amit láthatunk, ha felnézünk a magasba
A szivárvány egy olyan
fényjelenség
a légkörben, ami a levegőben található
vízcseppekre vetülő Napfény visszaverődésekor
keletkezik. Mindig a Nappal (fényforrással)
ellentétes
irányban látható és a fény
szóródása,
törése okozza a vízcseppecskék
felületén.
Az égen általában akkor látható, ha
esőre vagy ködbe világít a Napfény, de
ügyesen helyezkedve egy szökőkút
vízpermetében
vagy akár a kerti slag vízsugarában is
észrevehető.
A szivárvány általában
két
részből áll az égen. Az egyszeri
visszaverődés
után a szemünkbe érkező fénysugarak
hozzák
létre a legfényesebb és leggyakrabban
látható
főszivárványt. Ennek íve ideális esetben
akár a horizont két pontja közt is
húzódhat
a látóhatár egyik pontjától a
másikig
és a nyílásszöge nagyjából 42
fok
körüli. Belülről kifelé haladva ibolya,
kék, zöld,
sárga, narancs
és vörös színű
sávokra bomlik. Olykor egy második, halványabb
mellékszivárvány
is megfigyelhető ez fölött (kívül), kb. 50
fokos nyílásszöggel, amiben a színek
sorrendje
fordított. Ezt az ívet a vízcseppecskékben
végbemenő kétszeri visszaverődés okozza.
Lehetnek három vagy többszörös
visszaverődésű
ívek is, de ezeket szabad szemmel szinte sosem szoktuk
látni,
annyira halványak.
Elég sok szivárványt láttam már életemben, annak ellenére, hogy mint író, folyton a lakásban ülök a számítógép előtt. Legutóbb, 2002 őszén két alkalommal is megfigyelhettem az erkélyemről egy kettős szivárványt a keleti égen, esős délutánok alkalmával. Csináltam róla néhány amatőr fénykép felvételt, de bizony a film messze nem képes visszaadni azt a gyönyörű színorgiát, ami az égbolton kibontakozott előttem. Főleg a lila megjelenítésével van gond mind az előhívásnál, mind a beszkennelésnél. Mindkét alkalommal nagyjából fél óráig volt látható a két ív, ráadásul a főszivárvány szokatlanul vastag volt. Az alábbi képen nem látszik, ezért elmondom, hogy a főszivárványban a színek sorrendje a következő volt fentről (kintről) lefelé (befelé) haladva.: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, ibolya, kék, ibolya! Ezt valószínűleg a légkörben található ipari szennyeződések, gázok, porszemek és ki tudja még miknek az interferenciája okozta.
De láttam már a hagyományos szivárványokon kívül több speciálisat is. Igazi ritkaság a Napkorong körül, általában két oldalt, a horizont fölött megjelenő szivárvány Napnyugtakor, esetleg hajnalban. Még vadabb az éjszakai szivárvány, amit eddig egyszer sikerült megfigyelnem a 90-es évek elején, egy párás téli éjszakán. Ekkor az ég közepén trónoló telihold körül ragyogott a koromfekete égen egy színes (!), teljes fénygyűrű, kb. 30-35 fokos látószöggel. Ez a ritkás talajmenti köd miatt órákig megmaradt, és két jól elkülöníthető részre osztotta az eget. A szivárvány körén kívül tejfehéres fekete volt az ég, csak a legerősebb fényű csillagok látszottak, míg a körön belül ragyogó, tiszta fekete volt az ég és nem látszottak a csillagok. Itt is megvoltak a főszínek, mint nappal: kék, zöld, sárga, narancs, vörös.
Régen az emberek hittek benne, hogy ezek a
fényívek
az égiek üzenetét hordozzák, vagyis előjelek
a számunkra. A szivárvány allegórikus
értelemben
egy híd az égbe, a mennyországba. Utat mutat a
léleknek.
Mellesleg szemet gyönyörködtető látvány.
2012 őszén a Nikon L19-es digitális
fényképezőgépemmel szintén sikerült
megörökítenem néhány erős
szivárványt az ablakból, amik a gyorsan
változó időjárási
körülmények miatt hol eltűntek, hol megjelentek. Volt
köztük teljes és részleges, egyszeres és
kétszeres egyaránt.
Ha te is láttál már különleges szivárványokat, esetleg fényképed is van róluk, örömmel veszem, ha elküldöd nekem. Élménybeszámolókat is várok, majd kitesszük erre az oldalra! (Emil cím a tartalomjegyzék alján.)
A hálóról összeszedett egyéb képek szivárványokról:
