SZERELMES VERSEK
2001.-2006.

1. SZIROMKA

Rád gondolok nyugodt őszi
délután letelepedve
egy padra, mi fölött őrzi
a gesztenyefasor kedvem.

Hallom a hangod csengését
emlékezetem kútjából,
mint az avar neszezését
a szélben ahogy hozzám szól.

Látom alakod mozdulni
a hulló falevelek közt,
sétányon lépdelsz valami
lágy áhítattal, s felém jössz.

Érzem lényed jelenlétét,
szinte átölelhetnélek
megosztva veled a békét,
mert örömöt nyújt az élet.

Karcsú virágocska testén
szépséged becses sziromka,
hozzád szól e versben minden
szerelmes szó és sziporka.

Békéscsaba, 2001.10.21.


2. CIROMKÁK

Néha mikor összefutunk a nyárban
két kósza röppenés között leülve
elcseverészni a kánikulában
öröm költözik szívembe hevülve.
A szememben tükröződő sziromka
lelkembe karcolt ezeregy ciromka.

Csupán kis szusszanás két munka között,
és minden más eltűnik rajtad kívül
mert az idő jár, a lét viszont örök,
s én szivárványt húznék köréd, szép ívül.
A szívemben kivirágzó sziromka
csakrámból előpörgő fényciromka.

Varázslat vagy és libbenő tündérke,
a csodák rétjén virágzó bársonyos
mesekönyvből az életbe kilépve
puha szárnyad megérint, az aranyos.
Feléd nyújtózó időszál sziromja
lelkemnek vágyait szépen kibontja.

Békéscsaba, 2002.07.08.


3. SZILVÁCSKÁNAK

Hófehérke ez a nagylány,
mit szeretne - almát talán?
Bújik, simul, nyelve fürge
mohó kéjjel gyönyört űzne.

Bőre hamvasan selymeske,
varázsáról nincs sejtelme,
mikor bódultan átkarol,
csípejével ring és farol.

Elragadlak, megszédítlek,
ruháidból gyors kitéplek,
s tűröd ezt, mert engedelem
szikrázik a kék szemedben.

Nedves csókjaim halmozom
két csúcsosodó halmodon
ha sátrat borít ránk az éj
csak szoríts, ölelj, sose félj.

Békéscsaba, 2003.01.13.


4. AZ AKAROK LENNI

Az akarok lenni, aki szembejön veled
fürkész pillantással elkapva szemed
kéken ragyogó tiszta lángsugarát,
mi bevilágítja a végtelen éjszakát.

Az akarok lenni, kinek fázva didergő
aurája felmelegszik, bizsergő
zsongással aranyzöld fényű tiarát
vonva szíve köré: kitárja magát.

Az akarok lenni, aki érinthet téged
puha kézfogással, erős öleléssel
odabújva hozzád egy örök pillanatig,
lelkünk közt ívelő ezüst csillanatig.

Az akarok lenni, kiben megtalálod
álmodban keresett igaz, örök párod
az időkáprázat háborgó tengerén,
két csónak egy révben, ez vagyunk: te meg én.

Az akarok lenni, ki megszépül általad
szivárványod alatt amikor áthalad,
szentélyed előtt hajolva, bókolva,
lábad nyomát is rajongva, csókolva.

Az akarok lenni, kitől remélheted
teljesebbé teszi majd csöppnyi életed,
megosztva véled begyűjtött kincseit,
ujjadra csavarva hajának tincseit.

Az akarok lenni, aki letörli könnyed
mikor az élet megrontói jönnek.
Elveszi fájdalmad, halálfélelmed,
a végsőkig vállalva lelki védelmed.

Az akarok lenni, kivel átérezheted
visszatükröződő, forró szereteted,
és megunhatatlan játékossággal
táncolhatsz velem csupa vad pajkossággal.

Az akarok lenni, aki megvallhatja
minden rajongását. Ami áthatja
egész lényegét, mi feléd remél menni
bármily messze légy is, ott akarok lenni.

Készült: Békéscsaba, 2006.09.06.


5. FERENC VERSE NEKED KEDVESEM

Csendben lesem szende szemed,
lelkem egyre meg-meg remeg.
Veled szemben nem kertelek,
becses nejemnek kerestelek.

Benned lelek ezer kellemet,
nekem kedves szerelmed kellene.
Gyere szeress, szerezz meg engemet:
szellemem, lelkem, eleven testemet.

E percben kegyedhez esdekelek:
ne csevegjen nyelved nemet!
Mert szeretlek te heves menyecske,
legyen velem kecses tested!

Nyers gerjedelmet keltett bennem
hegyes kebled, kerekded feled.
Selyem pendelyed fellebbenthetem?
Ez lenne egy nemes cselekedet!

Lenge mezed sebesen leszedem,
s ez egyszer elvesztem csepp eszem.
Feszes fenekedre helyezem kezem,
kellemesen meleg legyen tenyerem.

Peckem egyszerre nedvesen felmered,
megnyelvezhetem meztelen begyed?
Fergetegesen legelem szent kertedet,
hevesen megeszlek, egyetlened leszek.

Fekhelyre teszem ernyedt testedet,
csendesen epekedve leteperlek,
melletted heverve felejthetetlen
perceket hempergek este veled.

Békéscsaba, 2006.09.23.