen ott találtam magam az ágyamban fekve. Aztán reggelig gondolkodtam rajta, hogy fogom ezt elmondani a földi embereknek? Talán írhatnék a történtekből egy sci-fi novellát. Mert az igazságot úgyse fogja elhinni soha, senki.

Készült: 2024.01.28. - 29.

vissza a listához