m09

9. FÓRUMOK A KÖZTUDATBAN

A köztudatban működő fórumok lehetőséget biztosítanak a közösség bármely tagja számára, hogy véleményét, nézeteit kifejtse valamely témában a fórum résztvevőinek. Ennek megfelelően minden fórum tematikus (adott téma megvitatása érdekében hozták létre) és a fórumfelügyelők által moderált. A fórumok elnevezése általában tükrözi a rajtuk keringő témákat. Példák a fórumokra: Otthonvárosi szerelmi pletykák, Ediarai kortárs költők, Otthonvárosi párkeresők, Érzéki flörtölgetők, Mi történt a Heliantusszal?, Dorozsmai Atomszabász Egyesület, Társadalomfilozófiai Klub, Amatőr Színjátszók Köre, Virtuális Szerelem Kastélya, Multidimenziós matematikai problémák asztala, Amatőr Parafelderítők Oktatási Csoportja, Urorbai kirándulók élménybeszámolói, stb.
Minden fórum a Böngészőn keresztül érhető el. Új fórum létrehozásához legalább három embernek kell kérvényező levelet küldenie a körzeti kiszolgáló fórumfelügyeletének. Ha egy fórum tagsága három fő alá csökken, egy napi várakozás után megszüntetésre kerül. Ezen szabályokkal korlátozza a KHF a fórumok túlzott elburjánzását. Vannak neves és anonim fórumok. Az anonim fórumon csak az ott használt álnevét látja a résztvevőnek mindenki, a felügyelőt kivéve.

9.1. A FÓRUMOK TÍPUSAI

1. Szöveges fórum (elterjedtebb nevén a firkafal).
A firkafalra egyszerű szöveget lehet begépelni gondolatban vagy külső számítógép terminálon keresztül. A megjelenítő felületen általában 24 órán keresztül olvashatók a regisztrált tagok által írt üzenetek, de a fórumfelügyelő a résztvevők kérésére tetszőlegesen eltérhet az elévülési időtől. Ezután az üzenetek az archívumba kerülnek, ahol a fórum megszűnéséig tárolják őket, majd az adatmúzeum átveszi az egészet rostálásra, az értékes információk kiemelése céjából, mielőtt törölnék őket. Ha konkrét személyekkel akar a résztvevő szövegelni, a megjelenítést szűrheti, így csak az adott nevű vagy álnevű emberek írásait látja a falon.
2. Hangos fórum (elterjedtebb nevén a társalgó).
A társalgóban mindenki hallja a résztvevők gondolatait. Ez hasonló a konferencia beszélgetéshez, de ha sokan vannak a szobában, célszerű megszűrni a jelenlévőket, hogy jobban lehessen hallani azt, akivel épp társalogni szeretne az ember. Ekkor a többiek hangja lehalkul, duruzsolássá szelidül, de nem szűnik meg. Olyan élmény ez, mintha egy nagy teremben sok ember egyszerre beszélne.
3. Jelenléti fórum (elterjedtebb nevén a megtestesülde).
A megtestesüldékbe mindenki a másodtestével tud belépni. Ezek általában elnagyolt, azaz nem életszerű, ritkábban teljesen valósághű virtuális környezetet adnak a résztvevőknek. A teljesen valóságos környezetben minden érzékszervi élmény biztosított az emberek számára, nem csak a látás és hallás lehetősége. A neves megtestesüldékbe az etikett szabályai szerint illik a saját fizikai testhez felismerhetően hasonló másodtesttel (valóstest) belépni, hogy mindenki tudja, ki kicsoda. Az anonim megtestesüldékben bárki bármilyen bőrt (fiktívtestet) magára húzhat.

9.2. A MÁSODTEST

A másodtest egy virtuális környezetben használható önkivetítés, ami valósághű emberi testként funkcionál. Kétirányú interfészként működik, tehát érzékelni és manipulálni lehet vele a programozott környezetet. Lényegében egy csomagfájl, amibe a Másodtest szerkesztő nevű kiegészítő alkalmazással lehet integrálni a különféle egyedi tulajdonságokat. Az olyan másodtestet, aminek kinézete (felismerhető mértékben) azonos a használójával, valóstestnek nevezik. A tulajdonosra nem hasonlító másodtestek neve fiktívtest.
Valóstestet legkönnyebben egy önmagunkról készített teljes alakos holovízióból lehet összeállítani. Ilyenkor az ember meztelenül állva készít magáról egy felvételt (otthon), a személyi könyvbe épített kamera segítségével. Csak körbe kell fordulni a készülék előtt, hogy minden szögből legyen felvétel. Célszerű az összes testrészt megmutatni a kamerának, ha virtuális szexre is használni akarja az ember: talpat, fejtetőt, ágyékot. Ezután további felvételeket kell készíteni különféle ruhákba öltözötten. Itt célszerű öltözködés közben az egyes ruhadarabok felvételét is rögzíteni. Az eredményt (több önálló holovíziót) a szerkesztő összemontírozza egy CSO állományba és külön könyvtárban eltárolja a privát tárterületen: /Programok beállításai/Másodtestek. Ez lesz a másodtest bőre, látható felülete. Vannak, akik fehér bőrrel vagy lebarnulva, tiszta bőrrel vagy kisminkelve is rögzítik magukat. Ez az egyszerűbb módja a változatos virtuális megjelenésnek.
Egy megtestesüldébe belépve a Másodtest kezelő program az aktuális bőrlistából kiválasztott testet megjeleníti, automatikusan ráhúzva azt egy alaptest nevű emberi struktúrára. Ez egy általános, egyedi jellemzők nélküli test szimuláció, amit a kezelő képes élethűen mozgatni, illetve biztosítja a felhasználó számára az alaptest érzékszerveivel való élethű észlelést (interaktív kapcsolatot). Ezek: látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás, hőérzékelés, virtuális gravitáció iránya. A ráhúzott egyedi bőrök bármikor cserélhetők, bár az etikett szerint nem ildomos ok nélkül váltogatni őket egy adott virtuális közegben.

9.3. A MÁSODTEST MONTÍROZÁSA

A bőrök kinézetét utólag módosítani lehet a Másodtest szerkesztővel, négy fő paraméter beállítgatásával. Így készíthetők a fiktívtestek. A négy fő paraméter a következő.:
1. Kinézet (férfi, női, idegen humanoid lény, robot, illetve ezek magassága, termete, bőrszíne, arcformája).
2. Egyedi ismertetők (hajszín és hossz, frizura, szemszín, arcfestés, bőrhibák, testszőrzet).
3. Viselkedési tulajdonságok (fizikai erő, mozgás módja, hangszín, programozott gesztusok, érzékszervek finomhangolása).
4. Kellékek (ruházat, eszközök, kiegészítő tárgyak).
Ebből a négy, igény szerint hozzáadható, önálló rétegből áll össze a fiktívtest állománya. A rétegek megváltoztatásával érhető el, hogy a másodtest levetkőzzön-felöltözzön és szinte bármit megcsináljon a megtestesüldében önmagával, amit csak akar.
A hálózatban aktív közösségi életet élő embereknek akár 10-20 vagy akár 100 különféle (hétköznapi és alkalmi) másodteste is van. A különcök képesek idegen lények (tyentye, lippa, sapedoni, foszint, stb) fiktívtestében is parádézni időnként, de mivel ezen bőrökkel az alaptest funkcionális szerkezete nem kompatibilis, külön programozott alaptesteket kell használniuk hozzájuk. Az exhibicionista beállítottságú emberek (filmsztárok, énekesek, modellek, stb) a pucér valóstestük állományát előszeretettel rakják ki a honlapjukra, hogy bárki letölthesse és fölhasználhassa azt, pl. egy virtuális örömtanyán szexeléshez.

9.4. A KÉPMÁSTEST

A másodtest holovíziós vetítővel megjeleníthető a fizikai valóságban is, pl. egy űrhajó fedélzetén vagy a színházban. Az így kivetített másodtestet képmástestnek hívják. Ennek segítségével tud valaki a távolból úgy megjelenni valahol, mintha tényleg ott lenne, igaz a holovíziója teljesen anyagtalan. A holovízió persze nem tud kimenni a filmkockából vagy a kivetítő hatósugarából, és nem tud hatást gyakorolni a tárgyakra sem, pl. megfogni őket.
Fontos különbség a másodtest és a képmástest között, hogy a képmástest nem tud semmilyen érzést, látást, hallást, tapintást közvetíteni a tulajdonosának a kivetítés helyéről, mert a holovízió nem érzékel. Ezért a képmástestet sosem alkalmazzák önmagában. Ha valaki így akar megjelenni, akkor előtte készíteni kell a célterületről egy holovíziós felvételt, amiből virtuális szimulációt kell programozni. Ebben fog mozogni az illető a kiválasztott másodtestével, érzékelve a dolgokat. A másodtest másolata, azaz a képmástest közben kivetül a valós helyszínre.
Ha nincs különbség a valódi helyszín és virtuális másolata között, mert összekapcsolták őket mikroszenzorokkal és állandóan frissítik a virtuális közeget, akkor mindenki számára teljesen valóságossá válik a képmástest viselkedése (a tulajdonosa és a külső szemlélők számára is). Így nem fog egy valódi emberen óvatlanul átsétálni a holovízió vagy nem áll bele egy véletlenül odébb tett tárgyba (székbe, asztalba). A módszer bonyolultsága miatt csak ritkán alkalmaznak ilyen kivetítéseket, főleg a politikusok, katonák, tudósok és színészek.

10. melléklet