Az Időzítőm megszokott csilingelése ragadott ki szelíden az álom ölelő karjaiból. Évtizedek óta ezt a dallamot használom ébresztésre, amit gondos válogatás, próbálgatás után töltöttem le magamnak egy népszerű zeneszerző személyes honlapjáról. Lágy csemballófutamok, madárcsiripelést utánzó stílusban.
Lustán fordultam meg a takaró alatt, élvezve az ellazultságot, és az egyre erősödő zenét, míg a fejemben még álomképek lebegtek, kósza visszhangokként keresve helyüket az elmémben. Kellemes volt a lassú ébredés ezen a reggelen. Álmomban, úgy emlékszem hangversenyen voltam, amit Zemlén város körszínházában rendeztek. Egy sok évezredes számot adott elő a helybeli szimfónikus zenekar. Régen sokat jártam hangversenyekre, s most kicsit bosszantott, hogy előbb ébredtem, mint a muzsika véget ért volna.
- Titkár, csöndet! - gondoltam nyújtózkodva, mire abbamaradt az ébresztésem. Szuszogva tűrtem pár másodpercig a nyugalmat, mielőtt kinéztem volna a fejemből.
- Titkár, kép és hang!
A személyi titkárom, mely alvás közben szótlanul figyeli a gondolataimat, megjelenítette tudatom számára a kezelői felületét. Bár nem nyitottam ki a szemem, mégis némi halovány fény jelent meg elmémben, ahogy az alapértelmezésként beállított vezérlőtáblám felvillant előttem. Egy négyzet alakú, teljesen egyszerű, sőt kimondottan puritán síkfelület, átlátszó háttérrel, hogy ne zavarja a látásomat. A tudati látómezőmben lebegő munkaasztal alján végighúzódó vékony, szürke csík szokta először magára vonzani a figyelmemet. A panel, aminek bal szélén van az indítómenű halvány szürkéskék téglalapja. Rajta egy fölfelé mutató fekete nyíl jelzi, merre nyitja meg a menűlistát. A jobb szélen látszik az óra hasonló kinézetű lapocskája, az időt mutatva. Röviden ráfókuszáltam erre a tudatomat, mire a 7.31 kijelzés fölött, fehér szövegbuborékban megjelent a részletes dátum.:


Az asztalon, a bal felső sarokban mostanában csak két indítóikont tartok. Az Élmény rögzítő egyszerű zöld gömbjét és a Külügyminisztériumi segéd sokszínű címerét. Napok óta nem használtam egyiket sem, mert a szabadságom alatt semmi olyan különleges dolog nem történt velem, ami érdemes lett volna a megörökítésre.
Mivel a szobában majdnem teljesen sötét vala, továbbá csukva tartottam a szemem, az átlátszó háttér kellemesen bársonyos feketének tűnt. Vannak, akik jobb szeretik a színes, látványos megjelenésű vezérlőtáblát, csicsás háttérképekkel vagy mozgó effektusokkal. Főleg azok, akik folyton a társadalmi hálózaton lógnak, a programozók, rendszergazdák, és távmunkások, de én beérem a minimális kezelőfelülettel.
- Ma lesz Atilla szetka beültetése. - állapítottam meg elsőként. A titkárom nem szólt semmit, mivel a gondolataim közül csak azokra reagál, amiket neki szánok, külön megszólítva őt.
Ideje körülnézni a nagyvilágban, mielőtt kimásznék az ágyból, hogy nekilássak a napi teendőimnek. Régi szokásom szerint úgy döntöttem, először bemegyek a városi hírközpontba és átfutom a legfrissebb eseményeket.
Ráfókuszáltam tudatommal az indítómenűre, mire a szürke téglalap tíz százalékkal megnőtt és kivilágosodott. Fölötte megjelent a tájékoztató buborék, benne a "menű" felirattal. A kiválasztás egy gondolat eredménye, ami nálam megmaradt az alapértelmezett beállításnak kezdetektől fogva.
- Jó. - gondoltam. A menűlista előugrott, rajta fentről lefelé a következő pontokkal.:


A Programokra fókuszáltam, ami a következő csoportokat tartalmazta.:


A Nézők és lejátszók csoportból kiemeltem a Böngészőt és rájóztam. A titkár fél pillanat alatt kitette elém teljes méretben a köztudati szlengben csak Doknézőnek vagy Doboznézőnek becézett alkalmazás ablakát. Ennek tartalma üres pasztellzöld felület volt, mivel nem használok kezdőoldalt a munkához. Szeretem önállóan eldönteni, mivel induljon a napom a hálózatban. Kiválasztottam az alapértelmezett címtárát és megkerestem az Otthonvárosi Könyvtár, Hírgyűjtemény feliratot.
Döntésem egy sereg rendszerfolyamatot indított el a háttérben, amiből én, mint egyszerű felhasználó semmit sem láttam. A személyi titkárom, hétköznapi nevén a szetkám most bejelentkezik a társadalmi hálózatba. Az átvitelirányítón keresztül eléri a könyvtár adattárolóját és letölti a Böngésző ablakába annak nyitólapját. Egy három dimenziós dobozt, amit csak úgy tud megjeleníteni, hogy a munkaasztal négyzetlapját is kiterjeszti kockává. A doboz megvastagodott, beméllyedve hátrafelé. Mindenféle effektus nélkül, s egy másodperccel később máris ott virított előttem a teljes hírcsokor a maga rengeteg színes, mozgó térikonjával. A gyűjtemény rovatai alapértelmezésben a címük szerint vannak rovásrendbe csoportosítva egy térmátrixban, hogy könnyebb legyen eligazodni az információk dzsungelében.
Kizárt méretű megjelenítésre állítottam a Doboznézőt, mire a dokumenzió betöltötte a kockát, eltakarva a vezérlőtábla mindig látható elemeit is. A hírportálra való bejelentkezésem nem járt a szokásos hangeffektussal, mivel tegnap munka közben letiltottam a Böngészőn a háttérzenéket. Ne csilingeljenek bele folyton a háttérben futtatott Zenelejátszó működésébe. A Doboznézőm adatátviteli protokollt használ az infókikötőkre kapcsolódva, egyszerű passzív módban. Én inkább csak olvasni szoktam, nem fűzök spontán megjegyzéseket a szöveges hírfórumokba és szavazni is utálok. Így nem tolakodnak a képembe állandóan az előugró dobozkák, hogy a véleményemet kérjék mindenféle lényegtelen dologgal kapcsolatban.
Pár percig álmatagon nézelődtem, minden különösebb cél nélkül a helyi és globális hírek között. Ma nem volt kedvem felhúzni a Témaszűrőt, hogy csak az érdeklődési körömnek megfelelő cikkek jelenjenek meg előttem a hírgyűjteményekben. Valami újra és frissítőre vágytam. Aztán hirtelen ötlettől hajtva megkerestem a térhajózás rovatot, ami valahol alul, a társkereső és turisztika között bújik meg rendesen. Ennek ikonját kiválasztva beléptem a legutóbbi egy nap híreit tartalmazó listába. Nem sok újdonság vala kitéve, így gyorsan végigolvastam a fejléceket.


A témával kapcsolatos honlapokat kiválasztva egy hosszú listát kaptam, elején az Eledon Űrhajózási Hivatal fő hálólapjára vezető közismert térikonnal. A flotta piros-kék-sárga címere méltóságteljesen forgott függőleges tengelye körül. Alatta a csillagrendszerünkben működő térállomások és felszíni támaszpontok piktografikus linkjei pulzáltak, egymással szinkronban. A Kontrexor érkezése felkeltette a figyelmemet, ezért azt választottam. A hír egy pár mondatos tájékoztató leírást és két hologramot tartalmazott mindössze a jármű indulásáról. Alul további címek mutattak a korábbi, Kontrexorral kapcsolatos beszámolókra és az űrhivatal oldalára, ahol megnézhetők a hajóról közzétett filmfelvételek.
Átmentem a hivatal honlapjára. Ez egy nagyon dizájnos felületű oldal, szintén három dimenziós adatelrendezéssel, aminek hátteréül a csillagokkal telehintett éjfekete világűr szolgál. Benne a térikonok és szövegbuborékok egy hosszú, lefelé a dobozból jócskán kilógó térmátrix csomópontjaiban lebegnek. Mindig úgy fordulnak, hogy a látószögemhez igazodjanak, bármerre forgatom a dokumenziót a jobb felső sarokban megjelenő tengelyek segítségével. Itt olyan sok híranyag volt, hogy először nem találtam a Kontrexoros fájlokat. Legalább ezer ikon töltötte meg előttem a kockát. A szemlélőcsúszkát előre csúsztatva belemerültem a dobozba, hogy jobban átlássam a virtuális teret és kiválasztottam a bal felső sarokban meghúzódó keresőtáblát.
- A Kontrexor visszatérése. - gondoltam a tábla bemenetére fókuszálva, mire kiírta a lehetséges válaszokat.


A kisérleti járműről mindössze annyit tudtam egy két héttel ezelőtt kiadott közleményből, hogy rendben elindult és próbautat tesz az első hipertérben. Menet közben aztán kiderült, gondok voltak a navigációs rendszerükkel az okker térben és nem tudtak időben visszalépni a mi kék terünkbe. Ezért tartott a tervezett öt óra helyett két hétig az útjuk. A konstruktőrök és a személyzet hozzátartozói már nagyon izgultak, hogy viszontlátják-e egyáltalán a bárka utasait, de úgy tűnik, tegnap este csak sikerült beszinkronizálódniuk a mi téridőnkbe.
Kiválasztottam az első filmet, mire a térmátrix eltűnt, hogy átadja helyét az egész látómezős felvételnek.
A fekete csillagmező közepén halványan világító, derengő folt jelent meg, majd gyorsan határozott alakot öltött, mintegy megszilárdulva a világűrben. A szürkéskék burkolatú, csészealj formájú térbárka masszív konstrukciónak látszott, oldalán a megszokott eledon azonosító jelzésekkel. Rövid mozgás után megállt, hogy bevárja az elé siető információs fertőtlenítő egységeket, amik apró, ezüstfehér fénygömbök formájában zúdultak be a kamera látómezejébe balról. Lehettek vagy nyolcan, méretük eltörpült a Kontrexor mellett. A távirányításos szondák egy kocka csúcspontjain elhelyezkedve körbezsongták az érkező hajót, mint gyermekek a hazatérő anyát. Szabad szemmel nem látható sugárzással árasztották el a járművet, hogy tisztára mossák minden atomját. A sztochasztikus gravitációs hullámtér remélhetőleg kellő mértékben elzajosítja a Kontrexor által behozott hipertéri létinformációkat, így azok nem okoznak komoly háborgásokat a mi terünkben. Erre biztonsági okokból vagyon szükség, mivel a szakembereink nem tudták, milyen hatásoknak lészen kitéve odaát az űrhajó, amik esetleg ránk is veszélyt jelenthetnek később, ha visszatértek. A fertőtlenítés körülbelül fél percig tartott, aztán a szondák elrepültek, a Kontrexor pedig megindult előre.
Egyenletes sebességgel közelített a kamera felé, majd picit megdőlve, elegánsan elhúzott balra. A vevő utána fordult, s ekkor láthatóvá vált, hogy az egyik bolygó körüli térállomás, méghozzá a Szeránia közelében lépett be a téridőnkbe. Valószínűleg az autoszféra egyik külső nyomkövető bójája készítette a felvételt. A bárka tisztes távolságban elhúzott a karácsonyfaként kivilágított, oktaéder alakú állomás tűzvörösre festett burkolata mellett, és a mögüle kibukkanó bolygónak vette az irányt.
Váltott a kép, most a beérkező járművek időcsúszását ellenőrző bemérőbója követte a csészealj röptét a légkör irányába. Az itt elvégzett vizsgálat is rendben volt, így az irányítás tovább engedte a hajót lefelé. Alul éppen átvonult az Eledoneia olívzöld felszínén a terminátor, sötétbe burkolva az Ediara kontinens nyugati partvonalát.
Ezután az uvacsáni űrkikötőt rejtő hegylánc legmagasabb csúcsán működő kamera mutatta a ritkás felhőzettel borított égbolt infraképét, melyen csupán apró fényfoltnak látszott az érkező jármű. A légiforgalom minimális vagyon a szektorban ezekben a percekben. A hajó várakozás nélkül belerepült a kikötő beléptető égablakába és eltűnt az atmoszférából.
A hangárcsarnokban, az Űrfelderítő és Kutató Szolgálat szintjén sárga védőruhás emberek és sok végtagú karbantartó robotok ácsorogtak egy kivilágított leszállónégyzet szélén. Itt már hangja is volt a homlok kamerával készített filmnek, a szokásos kikötői háttérzaj, majd az érkező csillaghajó halk sustorgása. A Kontrexor betaxizott a helyére és simán leszállt, kidugva kecses támlábait.
- És íme...! Egy több mint két hetes, izgalmas utazás ért véget ezekben a pillanatokban! A flottánk büszkesége, a Kontrexor kisérleti térhajó sikeresen visszatért az első hipertérben tett forradalmi jelentőségű útjáról. A legénység tagjai jól vannak, mindjárt kiszállnak a bárkából.
Egy női hírnök lelkendezését hallottam, miközben a kamera ráközelített a szürkésfehér burkolat alsó részére, melyen kisvártatva megjelent a bejárat. A fényliften sorra potyogtak le a barna egyenruhába öltözött férfiak és nők a bárka hasa alá. Egyikük vidáman intett a közeledő technikusoknak. A felvétel ezzel véget ért, újra megjelent előttem a honlap térmátrixa.
Hasra fordultam a takaró alatt, fejem alá tett kézzel böngészve tovább a hírgyűjteményben, elsősorban az Űrfelderítő Szolgálat ikonsorait nézegetve. Nem árt időben tájékozódnom az egykori és talán leendő munkahelyemen zajló eseményekről. Egy jó hosszú címen végre megakadt a figyelmem.


Rövid habozás után kiválasztottam az interjút.
A beszélgetés irodahelyiségben zajlott, most láttam először az új igazgatót filmen. Kovács Győző megnyerő arcú, mélysárga bőrű férfi volt a szolgálat egyenruhájában, gondosan oldalra fésült fekete hajjal és az aktuális divat szerint kifestett szemhéjjal. Paulát, a hírnököt már jól ismertem, mert egyike a legnépszerűbb otthonvárosi riportereknek, akivel szinte minden nap lehet találkozni a híroldalakon vagy egyes közösségi fórumokon. Most épp valami rafinált, ezüstzöld hajkölteményt viselt. Barna bőrén csillámpöttyökkel díszített smink, testre szabott zöld ruhája jól illett a frizurájához. A férfiak imádják az ilyen extravagáns lányokat. Paula állítólag - a rossznyelvek szerint - minden évben új partnerrel hálja el a termékenység ünnepét. Engem azonban elsősorban a hírek érdekeltek, nem a csaj kinézete.
- Egy olyan hír terjedt el a felderítők között, hogy a flotta vezetése azt tervezi, csaknem tízezer évnyi szünet után ismét távolsági expedíciókat indít a Nagy Spirálba. - kezdett bele a hírnöknő könnyed, csevegő stílusban az interjúba. - Ezért tervezték az új Esszencia osztályú térhajókat, amikből az első példány napokon belül elkészül az Űrhajóépítő és Javító Szolgálat teremtő blokkjában. Igaz ez, igazgató úr?
- Igen, most már elmondhatom, hogy valóban ez a szándékunk. - bólintott mosolyogva Győző. - Ma tesszük közzé a honlapunkon az erről szóló ismertetőt, s egyben várjuk az érdeklődő szakemberek jelentkezését a leendő expedíciókhoz, mivel a szolgálatunk jelentős létszámhiánnyal küzd már évek óta. Az első tizenkét távolsági felderítőhajót egy éven belül szeretnénk elindítani a Nagy Spirál irányába. A fő feladataik közé fog tartozni a galaxis spirálkarjainak részletes feltérképezése, mivel az ősi atlaszok mára teljesen elavultak. Szeretnénk felújítani kapcsolatainkat az ottani rokon népekkel, a hun, kara, agaba, góg, han, sjunnu és magyar törzsekkel, emellett más civilizációk vizsgálatára is lehetőség nyílik majd.
- Hány jelentkezőt várnak ezekre a veszélyesnek ígérkező utakra?
- Legalább százhúsz emberre volna szükségünk a program beindításához, aztán még további két-három ezerre. A jelentkezés feltételei elég szigorúak, ezért sem tudjuk évek óta feltölteni az állományunkat képzett szakemberekkel. Az egész csillagrendszerben és a telepes világokon is meghirdettük a felvételt, s eddig főként az autoszférákon élő fiatalok közül kerültek ki a jelentkezők.
- Várhatóan mennyi ideig tart majd egy ilyen út az ötezer parszekre lévő Nagy Spirálba?
- Ezt még nem tudni pontosan, de minimum négy-öt év lesz turnusonként, amit jobbára a hajón összezárva kell töltenie a személyzetnek. Hacsak nem végeznek valahol felszíni kutató munkát, például egy belélegezhető légkörű bolygón.
- Az Esszencia kutatóhajó, ami osztályának első, névadó tagja, kinek a parancsnoksága alatt indul útnak?
- Az az igazság, hogy nem sok olyan veterán kapitányunk van, aki vállalja ezt a feladatot. A felderítőknél hagyományos, nagy személyi veszteségek, és gyakori elhalálozások miatt mindenki meggondolja, hogy nekivágjon-e az ismeretlennek. Mi pedig nem kényszeríthetünk senkit az élete kockáztatására. Persze igaz, hogy az Esszencia osztály egységei minden eddiginél biztonságosabbak. Számos technikai újdonsággal vannak fölszerelve, de még így is előfordulhat, hogy olyan veszélyhelyzettel találkoznak, ami a hajó és a legénység pusztulását okozhatja a csillagközi térben. Az első expedíció élére mindazonáltal találtunk egy jelentkezőt. Szekeres Tibor kapitány, aki korábban a Marutkinunt irányította, és a flotta rangidős kapitányai közé tartozik, elfogadta a kihívást. Ő lesz az Esszencia parancsnoka.
A riport véget ért, én pedig úgy döntöttem, elég volt ennyi nézelődés ma reggelre. Bezártam a Böngészőt, mire visszakaptam az üres, síknégyzet alakú vezérlőtáblám képét a fejemben.

2. fejezet