A TÖKÉLETESEDÉS
"Nem lehetsz tökéletesen tisztában a tökéletlenségeiddel."
8.1. A TÖKÉLETESEDÉS ÚTJAI
A tökéletesedés
a megismerés, a viszonyulás és a teremtés folyamatos
fejlesztése a végtelenségig. Célja a megnyilvánulások
finomságának, strukturáltságának javítása,
módosítása, a változatosság megvalósítása
a rendszer fennmaradása érdekében. Csak az maradhat
fenn a világban, ami folyamatosan fejlõdik, alkalmazkodik
a környezetéhez és egyben befolyásolni is képes
azt önmaga érdekében.
Amikor a finomságnak,
a beigazulás éppen aktuális, adott felbontási
szintjének vizsgálata eléri a teljességet,
vagyis a tudás körbejár, egészet képez,
akkor a felbontás növelhetõ, hogy ugyanazt sokkal részletesebben
lehessen tovább vizsgálni. Ez az analízis következõ
köre.
A felbontás: relatív
részletességû nagyítás, az érzékelt
tartományon belüli legkisebb kivehetõ részlet
nagyságának felel meg. (10. ábra.)
A legkisebb kivehetõ részlet: N.
A fókuszban lévõ beigazulási tartomány:
T.
A felbontás nagysága: F. F=T/N.
A felbontás csökkentésével
vagy növelésével lehet beállítani a vizsgálandó
terület léptékét. Ez hasonló a térképészetben
alkalmazott módszerekhez. A beigazulási tartomány
szûkítésével, kitágításával,
ill. eltolásával az érzékelés frekvenciája
megváltoztatható, vagyis ugyanazon felbontásban a
valóság más tartományai is vizsgálhatók.
A létezés
lényegi természetének kutatása vezet el Istenhez,
minden ok forrásához. A felszín, az okozat vizsgálata
a teljes tudáskör megvalósítása után
vezetheti el a megismerõt Istenhez, amennyiben befelé fordul,
hogy megtalálja a válaszokat önmagában. Mert
"azért vagy úton, hogy célba érj". Az utat,
a lépcsõt mi építjük magunk elõtt,
magunkból, magunknak. "Az út azért van, hogy lásd
hová lépsz." A helyes irány kiválasztása
az összes lehetõség végigpróbálgatása,
megismerése után történhet csak. Kisértésbe
kell esni, hibákat kell elkövetni, hogy utána tanulva
belõlük a helyes útra léphessünk. A hibázás
a létezési törvényekbõl eredõ esemény
(lásd: a concupiscentiát a keresztény teológiában).
Végtelen idõ és végtelen tudás által
lehet csak teljesen kiküszöbölni.
A fejlõdésünk
sebessége pedig egyenesen arányos a fejlesztendõ szakterület
nagyságával, szélességével. Szûk
sávban gyorsabban lehet haladni, míg szélesebb sávban
lassabban. Mindkét irányultságú fejlõdésre
szükség van. Ez a specializálódás és
a generalizálódás, a szûk és a széles
látókör. (11.ábra.)
1. Harmónikus, arányos fejlõdés minden lehetséges
irányba.
2. Szakirányú, specializálódott fejlõdés
egyes témakörök felé.
Ha kijártad a lélek
iskoláját és önmagad mesterévé
váltál, szabadon választhatsz, hogy vagy tovább
tanulsz és dolgozol a felsõbb iskolákban vagy visszatérsz
a Földre tanítani. Harmadik lehetõség a visszaolvadás
a Teremtõbe, az identitásod és a szabad akaratod feladásával.
Az értékrend
a világkép függvénye és segít az
eligazodásban. A helyes értékrend az amely szinkronban
van az isteni törvényekkel. Ezt viszont neked kell megteremtened
magadnak. "Csak annyira lehet tökéletes egy alkotásod,
amennyire temagad tökéletes vagy."
A tökéletlenség
természetérõl tudnunk kell, hogy "boldogok a tökéletlenek,
mert övék a fejlõdés lehetõsége."
A jó megvalósításához elõbb meg
kell ismerni a rosszat is. Önnön tökéletlenséged,
kikezdhetõséged és rugalmatlanságod megismerésével
és kijavításával tökéletesebbé,
kikezdhetetlenebbé és rugalmasabbá válhatsz,
relatíve természetesen, mert a folyamat a végtelenségig
folytatható. Ezért aztán "nem lehetsz tökéletesen
tisztában a tökéletlenségeiddel".
Ahhoz, hogy az értékrended
számára megvalósíthasd a jót, elõbb
meg kell határoznod azt. Ez a gyakorlatban úgy történik,
hogy próbálkozol a célod elérésével
és közben figyeled a tetteid eredményét. Jelen
esetben igyekszel megállapítani, mi tekinthetõ jónak.
Ennek során természetesen a rosszat is meghatározod,
kizárásos alapon. A végén, mikor már
minden elképzelhetõ lehetõséget kipróbáltál,
már el tudod dönteni, melyik a jó közülük.
De ekkor már bírsz a rossz dolgok tapasztalatával
is. Pl.: "A jó fehér mágus ismeri a fekete mágia
minden trükkjét, de nem használja õket." Vagyis
az elérendõ célokhoz az ellentéteiken keresztül
vezet az út. Ez egy általános erejû törvény.
Bármivé akarj is válni, ahhoz elõbb az összes
egyéb változatot is végig kell próbálnod,
meg kell tapasztalnod. Így mûködik a fejlõdés.
8.2. A PROBLÉMÁKRÓL
"Minden létezõ
megteremti a maga problémáit". Ennek többek között
az is az oka, hogy a valóság értelmezése (beleértve
az ebben a könyvben szereplõ elméletrendszert is) nem
fedi tökéletesen a valóságot, hisz annak csak
egy idealizált leképezése. A probléma a kulcs
minden fejlõdõ, és ezért tökéletlen
rendszerben a továbbjutáshoz. Állandó elfoglaltságot
kínál az önmagába zárt létezõnek,
mellyel lekötheti a figyelmét.
A probléma megoldása
a nézõpontok és a hozzáállás
megváltoztatásával és az értelmi rendszerek,
a szervezõ elvek kibõvítésével, módosításával
érhetõ el, mivel egy problémát nem lehet azzal
a gondolkodásmóddal megoldani, ami létrehozta azt.
Pl.: "Amíg rajta állsz a deszkán, nem tudod felemelni."
Önmagad kell átalakítanod az alkalmazkodás révén,
ha a közted és a valós világ között
fennálló különbségen és az ebbõl
eredõ instabil állapoton változtatni akarsz.
A problémák
az értelmezésbõl, az idealizálásból
fakadnak. (12. ábra.) Létük szükségszerû
és természetüket tekintve valójában megoldhatatlanok.
"Amely probléma viszont megoldhatatlan, az nem is igazi probléma!"
Íme egy újabb érdekes paradoxon (még szerencse,
hogy így van). A problémák azért nem oldhatók
meg, mivel fiktívek, valójában csak általunk
teremtett illuzórikus akadályok. Csak túllépni
lehet rajtuk a nézõpont, a beigazulás és az
értelmezési rendszereink megváltoztatásával.
Felfoghatók a személyiségprogram tökéletlenségének,
hibájának is.
1. A helytelen, rossz, törvénytelen, bûnös, sötét,
stb. oldal.
2. A helyes, jó, törvényes, elfogadott, fényes,
stb. oldal.
3. A létezési, természeti, isteni törvények
határsávja.
4. A megállapodás szerinti közösségi törvények
határsávja.
A probléma, mint fal
és akadály kettõs célt szolgál. Egyrészt
a valóság analitikus tanulmányozásakor kívül
rekeszti a zavaró tényezõket. A tudati fókusz
kerete és a felejtés is ilyen fal lényegében.
Másrészt a valóság szintetizálása,
szintézise során a falba, akadályba ütközés
serkentõleg hat ránk, arra késztetve bennünket,
hogy gyõzzük le, jöjjünk rá, hogy mi csináltuk
és mi módon lehet lebontani. A beigazulási tartomány
kitágítása, eltolása (az ESP), az integrálódás
az isteni huzalozási rendszerbe, az emlékezés önmagunkra,
ez a falak lebontásának a folyamata (lásd: a platoni
filozófiát: az ember nem megismeri a valóságot,
hanem visszaemlékezik rá).
Az Isten a megismerés
érdekében szeparálja, elkülöníti
egyes részeit a többitõl. Ezek az entitások,
melyek személyiségtöredékeket bocsátanak
(inkarnálnak) a valóság egyes tartományaiba.
A töredékek önállóan tanulnak és
fejlõdnek, majd az önmegvalósítás során
fokozatosan lebontva maguk körül a falakat visszatérnek
az egységbe. Az Isten így ébred öntudatára
a saját teremtményeiben.
A problémák
problematikája magukból a létezési törvényekbõl
következik. A probléma lényegében véve
egy akadály, rendellenes terület az élet áramában.
A tudati fókusz figyelmét szükségképpen
vonja magára, mert ott megakad az energia, az információk,
az élet áramlása. A tudatra a problémák
serkentõleg hatnak, mert a megoldás elfoglaltságot,
koncentrációt jelent, mely növeli a figyelmet. A problémák
tehát mintegy "vonzzák" a tudatot és munkára
serkentik azt.
Komoly hátulütõje
viszont ennek a szükségszerû jelenségnek a problémaorientált
fókusz vezérlésû gondolkodás, és
értelmi beállítódás, mikor a tudat problémától
problémáig ugrál és közben átsiklik
a sima, rendezett területek fölött és ezzel egyfajta
örök elégedetlenségre, hibalátásra
és egyben szenvedésre és boldogtalanságra ítéli
önmagát. Mert amire gondolsz, azt erõsíted, teremted,
strukturálod magadban és körülötted. Így
egy idõ után az életed szüntelen harccá
és küzdelemmé válhat a gondok mezején.
A problémák problematikájára a megoldást
tehát a harmónia orientált gondolkodás, a simán
zajló események tudatos figyelése, a szándékolt
elégedettség és megnyugvás, a lazítás
és a kiegyensúlyozott lelki béke megvalósítása
jelenti. Mert a mennyország lélekben jön el mindenki
számára, azt magadnak kell megteremtened.
A törekvés problematikája
a döntés paradoxonjából fakad. A legfõbb
kérdés, amit (a legtöbbször) felteszünk magunknak
így hangzik.: Mi a jobb?
Az elõttünk
álló lehetõségek közül választani
csak az értékrend alapján lehet, amely viszont a tapasztalatok,
tehát a választások értelmezése során
alakul ki bennünk. Például: A második sorban
jó munkát végezni vagy az elsõ sorban kevésbé
jó (gyengébb) munkát végezni? A tökéletesedés
célja az elõbbre jutás. Ha viszont túlságosan
elõre sietsz, nem tudod megállni a helyed és nagy
valószínûséggel el fogsz bukni. Példa:
A hivatali szamárlétra bedugulásának Parkinson
törvénye, mely szerint egy testületben minden pozíciót
olyan emberek töltenek be, akik az azzal járó munkakör
elvégzésére már éppen alkalmatlanok.
Ha viszont visszafogod az
ambícióidat, óvatosságból nem használva
ki a kedvezõ lehetõségeket az elõbbre jutáshoz,
akkor a képességeidhez mérten alul teljesítessz,
ami nem jelent kihívást a számodra és ezért
a fejlõdésed sem segíti elõ. A megoldás,
az arany középút megtalálása a törekvés
és a visszafogottság között nehéz feladat
és nagyfokú önismeretet igényel az embertõl.
Lényegében
tehát mindig azt kell eldöntenünk, hogy önzõek,
önközpontúak legyünk, vagy inkább mások
érdekeit vegyük-e figyelembe a választásunknál.
8.3. ÖNZÉS ÉS ÖNZETLENSÉG
8.3.1. A NEGATÍV HATÁSOK
Az egymáshoz való
viszonyulásunk során elkerülhetetlenül összeütközésbe
kerülünk más entitásokkal, miközben reagálunk
a környezetünkbõl bennünket érõ hatásokra.
Ez a konfliktus, melynek lényege mindig az akaratunk és vágyaink
megvalósulásának útjában álló
akadályok, problémák megoldása, áttörése,
lebontása vagy megkerülése. A személyes világunkban
zajló események uralása vezet a (dominancia) harchoz,
amennyiben egy másik szubjektív én világával
metszetet képez a mi világunk.
Az csak a legritkább
esetben szokott megtörténni, hogy két akarat teljesen
meg tud egyezni mindenben, ami a közös világhalmazra vonatkozik.
Általában a nézõpontok szubjektív különbözõsége
és az eltérõ információtartalom miatt
szükségessé válik az alá-fölé
rendeltségi viszony kialakítása, a konszenzus, a kompromisszum.
Szélsõséges esetben a megegyezésre való
képtelenség vezet a halmaz elemeinek uralásáért
vívott harchoz, ami fajtársak között agresszió
formájában nyilvánul meg.
Elkerülhetetlen, hogy
közben a harcoló felek világa megsérülhet,
deformálódhat, illetve veszteségeket kénytelenek
elszenvedni. Mivel a személyes én számára a
legfontosabb dolog önmaga konzisztenciájának fenntartása,
mindig olyan döntéseket fog hozni a konfliktus során,
melyek a számára legjobb irányba mozgatják
majd az eseményeket. Ez az önzés, mely tulajdonság
nélkülözhetetlen a tudatos élõlények
fennmaradása szempontjából.
Az önzõ éntudat
az értékrendjében fontosnak meghatározott dolgok
megteremtése, megszerzése, uralása és fenntartása
érdekében gyakorlatilag mindenre hajlandó, vagyis
ragaszkodik a személyes világának szubjektíve
lényeges elemeihez. Ezen elemek elvesztése, hiánya,
megváltozása vagy pusztulása esetén olyan belsõ
konfliktusok keletkeznek a rendszerében, melyek a teremtmény
konzisztenciáját, egyensúlyát veszélyeztetik.
Ezek az én számára a negatív hatások.
Az ellenük való belsõ és külsõ harc
tehát szó szerint létfontosságú (életbevágó)
az adott élõlény számára.
A negatív hatások
megjelenése nagyon sokféle lehet, de általában
az alábbi jól behatárolható csoportokba sorolhatók.:
1. FÉLELEM: valami elvesztésétõl, megváltozásától, ismeretlen eseményektõl és azok lehetséges rossz kihatásaitól.
2. SZORONGÁS: az aktuális helyzet uralhatatlansága, átláthatatlansága és az ismeretlen tényezõk potenciálisan veszélyes volta miatt.
3. GÖRCSÖLÉS: a felmerülõ nehézségekkel szembeni elszánt, konok válaszreakció, mely az akarat megerõsítésére és a kitartó, "csak azért is" cselekvésre ösztönöz.
4. INDULATOSSÁG: a türelmetlenség és a kedvezõtlen változások miatt fellépõ feszültségek levezetése különféle reakciókkal, az események felgyorsítása vagy megváltoztatása érdekében.
5. HARAG: negatív reakció, ahol az értelem dominál és jut kifejezésre a cselekvésben.
6. DÜH: negatív reakció, ahol az érzelem dominál és jut kifejezésre a cselekvésben.
7. GYÛLÖLET: a negatív reakciók csúcsa, amikor a tartósan fennálló, az én világát sértõ hatás megszüntetése, elpusztítása érdekében az értelmi és az érzelmi világ összehangolt támadást indít a kedvezõ irányú változások kierõszakolása érdekében.
8. KEGYETLENSÉG: a megideologizált gyûlölet, mikor az értelem oly mértékben eltorzul, hogy helyesebbnek ítéli meg a kíméletlen, pusztító harcot, mint az általa másoknak (és magának) okozott negatív hatásokat, vagyis lényegében felmenti magát önmaga elõtt. Erre mondjuk, hogy "a cél szentesíti az eszközt".
8.3.2. AZ ÉRZÉKETLENSÉG
Az én, az ego
alapvetõen önzõ viselkedésû. Minden ösztönös
és értelmes tudati halmaz önközpontú és
szubjektív, s magát tekinti a személyes világában
origónak, mértéknek. Egoista, mert nem is lehet másmilyen.
Az önfenntartás általában a legfontosabb és
legalapvetõbb törvény a számunkra, mely késztetés
eredete a létezõ rekurzív önfelismerési
folyamatára vezethetõ vissza.
Mivel a minden létezõben
mi, a szubjektív részhalmazok (teremtmények) elkülönülünk
a többi éntõl, nem érezzük egynek magunkat
velük. Szeparációnk oka a személyes világunk
konzisztenciájának megõrzése, az elzárkózás
a világunkat lebontó hatások, információk
elöl.
Ebbõl viszont az
következik, hogy hajlamosak vagyunk beleesni abba az illúzióba,
hogy a többi tudati halmazt (legyen az intelligens vagy a számunkra
nem intelligensnek tartott) ugyanúgy kezeljük, mint az élettelen
tárgyakat. A tárgyakat a gondolkodásunkban alapvetõen
birtokolható és uralható perifériáknak
tekintjük, melyek a személyes világunkban igen jelentõs
helyet foglalnak el, s amelyekre a fontosságukkal arányban
igyekszünk a hatalmunkat kiterjeszteni.
Az én szempontjából
a többi én, amely a közös világhalmazban mozog
és tevékenykedik, lényegében egy kategóriába
tartozik a tárgyakkal, a növényekkel és az állatokkal.
Akkor is, ha kifelé, a tanult és elfogadott megállapodások,
szokások és gátlások szerint úgy csinál,
mintha ez nem lenne igaz (pl.: együttérzést mutat).
Ez lényegében a kollektív hazugság, a képmutatás,
amely a közösséget irányító és
összetartó megállapodások (aktuális törvények)
kinyilvánítási formája. Úgy viselkedem,
ahogy elvárjátok tõlem, függetlenül az igazságtól.
A konfliktusoknál
(tetteknél) azonban egybõl kiderül az igazság,
mikor dönteni kell és cselekedni. Ha nagy baj van, mindenki
elsõsorban a saját irháját (önmagát
és a személyes világának legfontosabb elemeit)
igyekszik menteni, és minden mást feláldoz, elkülönít
magától (pl.: részvétlenséget mutat).
Mindezen viselkedés
oka az, hogy az én alapvetõen csak önmagáról
tud. Csak önmagát érzékeli, a belsõ személyes
világában lévõ dolgokat, vagyis biztos tudása
csupán a saját érzéseirõl, gondolatairól
van. A külsõ személyes világában található
dolgokkal kapcsolatban kevesebb tudása és érzése
van, így ezek kevésbé befolyásolják
a reakcióit.
Nem érzem mások
érzéseit, nem látom, észlelem a gondolataikat
és nem az õ szubjektív nézõpontjukból
szemlélem a világot. Képes vagyok együtt érezni
velük, találgatni a gondolataikat (ide tartozik a telepátia
is) és a helyükbe képzelni magam, de ettõl még
nem leszek egy és azonos velük. Õrzöm a saját
(információs) integritásomat, melyet a szabad akaratom
gyakorlása érdekében létfontosságúnak
tartok. Az anyagi világban élõ, önzõ emberi
társadalmakban legalábbis úgy tapasztaljuk, hogy ez
a normálisan elterjedt viselkedés.
Aki képes azonosulni
másokkal, átélni az érzéseiket és
látni a gondolataikat, emlékeiket, az a számunkra
parafenoménnek (mágus, próféta, stb.) minõsül
és egyben gyanúsnak, hisz bármikor veszélyeztetheti
a személyes világunkat (intim és titkos lelki szféránkat)
a betörésével (pl.: gondolatolvasással, tudati
manipulációval). Az ilyen paranormális megnyilvánulásokat
(csodákat) éppen ezért igyekszünk kiirtani, eltávolítani
a személyes világunkból (a csodatévõvel
együtt), nehogy lebontsák a konzisztens hazugságainkat,
amelyekbõl és amelyekre építjük a szubjektív
teremtésünket.
Ha én, mint szubjektív
ego a környezõ világot egy logikus rendszerbe levetítem
magamnak, hogy kezelhetõvé tegyem értelemmel, akkor
annak az alábbi következményei lesznek a világképemre
és a döntéseimre nézve.:
1. Önmagam számára én vagyok az egyetlen állandó és biztos pont. Körülöttem minden és mindenki változik, jön és megy.
2. A személyes világom fenntartása és a számomra kedvezõ módon való befolyásolása, uralása csak nekem fontos, tehát alapvetõen csak magamra számíthatok a feladatok megoldása és a problémák elhárítása esetén.
3. El vagyok zárva, különülve mások érzéseitõl és gondolataitól (nagy mértékben, de nem teljesen!). Vagyis csupán következtethetek a más egókban zajló ilyen folyamatokra a látható reakcióikból. Õk valószínûleg ugyanígy tesznek. A feladatot nehezíti, hogy mindannyian a közösségi törvények betartása (és a saját önzõ céljaink) érdekében meghamisítjuk a reakcióinkat, vagyis hamis (megtévesztõ) képet mutatunk egymás felé (ez a kollektív valósághamisítás).
4. Ha egy konfliktus során a másik én gyõz, ami a számomra negatív hatású esemény, azt érzékelem és szenvedést, fájdalmat, veszteséget okoz nekem. Ez pedig rossz dolog.
5. Ha egy konfliktus során én gyõzök, ami a másik én számára negatív hatású esemény, azt én nem érzékelem, csupán következtethetek rá, hogy az õneki szenvedést, fájdalmat, veszteséget okoz. Szükség esetén teljesen vagy nagy mértékben elszeparálhatom magam a másik én szenvedésétõl, vagyis figyelmen kívül hagyhatom, mint zavaró tényezõt. Ez pedig nekem jó dolog.
Mindezen szubjektív alapigazságokból kiindulva bánunk ezután egyformán tárggyal, növénnyel, állattal és emberrel, méghozzá önközpontú, önzõ módon. Ezt természetesen nagyon sokféleképpen meg lehet valósítani: durván, finoman, közvetlenül, közvetetten, áttételesen, trükkösen, alattomosan, stb. A kreatív értelem nagyon fantáziadús tud lenni, ha a saját alapvetõ érdekeinek megvalósításáról van szó.
8.3.3. A KÖZÖSSÉG
A társadalmi szabályok
és viselkedési normák, az emberben kialakított
gátlások pontosan ezt igyekeznek kontrollálni és
a közösség számára kedvezõ keretek
közé szorítani. Emberi jogoknak nevezzük általában
õket, és a megsértésüket azon egyszerû,
önzõ indokból igyekszünk szankcionálni,
megakadályozni, nehogy felborítsák az egyensúlyt
és szétbomlasszák a közösségünket
(a személyes világunkkal együtt).
A demokráciának
nevezett társadalmi képzõdményt pontosan azon
felismerés hozta létre, hogy a diktatúrákban
és önkényuralmi rendszerekben alkalmazott önzés
sokak számára jelent negatív tapasztalatot, a kényszerû
alárendeltség miatt. Bármely rendszer mûködtetéséhez
vezetés, irányítás, döntés kell,
ahhoz pedig hierarchia, melynek csúcsán a rendszer eredõ
akaratának képviselõje és megvalósítója
áll. A vezetõ pedig, mint mindenki más, önzõ.
Szabályozni kell tehát a mûködését,
megosztani a hatásköröket és egyensúlyba
hozni a különbözõ irányultságú
társadalmi erõket. A gyakorlatban persze a rendszer ingadozni
fog az optimális állapot körül, a reakcióidõ
késedelme és a zavaró tényezõk hatásai
miatt, amiért a vezetõ lesz a felelõs, függetlenül
attól, hogy tehetett volna bármit is a nehézségek
megszüntetéséért vagy sem.
S ez már a felelõsség
témaköre, ami a számonkérés alóli
kibújást eredményezi, szintén önzõ
okokból. Senki sem szereti ugyanis, ha mások önzõ
módon elítélik õt olyasmiért, amit szubjektíve
helyesnek tartott vagy ami ellen képtelen volt bármit is
tenni, hisz az uralom mindig korlátozott és számos
folyton változó tényezõtõl függõ.
Ezért érezzük
azt, hogy a politikusaink állandóan hazudnak, holott mi kényszerítjük
õket erre. Azt választjuk meg, aki a legtöbb elvárásunknak
megfelel, sokat ígér és az önzõ érdekeink
eléréséhez szükséges dolgokkal csábít
minket. Amiket persze képtelenség aztán megvalósítani,
a fizikai korlátok és a rendszerbe épített
gátló és fékezõ elemek miatt. Így
egy idõ után új hazudozót választunk
vezetõnek, és reménykedünk tovább, de
mindig hiába. Ez a demokrácia csõdje, melybe az emberi
önzés hajszolja bele a közösséget.
Az egyszemélyi hatalmon
alapuló társadalmakban (királyság, diktatúra)
a vezetõ nincs annyira kiszolgáltatva az alatvalóinak,
s ezért van ideje cselekedni hosszabb távon, és megszokni,
megtanulni a hatalom gyakorlásának fontos, apró nüanszait.
Nem kell folyton hazudnia és a népszerûségi
indexre, meg a mögötte álló lobbikra figyelnie.
Néha még az igazságot is kimondhatja, ha rosszul mennek
a dolgok. Mivel nem függ a feje fölött Damoklész
kardjaként a felelõsségre vonás réme
(tény, hogy ezt a diktátorok szinte mindig megússzák!),
bátrabban és dinamikusabban dönthet és utasíthat,
élhet a (nagyobb) hatalmával.
Ha a vezetõ kellõen
képzett és jóindulatú a népe iránt,
sokat tehet érte azzal, hogy felülbírálja a pillanatnyi
önzõ érdekeket a hosszú távú elõnyökért
cserébe. Ha pedig a hatalom önzõ módon az utódaira
(gyerekére) száll át késõbb, méginkább
törekedni fog arra, hogy egy nagy és erõs, jól
mûködõ rendszert hagyjon hátra örökségül.
A történelem
persze mindettõl függetlenül azt mutatja, hogy minden
társadalmi rendszernek vannak elõnyei és hátrányai,
melyek a különbözõ nehézségek leküzdése
során világosan megmutatkoznak. Az egyetlen biztos tény,
amit az ókortól napjainkig tapasztalunk az, hogy idõvel
minden rendszert megront, dekadenssé és beteggé tesz
az önzés és szûklátókörûség,
valamint a tudatlanság. Nem volt még olyan kultúra
a Földön, amely ne hanyatlott volna le idõvel, s ahol
a pusztulásban ne játszott volna alapvetõen fontos
szerepet a személyes emberi önzés.
8.3.4. AZ ÖNZETLENSÉG
csak egy nagy és erõs ego képes azt elhordozni."
Az önzetlenséget
az idõk kezdete óta gyakorlatilag minden közösségben
nagyra értékelik és becsülik az emberek. Azon
kevés személyes tulajdonság közé tartozik,
amelyet örök érvényûnek és mindenkor
fontosnak tartunk, s az önzetlenül cselekvõ (gyakran önfeláldozó)
ember követendõ példakép a számunkra.
Az életünk során mindannyian számtalan alkalommal
cselekszünk önzetlenül, szubjektív megítélés
szerint kisebb-nagyobb mértékben. A szülõ a gyerekével
szemben, az életmentõ a bajbajutottért, a katona a
hazájáért, a szerelmes a szerelméért,
stb. De mi az önzetlenség az én számára?
A szubjektív önzés
egyik speciális esete az, amikor a személyes világomban
tevékenykedõ másik szubjektív énnel,
rajtam kívül lévõ személlyel kapcsolatban
hozok olyan döntést (és cselekszem), amely éppen
egybeesik az illetõ ego értékrendjével, de
nem feltétlenül az én értékrendemmel.
Teszek a másikért valamit, ami a számomra nehézségekkel,
veszteséggel, esetleg fájdalommal (pusztulással) jár.
Ez az önzetlenség, az önzés látszólagos
ellenpólusa, kivetítése, kihelyezése az origómon
kívülre. Ilyenkor az értékrendemet úgy
változtatom meg, hogy a fontossági sorrendben elõbbre
kerül a másik énért végzett cselekedet,
mint az önmagamért végzett, vagyis önfeláldozó
vagyok.
Ennek végrehajtásához
az értelemnek felül kell bírálnia a szubjektív
önzésbõl fakadó értékrendet és
irányultságot egy magasabb és fontosabb cél
fölébe helyezésével. Ez az áldozathozatal,
önmagam alá rendelése valaki másnak (alázatosság).
Mivel többnyire veszteséggel és rám nézve
negatív hatásokkal jár a megvalósítása,
gyengíti az egómat.
Ebbõl következik,
hogy minél nagyobb az áldozat, annál fontosabbnak
kell lennie a kitûzött, önzetlen célnak, amivel
ellensúlyozhatom az önzésembõl fakadó
önvédelmi, önfenntartó késztetéseimet.
Egy nagy, erõs és jól mûködõ ego
éppen ezért jobban el tudja viselni a veszteségeket,
illetve pótolni õket a késõbbiekben az önzetlen
(hõsies) cselekedet után. Nem véletlenül hívjuk
a hõsöket nagy embereknek!
Mindebbõl tehát
az következik, hogy az önzés és az önzetlenség
arányos egymással, mert a kettõ lényegében
egy és ugyanaz a jelenség. Minél önzõbb,
erõsebb egójú valaki, annál nagyobb önzetlenségre
képes, ha szubjektíve úgy látja helyesnek.
Az önzetlenséget ugyanis nem lehet kívülrõl
rákényszeríteni az emberekre, de még csak elvárni
sem lehet a másiktól, viszonzásképpen sem.
Ha tehát önzetlenséget várok valakitõl
viszonzásul az önzetlenségemért, az már
nem önzetlenség a részemrõl, hanem üzlet,
kompromisszum.
Felmerül akkor a kérdés,
hogy miért tartjuk annyira helyesnek és jónak az önzetlenséget,
ha egyszer az szubjektíve egyértelmûen rossz és
hátrányos dolog a számunkra?
Minél inkább
elzárkózom, elkülönülök a környezetemtõl,
annál erõsebbé válik bennem a késztetés,
hogy megnyíljak mások felé, kapcsolatba lépjek,
egyesüljek velük. A létezõ teremtmények
alapvetõ tulajdonsága, hogy a számukra kellemetlen,
negatív dolgoktól igyekeznek elzárkózni, a
kellemesekhez pedig közeledni. Az önzetlenségemmel a mások
iránti szeretetemet fejezem ki, a vonzódásomat a többi
énhez. A számomra szubjektíve kellemesnek és
pozitívnak értékelt dolgokhoz, személyekhez
való közeledésem a velük való harmónikus
egység megvalósítására irányul,
amely erõsít engem (a szubjektív ént).
Az egység harmónikus
állapotában is lényegében az önzés
szándéka nyilvánul meg, akár az elkülönültségében.
A teljesség egységében, a minden létezõben,
vagyis a csúcson már csak egy Én van, s egy akarat,
egy önzõ szándék. Mivel nincs más rajtam,
az Istenen (a legfelsõbb Énen) kívül. Itt viszont
paradox módon, mivel csak Én vagyok, az Egy, az önzésnek
gyakorlatilag nincs értelme, hisz eltûnik az ellentétpárja
is, az önzetlenség, amivel meghatározható lenne.
A kétféle viselkedés, irányultság egybe
olvad és kioltja egymást.
A sokaságban, a létezõn
belüli látszólagos elkülönültségben
viszont a sok szabad akarat az, amely megszüli a konfliktusokat, a
szubjektíve önzõnek és önzetlennek látszó
cselekedeteket, a háborúkat és a szenvedést
(lásd: A teremtés mellékhatásainál).
Tény, hogy együtt
erõsebbek vagyunk másokkal szemben, s ezen felismerésbõl
fakad a falkaösztön, a csordaszellem és a csoportba tömörülés
jelensége. Viszont ez veszélyekkel jár, mert ilyenkor
meg kell nyílnunk a közösségünk tagjai felé.
A megnyílás pedig a sebezhetõség lehetõségét
vonja maga után.
Törvényszerûen
következik mindebbõl, hogy a hozzám közel állók
tudnak nekem a legtöbbet ártani, abban az esetben, ha megváltozik
valamiért az akaratuk irányultsága, és összeütközésbe
kerülnek velem. Márpedig a teremtésben mindig minden
folyamatosan változik, módosul, átalakul. Így
nekem folyton résen kell lennem, ha ki akarom védeni a hozzám
közel álló személyek felöl érkezõ
kedvezõtlen hatásokat. Aki ma szövetséges, az
holnap ellenséges a számomra.
Mivel állandóan
a bizalom és a bizalmatlanság között kénytelen
ingadozni a másokhoz való viszonyulásom, ez a jelenség
alaposan igénybe veszi az értelmemet. Folyamatosan fel kell
dolgoznom magamban az új fejleményeket, a belsõ konzisztenciám
megõrzése érdekében. Terveznem kell, mérlegelnem,
taktikáznom és kockáztatnom a személyes világom
fenntartása érdekében. És közben mindig
nyerek valamit és mindig elveszítek valamit.
8.3.5. KONKLÚZIÓK
A szubjektív én
végülis a saját alapvetõ, önzõ (és
egyben önzetlenségre törekvõ) természetébõl
kifolyólag örök harcban, konfliktusban áll az egész
környezõ világával. Minden más én
szabad akaratával, amellyel kapcsolatba és összeütközésbe
kerül a létezése során. Csupán idõben
széthúzva, eltolva jelenik meg ez a harc, aktuálisan
mindig azzal, akivel éppen ütközik az akaratom, szándékom,
valamely érdekem. Régi bölcsesség, hogy a világban
"mindenki harcol mindenki ellen".
De milyen további
következményekkel jár ez az állandó küzdelem?
Összességében azt tapasztaljuk, hogy hosszú távon
mindegyikünk többször veszít, mint nyer ebben az
állandó hadakozásban. Ez egyszerûen belátható
és kiszámolható. Mert amit elveszítünk
a személyes világunkból, azt végleg elveszítjük,
s így egyre nõ a szubjektív veszteségeink száma,
amit sosem ellensúlyozhatnak teljesen, csupán helyettesíthetnek
az újonnan megszerzett dolgaink. Az akarásból fakadó
erõk eredõje tehát többször mutat az önzésünk
ellenében, mint vele egy irányba. Ez pedig szenvedéshez
vezet.
A tapasztalatlan lelkek,
akik újonnan kerülnek ebbe a rendszerbe, a megfigyelés
és az események elemzése révén igyekeznek
megérteni és eltanulni az idõsebb, tapasztaltabb,
sikeresebb, dörzsöltebb egóktól, hogy lehet gyõzni,
megnyerni egy konfliktust. Vagyis mely cselekvések vezetnek sikerhez
és boldogsághoz. Mindig a cselekedeteket utánozzák.
Elsõsorban a tettekre figyelnek, nem a szavakra és szóbeli
tanításokra, mert hamar észreveszik a hazugságokat,
a különbségeket a szó és a tett között.
Látják, hogy a szó elszáll, a tett viszont
megmarad. Hamisan szólni könnyû, de a cselekedet mindig
árulkodik az igazságról! Mi következik ebbõl?
A bölcsek és
vezetõk (próféták, politikusok, tudósok,
stb.) azért szónokolnak folyton a békérõl,
szelídségrõl, erkölcsrõl, erõszakmentességrõl,
jóságról és megbocsátásról,
mert lényegében nem akarják másokkal megosztani
a tudásukat a harc fortélyairól. A jól felfogott,
saját önzõ érdekeik miatt inkább a jóra
buzdítanak, minthogy tudást, s kardot adjanak mások
kezébe. Még akkor is, ha a másik éppen egy
barát. Hisz aki ma barát, az holnap ellenség lehet
és nem lenne jó éppen egy általam kiképzett,
erõssé tett ellenféllel küzdenem a céljaimért.
Aki tehát a tudása
révén hatalomra tesz szert, annak eme elõny megõrzése
érdekében elemi (önzõ) kötelessége,
hogy másokat tudatlanságban tartson és így
megakadályozza õket, hogy szintén hatalomhoz jussanak.
Így azok nem képesek hatékonyan ellene fordulni, konkurálni
vele. Ez a kõkemény igazság az elkülönültség
illúziójában, és mindez az önzésbõl
fakad. A sokaság világában mindent magamért
teszek (tégy úgy a másikkal, hogy az neked legyen
jó, ne õneki). Errõl szólnak az anyagi világ
hazugságai és dezinformációi.
Az egység világában
pedig ennek az ellenkezõje érvényes, ahol az Egy önmagáért
segíti önmaga egyik részével a másik részét.
Az egységben mindent magamért teszek (tégy úgy
a másikkal, ahogy szeretnéd, hogy veled cselekedjenek). Errõl
szólnak a spirituális tanítások igazságai
és információi.
A tapasztalatlan, kezdõ
lelkek által alkalmazott leggyakoribb stratégia az, hogy
mindig igyekeznek az erõsebb mellé állni, hogy oltalmat
kapjanak és tanuljanak tõle. Vazallusnak (alárendeltnek)
lenni viszont nem tökéletes megoldás, mert a védõm
bármikor meggondolhatja magát egy konfliktus közben.
Hisz õ egy másik én és másik szabad
akarat. Ha úgy ítéli helyesnek, akkor elárul,
cserben hagy engem, és már végem is van. Az általam
birtokolt, uralt tárgyakra ugyanez a törvény érvényes.
Ha megbízom bennük, igencsak rosszul fog esni, amennyiben cserben
hagynak. Mert ami elromolhat, az el is romlik. Sõt, amirõl
azt hisszük, hogy nem romolhat el, az is elromlik (Murphy törvényei).
Mivel a teremtésben nincsenek teljességgel kizárható
lehetõségek, vagyis bármikor bármi megeshet
velünk. Ezért aztán az életet és annak
(negatív és pozitív) következményeit egyszerûen
nem lehet megúszni és maradéktalanul kikerülni.
A fentiekbõl levonható
végsõ konklúziók tehát a következõk.:
1. A harc a sokaság, az elkülönültség világában elkerülhetetlen és egyben létfontosságú.
2. Bárki a szövetségesemmé vagy az ellenségemmé válhat a körülmények változása folytán.
3. Senkiben és semmiben sem szabad feltételek nélkül megbízni, vagyis állandóan ébernek és gyanakvónak kell lennem az egészségem és a fennmaradásom érdekében. Ez a hosszú élet és a siker titka.
4. Senki és semmi sem védhet meg engem helyettem, csak én magamat.
5. Senki és semmi sem képviselheti igazán az én érdekeimet helyettem a világban.
6. Az önzésem gondoskodik az énem fennmaradásáról és kiteljesedésérõl, a boldogságom érdekében.
7. Az önzésem visz bele azokba a konfliktusokba, amelyek pusztítóan hatnak rám (megbontják a konzisztenciámat), vagyis szenvedést okoz nekem.
8. Az önzésem tesz önzetlenné engem, s késztet az elkülönülésre és az egységre is.
9. A szubjektív önzés tartja fenn a teremtést és pusztítja el azt.
10. Az ego önzése az, amely minden szenvedést és boldogságot okoz, és amely éppen ezért arra készteti a teremtésben részt vevõ lelkeket, hogy az útjuk végén visszaolvadjanak az egység állapotába, a nirvánába. Mert Istenbõl lettünk, s Istenné leszünk.
A kör ezzel bezárult.
8.4. A BESZÁMÍTHATATLANSÁGI TÉNYEZÕ
Beszámíthatatlan tényezõnek tekinthetõ minden olyan hatás, melyet nem veszünk figyelembe egy cselekedet megtervezése és végrehajtása során. (13. ábra.) A szerencse és szerencsétlenség fogalmának megjelenése az értelmezésben ezen tényezõk létének a felismerésén alapul.
1. A tervezõ által a célrendszerre gyakorolt erõhatás.
2. Az ismert és beszámított tényezõk
eredõ iránya.
3. A tervezett elmozdulás várható iránya.
4. Az ismeretlen tényezõk eredõ iránya.
5. A tényleges elmozdulás, mely az összes erõhatások
eredõje.
A megismerésben, a
viszonyulásban, a teremtésben és a tökéletesedésben,
vagyis mindenben döntõ szerepet játszik. Minden véletlen
ennek köszönhetõ. Ugyanakkor, bizonyos szempontból
nézve véletlenek egyáltalán nincsenek is (bár
bekövetkezésük megengedhetõ, nem tiltott a mindenségben),
mivel az isteni Logosz képes figyelembe venni szinte minden lehetséges
tényezõt az események kiszámításánál.
Így tudja érvényre juttatni az isteni tervet.
Ezen entitásra szabottan
szubjektív tényezõk mûködése által
képes az Isten irányítani a teremtett világot.
Az eleve elrendelt dolgok ennek köszönhetõen valósulnak
meg, bár a szabad akarat mûködése és a
bizonytalansági tényezõk befolyásolhatják
a végeredményt.
Az eseményeket befolyásoló
rengeteg tényezõ a végtelen változatosság
alapja, mely lehetetlenné teszi a tökéletes ismétlõdést.
Az univerzum, mint rendszer egészére nézve tehát
minden konstelláció csak egyszer realizálódhat,
az ismétlõdések már csak részleges azonosságot,
hasonlóságot mutatnak az eredetivel.
Már csak ezért
sincs objektív valóság és nem lehet abszolúte
tökéletesen megismételhetõ kisérleteket
sem végezni. A beszámíthatatlansági tényezõ
következménye az is, hogy a folyamatos teremtés folyamatos
megújulást jelent. "Ami most van, az még soha nem
volt és soha nem is lesz újra."
8.5. A FEJLÕDÉS KÖVETKEZMÉNYEI
8.5.1. A FENNTARTHATATLAN FEJLÕDÉS ELVE
A teremtésben nincsenek
korlátlanul egyirányú, ellentétpár nélküli
folyamatok, vég nélküli fejlõdés és
kiterjedés például, mert nincs akció reakció
nélkül. Adott mértékû fejlõdést,
kiterjedést ugyanakkora hanyatlásnak, összehúzódásnak
kell szükségszerûen és elkerülhetetlenül
követnie. Mindez az önmagába zárt létezés
ciklikusságának a következménye. Ami elkezdõdött,
az véget is ér egyszer, mert minden kezdet magában
hordozza a véget. Ami megszületett, annak elõbb-utóbb
el is kell pusztulnia, mivel az univerzumban a jelenlegi tapasztalataink
szerint nincsenek egyirányú folyamatok (olyanok, amelyeknek
az ellentéte megvalósíthatatlan).
A kettõsség,
a dualitás, a kétirányúság a teremtés
alapja, mely a létezés hullámtermészetének
köszönhetõ. Hegyre völgynek kell következnie.
Minden fejlõdõ, kiáradó rendszer visszatér
egyszer önnön okába. Ez a körkörösség
látszólag értelmetlennek tûnik, hisz sehová
sem vezet csak önmagához, de mégis van célja
és értelme, mert a létezés a változatosságra,
az újra törekszik. Minden kör, bár ugyanolyan,
mint a többi, mégis valamiben különbözik a többitõl.
Egyedi és megismételhetetlen, éppen ezért értékes
tapasztalatokat hordozó a számunkra. Ez az Isten csodája.
Az emberiség jelenleg
egy zsákutcában halad. Élõhelyét lerombolva,
önmagát pusztítva rövidesen meg fog torpanni a
látszólagos fejlõdésben és a társadalom,
a civilizáció szét fog esni. Ennek oka nem egyszerûen
a környezetszennyezés és az állandó háborúskodás,
a belsõ konfliktusok, mert ezek csak tünetei a betegségnek.
Az igazi ok a szellemi sötétség, a tudatlanság
és részvétlenség, a társadalom gondolatvírusokkal
való elfertõzõdöttsége.
A jelenlegi civilizáció
véleményünk szerint alapjaiban épül hibás
tudásra, értékrendre és gondolkodásra,
és mivel a rendszer önmagát lebontani nem képes
(és nem is akarja) sem reformokkal, sem forradalmakkal, ezért
konzerválja a hibáit és gigantikus méretûre
növeszti õket. Amíg még megteheti.
A "beteg" a saját
rendszertehetetlensége miatt a jelenlegi stádiumában
már gyógyíthatatlannak tûnik a rendelkezésünkre
álló eszközökkel, a szenvedése csak meghosszabbítható.
A bolygónk állapotának változásait modellezõ
és elõrejelzõ kutatások (lásd: Római
Klub) világosan kirajzolják egy közelgõ globális
katasztrófa reális lehetõségét. Úgy
tûnik, el kell pusztulnia ennek a világnak, hogy a hamvaiból
fõnixként születhessen újjá egy jobb,
tisztább világ. Ez, és mégsem ez.
8.5.2. A LEMEREVEDÉS
Nemcsak a közösséget,
hanem az egyént is fenyegeti a túlzott stabilitás
veszélye. Ez rugalmatlansággal jár, az alkalmazkodást
irányító személyiségprogramok lemerevedésével.
Az öregkori tudati
betokozódás már a gyermekkorban elkezdõdik
bizonyos szempontból a kondicionálásos tanulás
hatására. Mindenkinek szüksége van megfelelõ
rituálékra és beavatási szertartásokra,
melyek segítségével beilleszkedhet a közösség
által számára kijelölt szerepkörébe.
Ez viszont hosszabb távon megakadályozza, hogy másmilyen
legyen, mint amilyenné a környezete formálta az egyént.
A kialakuló megszokások tehát rögzítik,
megkötik a személyiségét, lemerevítve
azt.
A folyamat eddigi ismereteink
szerint hosszabb távon megállíthatatlan, viszont késleltethetõ
a felnõttkor végéig, az öregkor elejéig.
A személyiség fejlõdése a megfelelõen
változatos külsõ ingerek és a belsõ hajtóerõ,
az instabilitás hiányában kifullad ilyenkor, a rendszer
pedig elöregszik és fokozatosan mûködésképtelenné
válik. Ezért célszerû a következõ
reinkarnációban új személyiséget építeni
és nem a régit vinni tovább a maga hibáival.
Az újjászületéssel együtt járó
feltudati törlés és maga a felejtés is tehát
elõsegít(het)i a rugalmasság megõrzését.
A személyiség
lecserélése egy életen belül is megtörténhet,
a külsõ élmények vagy belsõ indíttatás
hatására. A rendszer frissessége így akár
a halál után, a szellemi világban is megõrizhetõ
és fejleszthetõ. Ez a folyamatos újjászületés.
A gyerekek személyiségét,
tetteit kevés törvény, szabály, program irányítja,
ezért tûnik kaotikusnak a viselkedésük. Az öregemberek
pedig rigolyásnak és konzervatívnak látszanak,
mert lemerevedtek a sok törvénytõl és megszokástól,
mely megszabja és korlátok közé szorítja
az életüket. A cél a középarányos
programozás volna a rendezettség és a rugalmasság
megõrzése miatt. Ez a fajta szellemi liberalizmus és
önállóságra, folyamatos megújulásra
nevelés azonban rövid úton lebontaná a jelenleg
fennálló civilizáció szerkezetét, ezért
a megvalósítása társadalmi szinten jelenleg
megoldhatatlannak tûnik.
Azt látjuk, hogy
a Földön sok a bûn és kisértés, a
hibalehetõség, ezért a személyiség rendszerek
többsége, megfelelõ felkészítés
híján nem tud immunizálódni velük szemben.
Az emberek többsége hamar lemerevedik, vagyis fejlõdésre
képtelenné válik. Sokan ezért halnak meg, távoznak
el a fizikai síkról, mert nem tudnak már fejlõdni,
csak kínlódnak a béna, problémás személyiségükkel.
A számukra nem jó itt tartózkodni sokáig.
Amint a szellem elvégezte
kijelölt feladatait a Földön, igyekszik eltávozni.
Elsõsorban csak a tanulás (tapasztalatszerzés) miatt
vagyunk itt. A fejlettebb bolygókon (máshol az univerzumban),
ahol jobbak a körülmények, tovább fejlõdhetnek
az emberek (vagy egyéb lények) és ezért korban
is hosszabb ideig élhetnek.
8.5.3. A LENDÍTÕERÕ
"Egy a mozgató erõ, csak különfélék az irányultságai." Ugyanaz az erõ, mely egy adott témába, helyzetbe való belemerülésre késztet, lendít majd tovább késõbb az úton, segítve a fejlõdésed, rugalmasan tovább sodorva a figyelmedet a változás tengerén (lásd: a concursust a keresztény teológiában). Ennek kitûnõ példája: a ragaszkodás és az eloldódás, melyek az elindulás és megtorpanás legfõbb okai az ember életében.
8.5.4. A MINÕSÉGI UGRÁS
A fejlõdés, a problémamegoldás terén végbemenõ mennyiségi fejlõdés létrehozza azt a kritikus információtömeget, mely a kreatív elme számára lehetõvé teszi a problémamegoldás során használt módszerek minõségi javítását, a tovább lépést. Egy szemléletes példa: Beteg vagy, ezért megtanulod gyógyítani magad. Aztán egy idõ után már elegendõ tudásod lesz ahhoz, hogy megelõzd a problémát és már eleve meg sem betegszel. Ez a megelõzés minõségi ugrásnak tekinthetõ a gyógyításhoz, mint problémakezeléshez képest.
8.5.5. A TERHELÉS MÉRTÉKE
Minden rendszer adott mértékû
terhelést képes elviselni önmaga tartós deformációja
vagy lebomlása nélkül. Ez a rugalmasság. Ugyanakkor
minden rendszer törekszik az õt érõ terhelések
csökkentésére, vagyis kényelemszeretõ.
A kényelemszeretet viszont csökkenti a rugalmasságot.
Egy hétköznapi
példa: Ha egy ember ötven kilót bír maximum fölemelni,
de hosszú ideig sosem emel harminc kilónál többet,
akkor a testének terhelhetõsége lecsökken, és
egy idõ után már képtelen lesz harminc kilónál
többet fölemelni. Ha viszont megváltoznak a külsõ
körülményei, és mégis ennél többet
kell emelnie, akkor fokozatos aklimatizálódással,
a súlyemelés gyakorlásával visszanyerheti eredeti
teherbíró képességét. A környezeti
terhelésekhez való alkalmazkodás tehát minden
rendszer fennmaradásában döntõ szerepet játszik
és ezért a legfontosabb hajtóereje a fejlõdésnek
és mércéje az életképességnek.
8.5.6. A MEGPRÓBÁLTATÁSOK ÉRTELME
A megpróbáltatások
az élet szükségszerû velejárói,
a létezési törvényekbõl következnek.
Értelmet adnak az életnek, mert így a létezõknek
van mivel foglalkozniuk. A megpróbáltatás vizsga,
tanítás, beavatás valamibe. Fontos tapasztalás,
a személyiséget csiszoló erõ. A megpróbáltatásokba
a belsõ nyughatatlansága viszi bele az entitást. Az,
hogy nem tudjuk elfogadni avalóságot olyannak, amilyen. Ezért
kutatjuk és vizsgáljuk, igyekszünk megérteni
a világot. A lényeg a tapasztalatok általi fejlõdés,
melyekhez csak a nehézségek által juthatunk el.
A mindannyiunkban jelen
lévõ kényelemigény kijátszása
a vágyak által történik. Vágysz a célra,
ezért vállalod a megpróbáltatásokat,
amik az igazán lényegesek a számodra. A cél
ebbõl a szempontból illúzió is lehet, hisz
a lényeg magában a haladásban van!
8.5.7. RENDSZERGYORSULÁS
Minél kifinomultabbá,
bonyolultabbá válik egy rendszer, annál érzékenyebben,
specifikusabban képes reagálni az õt érõ
hatásokra. Ez hajtóerõként nyilvánul
meg, mely a fejlõdést irányítja és felgyorsítja.
Ahogy a fejlõdõ rendszerek önirányításának
hatékonysága növekszik, úgy gyorsulnak a fejlõdésükben.
A variabilitás (változékonyság)
a teremtésben nyilvánul meg, melynek lényege a tudás,
az információ szaporítása, teremtése
a tudatban. Az információ mennyiségi és minõségi
növekedése robbanásszerûen tart a végtelenségig,
ugyanakkor a differenciálódás (elkülönülés)
során megjelenik a konvergencia (összetartás, itt: egymáshoz
való közeledés) is, az adatok halmazba rendezése,
mely a csúcsát akkor éri el, mikor a végtelen
információt végtelenül bonyolult részhalmazokba
rendezetten egyetlen teljes, abszolút rendszerbe, halmazba integrálja
(összevonja). Így születik meg az Isten, aki a teremtményeinek
a teremtményévé válik ezáltal.
8.5.8. AZ ESEMÉNYRITMUS
Az életben minden változásnak, folyamatnak van egy bizonyos sebessége. Célszerû betartani ezeket a sebességi korlátokat, mert "mindennek meg van a maga ideje". Példa: A lustaság az, mikor fékezni igyekszel a ritmust. Ekkor az események kényszerítenek, elõre taszítanak. A türelmetlenség az, mikor gyorsítanád, siettetnéd a ritmust. Ekkor az események fékeznek, visszatartanak. Az ilyen beavatkozásokkal azonban csak megnehezítjük a dolgunkat, mert magunk ellen teszünk vele. Ne a valóságot akard hát magadhoz igazítani, hanem magadat igazítsd a valósághoz.
8.6. A PARADOXONOK HATÁSA AZ ELMÉRE
A paradoxon olyan látszólagos
ellentmondás, ahol a különbözõ ítéletek,
értelmezések nem ugyanabban a vonatkoztatási rendszerben
zárják ki egymást. Az egész létesülés
paradoxonokra épül (lásd: még a zen buddhizmust).
A megoldhatatlan vagy annak
látszó probléma, feszültség töprengésre
készteti az elmét. Különféle megoldásokat
kell végigpróbálnod, mire rátalálsz
a megfelelõre. Ez növeli a tapasztalataidat és tudattágító
hatással van rád. A többféle lehetséges
megoldás megismerése és végig próbálgatása
a differenciáltságnak, a lényeg finomodásának
kedvez. "Minél finomabb a lényeged, annál magasabb
a rezgésszinted."
Ebbõl következik,
hogy ha gyorsan megtalálnánk a helyes választ, az
az egyetlen megoldás szûkítõ, sablonizáló
hatással lenne a lehetõségek megismerésére
nézve. Az elme hajlamos rá, hogy egyszerûsítsen,
a kérdésre megtalált válasz után abbahagyja
a további kutatást. Az Isten és az élet, a
dolgok lényege viszont azért örök téma,
mert paradox, megfejthetetlen, (irracionális elemeket is tartalmazó)
és ezért mindig találni benne kutatni valót,
új válaszokat a régi kérdésekre, és
új kérdéseket is. Ez ad dinamikát a fejlõdésnek.
Ha valamit meg akarsz csinálni
és végig gondolod a lehetõségeidet elõfordul,
hogy az jön be, amit kihagytál. Célszerû tehát
mindent végiggondolni és elvetni a hibás variációkat,
megtartani a jót. Viszont amire gondolsz azt erõsíted,
tehát az valósul meg a legnagyobb valószínûséggel
a számodra. Ügyelj hát rá, hogy a szükségesnél
nagyobb mértékben ne foglalkozz a rossz megoldásokkal,
mert akkor azok fognak megvalósulni. "Ne fesd a hibás megoldást
a falra, mert megjelenik!"
8.7. A KIKEZDHETETLENSÉG
A kikezdhetetlenség
az entitás arra való képessége, mellyel hatékonyan
megvédheti magát a számára kellemetlen élményektõl,
támadásoktól. Ez a fajta önvédelem, tudati
sebezhetetlenség a valóság éber látásának,
a törvények ismeretének, a rejtõzésnek,
és az entitás számára aktuálisan elérhetõ
eszközök és felhasználható képességek
tudatos alkalmazásának, valamint a hatalomgyakorlásnak,
az alkalmazkodásnak és a befolyásolásnak köszönhetõ.
A másokkal való
kapcsolatban levés során elkerülhetetlen a szándékok
és akaratok ütközése, és ebbõl következõen
a konfliktusok létrejötte. Ütéseket kapunk másoktól
és a körülményektõl, és szükségképpen
mi is kárt okozunk és problémát jelentünk
másoknak. Ezek az élet pofonjai.
A szelídségre
nevelt, béketûrõ lelkületû emberek fõként
csak állják vagy kikerülni igyekeznek az ütéseket,
tehát fõként elnyelik a feléjük irányuló
impulzusokat. Harc esetén általában a menekülést
vagy a passzív védekezést választják,
elkerülvén az agresszió, az aktív válaszadás
alkalmazását. Ez a fajta viselkedés (az inzultus eltûrése)
belsõ feszültségeket okoz a lélekben a szellemnek,
melyeket késõbb valahogyan le kell reagálnia a kiegyenlítõdés
érdekében. Mivel nincs akció reakció nélkül,
az indulatokat valahogyan tovább kell adnia. Ez lehet a visszaütés,
az ellentámadásba lendülés vagy az impulzus továbbadása
valaki másnak, többnyire egy alárendeltnek, akivel szemben
domináns helyzetben van a sértett. "Az agresszív ember
abban különbözik a szelídektõl, hogy nemcsak
állja a pofonokat, de adja is."
Ha magadba folytod az indulatot,
mindegy milyen okból kifolyólag, azzal mindenképpen
és elsõsorban magadnak okozol kárt. Amit nem adsz
ugyanis tovább, azt megtartod magadnak! Azon erõ, indulat,
melyet nem adsz ki magadból, belülrõl fog téged
rombolni és gyengíteni, tehát harcolnod kell ellene,
vagyis önmagad ellen, mivel benned van! Ez az autoagresszió.
Az elfolytás az impulzusok
szándékos kizárása a feltudatból és
az árnyékos oldalra, a tudatalattiba való számûzése
csak eltolja a problémát egy másik síkra, de
nem oldja meg. Sok lelki betegség, személyiségtorzulás
származik ebbõl, mely hosszabb távon akár komoly
testi betegségként is megnyilvánulhat az illetõ
számára. Az elfolytás többnyire persze kevésbé
feltûnõ módon ütközik ki a felszínen.
Ha lélekben nem izgulod
ki magad, a tested fog izgulni helyetted. Ez azért kellemetlen,
mert általában a legrosszabbkor tör ki rajtad, amikor
a leginkább szükséged lenne a nyugalomra és az
összpontosításra. A fellépõ "gátszakadás"
során a test kitombolja az elfolytott erõket és ezáltal
igyekszik megtisztulni. Ilyen például a lámpaláz,
az izomgörcs, a remegés, az izzadás, stb.
Szélsõséges esetben az elfolytás, mint egyoldalú
ingerlése, kínzása a személyiségnek
reakció átforduláshoz vezethet. A belsõ feszültség
ilyenkor robbanásszerûen tör elõ az árnyékból,
elsöpörve maga elõtt minden akadályt, immáron
megfékezhetetlenül. Ez akár "démonivá"
is átfordíthatja az ember személyiségét,
ha igen sok levezetetlen erõ halmozódik föl benne és
nem tudja már tovább kordában tartani õket.
Ez a fajta kitörés sok esetben újabb problémákat
von maga után. A társadalom az ilyen kiborulásokat,
a "tombolást" egyáltalán nem tolerálja, sõt
kifejezetten igyekszik megakadályozni a rend és a fegyelem
érdekében, és ezzel hozzájárul a belsõ
feszültség növekedéséhez.
A vendetta effektus bosszúállás
a sérelemért. "Szemet szemért, fogat fogért."
A kiegyenlítõdésre törekvés következménye
a karmikus lánc kialakulása, mely egymáshoz köti
a lelkeket. A bosszúvágy ragaszkodás, kötõdés
a bosszú célpontjához. A megbocsájtás
az egyetlen, ami feloldhatja ezt a köteléket és kiszabadíthat
a konfliktusból.
A közösség,
a társadalom különbözõ okokból, fõként
az akaratok ütközése és a beszámíthatatlan
tényezõk miatt egy idõ után elkerülhetetlenül
telítõdik indulatokkal, melyek ide-oda pattognak az emberek
közti eseménytérben. Ez analóg a források
közti emanációs kölcsönhatással. Mindenki
igyekszik "tovább adni a labdát" vagy elnyelni, amibe aztán
belerokkan, mert megsérül a lelke (az egója). Mikor
a lelkeket egymáshoz láncoló karma miatt bedugul a
rendszer, mert mindenki leragadt a fejlõdésében és
nem tud már tovább lépni a bûn iskolájából
a felhalmozódott káros visszahatások láncolata
miatt, az Isten, a Fenntartó, aki felel a rendszerért, és
aki beindította és mûködteti azt, leszületik
ide és magára veszi a "labdákat", a csoport összes
negatív karmáját. A közösség fekete
bárányaként minden indulatot elnyel, magába
szív, megtisztítva ezáltal a lelkeket.
Drasztikus esetben ebbe
bele is halhat, például agyonkínozzák, keresztre
feszítik, stb. A rendszer megtisztításával
megadja a lehetõséget az arra alkalmasaknak a tovább
jutásra, a felsõbb iskolák felé. Ez az amnesztia,
a bûnöktõl való megváltás lényege,
mely a véleményünk szerint nem egyszeri és örökre
szóló esemény (ahogy a keresztény egyházak
tanítják), hanem rendszeresen ismétlõdõ
rítus, mivel a lélekiskola szükségszerûen,
rendszeresen leragad, lemerevedik a mûködése során
és ezért folyamatos tisztítást és újraindítást
igényel. Az újraindítás történhet
víz vagy tûzözönök által is, ekkor a
bolygó egész felszínét letakarítják
a Fenntartók, majd újra betelepítik, benépesítik
a folytatáshoz (lásd: a Noé bárkája
mítoszt). Az egyes teremtési korszakokat mindig tûzözönök
választják el egymástól. A rendelkezésünkre
álló információk szerint jelenleg a Föld
hatodik teremtési ciklusának vége felé járunk.
Ha igyekszel követni
Jézus Krisztus példáját és megbocsátassz
az ellened vétkezõknek, neked kell elnyelned és feldolgoznod
a kapott indulati energiát. Az agresszív ember tovább
adja a haragját (mert az könnyebb), fõleg a nála
gyengébbeknek, a neki kiszolgáltatottaknak és a szelídeknek,
hisz azok nem tudnak visszaütni. Ez a zsarnokság és
a hatalommal való visszaélés alapja. A krisztusi elv
alkalmazása a mennyországban természetes dolog, de
a Földön önfeláldozással, komoly gondokkal
jár. Ez a kereszt felvállalása. "Szelídnek
lenni áldozat."
Ha a Megváltó nem tudná valahogyan feldolgozni
magában az "ütéseket", amit kapott a teremtményeitõl,
akkor vagy ki kellene adnia valahogy magából, pl. bosszút
állni rajtuk, de akkor semmit sem ért az egész, vagy
visszafolytani és akkor mazochistaként csak magát
kínozná, bántaná ezzel.
Ezt a szerepet tehát
csak egy kikezdhetetlen nagymester, egy avatár, vagyis az Isten
képes eljátszani. Õ az, aki a paradicsomi állapottal
kezdõdõ teremtési ciklusok során lehozza ide
a bûnöket, kisértések formájában,
megfertõzni a rendszert a tanulás és a kiképzés
érdekében. A ciklus törvény ismeretében
feltételezzük, hogy a Fenntartó a megváltás
során magára vett indulatokat a következõ teremtési
cikluskor (a teremtmények paradicsomból való kiûzetése
során) visszatáplálja, és így hosszú
távon ismét egyensúlyba kerül a rendszer. Mivel
azonban az iskolarendszerben folyamatos a lelkek migrációja,
vándorlása a magasabb évfolyamok, a felsõbb,
fejlettebb és kifinomultabb iskolák felé, ezért
a következõ teremtési ciklus alkalmával már
a tanulók új, még ártatlan, kezdõ évfolyamára
hagyományozódnak át ilyenformán a bûnök
(lásd: az apák bûneiért a fiúknak kell
szenvedniük).
Az elnyelt indulatok feldolgozásának
módjai a következõk lehetnek.: Magas szintû, kifinomult
és tiszta tudattal, szeretettel fölébe emelkedni a konfliktusnak
és megbocsátani, ahogy az elefántot sem zavarja, ha
rá szállnak legyek. Ez az értékrend megfelelõ
módosításával, a helyzet átértelmezésével
és a megfelelõ integrálással valósítható
meg. A másik lehetõség az indulatok biztonságos
körülmények között történõ
lereagálása, kiélése. Ilyen például
az üvöltés terápia vagy a dühöngés,
a harci sportok gyakorlása, ill. az álomszinten végzett
probléma megoldás. Legújabb lehetõségként
pedig a közeli jövõben megvalósulhat a VV (virtuális
valóság) szimulátorban történõ
feszültséglevezetés alkalmazása is.
További javaslatok
a szelídségre törekvõ embereknek: a megelõzés
és a kikerülés gyakorlása. Az ellenünk irányuló
támadások jelentõs része megfelelõ viszonyulás
által elkerülhetõ, megelõzhetõ. A személyiség
megerõsítése (lásd: a barack és tojás
lelkû ember hasonlatát korábban) és kikezdhetetlenné
tétele természetesen nem valósítható
meg maradéktalanul és tökéletesen, mégis
törekednünk kell rá, a saját érdekünkben.
Kiegészítés:
A gyerek véleményünk szerint azért "rossz", mert
a rákényszerített magatartásból eredõ
feszültségeket igyekszik ott kiélni, ahol kibújhat
a szülõk és a tanárok ellenõrzése
alól. Ez a fiatalkori duhajság, tombolás, késõbb
a bûnözés, erõszak, önpusztítás,
lelki sérülések, gátlások, továbbá
a különbözõ szenvedélyek, és társadalmi
szinten az anarchia, forradalom, háborúk stb. oka, ha nem
tudja megfelelõen lereagálni a problémáit az
ember, ill. a közösség.
8.8. MAGYARÁZNI VAGY ÉLNI
Az élet az örök
jelenben egy folyamatos tapasztalat lerakódás és rétegzõdés.
A kutatás az ok, a magyarázat, az igazság után,
vagyis a múlt megfigyelése megváltoztatja a róla
alkotott korábbi elképzeléseinket, vagyis összekavarhatja
bennünk az emlékrétegeket. Ez többnyire fájdalmat
okoz a tudatnak, mert a felhánytorgatás zavarossá
teszi a múltat és sebfeltépõ hatása
(is) van. Ugyanakkor sokszor van szükség az emlékek
felidézésére, mert általa megoldhatjuk a jelenben
felmerülõ azon problémáinkat, melyek gyökerei
általában a múltba nyúlnak vissza.
Mi a jobb tehát?
Vizsgálni és magyarázni az életet vagy egyszerûen
csak élni? Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie,
egyértelmû, általánosítható válasz
nem adható rá.
Az egyik lehetséges
megoldás például: Az örök jelenben élni,
önnön létezésed közepében. A kutatás
olyan út építése magam elõtt, melyre
ráléphetek. Csakhogy nem jutok el rajta önmagamon kívül
lényegében sehová, akkor meg minek kutatni? A tudás
megteszi a nagy kört és visszatér a kiindulási
pontra. Ez a tudáskör, melyet bejárva rájössz
arra, hogy a tudás nem tudás, és hogy a lényeg
a kör közepén van. A felszíni kutatást be
lehet fejezni. A kérdéseidre megkaptad a válaszokat,
mégsem jutottál közelebb a lényeghez, hisz csak
keringtél körülötte. Ekkor térsz vissza a
középpontba, az Istenhez.
Ez a legvégsõ
cél elérése. Ugyanakkor pedig "legvégsõ
cél nincsen", mert minden cél egy új út kezdete
is egyben a végtelen létezésben.
A megnyilvánuló
létezés filozófiája tele van ilyen paradoxonokkal.
A kétségek és ellentmondások (lásd:
a szkepticizmust) megismerésén keresztül vezet az utunk
az egység bizonyosságához, önmagunkhoz. Mikor
megértjük azt, hogy az univerzumban "semmire sem létezik
végleges megoldás" és, hogy "nagy igazság az,
aminek az ellenkezõje is nagy igazságnak tekinthetõ".
8.9. A MESTER TERMÉSZETÉRÕL
Mester az, akit annak
tartanak mások. A mester csak azoknak lehet a tanítója,
akik elfogadják õt mesterüknek, és akiket õ
is elfogad tanítványainak. Tehát a "tanítvány
teszi a mestert". A mesterré válás a fejlõdés
lényege és célja, ez az önmegvalósítás,
az önirányítás minél magasabb szintû
gyakorlása.
A mester az a személy,
aki kijárta a lélek iskoláját és eloldódott
az anyagi világ kötõerõitõl. Élõ
kapcsolatban áll Istennel (megvilágosodott) és ismeri
a hozzá vezetõ utat, az egyhegyûség állapotát
(lásd: teozófia, antropozófia, buddhizmus).
Ha lelkileg fejlõdni
akarsz, keresned kell egy lelki tanítómestert. Elõbb
azonban fel kell készülnöd az õ fogadására.
A mester csak azok számára válik láthatóvá,
akik készek a belõle áradó fény és
tudás, szeretet és bölcsesség befogadására,
és csak annyit nyilvánít ki mindezekbõl, amennyit
képes az illetõ befogadni. "Amint a tanítvány
kész, a mester megjelenik" és pontosan azt fogja mondani,
amire szükséged van. Légy éber, mert nem tudhatod
mikor fog megjelenni a tanítód. A gondviselés tenni
fog róla, hogy felismerd õt, bármilyen legyen is a
külsõ megjelenésében. Figyelj a szavaira, mert
általuk juthatsz elõrébb a fejlõdésedben.
Sokan elõítélettel
viseltetnek a lelki tanítók iránt és ezt vetítik
rá a mesterre. Valamilyennek akarják õt látni.
Ez súlyos hiba, mert így biztosan csalódni fognak
benne. Ne azt nézd, hogy miért nem jó az amit a mester
mond vagy csinál, hanem hogy miért jó. Gyakori hiba
az elvárás is vele szemben, ill. annak az elutasítása,
amit õ adni akar nekünk. A mesterek többsége a
tapasztalataink szerint azért nem olyan, amilyennek látni
szeretnénk, azaz furcsa, mert az uralt szeszéllyel rejti
magát.
Az uralt szeszély:
a változatosságra törekvõ szellem tervszerû
színészi tevékenysége. Viselkedésirányítás
a személyiségtípusok árnyalt használatával.
Szerepjáték melyet önmaga és környezete
szórakoztatására végez az entitás. Az
uralt szeszély a mester kedvtelése, az ego irányítása,
mely ugyanakkor eszköz is, amivel tanítja a környezetében
lévõket.
Az egót, a feltudatot
a szellem, a Belsõ Én teremti meg, hogy általa tevékenykedhessen
az anyagi világban. Az entitás igyekszik az egót maximálisan
fölfejleszteni, kifinomítani, rugalmassá tenni, hogy
az önirányítás mértékét
növelhesse a személyiség segítségével.
Mikor mesterré lesz a lélek, mint szükségtelen
eszközt, leveti az ego köntösét. Ez a felszabadulás.
A fizikai síkon a
mesternek is szüksége van egóra, mert enélkül
életképtelen lenne. (Természetesen az Istennek is
van egója, hisz Õ találta ki, teremtette meg azt!)
A különbség közte és a feltételekhez
kötött lelkek között csupán annyi, hogy Õt
nem korlátozza az ego és nem uralkodik rajta, hanem segíti
és engedelmeskedik neki. A mester célirányosan fejleszti
és használja az egóját, mint valami eszközt,
amikor pedig nincs rá szüksége, kikapcsolja és
az én nélküliség, a buddha állapotába
lép be.
A buddha tulajdonságai:
éntudat, akarat, ego, gondolat, személyiség és
illúziók nélküli. Éber, szemlélõdõ,
jelenlévõ, egy a valósággal, sodródik
az eseményekkel, megvalósítja az isteni tervet.
Nem a mesterhez vonzódsz,
hanem a benne lakozó, rajta keresztül megnyilvánuló
Istenhez. A mester torzítás nélküli tükörképe
Istennek, amikor a buddha állapotában van. Ha fölveszi
az egóját, õ is eltorzul valamelyest, hisz identitását
tekintve elkülönül a minden létezõtõl.
A mesternek tehát csak annyi a dolga, hogy az Istent minél
torzítatlanabbul engedje átáradni magán, megnyilvánulni
rajta keresztül. Ez az önmegvalósítás igazi
célja.
A mester az õt érõ
ingerületeket képes a lehetõ legjobban lereagálni
(lásd: a kikezdhetetlenséget). Ha megdobják kõvel,
õ kenyeret dob vissza. Ez a láncreakció megszakításának,
a karmikus tükrözõdés elnyelésének
és egyben a felszabadulásnak a módja.
Példa: A különbözõ
színû anyagok fényelnyelése. A fehér
színû anyag többet ver vissza a ráesõ fénybõl
és ezért az kevésbé hat rá. A fekete
kevesebbet ver vissza, mert elnyeli a fényt és ezért
az jobban hat rá, felmelegíti. A valóság a
két véglet között ingadozik, és a helyes
arányt kell eltalálni minden pillanatban, ez az önirányítás.
Tökéletesen fekete és fehér színû
tárgy természetesen nincs. A kölcsönhatások
egy adott rendszerben a kiegyenlítõdésre törekszenek,
ennek következménye a rendezettség, mely az élet
alapja. A kölcsönhatások a szellem és környezete
között, ill. a szellemen belül is létrejönnek.
A cselekedet, a karma, a
ragaszkodás az értékrendbõl fakad, mely a vágyakat
rossz irányba tereli. A felszabadulás a helyes értékrend
függvénye. Döntsd el mit tartassz fontosnak és
lényegesnek, mire vágysz, és ennek megfelelõen
viszonyulj a körülötted lévõ világhoz.
Példa: Ne várd
el másoktól, hogy úgy viselkedjenek veled szemben,
ahogy te cselekedsz velük szemben, mert akkor szükségképpen
csalódni fogsz és ez hátráltat majd a fejlõdésedben.
Ami lényegtelen a számodra azzal nem törõdsz
és nem izgatod magad miatta. A tiszta, érdek nélküli
szeretet az, mikor a lényeget, a dolgok közös nevezõjét,
Istent látod és szereted mindenben. Az elfogult, feltételekhez
kötött szeretet ugyanakkor nagy konfliktusforrás, mert
a szeretet tárgyához köti a szellemet.
Tény, hogy a fejlõdésedben
csak addig emelkedhetsz, amíg el nem éred a tanítód,
az urad, a vezetõd, a választott közösséged
szellemi szintjét (lásd: a közösség erejénél).
A továbblépéshez el kell szakadnod tõlük
és vagy egy magasabb vezetõt kell választanod vagy
egyedül folytatnod az utat. A példakép követésének
következménye, hogy "az emberek inkább hallgatnak választott
vezetõikre, mint az igazság szavára".
8.10. A MEGVILÁGOSODÁS
A frissen teremtett, ártatlan
lélek szabad. Belép az iskolába, bûnbe esik,
tettei által elveszti szabadságát és a karmája
fogja lesz. Szabadulni akar, ezért spirituálisan fejlõdni
kezd. Hosszú és fáradságos tanulás után
buddha, azaz mester lesz belõle. Miután kijárta a
lélek iskoláját, felnõttként kerül
a mennyországba, ahol környezetet, társakat, munkát
választ magának. Ez az Istennek országa. Az ide vezetõ
fejlõdési folyamat analóg egy reinkarnációs
élet eseményeivel.
A buddhák saját
társadalmat alapítanak, ahol mint felsõbb iskolában
ugyanaz folyik, mint az alsóban, csak sokkal kifinomultabbak a leckék.
Aki ezt is kijárja, az a "szupermester", és ez a lánc
megy fölfelé a végtelenségig. A sor lefelé
is folytatódik, alattunk (emberiség a fizikai síkon)
az alvilágban van a gonoszok, tudatlanok, démonok társadalma.
Az egy ennél is durvább iskola (jobbára bukott tanulóknak).
Lentrõl fölfelé
haladva minden iskolát ki kell járni, ezek egymásra
épülnek. A tananyag lényegileg mindenhol ugyanaz, csak
más szinten és helyi specialitásokkal kiegészítve,
amit máshol nem tanulhatsz meg. Az iskolamesterek visszajárnak
az iskolába tanítani és fenntartani a rendszert. A
mi rendszerünkben jelenleg a fõ iskolamestert, a kisértõt
Sátánnak hívják, mivel itt a legfõbb
leckéink közé tartozik megtanulni immunizálódni
a kisértésekkel, bûnökkel szemben.
A rendszer csúcsán,
a fejlõdésben aktuálisan az élen járó
lelkek csoportja az isteni közösség. Közösség,
mely mégis egy. Ennek tagjai a fénylények, akik már
nem igénylik a testi formában való megjelenést
és levetették szellemükrõl a lélek külsõ,
hardver részét is (melyre csak az anyagi világban
van szükség az információs háttérzaj
törlõ hatása miatt). Ide tartoznak a legöregebb
entitások is, az Énokok, a legfõbb tanítók,
akik fenntartják és irányítják a mindenséget.
Céljuk minden teremtmény segítése, hogy a lehetõ
legjobb irányba fejlõdjenek, valamint a teremtés folyamatos
tökéletesítése, a tudás és a szeretet
jobbítása.
A jelenleg rendelkezésünkre
álló információk szerint az egész mindenségben
tíz originális okforrás, azaz Énok található.
Ha egy ilyen ölt testet köztünk a fizikai síkon,
avatárnak hívjuk.