12. A TEREMTŐGÉPEK MŰKÖDÉSE

12.1. A TEREMTŐGÉPEK TÍPUSAI

A teremtőgépek az Eledon Királyság civilizációjának alapvető és nélkülözhetetlen eszközei. Élettelen anyagokat, kisebb-nagyobb tárgyakat materializáló szerkezetek, amik az ipari tömegtermelés hagyományos formáit (bányászat és anyagmegmunkálás, illetve anyag transzmutáció) váltották ki, még a történelem hajnalán. Sokféle típusuk van, de alapvetően négy csoportba sorolhatók a felhasználási területüket illetően (részletes tulajdonságaikat lásd később).:
1. Háztartási Omniregulációs Replikátor (HOR, népszerű nevén omni).
2. Lakossági Kiszolgáló Replikátor (LAKIR).
3. Ipari Teremtőgép (ITE).
4. Szerv Újranövesztő Duplikációs Rendszer (SZÚDUR).
A különféle teremtőgépeket kiszolgáló hálózati krisztereknek szintén négy típusa van.:
1. A Lakás vezérlők szerverei, amik az omniregulátorokat irányítják.
2. A LAKIR és ITE besorolású gépek, replikátorok és tárgyszkennerek vezérlői, amik a munkahelyi szerverek termelői csoportjába tartoznak. Ezeken futnak a termékfejlesztők, mintaszabászok (régi hun nevükön atomszabászok) virtuális anyagtervező programjai is.
3. A gravízió tárolók népes csoportja, amik az egyes tárgyak (hun nevükön testek) prototípusát őrzik a teremtőgépek számára. Ilyen mintadarabból több százezerféle van, ezért külön tematikus katalógusok könnyítik meg a felhasználók számára a megfelelő termékek kiválasztását.
4. A SZÚDUR-okat vezérlő Egészségőr kriszterek csoportja, amikben az emberek testének gravíziója tárolódik az egészségházak szerverfarmjain.
Az alkotótérben a tárgyak gravíziói lentről fölfelé töltődnek fel anyaggal, a padlótól kezdve, nehogy elmozduljon az anyag a klisében a tömegvonzás miatt. Olyan a látvány, mintha folyékony, habzó, fortyogó anyaggal töltődne fel a gravízió, majd hirtelen megszilárdulna. A dematerializáció (más néven annihiláció) egy lokális térszinkron váltással, azaz egyirányú térugrással történik, ami kisöpri az alkotótérbe helyezett tárgyakat a nemtér-nemidőbe, ahol pikomásodpercek alatt nyomtalanul megsemmisülnek.

12.2. A TEREMTŐGÉP FELÉPÍTÉSE

A teremtőgép, mint technikai berendezés fő részegységei a következők.:
1. Formavevőtér
Ahová beteszik a másolni kívánt eredeti tárgyat, a gondosan elkészített prototípust. Ez egy kocka alakú, légmentesen zárható, mechanikai és elektromágneses rezgésektől védett tisztatér, aminek élhosszúsága maximum 100 méter lehet a technológiai korlátok miatt.
2. Beolvasó vagy tárgyszkenner
Egy precíziós gravizor, ami érzékeli a tárgy komplex gravitációs hullámterét. Atomi pontossággal dolgozik, végigpásztázva a formavevőtér belsejét. Gondosan leszűri a tárgy hullámképéről a kamra és a környező univerzum háttérzaját és a gravíziót külön időszálkötegen továbbítja a tárolóba. A pásztázó feladata pikométeres pontossággal meghatározni, hol, milyen atomok, milyen gerjesztettségi szinten (hőmérsékleten) tartózkodnak a tárgyban és hogyan mozognak. A gravíziós felvétel készítése több másodpercig tart, tehát nem állóképet, hanem rövidfilmet készít a mintadarabról, ami ráadásul 4 dimenziós. Azért van szükség 4 dimenziós felvételre, mert egyes tárgyak részben vagy teljesen 4 dimenziósak és enélkül nem lehetne teljes pontossággal rögzíteni őket.
3. Gravízió tároló
A társadalmi hálózatra kapcsolt olyan kriszterek, amikben a tárgyak analóg gravíziói, szaknyelven kliséi őrződnek. Az állományok nem abszolút, hanem közelítő pontossággal tartalmazzák az egyes tárgyak képét, a beolvasási folyamat technológiai korlátai miatt. A képek élessége éppen csak eléri az újrateremtésükhöz szükséges részletességet. A tárolóban akár évezredeken át hibátlanul megőrizhetők a klisék, amiket rendszeres időközönként zajszűrő algoritmusokkal letisztítanak a transzcendens hullámképükre szuperponálódó általános háttérzajtól.
4. Alkotótér vagy teremtőkamra
A formavevőtérrel megegyező méretű kamra, ami egyes géptípusoknál azonos a vevőtérrel, másoknál viszont nem. Ebbe vetítik ki a tárgyak kliséit, gyakorlatilag torzításmentesen, hogy materializálni (kettőzni) lehessen a másolatot. Szintén egy légmentesen zárható, mechanikus és elektromágneses rezgésektől védett tér, masszív sugárzásvédő burkolattal. Nem szükséges tisztának lennie, mert a gravitációs kényszertér a gyártási folyamat elején félresöpri az útjából az ott lévő porszemeket. A kocka élhosszúsága ugyancsak 100 méter lehet maximálisan a technológiai korlátok miatt.
5. Kivetítő
Amivel a tárgy gravízióját kisugározzák az alkotótér belsejébe. A 4 dimenziós gravitációs interferenciakép kivetítése többféleképp történhet, géptípustól függően. Egyrészt gömbszimmetrikusan, a tárgy geometriai középpontjából, ahová kihelyeznek egyetlen atomot. Ennek fenntartó időszálain keresztül viszi ki a rezgésképet a berendezés. Másrészt aránytartó vetítéssel kívülről, több irányból, hasonlóan a holovíziós vetítőasztalokhoz. A kivetítés pontossága a klisé fizikai méretével négyzetes arányban csökken, amit a kép megtöbbszörözésével ellensúlyozni lehet bizonyos mértékben, de nem korlátlanul. Egy mérethatár fölött (a vetítőrendszertől távolodva) a képhibák száma annyira megnő, hogy lehetetlenné válik pontos másolat készítése. A tárgyak darabokra törve, szétmállva, megváltozott fizikai tulajdonságokkal jönnek létre, vagyis selejtesek lesznek.
6. Anyagnövesztő vagy materializátor
Egy műszerinóval vezérelt tachion sokszorozó rezonátor, ami az alkotótérben beindítja az anyagi részecskék (neutronok, protonok, elektronok) és fénykvantumok képződését a gravízió kényszertere által meghatározott pontokon. Nem a térben már meglévő anyagokat transzmutálja, mint egyes ősi berendezések, és nem is az energiát alakítja át anyaggá, mert az nem lehetséges. Viszont energia feltétlenül kell a növesztéshez, ami leginkább a bimbózáshoz hasonlítható fizikai folyamat. A tárgy kémiai összetételétől függően mindenféle kemény, halálos sugárzások felszabadulásával jár a materializáció, ezért kell megfelelő sugárzásvédelemmel ellátni az alkotóteret. Ha nem elég precíz a technológia, akár atomrobbanásszerűen is megszaladhat a reakció, ezért külön fékezőterek gondoskodnak a részecske sokszorozódás szabályozásáról. A műszerinó közvetlenül az adott bolygó élőanyag fraktáljára, a lokális Életfára van felfűzve időszálasan, ezért képes az emberi szervezet felszívni és beépíteni a teremtőgéppel készült táplálék molekuláit.
7. Anyagbontó vagy dematerializátor
A hulladékok megszüntetésére szolgáló, lokális térugrást előidéző generátor, ami kiszinkronizálja az alkotótérbe helyezett anyagokat a nemtér-nemidőbe. Ott minden anyag és fény a megtartó téridő hullámtere nélkül nyomtalanul lebomlik, pikomásodpercek alatt annihilálódik.
8. Vezérlőegység
A teremtőgépet irányító kriszter, ami gondoskodik az egyes részegységek összehangolt működéséről.
9. Tápegység
Egy hagyományos térenergia kicsatoló berendezés. Általában a mozgó alkatrészek nélküli, hosszú életű örökmozgó típus, ami az egész rendszert ellátja elektromos energiával. Az omnik nem fogyasztanak sokat, mivel az anyagnövesztés nem elektromos áram igényes folyamat. A HOR-okba épített tápegységek ezért általában az egész lakást ellátják energiával (fűtés, világítás, vízmelegítés, egyéb berendezések).
10. Formaszerkesztő
A munkahelyi termelők szerverein futó minősített program, amit a termékfejlesztők, atomszabászok használnak. A kriszter virtuális terében kellő méretűre kinagyítva tetszés szerint átalakíthatók a klisék gravíziói, akár atomi pontossággal. Lecserélhetők a tárgy egyes részei, molekulái, atomjai vagy megváltoztatható ezek térbeli pozíciója. Ezzel természetesen megváltoznak az atomokat összetartó kötések is, valamint a gerjesztettségi szint, egyszóval a tárgy fizikai jellemzőit meghatározó paraméterek. A rendszer kijelzi, ha a művelet fizikailag instabil struktúrát eredményez, és kiszámítja az anyagra jellemző, várható fogyasztói paramétereket. Ezek: halmazállapot és állag, tömeg és méret, keménység és rugalmasság, szín és átlátszóság, hőmérséklet és radioaktivitás, felületi jellemzők és tapadékonyság.
A teremtőgép működésének pontos technikai részleteit hely hiányában nem részletezem.

12.3. A HOR MŰKÖDÉSE

A Háztartási Omniregulációs Replikátor (HOR) minden lakás alapvető tartozéka az eledon településeken. Enélkül nem is tekintenek lakhatónak egy házat, sőt szállodai szobát sem a civilizált világban. A népszerű nevén csak omninak becézett, beépített szekrényre hasonlító (kb. 2x2x1 méteres) készülék hatalmas változatosságban képes másodpercek alatt előállítani több ezer féle ételt, italt, ruhát, használati tárgyat, háztartási robotot, valamint gondoskodik a nem szellőztethető (kaptárvárosi) helyiségek levegőjének frissítéséről is. Materializálja az ivó és fürdővizet, pontosan a kívánatos hőmérsékleten juttatva el a csaptelepekhez, valamint megsemmisíti a hulladékokat. A szobák világítására, fűtésére vagy hűtésére szolgáló elektromos energiát is ez adja, a beépített térenergia kicsatoló generátorával.
A HOR alkotóterének mérete: 0,6x0,6x0,6 méter, azaz 0,216 köbméter. Ez a térfogat egyben a teremtőgépeknél elfogadott, hivatalos mértékegység is, az 1 tömetnyi térfogat. A tömet szó az ősi hun nyelvből származik és megtömött térfogatot jelent. Minden hétköznapi használati tárgy: evőeszközök, ételek, összehajtogatott ruhák, háztartási robotok, stb. ehhez vannak méretezve.
Egy tömet materializálása átlagosan 3-5 másodpercig tart, ezalatt nem nyitható ki az alkotótér ajtaja. A hulladék megsemmisítése alig 1 másodpercen belül végbemegy. A tárgyak elkészültét vagy megsemmisítését csengőszó és villogó lámpa jelzi, ahogyan az esetleges műszaki hibákat, valamint azt is, ha nem jól van bezárva az ajtó.
Az omnik nem rendelkeznek beépített tárgyszkennerrel. Ha valaki a Személyes Tárgyak katalógusába (vagy máshová) akar eltárolni valamit, el kell vele mennie a Körzeti Replikátor Állomásra (KRÁL), ahol a LAKIR-ral beolvastathatja magának (vagy mindenkinek).
Az omnikkal előállítható ételek és italok különféle ízesítésben és hőmérsékleten, többféle edényben és evőeszközzel léteznek a katalógusokban. A ruhák minden szükséges méretben, színben, anyag és minta variációban el lettek készítve, a lehető leggondosabban, hogy a mintadarab hibátlan minőségű legyen. A klisék teljes mennyisége emiatt a társadalmi hálózatban milliós nagyságrendű.

12.4. A TÁRGY ÖSSZEGZŐ MŰKÖDÉSE

A Lakás vezérlő programon belül működő HOR vezérlő egyik segédalkalmazása a Tárgy összegző program, ami a különféle teremtési katalógusok önálló azonosítási számú kliséit egyetlen tömetnyi gravízióba integrálja. Ha ez nem lenne, akkor az ebéd minden részét külön kellene legyártani és kivenni az alkotótérből, ahogy a napi ruházatot is. Az összegző segítségével a listából kiválasztott ételek és italok egyetlen tálcára rakva keletkeznek, a kiválasztott típusú edényekben, meghatározott hőmérsékletűre teremtve. Így sokkal egyszerűbbé és gyorsabbá válik a dolgok lekérése.
A vadonatúj, tiszta és friss illatú ruhák, valamint minden használati tárgy és személyes holmi a Termék Csomagolási Szabvány (TECSOSZ) szerint kerül beolvasásra a LAKIR-ral. Egy, fél, negyed vagy nyolcad tömetnyi térfogatra összehajtogatva, hogy a Tárgy összegző kezelni tudja őket.
Mivel azonban a tárgyak gravíziói a gravitációs tér vonzása miatt alulról fölfelé haladva töltődnek fel anyaggal, nem lehet pusztán a levegőben lebegve materializálni semmit. Ezért az összegző képes rá, hogy négynél több ruha esetén készítsen egy vékony műanyag elválasztópolcot az alkotótérbe, félmagasságba. Erre illeszti rá a következő négy holmit. A használati tárgyak többsége nyolcad tömetnyi méretű, mint a fogkefék, fogkrémek, tisztítószerek, kozmetikumok, törölközők, terítők, ülőpárnák, stb. Az ágynemű (lepedő, takaró, párna) önmagában egy tömetnyire van összecsomagolva.
A Tárgy összegző működése automatikus, teljes egészében a háttérben fut, ezért a felhasználónak nem kell vele kapcsolatban semmit beállítania az integrációhoz.

12.5. AZ ÉTREND ÖSSZEÁLLÍTÓ MŰKÖDÉSE

A Lakás vezérlőn belül futó Étrend összeállító program segít az embernek egészséges és változatos menűt tervezni pár napra, egy hétre vagy akár egy hónapra előre. Jelzi, hogy mely ételek illenek össze egymással egy étkezésen belül. Az összeillési vizsgálat nem csupán az ízharmóniára vonatkozik, hanem a biokémiai hatásokra is, hogy az étel ne okozzon például gyomorrontást. Azt is be lehet vele állítani, mennyi kalóriára, cukorra, zsírra, keményítőre, fehérjére, illetve milyen vitaminokra és ásványi anyagokra van szüksége éppen a szervezetnek. Ennek megállapításában interaktív segítséget nyújt (csak külön felhasználói utasításra) az egészségházi nyilvántartás, ami a legutóbbi pásztázások eredményei alapján önállóan tesz javaslatokat a szükséges étrendre.
Beállítható vele az egyes ételek hőmérséklete és az adagok mérete is, mert a katalógusokban nagyon sokféle formában szerepel minden enni és innivaló. Ha a menű elkészült, külön parancsra átkerül a Személyes lista kezelő Étrendem csoportjába, ahol a továbbiakban elég kijelölni a napi adagot (reggelit, ebédet vagy vacsorát), hogy a HOR materializálja. A rendelés ugyanis nem időponthoz kötött, a FEA-tól eltérő életritmusban élő emberek érdekében (például a felszíni településeken). Így nem kell minden alkalommal időt szánni az ételek összeválogatására, ugyanakkor az étrend bármikor kikapcsolható, ha valaki inkább másra vágyik.
Mivel az eledon társadalom elsöprő többsége javarészt omnival előállított élelmiszereket fogyaszt, illetve valódi növényi táplálékkal csak a luxus éttermekben találkozik, nagyon kevesen értenek a főzés ősi tudományához. Ez régóta a hivatásos mesterszakácsok privilégiuma, akik a társadalom legmegbecsültebb és legnépszerűbb tagjai közé tartoznak, hisz főztjüket még évtízezredek múlva is milliárdok fogyasztják nap mint nap.

12.6. A LAKIR MŰKÖDÉSE

A Kerületi Replikátor Állomásokon (KRÁL) működnek a Lakossági Kiszolgáló Replikátorok (LAKIR), amik a HOR-ba bele nem férő nagyobb tárgyakat és eszközöket képesek előállítani. A LAKIR alkotóterének mérete: 2,4x2,4x2,4 méter, azaz 13,824 köbméteres, vagyis 64 tömet a térfogata. Ebben készülnek a bútorok, nagyobb robotok, androidok, lebegőszékek, szkafanderek, asztroidok, sőt a felszíni lakóházak egyes épületelemei is (faldarabok, ablakok, ajtók, gerendák 4 méteres hosszig, stb). A LAKIR katalógusaiból kiválasztott tárgyat személyesen vagy a köztudaton keresztül is meg lehet rendelni és szükség esetén szállítódroidok segítenek házhoz vinni a nehezebb darabokat.
Bármilyen tárgyat eltárolni a rendszerben szintén itt lehet. Az emberek főként a Személyes Tárgyak katalógusába szokták feltölteni a fontos holmijaikat, de a művészek, mesterszakácsok és atomszabászok a Közhasználati Engedélyező Bizottság (KEB) jóváhagyásával a többi katalógushoz is hozzáférnek. Minden új mintadarabot minőségellenőrző bizottság vizsgál meg és véleményez, mielőtt beszkennelnék. Nem csak új tárgyakat lehet bevinni a tárolókba, hanem a régi gravíziók tartalma is módosítható a hozzáférési jogosultságoknak megfelelően.
Az űrflottában rendszeresített önépítő tábor kamrája 1,2x1,2x1,2 méter, azaz 1,728 köbméter, vagyis 8 tömetnyi. Ez a legstrapabíróbb teremtőgép típus, mert egy légkörtelen bolygó hidegében is működik. Víz és hőálló, ráadásul nagyon könnyű, így normál gravitáción két ember fel tudja emelni. Képes az önépítő tábor belsejébe HOR-t vagy LAKIR-t készíteni, így az űrhajósok teljes kényelemben, minden szükséges holmival ellátva dolgozhatnak az idegen égitesteken.
A LAKIR-ba bele nem férő tárgyak, mint például a repülőgépek, autóbuszok, légibuszok, tengeri hajók, űrhajók és a kaptárvárosok épületeinek moduljai az Ipari Teremtőgépekben (ITE) készülnek, amik kétféle szabvány méretű alkotótérrel rendelkeznek. A kisebbik változat 30x30x30 méteres, ami 27 000 köbméter, azaz 125 000 tömetnyi. A nagyobbik 99x99x99 méteres, ami 970 299 köbméter, azaz 4 492 125 tömetnyi. Ezekből minden közigazgatási körzetben működik egy-egy, valamint az uvacsáni és dorozsmai űrkikötőnek saját teremtőkamrája is van a kisebb térhajók előállítására. Ez a legnagyobb méret, amit használni lehet a tárgyak egy darabban való megteremtésére, mert egy határon túl a kivetített gravízió kényszertere a pontos anyagnövesztéshez szükséges mérték alá csökken. Az ennél is nagyobb gépeket, berendezéseket ezért darabokban kell létrehozni és úgy összeszerelni.

12.7. A SZÚDUR MŰKÖDÉSE

A Szerv Újranövesztő Duplikációs Rendszer a körzeti egészségházakban működik és feladata a sérült emberek nem gyógyítható szerveinek, roncsolódott testrészeinek újrateremtése. A kaptárvárosi szlengben ezt a folyamatot nevezik szudurozásnak.
A replikátorok nem képesek egy élőlényt teljes egészében, a lelkével együtt lemásolni, de egy lelkes lény számára simán materializálnak működőképes szerveket, végtagokat. Ha a teljes testet újra kell alkotni, a lelket az orvos sámánok ültetik át a frissen legyártott, fiatalkori testbe, amit duploidnak hívnak. Ezen a módon gyakorlatilag korlátlanul meghosszabbítható az egyén élete, a szokásos reinkarnációs módszer megkerülésével. Ettől függetlenül csak kevesen élnek a lehetőséggel, mert a reinkarnációnak nagy előnye, hogy feltudati törléssel lehet egy teljesen másmilyen közegben újrakezdeni az életet, friss személyiséget fejlesztve ki hozzá.

12.8. A MINTADARAB KATALÓGUSOK

A legyártani kívánt dolgok kliséit különféle tematikus katalógusokból lehet összeválogatni, amelyek bőséges választékot kínálnak mindenféle tárgyból. Ezekben a mintadarabok a TNYSZ (Tárgyklisék Nyilvántartási Száma) alapján rendszerezve szerepelnek, amihez a különféle katalógus kezelő programok automatikusan hozzárendelik a klisé nevét, tömör szöveges leírását és egy kisebb hologram képet.
A Tematikus Teremtési Katalógusok (TTK) rengeteg csoportra oszlanak.:
1. Egy tömetű klisék csoportjai az omnik számára.: Aktuális Élelmiszerek, Aktuális Ruházatok, Aktuális Használati Tárgyak, Elavult Élelmiszerek, Elavult Ruházatok, Elavult Használati Tárgyak, Személyes Tárgyak, Múzeumi Tárgyak.
2. Hatvannégy tömetű klisék csoportjai a LAKIR-ok számára.: Aktuális Nagy Tárgyak, Elavult Nagy Tárgyak, Múzeumi Nagy Tárgyak.
3. Sok tömetű klisék csoportjai az ITE-k számára.: Aktuális Óriás Tárgyak, Elavult Óriás Tárgyak, Múzeumi Óriási Tárgyak.
4. Hatvannégy tömetű klisék a SZÚDUR-ok számára.: Állampolgárok Fiatalkori Testgyűjteménye, Egészségőr Pásztázások Hónapos Testgyűjteménye.
5. Nyolc tömetű klisék csak az önépítő táborok számára.: Önépítő Tábor Elemei.
A Személyes Tárgyak csoportnak nem létezik Nagy és Óriási változata, hivatalosan a tárhelykorlátozások miatt. A rossznyelvek szerint azonban azért, nehogy valaki a kedvenc házát vagy hegyoldalát is beszkenneltesse. A LAKIR-ok katalógusaihoz bárki hozzáférhet, de teremtési parancsot csak a KRÁL dolgozói adhatnak ki a gépnek, a lakossági felhasználók kérésére. Az ITE-k és SZÚDUR-ok katalógusaihoz viszont csak munkahelyi engedéllyel lehet hozzáférni.
A Múzeumi Tárgyak csoportjába kerülnek a civilizáció közös kulturális örökségét képező dolgok, a műalkotások, régészeti leletek, külföldről behozott tárgyak. Ezekhez is csak munkahelyi engedéllyel lehet hozzáférni. Az Elavult Tárgyak csoportjába helyezik át az Aktuális csoportokból kikerülő dolgokat. Ilyenek a divatból véglegesen kiment ruhák, a régen élt mesterszakácsok ételkülönlegességei, a használatból kivont gépek, robotok, járművek, alkatrészek kliséi. Egyszóval mindazon tárgyak, amikre már nincs szükség, de később még jól jöhetnek valakinek. Klisét törölni csak akkor szoktak, ha újabb és jobb termékekkel kiváltották azt.

12.9. A SAJÁT TÁRGYAK

A Kerületi Replikátor Állomáson (KRÁL) működő tárgyszkennert bárki használhatja, az ott dolgozók segítségével. A KHF aktuális szabályai szerint minden állampolgár fejenként maximum 10 db 1 tömetű személyes tárgyat szkennelhet be és tárolhat el a rendszerben. Ide általában az illető kedvenc holmijai, egyedi szabású ruhái, ékszerei, műalkotásai és a másoktól kapott ajándékok kerülnek, a helyszűke miatt egy kupacban. Igény esetén több és nagyobb tárgy is tárolható, de erről a KEB dönt, például ha művészemberről van szó (szobrász, mesterszakács, ruhaszabó, stb).
A tulajdonos dolga meghatározni a beolvasáskor, hogy a holmija közkincs legyen vagy ne. A közkincsek a Személyes Tárgyak listában mindenki számára megjelennek és kiválaszthatóak, a privát holmik viszont csak a tulajdonos Saját tárgyaim katalógusában jelennek meg.
A tárhelykorlát miatt elterjedt szokásnak számít, hogy mindenki csináltat magának 10 db ládát (az Aktuális Használati Tárgyak közül). Ezek könnyű, teherbíró műanyagból készült fogantyús ládák, amik pont beférnek az 1 tömetes alkotótérbe és gyakorlatilag teljesen kitöltik azt. Csak oldalt és felül marad ujjnyi rés a kamrában. A ládák sokféle színben, stílusban és díszítéssel készíthetők. Még olyan is akad köztük, aminek az oldalán és tetején mozgó holovíziós tapéták vannak. Egyesek szeretik saját kézzel díszíteni a ládájukat, ráfestve, rajzolva, karcolva valamit.
A ládák belsejében többféle rekesz, doboz és tálca helyezhető el a személyes holmik számára. Ezek főként ékszerek, személyes méretre szabott ruhák, kényelmesre kitaposott cipők, szobrok, emléktárgyak, csecsebecsék, szerszámok, műalkotások, ruha és szobadíszek, stb. A ládák tartalmának részletes leírása a Saját tárgyaim listában található, ahol változtatás esetén a szöveg módosítható is. Erre akkor kerül sor, ha új holmit tesz hozzá (vagy vesz ki belőle) az ember a LAKIR-nál és frissítik a klisét. Ha az ember nem tudja fejből, melyik ládában van a keresett tárgy, a listában gyorsan utána nézhet, majd megteremtheti a kérdéses ládát. Miután a felhasználó kivette amit kellett, a többit dematerializáltatja.
A tágasabb lakásokban, felszíni házakban élőknél divat, hogy egy vagy több ládájukat sosem szüntetik meg, hanem állandó bútordarabként tartják otthon, általában a hálószobában. Főként azokat, amikben a sűrűn használt holmik vannak összegyűjtve.

12.10. TOVÁBBI ÉRDEKESSÉGEK

1. Tárhely bérlés
A köztudatban működnek olyan fórumok, ahol a kihasználatlan személyes tárhely kapacitással rendelkezők felajánlhatják a rászorulóknak egy vagy több üres tömetjüket. Mindig akadnak emberek, akiknek 10 tömetnél több helyre van szüksége valamiért. Ők a bónuszpontokért cserébe ideiglenes helyet kaphatnak másoktól, megállapodás szerint. Vannak, akik szívességből a rokonuknak, barátjuknak ingyen is adnak tárhelyet. A tárhely átengedését a KHF-nél lehet regisztráltatni szabályos bérleti szerződéssel. Főleg a kézművesek, alkotóművészek és műgyűjtők élnek a lehetőséggel.
2. Az anyagteleportáció mellékhatásai
A tárgyszkennerek a beolvasott tárgyak gravízióit időszálon továbbítják a kriszter tárolókba, majd onnan később az alkotóterek kivetítőinek. Így ez gyakorlatilag időszálas anyagteleportációnak minősülő folyamat. Mivel a frissen megteremtett tárgyak atomjai a teremtőgép műszerinójára vannak időszálasan felfűzve, bizonyos dolgokat nem célszerű ilyen teleportációval átküldeni egyik helyről a másikra. Nem csak az élőlények halnak bele a másolásba, de az időszálas átviteltechnikát használó berendezések is azonnal tönkremennek, pontosabban használhatatlanra keletkeznek ennek mellékhatásaként. Ezért nem lehet időszálas csatlakozó dugaszokat és szetkákat másolni.
3. Mintadarabok fertőtlenítése
A teremtőgépekkel csak élettelen tárgyakat lehet lemásolni, mert a lelkes élőlények nem szkennelhetők be a lelkük miatt élve, csak holtan (lelketlenül). Mivel azonban a vírusoknak, baktériumoknak és prionfehérjéknek nincs lelke, ezek simán másolhatók. A másolatban pedig ugyanolyan fertőzők, mint az eredeti példányuk. Fontos tehát, hogy a beolvasandó tárgyak kellőképp tiszták, célirányosan fertőtlenítettek legyenek. A tárgyszkennerek formavevőterének ajtókeretében mindenhol mikroba dezintegrátor kapuk működnek. Ezek rögtön megölik a veszélyes kórokozókat, de sértetlenül hagyják az emberrel szimbiózisban élő, egészséges mikrobákat.
4. A hulladék lebontás mellékhatásai
A teremtőgépek a dematerializáció során a hulladékokat lokális térugrással sodorják ki a nemtér-nemidőbe. Normál körülmények között ott minden anyag és fény azonnal (pikoszekundumok alatt) megsemmisül, teljesen veszélytelen módon annihilálódik. A térugró űrhajók és a közeli csillagok kitüremkedései által okozott térszennyezések azonban rövidebb-hosszabb időre megtartják létezésében a hulladékot. Egészen addig, míg hézag keletkezik a különféle irányokból véletlenszerűen érkező térszennyezések hullámrétegei között (akár csak 1-2 méternyi is).
Szinte kizárt, hogy emiatt tartósan megmaradjon az idősemmiben a szemét, de a nagy űrforgalmú helyeken ez mégis reális veszélyt jelent, főként a kisebb térugró űrhajókra, ugrásvezető szondákra. Bár a járművek anyagtaszító interferencia pajzsokat használnak, a nagyobb hulladék darabok mégis kárt tehetnek bennük, illetve megzavarhatják a vektoron ugrás folyamatát. Ezért az Eledon Űrhajózási Hivatal C osztályának (Űrtérforgalmi Irányító és Nyomkövető Szolgálat) őskáosz megfigyelő rendszere ilyen szemét felhalmozódás esetén egy megsemmisítő hatású, modulált térhullámfront segítségével söpri tisztára az Eledoneia körzetében a nemtér-nemidőt. Ez mindent elpusztít adott távolságon (pár ezer kilométeren) belül, így ilyenkor tilos a körzetben térugrásokat végezni.
A bolygó közelében egyébként sem szabad az űrhajóknak teret váltaniuk, a gyakran fellépő téranomáliák, 4 dimenziós térháborgások miatt. A teremtőgépek műszerinói által okozott apró téranomáliák a dematerializáció során nem keltenek akkora háborgásokat, mint egy sok tonnás űrhajó.

13. melléklet