11.1. A TÉRABLAK TECHNOLÓGIA ALAPJAI

A térablak egy olyan két dimenziós síkfelület, ami egyszerre két helyen létezik (permanens bilokáció) a három dimenziós téridőben. Eszményi vékonyságú felszíne az öt dimenziós téridőn keresztül lehetővé teszi a közlekedést a két oldala között, melyek különböző helyen látszanak a három dimenziós téridőben. A felület egy teljesen transzcendens látszatjelenség, ami gyakorlatilag akadály nélkül átjárható mindkét oldala felöl, mindkét irányba. Egymástól tetszőleges három dimenziós távolságban lévő helyek között biztosít azonnali összeköttetést.
Az ablakok egy adott téridő univerzumon belül vagy a párhuzamos univerzumok között is képesek átjárást biztosítani. A működésük folyamatos, ezért ha valahogyan megszakítják, mindkét oldala azonnal és visszafordíthatatlanul megszűnik. Minden térablak felszíne csak egyetlen (konkrétan meghatározott) másik térablakhoz vezet, önmaga ikerpárjához. A fejlettebb űrutazó civilizációk sokféle térablak technológiát használnak az ismert univerzumban, a céljaiknak megfelelően. A jelenség fizikája azonban mindnél ugyanaz. A felületet egy helyen kell legyártani, dimenziószám növelő térkonverter segítségével.
A stabilizálását és használhatóságát biztosító hardver elemeket ezután egyetlen keretbe integrálva el lehet távolítani egymástól a téridőben. Az ablakok térugrással is szállíthatók egy űrhajó fedélzetén, így gyorsan telepíthetők két csillagrendszer között. Segítségükkel megspórolható a sok ezer térugrással történő utazás és annak kockázatai.
A térablak felszíne egy átlátszó, színtelen, enyhén remegő, hullámzó vízhártyára emlékeztet, mivel a rajta áthaladó fény töredékét visszaveri. A hullámzást a keret anyagának atomjait folyamatosan érő, a két oldalon eltérő modulációjú kozmikus háttérzaj perturbáló hatása okozza. Ezen remegés teszi kismértékben fényvisszaverővé és lényegében láthatóvá a felületet. Az ablakon gyakorlatilag ellenállás nélkül áthatol minden, a fény, az anyag, a lélek, a hangrezgések és minden transzcendens hullám (gravitáció, elektromágneses sugárzások). Mivel mindkét oldala felöl átjárható, egyszerre használható kétirányú forgalomban.
Időutazás segítségével lehetőség van időablakként használni egy térablakot. Ez azonban olyan idővisszhangosodást és időparadoxonokat okozhat, hogy okosabb nem kisérletezni vele. A térkapuk üzemeltetése sokféle veszéllyel jár, ezért csak megfelelő biztonsági óvintézkedések mellett használhatók.

11.2. AZ ELEDON TÉRABLAKOK FELÉPÍTÉSE

Az Eledon Királyság által működtetett térkapuk kétféle, szabványosított méretben készülnek, melyeknek több típusa van. Technikailag ezek nem kompatibilisek egyetlen másik civilizáció berendezéseivel sem, mert minden faj nagyon vigyáz rá, nehogy háború esetén a támadók fölhasználhassák ellene a saját átjáróit.
1. Átlépők
A gyalogos forgalom számára, csak bolygón belüli viszonylatban használt, átlépő becenevű kapuk felszíne kör alakú, 6 méter átmérőjű. Ennek közepén egy 4,2 méter széles, sima fémpadló vezet át. A kapu keretéül szolgáló elemek egy 1x1 méteres, kevlar burkolatú tartógyűrűbe vannak beépítve. A kapuk kerete az állomásokon 1,88 méter mélyen a padlóba van süllyesztve, így az átjáró felülete teljesen vízszintes.
Minden átlépő kapu jobb oldalán, az indulási oldalon, a biztonsági zónán belül áll egy asztalszerű vezérlőkonzol, 30x30 centiméteres tapétaképernyővel és billentyűzettel. Ez biometrikus azonosítás után használható a kapu vezérlésébe való közvetlen beavatkozás céljából. Jogosultságot csak a karbantartó személyzet, a Térablak Közlekedési Rendőrség (TÉKÖR) tagjai, és a honvédség aktív állományú, harcoló tagjai kapnak hozzá, arra az esetre, ha a kapuhálózat központi irányító szervere valamiért nem képes hozzáférni a rendszerhez (időszál szakadás vagy műszaki hiba miatt).
2. Égablakok
A kaptárvárosok űrkikötőibe és légikikötőibe az égablak becenevű óriás kapukon át lehet bejutni, amik a levegőben lebegnek, függőleges pozícióban. Általában néhány száz méter magasan horgonyozzák le őket a föld felett a rájuk szerelt téri hajtóművek segítségével. Ezek 100 méter átmérőjű, szintén kör alakú felszínek, amik kerete 2x2 méteres, kevlár burkolatú gyűrű, két oldalán külsőleg felfüggesztett kiegészítő berendezések gondoláival.
A gondolákban helyezkednek el a kapu berendezéseit működtető térenergia kicsatoló generátorok és a 16 db téri hajtómű, amikkel mozgatható a több tonnás berendezés. Általában rendelkeznek egy térugróművel is, amivel a karbantartás, az erősebb szélviharok vagy háborús helyzet esetén levihetők a kikötőbe.
Biztonsági okokból az eledon űrflotta nem telepített csillagközi utazásra alkalmas kapukat a királyság felségterületéhez tartozó bolygórendszerek között, mivel ezek viszonylag sebezhetőek egy idegen támadással szemben. Régebben, évtízezredekkel ezelőtt voltak a telepes világok között átlépők és égablakok, de a vikka támadások miatt megszűntették őket. Azóta minden népesebb bolygónak önálló átlépő hálózata van.
3. A kapuk helyzetének pozícionálása
A bolygók felszínére vagy légterébe telepített térablakok mindig függőlegesen állnak, meghatározott pozícióban stabilizálva a gravitációs térhez képest. Ha a felület síkjának dőlésszöge 10 foknál jobban eltér a függőlegestől, netán oldalirányban elfordul, a rendszer azonnal rövidre zárja magát. Nem nyitható ki addig, míg vissza nem állították eredeti helyzetébe. Ezen szigorú biztonsági intézkedés fő oka az, hogy az oldalára dőlő kapun áthaladó gravitációs tér súlyos veszélyt jelent a túloldalon lévőkre. A TÉKÖR-nek törvényi felhatalmazása van rá, hogy egy felborult kaput, amennyiben nincs biztonságosan lezárva, azonnal felrobbantson, még akkor is, ha ezzel a közelében tartózkodó embereket veszélyezteti.

11.3. A SOKABLAKOS KAPUK

Az átlépőknek két fő típusa van: egyablakos és sokablakos kapuk. Az egyablakos keretében csak egy felület van, így egy helyre lehet átmenni rajta. A sokablakos kapuk keretébe több, maximum 9+2 felületet lehet integrálni, amik különböző helyekre vezetnek. Ezek egymással párhuzamosan, csupán milliméterekre helyezkednek el egymástól, ezért mindig csak a két szélső használható közülük. Az ilyen párhuzamos ablakokat szendvicsnek nevezik a szakzsargonban. A felületek közötti váltást térlapozással oldják meg a kereten belül.
1. Térlapozás és rövidre zárás
A térlapozás a 2 dimenziós felületek sorrendjének felcserélése a 4 dimenziós téridőn keresztüli elmozgatással. Így lehet egy kaput tökéletesen lezárni, amit szaknyelven rövidre zárásnak neveznek. Ilyenkor az a két felület kerül a szendvics oldalaira, amik egymás párjai. Ez olyan látványt nyújt, mintha eltűnne a keretből az átjáró és szabadon át lehet rajta sétálni. A felületi fodrozódás és fényvisszaverődés ilyenkor a legkisebb, majdnem észrevehetetlen szabad szemmel.
Minden térkapu típus rövidre zárható és a forgalmuk egyirányúsított, a balesetek elkerülése érdekében. Ennek megfelelően a kapuk keretét az egyik oldalon zöldre festették, a másikon pirosra. A zöld oldalon lehet befelé menni, át a túloldalra (indulási oldal). A piros oldalon jönnek kifelé, odaátról az utazók (érkezési oldal).
2. A biztonsági zóna
Az átlépő felületek előtt, minden kapu körül van a padlóra festve egy jól látható piros csík. Ez jelzi a biztonsági zóna határát. Ha ezen belül (és a felületben) nem tartózkodik senki és semmi (egyik oldalon sem), akkor 5 másodperc után a kapu vezérlőrendszere automatikusan rövidre zárja magát, mert nincs átmenő forgalom. Ez persze ritka esemény, főleg a nagy forgalmú csomópontokon.
A biztonsági zónán belül húzódik a levegő visszatartó erőtérhártya, ami azonnal bekapcsol, ha a vezérlés észleli, hogy fújni kezd a szél a nyitott felületen át. Ez 3 kilométer per óránál nagyobb szelet jelent a gyakorlatban, és akkor következik be, ha a két oldalon eltérő a légnyomás. Mivel az egyes felületpárok sokszor eltérő légnyomású helyekre vannak telepítve, a többségüknél állandóan be vannak kapcsolva mindkét oldalon az erőtérhártyák. Ugyanitt húzódik a kapu hardverét védő biztonsági erőtérpajzs határa is, amivel megvédhető a berendezés egy támadás esetén. Ezen az (űrhajózásban is használatos) interferencia pajzson semmilyen anyag, szubanyagi részecske nem képes áthatolni, még a neutrinó sugárzás sem. Nem jutnak át rajta a lelkek, sem a fotinók és szerinók, csak a transzcendens gravitációs és elektromágneses hullámok. Ha a védőpajzs be van kapcsolva, egy tökéletesen tükröző, finoman fodrozódó gömbfelületnek látszik, ami teljesen beburkolja az egész kapukeretet (a padló alatt is) és kívülről gyakorlatilag hozzáférhetetlenné teszi a fegyverek többsége számára. Egyedül irányított hullámsugárzókkal lehet rajta átlőni, amennyiben nincs a kapu rövidre zárva.
Egy rövidre zárt kapu ezért majdnem tökéletesen, kvázi 100%-osan lezárható vészhelyzet esetén. A rendszer gyenge pontja ott van, hogy a szendvicsbe rendezett felületek közötti milliméteres távolság nem redukálható atomi méretűre. Így ha az ellenség valahogy mégis átjut az erőtérpajzson, oldalirányból, a keret megbontásával szétnyithatja a szendvicset és átlőhet bármelyik túloldalra.
Ezen sebezhetőség miatt vannak az eledon térkapuk aláaknázva, hogy legvégső esetben megakadályozható legyen a berendezés ellenséges kézbe kerülése. Bármelyiket felrobbanthatja a hadsereg ügyeletes főparancsnoka a TÉKÖR ügyeletes parancsnokával egyetértésben. Ennek hatására a felületet stabilizáló hardver megsemmisül, leáll a működése és a felület összeomlik. Azonnal megszűnik a két oldalt az 5 dimenziós téridőn keresztül összekötő szabályozott téranomália.
3. Fertőtlenítés
A biztonsági zónán belül működik még egy mikroba dezintegráló erőtér is, ami mindkét oldalon fertőtleníti az áthaladókat. Gravizorok figyelik állandóan a forgalmat, és intelligens programok, valamint emberek elemzik az általuk szolgáltatott adatokat. A rendszer azonnal észleli, ha bármilyen állat (madár, rovar) vagy élősködő akar átmenni a felületen és rövidre zárja előtte a felületet. Ha ez nem lehetséges (az átlagosan 1-2 másodperces reakcióidő miatt), bekapcsolja a védőpajzsot, karanténba zárva az élőlényt. Állatokat ugyanis tilos bevinni a kaptárvárosokba vagy kivinni az űrbe, az autoszférákra. Növényeket is csak speciális konténerekben, engedéllyel lehet átvinni. Régebben többször előfordult ugyanis, hogy növényeket, állatokat hurcoltak át egyik helyről a másikra, szándékosan vagy véletlenül. Az ilyesmi járványt vagy hosszú távon ökológiai katasztrófát is okozhat, főleg bolygóközi viszonylatban.
Ha valaki fegyvert akar érvényes azonosító nélkül átvinni vagy bármilyen veszélyesnek minősített anyag (robbanószerek, kémiai vegyszerek) kerül a biztonsági zónába, szintén lezárják a kaput. A TÉKÖR-nek gyakorlatilag a honvédséggel azonos intézkedési joga van veszélyhelyzetek esetén.

11.4. A TÉRKAPU ÁLLOMÁSOK RENDSZERE

A nagyobb térkapu állomásokon több kapugyűrű áll sorban, közvetlenül egymás mellett, légmentesen lezárható csarnokban. Mindnek ugyanarra néz a zöld és piros oldala, így az állomásnak van indulási és érkezési oldala. A nagyvárosok forgalmas állomásai között egyablakos, állandóan nyitott kapuk működnek, 10-20 darab általában. Minden városban csak egy térkapu állomás van, általában a centrumban vagy ahhoz közel. A kis forgalmú (falusi) állomásokon sokablakos kapuk állnak.
1. Az állomások
A sokablakos kapuk előtt az utasoknak várniuk kell, hogy sorra kerülhessenek, mert a kapuhálózat vezérlő rendszere 1 percenként vált ablakot. Így 9 percenként lehet egy adott helyre átmenni. Az indulási oldalon korláttal elválasztott várakozási sorok vannak kijelölve, elejüknél tájékoztató táblával, hová vezetnek. Végüket a biztonsági zóna csíkja előtt kis fémsorompó zárja le, ami a megfelelő ablak nyitásakor engedi csak át az utasokat.
A kapugyűrű indulási oldalán álló vezérlőkonzol fölé egy 1 tömetnyi térfogatú holovíziós kocka vetül ki, amiben jól olvasható rovásokkal fel van tűntetve az utazók számára, hová vezetnek innen az egyes felületek. Az éppen aktív ablak élénken világító piros színnel van kiemelve a többi közül. Mellette digitális visszaszámláló jelzi az ablakváltásig hátralévő időt. 10 másodperccel a váltás előtt a sorompó lezárul és figyelmeztető csipogás jelzi a maradék másodperceket. A gyaloglók sebességétől függően, átlagosan 40-80 ember mehet át a túloldalra nyitvatartásonként.
Az átlépők csak akkor váltanak ablakot, ha üresek, azaz nincs semmiféle tárgy, főként nem élőlény a felületükben. Ellenkező esetben azonnal szétvágná őket a váltás vagy rövidre zárás. Az ilyen balesetek megakadályozása céljából a nagyobb állomásokon, minden kapu mellett áll egy őrandroid, a TÉKÖR világoskék egyenruhájában, hogy szükség esetén noszogassa vagy visszatartsa a meggondolatlanul viselkedő embereket, idegen lényeket.
2. A hálózat
A sokablakos kapuk tízes csoportokra osztva, egymással teljes gráfba vannak kapcsolva. Ha bármelyik rövidre zár vagy aktiválódik a védőpajzsa, az éppen vele összekapcsolt, nyitott párja is ugyanezt teszi. Ha egy kapu tartósan (1 percnél hosszabb időre) kiesik a forgalomból, akkor a többi még tovább működik, egymás közt kapcsolgatva, hogy ne bénuljon meg az egész csoport.
Az Eledoneián működő térablak hálózat három szintes csillagtopológiájú a gyalogos közlekedés számára, így alig öt lépéssel bárhová el lehet jutni a hálózatban. Ezen belül a nagy kaptárvárosok minimum tízes, maximum húszas csoportokban alkotnak teljes gráfokat egymással. Mindegyik ennyi permanens, egyablakos átjáróval van összekötve a többivel. A csoportoknak van egy főállomása, ahol további 10-20 külön egyablakos átjáró vezet a szomszédos csoportokhoz.
A hálózat gerincét így a 20 főállomás teljes gráfja alkotja (főcsoport). Rájuk kapcsolódnak a középcsoportok ugyancsak 20 állomásból álló teljes gráfjai (összesen 380 darab). Minden középcsoporti állomás egyben egy alcsoport központja is, ami maximum 10 alállomást kapcsol össze a hálózattal. Az alcsoportot a központi állomás földrajzi környezetében lévő kistelepülések alállomásai alkotják. Így összesen 4000 térkapu állomáshely működik bolygószerte a 400 kaptárváros és 3600 felszíni kisváros, falu között. A tanyákon, farmokon, kisebb településeken nincs térkapu állomás. A hálózathoz tartozik a bolygó körül keringő hat autoszféra is, amikre csak
Otthonvároson keresztül lehet fölmenni. Ezeknek külön sokablakos kapuja van az 1-es kaptárban működő térkapu állomás hármas szintjén. Ezen az állomáson az első szinten vannak a főcsoporti kapuk, a másodikon a középcsoportiak, a harmadikon pedig az alcsoportiak. Az utazók számára a hálózatban való eligazodást segíti a Földrajzi navigátor megfelelő segédprogramja.

12. melléklet