- A telepítés első része befejeződött. A kitöltésellenőrző nem talált hibát a szerkezetben. - hallottuk Liszkai elégedett dörmögését. Az erkélyen ücsörgő szakemberek bólogatva súgtak össze mellettünk. Még a legprecízebb technika esetén is előfordul időnként, hogy néhány atomnyi eltérés mutatkozik a kreáció és gravíziója között. Ezúttal azonban tökéletes volt a végeredmény.
- Most kivisszük a bárkát a parkolóállásba, ahol beültetjük a fedélzeti számítógépet és a hálózati fluidkomokat.
A teremtőcsarnok bal oldalán gyorsan szélesedő rés jelent meg a jellegtelenül sima fémfalon. A kapu gyakorlatilag félrefolyt az útból, belesimulva a keretébe. A hangárba vezető nyíláson négy lapos, önjáró emelőbak siklott be libasorban. Ügyesen elhelyezkedtek az Esszencia hasa alatt. Gravitációs párnáik megemelésével a hátukra vették a több száz tonnás korongot, mire annak kiengedett támlábai elszakadtak a padlótól. Közben a kapu akkorára nőtt, hogy kiférjen rajta a bárka. Olyan finomsággal vitték ki a kamrából, mintha hímestojás lenne.
Mindannyian felálltunk, én pedig megállítottam az élmény felvételt és visszakapcsoltam normál látásra. Kisorjáztunk a folyosóra, ahol Liszkai türelmetlenül várt minket.
- Induljunk! Személyesen fogom befejezni az installálást és elvégezni az indítási tesztet. Utána megcsinálhatjátok a testreszabást!
Ez utóbbi a személyzetnek szólt. Visszamentünk a fényliftekhez. Miközben leereszkedtünk a parkolószintre, hívást kaptam a fiamtól. Ismét megváltoztatta az autogramját, ezúttal egy kinyíló, piros és fehér tulipánkehely köszöntött az eseménykezelő ablakában.


- Szia anya! Csináltam az Élményszerkesztővel egy filmet. Délelőtt voltunk a sportcsarnokban Tamással úszni, ott rögzítettem a felvételt. Ezt szabtam át, hogy viccesebb legyen... Akarod, hogy átküldjem neked?
- Talán majd később Atilla jó? Én most az űrkikötőben vagyok, dolgozom. Nem érek rá ezzel foglalkozni. Esztellának megmutattad?
- Igen, már látta. Nagyon tetszett neki. Szerinte roppant tehetséges vagyok, adott egy hálózati címet, ahol az élményfilm készítés rejtelmeiről olvashatok tanításokat. Mikor küldjem el neked az anyagot?
- Inkább tedd ki a nyilvános honlapodra, és ha majd ráérek, meg fogom nézni! - tanácsoltam kedvesen, de tartózkodóan.
- Nyilvános honlapomra? Hát... az még nincs nekem! Még nem tudom hogy kell...! De már láttam olyat!
- Akkor tanuld meg...! Ügyes légy! Most be kell fejeznem, remélem megérted! Szia drágám!
- Jó! Szia! - bontottuk a vonalat. Kiléptem a liftből.
- Az A-4-es pakolóállásba vitettem a hajót, az van legközelebb a gyárhoz. Így nem kell busszal mennünk. - jegyezte meg a professzor, mikor az egész csapat összegyűlt odalent, az épület földszintjén.
Gyalogosan tettük meg az utat a nagyjából száz méterre álló űrhajóig, ami a hangár szélén, egy üres box közepén állt. Az emelőbakok addigra elmentek, viszont két nyúlánk szerelőrobot és egy piros ruhás technikus ácsorgott a jármű előtt, láthatóan miránk várva.
Séta közben körbepillantottam az irdatlan helyiségben. Enyhe szellő fújdogált, koppanások, csikorgások és zümmögések visszhangjait sodorva felénk a távolból. A környező parkolóállásokban legalább negyven különféle típusú és méretű csillaghajó sorakozott a piros villogólámpákkal kijelölt boxokban, több sorban. A száz méter széles átjáróban, tőlünk jobbra most is lebegett egy harminc méter fesztávolságú, Csónakos osztályú utasszállító, ami a saját hajtóműveit használva repült át ide, hogy lepihenjen a legutóbbi útja végeztével. Egyszer utaztam ilyenen, sok évtizeddel ezelőtt. A csepp formájú, ezüstfehér hajótest nagyon kényelmes kabinokat rejt magában. Az Eledon Űrflotta egységeinek többsége egyébként korong alakú, de akadnak gömb, kocka, hasáb, oktaéder, ellipszoid, csepp, henger és szivar formájú járműveink is.
- Úgy tudom, a hajóinkon a történelem hajnala óta nem használunk fedélzeti számítógépeket. Miért döntöttetek úgy, hogy szakítotok a hagyománnyal? - érdeklődött hangosan Tibor, a professzorhoz intézve kérdését.
Ez valóban különös volt, még számomra is, hogy az új járműbe komputert akar beültetni a tervezője. A nagyobb telepeshajóinkat kivéve ugyanis egyetlen bárkának sincs saját számítógépe, mert az összes tevékenységet, számítási és irányítási műveletet a flotta főparancsnokságának központjában működő kriszterek végzik repülés közben. Távirányítással, a hajókat a számítógéppel közvetlenül összekötő időszálakon keresztül. Az élvonalon gyakorlatilag késedelem nélkül furikáznak oda-vissza az adatok, s mivel a fluidkomok átviteli kapacitása több gibibájt másodpercenként, ez olyan, mintha ott lenne a fedélzeten a komputer.
- Az én ötletem volt. Az informatikus kollégáimmal közösen kidolgoztunk egy koncepciót, amit Élő Hajó Programnak neveztünk el. Most fogjuk kipróbálni először. - felelte türelmesen Adorján.
Ezt követően hosszú magyarázatba kezdett a saját vezérlésű, önirányító csillaghajók előnyeiről és remélhető tulajdonságairól. Miközben beszélt, sorra eszembe jutottak az iskolában hajdan tanult informatikai ismereteim a társadalmunk felépítéséről.
A civilizációnk számítástechnikai rendszerei a hardveres struktúra tulajdonságai miatt nagymértékben központosítottak. A társadalmi hálózatunk kiszolgáló egységein kívül szinte sehol sem alkalmazunk külön számítógépeket, helyette minden munkaállomás, ember és gép az összekötő időszálain bejelentkezve működik. Ennek a jól bevált, csillagpontos topológiának több oka van. Egyrészt a hálózat ügyfeleinek kiszolgálását végző kriszterek olyan hatalmas teljesítményűek, hogy könnyedén tudnak kezelni akár ezernyi egyidejű folyamatot is, mérhető teljesítmény lassulás nélkül. Másrészt a kristály számítógépek viszonylag érzékenyek a rázkódásra és hőingadozásokra, ezért okosabb védett helyen, légkondicionált szerverfarmokon tartani őket, ahol állandó felügyelet mellett működhetnek.
A köztudatban minden információ átvitele élvonalon zajlik, a felhasználó és a kiszolgáló vagy két kiszolgáló között. Az összes nagyobb városnak, autoszférának, űrtámaszpontnak van legalább egy szerverfarmja, ahol a különféle feladatokra optimalizált kriszterek dolgoznak szünet nélkül.
Alapvetően nyolcféle kiszolgáló típus létezik, s belőlük maximum ezer darab működik farmonként, a címzési korlát miatt. Ezek a gépek táskányi méretű, tenyésztett kristályokból összeállított szerkezetek, amik belsejében fénysebességgel zajlik a modulált gravitációs hullámok által hordozott holografikus információk feldolgozása. Mindegyik gépnek saját egója, intelligens operációs rendszere van, ami a futó folyamatokat ütemezi és gondoskodik a rábízott hálózati szektor közel valós idejű kiszolgálásáról. Működésük alapelvei gyakorlatilag a lélek felépítését másolják. Bennük az információk malasztja a transzcendens időhullámok repülési idejében őrződik, a végtelenségig keringve, körbeáramoltatva a kristályok atomjai közti művonalakon.
Mivel nincs bennük mozgó alkatrész, elvileg sosem romlanak el. A kristályokban őrzött szellem, az analóg információ majdnem korlátlan mennyiségben halmozható, s a holografikus tárolás miatt az ebben végzett keresés ideje is csupán nanoszekundumokig tart. A lényegében leárnyékolhatatlan gravitációs háttérzaj perturbáló, zavaró hatásának csökkentése érdekében állandó zajszűrést és jelerősítést végeznek a gépek, hogy konzisztensen megőrizzék az információkat, akár évezredeken át. Ez a rendelkezésünkre álló technológiával elérhető leghatékonyabb módja az adattárolásnak és feldolgozásnak. Mivel a kriszterek gyakorlatilag bárhol lehetnek az univerzumban, a felhasználók számára nagyon kényelmes, hogy nem kell őket mindenhová magukkal cipelni és vigyázni rájuk. Egész életünkben csak a szetka kezelői felületén keresztül érintkezünk velük.
A szerverek között vannak átvitelirányítók, amik a rájuk kapcsolódó emberek, gépek és az összes többi kiszolgáló közti átmenő adatforgalmat szabályozzák. Ezek a telefonközpontok, az adatcsomagok útjának kiválasztását, és a hálózati HAS és EFA címtár karbantartását végző egységek. Farmonként legfeljebb kétszáz működik belőlük. A farmok egymással a közigazgatási körzetükön belül bonyolult gráfba kapcsolódnak, akárcsak a rendszer legfelső szintjét alkotó régiók. A teljes hálózatnak így öt szintje van, melynek élvonalait a farmoktól fölfelé tízezer időszálból álló adatátvivő kötegek alkotják. Ezeket szinte lehetetlen túlterhelni, így a rendszer közel valósidejű kapcsolatot képes biztosítani bármely két felhasználó között. A valósidejű összeköttetés azt jelenti, hogy még extra nagy mennyiségű adat átküldésekor sem nől a futási késedelem négy-öt másodperc fölé. Normál körülmények között pedig jóval egy másodperc alatt marad.
Hagyományos elektromos vagy optikai kábeleket az információk átvitelére gyakorlatilag sehol nem használunk. Sem a hálózatban, sem az erre kapcsolódó gépekben, robotokban, űrhajókban. Mivel minden olyan anyagi vezetéken, aminek hossza nagyobb egy proton átmérőjének a felénél, lassabban megy át a jel, mint a közönséges időszálon. Ilyen "rövid" drótot persze nem lehet készíteni atomokból.
Az irányítóközpontokra csatlakoznak sugarasan az adattárolók, amik a különféle ügyfelek, emberi felhasználók és szervezetek összes információját őrzik két külön csoportra bontva. Az egyik a nyilvános, bárki által megnézhető és felhasználható adatokat tartalmazza. Ezeket a különféle keresőprogramok folyamatosan indexelik a könnyebb átláthatóság és használhatóság érdekében. A másik a titkos, védett adatok területe, ahol a személyes dolgait tárolhatja az ügyfél. Ebbe - a tulajdonost kivéve - csak a legfelsőbb vezető tanács tagjai nézhetnek bele egyhangú határozattal, nagyon indokolt esetben. Például ha egy bűncselekmény vagy katasztrófa okainak kivizsgálása szükségessé teszi.
Hasonló célt szolgálnak a különféle könyvtárak, melyekben a civilizációnk összes közös tudása, tematikusan csoportosított tárolókban van elhelyezve. Ezekben is futnak intelligens kereső és oktató programok, amiket bárki szabadon használhat ha önállóan nem boldogul. Természetesen a könyvtárakban szintén előfordulnak titkosított állományok, amikbe csak a körzeti vezetőknek van jogosultsága bepillantani, de ezekből nem sok valék, mert a mi közösségünk alapjaiban a tudásra épül és nem a titkolózásra. A könyvtárak funkciók szerint tagozódnak. Akad köztük adatmúzeum, aktuális hírgyűjtemény, tudományos nagylexikon és vegyestároló minden más információ részére.
Külön kiszolgálói csoportot alkotnak a munkahelyek. Egy részük a hálózati távmunkát végző emberek számára biztosít virtuális környezetet, a többi pedig azokat hivatott segíteni, akik személyesen jelen vannak ott, ahol éppen dolgoznak. Eme krisztereken keresztül lehet irányítani a városainkat karbantartó különféle robotok népes seregét. A fontosabb munkahelyi kiszolgáló típusok közé tartoznak a hálózati adminisztrátorok hivatalai, akik a társadalom zökkenőmentes működéséről gondoskodnak, valamint az ipari termelők és tervezők komputerei. Vannak külön egységek a tudományos kutatással, fejlesztéssel foglalkozó intézeteknek, egyetemeknek, továbbá a közlekedés rendészetnek, mint a térkapu hálózatot és az űrflottát irányító szerverek. Ebben a csoportban működnek még a különféle virtuális közösségek igényeit kiszolgáló gépek, amiken a festők, szobrászok, élményfilm rendezők, építészek, programozók, tanárok, virtuális játékokkal szórakozók fórumai és szimulációi futnak.
A gravízió tárolók, amikben a teremtőgépekkel előállítható tárgyak kliséit őrzik, külön nagy sávszélességű élvonalakkal kapcsolódnak a Lakás vezérlő gépekhez és a termelők munkahelyi szervereire. Bennük sok százezer használati tárgy, mindenféle étel, ital megtalálható, amire csak az embereknek szükségük lehet. A Lakás vezérlők irányítják a Háztartási Omniregulációs Replikátorokat, rövidebb nevén az omnit, ami az otthonok, lakások és házak nélkülözhetetlen berendezése.
A szetkák, könyvtáblák és külső terminálok működéséhez szükséges programokat az alkalmazás szolgáltatók biztosítják. Minden átvitelirányítóhoz tartozik belőlük egy, s csupán annyi a dolguk, hogy folyamatosan futtatják a rájuk kapcsolt perifériákat irányító szoftvereket. A személyi titkár nem tárolja parányi memóriájában mindazon programokat, amiket én a vezérlőtáblámon látok és nap mint nap használok. Ezek az élvonalam tizenötös csatornáján keresztül töltődnek le, ami külön e célra van fenntartva. Így a köztudati rendszergazdáknak elég a szerveren frissíteni az alkalmazásokat, s egyből mindenki a javított verziót használhatja.
Ha valaki nem elégszik meg az általános programokkal, mert valami speciális feladatra írt szoftvert akar használni, utána nézhet a segéd alkalmazás szolgáltatók bőséges kínálatában. Ezekről futtathatók a KHF által minősített, megbízhatónak nyilvánított programok, mint például a Nagyító, Tolmács, Divatfigyelő, Grimaszoló vagy a Külügyminisztériumi segéd. Régebben, amikor még Zemlénben laktam Alberttel a felszínen, sűrűn használtam egy Növényfelismerő nevű hasznos programocskát is a kerti munkákhoz. Ennek köszönhető, hogy az Eledoneián található növények többségét mára megtanultam azonnal felismerni.
Külön kiszolgáló csoportot alkotnak a körzeti egészségházak orvosszámítógépei. Nem csupán a medicinrobotokat, ápoló androidokat irányítják, és a napi egyszeri test szkennelést végzik, de minden felnőtt lakosról egy fiatalkori gravíziót is tárolnak a Szerv Újranövesztő Duplikációs Rendszer számára. Amikor az ember huszonöt éves lesz, és fizikailag a lehető legjobb állapotban van, készítenek róla egy nagy pontosságú felvételt. Ezt a halála napjáig tárolja a rendszer, hogy betegség, sérülés esetén az orvosok rekonstruálhassák belőle az illetőt. Súlyos fizikai roncsolódás után ennek segítségével növeszthetők újra a szervek vagy akár az egész test klónozható, köznyelven szudurozható a replikátorral. Az ilyen másolatot duploidnak hívják, amibe az orvos sámánok bonyolult mágiatechnikával ültetik át a lelket és gyakorlatilag feltámasztják a haldoklót. Úgy emlékszem, pontosan ez történt Szekeres kapitánnyal is, nagyjából száz évvel ezelőtt...
Az Eledon Királyság egész társadalmi hálózata több százmillió kiszolgálóból áll, amik mindegyike fizikailag maximálisan védett, mindenféle zavaró sugárzástól, vibrációtól, hőzajtól szigetelt tárolókban van elhelyezve. Biztonsági okokból a bolyónk kérgében, az Ediara kontinensen végigfutó hegylánc csúcsai alatt, csaknem tíz kilométerre a felszíntől létezik még egy óriási, tartalék szerverfarm is. Nem tudni pontosan hol van, de a rendszergazdák csak Árnyéktár néven emlegetik. Ezt annyira védik, hogy senki emberfia nem teheti be oda a lábát. Még a javításokat is robotokkal végeztetik el benne.
Az Árnyéktár pontos másolata a társadalmi hálózatnak, vagyis annak duplikációja, ami a tartalék élvonalakon keresztül folyamatosan, késedelem nélkül raktározza el az elsődleges rendszer teljes információ tartalmát. Ha bármely felszíni kiszolgálót vagy farmot le kell kapcsolni a rendszerről, szoftveres vagy hardveres karbantartás miatt, esetleg természeti katasztrófa, háborús támadás következtében leáll vagy megsemmisül, ez a tartalék azonnal átveszi a szerepét. Így megelőzhető, hogy bárki egy pillanatra is leszakadjon a közösség információs rendszeréről, és tájékoztatás, segítség nélkül maradjon.
Közben odaértünk az Esszenciához, s végre testközelből csodálhattuk formatervezett alakját. A szürkésfehér, tükörfényű burkolat teljesen sima volt. Sehol egy illesztés, hegesztési varrat vagy bármilyen szöglet. A legapróbb szabálytalanság sem látszott rajta a plafonon sorakozó naplámpák fényében. A korong pereme lágyan lekerekített vala körben, míg a középső részén, alul és felül enyhén kidomborodott, ahol a hajtóműszekrény illetve a pilótafülke található. Mintha egy harminc méter átmérőjű, s nagyjából nyolc méter magas, tökéletesen simára csiszolt kavics állt volna előttünk hat karcsú amortizátoron. Bejáratnak, kitekintő ablakoknak sincs nyoma első pillantásra, de ez már nem újdonság, mert az Aktínia és Impulzus osztály bárkái hasonlóan néznek ki.
A professzor közben lelkesen magyarázott Szekeres kapitánynak az új konstrukció különleges tulajdonságairól, amit a Kisöreg figyelmesen hallgatott, karbatett kézzel bámulva fel újdonsült hajójára.
- Az eddigi járműveink lélektelenek voltak. Mind csupa távirányításos kagyló, amit a központi kriszterek programjai kormányoznak. Ez nagyon szép, és jó, meg hatékony megoldás, de az évezredek repülési tapasztalatainak elemzésekor kiderült, hogy bizonyos helyzetekben nem a legoptimálisabb. Például kockázatos döntések meghozatalánál, amik veszélyt jelenthetnek a jármű épségére, mivel a vezérlő szoftver nem félti önmagát...
- Naná! - morrant fel a kapitány morózusan. - Nem az ő bőrére megy a játék!
- Hát igen, mindannyian emlékszünk még a Csibész és a Viharfelhő balesetére. - értett egyet vele a professzor.
- Azóta Konrád csapatának sikerült megoldania az egy mikronos barionszámítógépek gyártásával és felprogramozásával járó technikai nehézségeket. Biztos mind hallottatok már a dologról! Nagy tudományos szenzáció volt pár éve.
- Igen! De nem hittem volna, hogy erre akarjátok fölhasználni.
- Hirtelen ötlet volt. Egy több évezredes kisérletező munka végére tettek pontot a fiúk. Mostantól növeszthetünk olyan mesterséges mikro részecskéket, amik akkorák, mint egy emberi lélek. Stabilak, gyorsak és önálló személyiségük van... Az első példányt két év alatt tanítottuk meg a feladataira és az Eszter nevet kapta. Ez az Esszencia Komputer rövidítése. A legjobb hálózati programozóink dolgoztak rajta... Szia Jakab! Ideadnád Esztert?
- Igen, professzor úr!
Adorján a piros kezeslábasban tébláboló alakhoz fordult, aki tisztelettel bámulta kicsiny csapatunkat. A kék bőrű pasas kinyitotta a nála lévő fémtáskát és előhúzott egy henger alakú, lekerekített végű fémrudat. Lehetett vagy húsz centi hosszú és hat-hét centi széles. Úgy nyújtotta át a profnak, mintha valami felbecsülhetetlen értékű műkincs lenne, pedig csupán a csillaghajó lélekszámítógépét rejtette magában. Egy újfajta technológia előfutárát, ami képes mindarra, amire egy kriszter, viszont sokkal kisebb.
- Nos, hölgyeim és uraim, ezennel bemutatom az Élő Hajó Program lelkét, Esztert! - mutatta fel két kezében tartva Adorján a gépezetet. Úgy beszélt róla, szinte meghatottan, mintha a gyereke lenne. És bizonyos tekintetben valóban az is volt, ismertem fel nyomban, magamban mosolyogva a színpadias bemutatáson. Nyilván rengeteget dolgoztak vele a fejlesztők, mire ez a mütyür képessé vált arra, hogy biztonságosan elvezessen egy térhajót.
- Női személyiséget csináltunk neki, illő módon a nevéhez. Ennek a műgyémánt toknak a közepe táján található a lélekmorzsája, ami porszem nagyságú, tehát némileg kisebb egy szetkánál. Viszont meglehetősen nagy a tömege és ennek megfelelően a tehetetlensége. Különleges erőtér stabilizálja a foglalatában, nehogy a gyorsulás miatt kiszakadjon a helyéből. Nem lenne jó, ha egy vadabb manővernél elhagynátok a számítógépeteket. Ha ez elszabadul, úgy megy át a legkeményebb anyagon is, mint kés a vajon.
- Akkor ez gyakorlatilag egy óriás neutron? - kérdezte Szokolai kiváncsian.
- Igen. A barionok fraktális sorozatába tartozik fizikailag. Nyolc csatlakozó interfésszel rendelkezik, amik a hajótest egyes berendezéseihez, a flotta fővezérlőjéhez és a fejlesztőrészlegünk számítógépéhez kötik időszálasan, hogy nyomon követhessük a viselkedését. Majd adok mindenkinek egy összefoglaló tervdokumentációt, abban leírtuk a fontosabb dolgokat Eszter működéséről és képességeiről. Most pedig menjünk be a korongba és keltsük életre a mi kis madarunkat!
Besétáltunk a bárka domború hasa alá, közvetlenül a hajtóműdudor mellé, ahol valószínűleg a gyár számítógépének utasítására megjelent a bejárat. Mintha egy darabon folyékonnyá vált volna a burkolat, négyzetméternyi kerek lyuk formálódott ki a fejünk felett. Sárga fátyolfelhőként ömlött alá belőle a fénylift vonósugara. Az embernyi széles, modulált energianyaláb nem ért le a padlóig. Nagyjából arasznyival fölötte végződött, egy gömbölyű hasú, súlytalan fénycseppként lógva ki a hajótestből. Sorra beleálltunk és felemelt minket a halványan kivilágított fedélzetre. A professzor meg a szkafanderes technikus mentek előre, utána Konrád és a legénység tagjai.
- Szép járgány! Igaz Léna? - kérdezte Lénárd, mielőtt beállt volna a felvonóba, izgatottan bámulva fölfelé a többiek után. Nem mondtam semmit. Egy felderítőhajónál nem az esztétikus külső, hanem a repülési tulajdonságok a mérvadóak szerintem. Majd meglátjuk mit tud a kicsike ha körbeszaladunk vele a gömbhalmazban.
Odabent egy teljesen üres, trapezoidra emlékeztető alaprajzú, ívelt falú terem fogadott minket. Itt is minden szürkésfehér színű vala, csak tompább árnyalatban. A falak látható illesztés nélkül olvadtak össze a padlóval és a plafonnal. A teremtési technológiának köszönhetően az egész hajótest egyetlen tenyésztett fémkristályhoz hasonló, monolitikus tömbből áll, mintha egybeöntötték volna. Nincsenek csavarok, szegecsek, hegesztésnyomok vagy ragasztások. A derengő világítás a plafon egész felületéből árad a szabályozott atomgerjesztési technológiának köszönhetően. Ez ugyanúgy működik, mint a mindenfelé használt naplámpáink, csak még nem volt beállítva a kívánatos spektrumra és fényerőre.
- A helyiségek belmagassága két és fél méter. - mondta Adorján egy idegenvezető stílusában. - Az alsó szinten helyezhetitek el a zsilipet, a rakományt és az összes állandó felszerelést. Itt van, abban az irányban, a fal túloldalán a főhajtómű blokkja és a központi energiaforrás. A segédhajtóművek szokás szerint körben, a korong szélein kaptak helyet, összesen nyolc darab. Ugyanoda helyeztük el a műszerek többségét és a védőpajzsok generátorait. A felső szinten lesz a pilótafülke, a megfigyelőfedélzet, az utaskabinok, az étkezde, meg a fürdőszoba. Tizenkét fő kényelmes elhelyezésére méreteztük a bárkát, de az első utatokon csak hatan vagy heten lesztek.
- Ez mind nagyon szép professzor, de miben különbözik ez a doboz a korábbiaktól? - okvetlenkedett picit elégedetlen képpel Júlia, a navigátor. Liszkai elindult az egyik fal felé, melyen ajtónyi nyílás tárult fel. Onnan szólt vissza, nagyvonalúan intve a mellettem ácsorgó kollégájának.
- Megyek, telepítem Esztert és az időszál dugaszokat! Konrád majd elmondja az újdonságokat! A hajótest szerkezete szintén az ő munkáját dicséri!
A nyúlánk alkatú tervezőmérnök vette át a szót, zöld szemeit végighordozva rajtunk.
- Nos igen, látszatra ez valóban hasonlít az Impulzus és Aktínia osztály egységeire. A titok ezúttal a hajótest atomjainak időszálas felfűzésében van, amit a központi térforráson keresztül valósítottunk meg. Tehát nem a gyár teremtőgépéhez vezetnek a burkolatot alkotó atomok fenntartó szálai. Az egész fraktálisan a hajó főszerinójához kötődik, és csak azt fűztük fel a gyár megtartási rendszerére.
- Ez jó bonyolult lehetett! - vonta össze szemöldökét Szabolcs, láthatóan nem értve az eljárás célját és lényegét. Tibornak viszont azonnal leesett a struktúrában rejlő egyik előny.
- Ahá! Erről olvastam egy tudományos honlapon valamit! - a kapitány szeme felcsillant a tejszínű derengésben.
- Az a mi honlapunk lehetett! - nevetett fel Konrád, örülve, hogy van valaki a legénységben, aki érti miről beszél egyáltalán.
- Így minden atomja a járműnek közvetlenül vezérelhető és irányítható!
- Pontosan kapitány! Nem kell bonyolult időszálas alhálózatot telepíteni a hajótest materializációja után az egyes berendezések összekapcsolásához. Már eleve egységet képez minden porcikája a járműnek. Egy csillagpontos hálózatot, ami révén Eszter mindenről mindent azonnal tudni fog, ami csak történik a fedélzetén. A navigációs rendszerek, hajtóművek, életfenntartás, teremtőgépek, sugárzásvédelem, robotszondák mind egy rendszert alkotnak. És ez csak egy előny a sok közül, mert tudok még más újdonságokkal is szolgálni! Az omniregulátor által előállított ételek, italok, tárgyak, és a levegő mind, közvetlenül a hajó másik térkvantumjára lesznek felfűzve, amit szintén a főszerinóra csatoltunk. Ennek révén a személyzet szorosabban fog kapcsolódni a járművéhez, mint eddig bármikor. Az Esszencia úgy fog működni, mint egy élőlény. Ti pedig az időszálakon keresztül érintkezve vele, úgymond a szervei, a részei lesztek az egésznek. Ahogy az agyatok, a májatok, a kezetek is része a testeteknek.
- Hát ez jó! Azt akarjátok, hogy egy élőlény testében lakjunk hónapokig? Mintha lenyelne egy izé... egy bálna!? - fintorgott Júlia, bizalmatlan képpel méregetve a puszta falakat.
- Nem értem miért csodálkozol ezen! - vetette ellene azonnal Tibor vigyorogva. - Az Eledoneia, sőt maga Otthonváros is egy élőlény. A bolygó bioszférájának testében élünk, azon belül pedig a kaptárváros bélrendszerében. Az Esszencia egy mini bioszisztéma lesz a számunkra. Szerintem egész jó ötlet!
- Igen, de ez mégsem a szó biológiai értelmében élőlény, mivel a hajótest nem tartalmaz szerves anyagot! - mutatott körbe a padlón Konrád széles gesztussal. Mi pedig úgy figyeltük a kiselőadását, mintha egy próféta szólna belőle.
- Az információ feldolgozásában nevezhető élőlénynek. Eszter ugyanúgy fogja érzékelni a környezetét, ahogy az ember érzékel az idegsejtjeivel. Minden atomja a hajótestnek egyben érzékelő is, amin keresztül folyamatosan adatokhoz juthat a számítógép. Így mindent tudni fog ami belül vagy kívül történik. Az Esszenciában épp ezért nincs gravizor, meg semmilyen emanodetektor, sugárzásmérő, sem aktív érzékelő!
- Az meg hogy lehet? - nézett nagyot Lénárd a szokatlan kijelentésre.
- Merthogy az egész hajó az érzékelő! Most mondtam...! Az előzetes számításaink szerint ezzel sokkal finomabb elmozdulási érzékenység érhető el, mint a korábbi beépített műszerekkel. Nagyjából három térréteg hullámhossznyi, ideális esetben. A hajó agya már azt is észreveszi, ha az elektron átmérőjének századrészét kitevő relatív elmozdulást végez a jármű központi szerinója a térben vagy a nemtér-nemidőben. Ennél pontosabb mozgásdetektort csinálni anyagból gyakorlatilag lehetetlen. Ez matematikailag levezethető tény!
- Tehát jóval pontosabb térugrásokat végezhetünk majd. - állapította meg Júlia, immáron elismerően. Neki, mint navigátornak ez vala a lényeg. Az életünk múlhat rajta, milyen pontossággal tudunk beszinkronizálódni valamelyik dimenziórendszerbe az ugrás után.
- Hűha! Akkor egy metánmolekulát se finghatok ki anélkül, hogy a keltett szellő helyzetmódosító hatását észre ne venné a kislány! - állapította meg roppant komoly tekintettel Tibor, mire kitört az általános röhögés.
- Na Kisöreg, ezt most eltaláltad! - veregette vállon a kapitányt Konrád elégedetten.
Az ovációra válaszul eme pillanatot választotta a hajó, hogy életre keljen, aranysárga fényárba borítva a tágas helyiséget. Egy lágy, kellemes női hang szólalt meg több rejtett hangszóróból, köszöntve az önfeledten mulatozó csoportunkat.
- Üdvözlök mindenkit a fedélzetemen! Eszter vagyok, az FK-374 lajstromszámú, Esszenciának keresztelt csillagközi felderítőhajó fővezérlő intelligenciája! Összekapcsolódtam a járművel és megkezdem az előzetes rendszertesztelést! Ha bármilyen kérésük vagy kérdésük lenne hozzám, kérem jelezzék! Indítom a hajtóműveket!
Adorján jött vissza, futólag végigsimítva a belső válaszfalon tenyerével. Sugárzott arcáról a boldogság, hogy működni látja legújabb teremtményét.
- Látom, ti sem unatkoztatok, amíg oda voltam! Azt javaslom, most mindenki, aki a személyzet tagja, lépjen be az űrhivatal honlapjára, a fejlesztő részleghez és válassza ki az "Esszencia űrhajó" feliratú ikont az alsó sorban!
Teljesítettem a kérését, akár a többiek, megnyitva a Böngészőmet. Egy hosszú tájékoztató szöveget és rengeteg képet, holovíziót találtam az oldalon.
- Ott vagyok! - mondta mellettem Marianna, az első tiszt.
- Én is! - jelezték sorra a többiek pár másodperces késéssel.
- Jó! Itt találjátok a hajó vezérléséhez szükséges segédprogramot. A csészaljat formázó ikon lesz az, a lap alján! A szabvány Hajózó program módosított változatáról van szó. Ezt adjátok hozzá a minősített programokhoz. Célszerű ha indítóikont csináltok neki, mert állandóan szükségetek lesz rá, amíg a fedélzeten vagytok.


Liszkai lassan körbesétált beszéd közben a helyiségben, majd gondolt egyet és jobb kézzel határozottan a padlóra mutatott.
- Eszter, kérlek csinálj ide nekem egy kényelmes bőrfotelt!
Négy másodperccel később, minden átmenet nélkül egy szabvány űrhajós ülés jelent meg a kérdéses helyen. Nem a hagyományos módon materializálódott, hanem mintha térugrással került volna oda, készen. Talpazata azonban összenőtt a padlóval, látszólag elválaszthatatlanul kapcsolódva a járműhöz. A professzor elégedetten szemlélte meglepett arcunkat és kényelmesen letelepedett az ülő alkalmatosságra.
- Egy másik újítás, a személyzet kedvéért! Amint látjátok, nem helyben materializálja a hajó a kért dolgokat, hanem egy zárt, hatvannégy tömetű teremtőkamrában, majd a kívánt helyre ugrasztja őket. Biztonsági okokból a szék lábait azonnal össze is növeszti a padlóval, nehogy felboruljon egy vadabb manőver során. Eszter képes minden tárgyat megfogni a fedélzeten ezzel a módszerrel, így semmi sem fog összetörni, ide-oda csúszkálni ha göröngyössé válna az utazás.
- Na, ennek örülök! - bólogatott Szekeres roppant elégedetten. - És mi van az olyan tárgyakkal, amik nem férnek bele egy LAKIR-ba?
Minden településen több Kerületi Replikátor Állomás működik, ahol a Lakossági Kiszolgáló Replikátorok segítségével bárki legyártathatja magának azon holmikat, amik nem férnek el az omniregulátor egy tömetnyi alkotóterében. A tömet a teremtés technológiában használatos alapmértékegység, ami 0,216 köbméternyi megtömhető térfogatnak felel meg. A LAKIR kamrája 2,4 méter élhosszúságú, így kényelmesen elfér benne bármilyen bútor, de a robotok, androidok is ebben készülnek. Az ennél nagyobb tárgyakat külön Ipari Teremtőgépekkel kell előállítani, amik közül az űrhajógyár gépe a legnagyobb méretű.
Az ötlet, hogy a frissen materializált tárgyakat nyomban átviszi a rendszer térugrással a kívánt helyre, mindenkinek nagyon tetszett. Kár, hogy nincs még ilyesmi a lakásokban. Bele fog telni pár évtizedbe, mire a kaptárvárosi otthonok megszokott tartozéka lesz ez a technikai varázslat.
- Azokat helyben fogja Eszter legyártani. Csak előtte el kell hagynotok a helyiséget. A sugárzás miatt... A belső falak is tökéletesen szigetelnek, pont ezért. De most térjünk vissza a bárka honlapjához! A zöldeskék golyó alakú ikon az űrhajó interaktív használati utasítását tartalmazza. Majd nézzétek át a következő napokban. Jó nagy anyag, több órába kerül végigmenni rajta. És van még egy piros kocka, abba tettük bele az egyéb műszaki infókat. Ezt Tibor és Marianna figyelmébe ajánlom elsősorban. A többiek számára nem elsőrendű fontosságú, hogy ismerjék a tartalmát. De elolvashatjátok ti is!
Észrevettem, hogy a talpam alatt finoman megremeg a padló, majd ismét megszólalt Eszter, tájékoztatva minket a helyzetről.
- Minden belső és külső hálózati összeköttetést rendben találtam. A főhajtómű alapjáraton üzemel. A mellékhajtóművek tesztelése folyamatban. Az életfenntartó rendszert beindítottam. Fél perc múlva befejezem az öntesztet és készen állok a fedélzetem testre szabására!
Míg én a Hajózó program elérési útjának indítómenűbe illesztésével és a használati utasítás lementésével voltam elfoglalva, csupán fél szemmel figyeltem a körülöttem zajló eseményekre. A professzor és Konrád halkan pusmogott valamit, a többiek félig lehunyt szemmel ügyködtek a vezérlőtáblájukon. A padló remegése végül megszűnt, a világítás pedig egy fokkal lágyabbra váltott.
- Az önteszt sikeresen zárult, minden működési paraméterem rendben van. Várom az utasításokat!
- Jól van Eszter! Akkor most ismerkedj meg a legénységeddel! - mondta hangosan Adorján, azzal sorra bemutatott a gépnek bennünket.
- Megtudhatom, hogy kicsoda a piros ruhás férfi? Őt nem ismerem! - érdeklődött Eszter udvariasan. Nem voltak hagyományos kamerái és vizuális érzékelői, mégis pontosan látott bennünket.
- Ő az űrkikötő egyik karbantartó technikusa. Béres Jakab. Amikor ebben a kikötőben parkolsz, egy szinttel lejjebb a felderítőhajók között, ő fog gondoskodni rólad. Mielőtt áthoztunk volna a frissen megteremtett testedbe, beszéltem neked arról, hogy Uvacsán lesz a honi kikötőd, vagyis az otthonod.
- Igen, már felmértem a környezetem. Próbáltam beszélni a többi térhajóval, de azokban nincs intelligencia, úgy látom. Csak üres tárgyak egytől egyig.
- Ez nem lesz mindig így! - nevetett a professzor elégedetten. - Te vagy az első élő űrhajó. A következő években még több tucat hozzád hasonló egységet fogunk készíteni, és ha beváltok, idővel a flotta összes hajóját lecseréljük ilyen lelkes gépekre.
- Rendben van Adorján. A flotta fővezérlője érdeklődik, hogy haladok a fedélzetem inicializálásával. Elkezdhetjük a munkát? Már alig várom, hogy repülhessek!
- Nagyon önálló a kislány! - jegyezte meg Tibor csípőre tett kézzel. - Nem is tudom mi dolgom lesz itt nekem, ha ez a lélek ennyi mindenre képes! Inkább ő lesz a kapitány! Önmaga kapitánya!
- Nem olyan vészes! Majd megszokod! - legyintett Adorján. - Vedd úgy, hogy van még egy tagja a legénységnek, aki a te mindenütt jelenlévő jobb kezed lészen.
- Szeretném közölni önnel kapitányom, hogy együttműködésre és az emberi személyzet kiszolgálására vagyok tanítva! - duruzsolta szinte behízelgő hangon Eszter. Nagyon élethű emocionális megnyilvánulásai voltak, ez feltűnt nekem. Mintha nem gép lenne, hanem egy érzékeny lelkű, figyelmes nőszemély. Még én sem vagyok ennyire nyájas a főnökeimmel, azt hiszem.
- Akkor javaslom a tegeződést Eszter... Szia!
- Rendben Tibor. A többiekkel szintén tegeződjek?
- Persze! Egy csapat vagyunk! - vigyorgott a kapitány, rajtam felejtve a szemét másfél pillanatig.
- Megnyitottam a fedélzeti beállításokat Eszter! Akkor most járjuk végig a helyiségeket és telepítsük amit kell!
Kitettem egy kisablakba a Hajózó vezérlőpultját, s nekiláttunk a bárka összkomfortos kéglivé alakításának. Ilyet máskor is csináltam már, például amikor az Aktíniára kellett beköltöznöm. Az Esszencia csupán annyiban különbözött a korábbi hajóktól, hogy első lépésben látható hologramként kivetítette a tárgyakat a megadott helyre. Ezeket szóbeli utasításokkal vagy a Hajózóval lehetett bárhová áthelyezni, módosítani, mielőtt a tényleges materializáció megtörtént volna. A régebbi egységeken csak a beállító ablakban láthattuk a berendezést a létrehozatala előtt. Egy újabb apró kényelmi megoldás, amit az utasok kedvéért találtak ki a jármű konstruktőrei.
- Az alapértelmezett beállítások tervrajzán az van, hogy itt lesz a bejárati zsilip a fertőtlenítővel. - sorolta kapitányunk a szükséges dolgokat, mire azok egyszerűen kivetültek a megfelelő helyre. Mintha egy holovíziós moziban sétálnánk, úgy jelentek meg a tárgyak sorban, a megfelelő gondolati parancsok nyomán.
- Az űrruhák raktára... egyelőre csak hatunknak csinálj szkafandert meg a hozzá való felszerelést! De hagyj elegendő helyet még hat embernek, ott oldalt...! Jó! A fedélzeti robotokat és az asztroidokat tegyük ide oldalra! Nem, egy kicsit távolabb, a sarokba! Ide kérek egy válaszfalat, mutatom hová...! A lebegőszékek állványát és a szerszámoskészletet ahhoz a falhoz tedd ki légy szíves...! Nem lehetne átszabni a szekrény felületét? Azt szeretném, ha valami egységes stílusa lenne minden cuccnak a fedélzeten. Kicsit sötétebb színt kérek és nagyobb fogantyúkat rá...! Másmilyenre gondoltam. Nem, ez túl csicsás...! Ez jó...! Itt kihagyunk némi szabad helyet, hogy ne legyen akkora zsúfoltság! Menjünk át a szomszédos helyiségbe!
- Meg kéne valahogy jelölni az ajtókat kapitány! - mondta az első tiszt, mire a sima falon vékony piros csík jelent meg, körberajzolva a feltáruló nyílást.
- Remek ötlet Marianna! Legalább nem kell keresni a kijáratot...! Akkor javaslom, hogy mindenhol ilyen piros sáv mutassa az ajtófélfákat!
- Azt szeretnéd Tibor, ha fából csinálnám meg a nyílások keretét? - érdeklődött Eszter gyakorlatiasan, félreértve a szavakat.
- Nem! Jó ez így is! Ez a neve! Ajtófélfa, mert régen fából csinálták az őseink! - vigyorgott fülig érő szájjal Tibor. - Küszöb nem kell! Csak hasra esnénk tőle!
- Ebből az apró félreértésből azt a következtetést kell levonnom, hogy a szókincsem és az értelmező szótáram némi módosításra szorul. - állapította meg a komputer tűnődve, s nem is sejtette, milyen jól szórakozunk magunkban a szövegelésén.
- Majd nézz körül a hálózaton. - javasolta Adorján jószándékkal. - A magunk mögött hagyott szobákban elvégezheted a materializációt!
- Csinálom...! Kész vagyok!
- Ide kellene tenni a felszíni kutató állomások önépítő blokkját. - döntötte el a kapitány, bejárva a következő, ívelt falú termet. - Hányat viszünk magunkkal?
- Itt négynek van hely, de elég lesz kettő is. A próbaúton úgysem fogunk kiszállni sehol lepkét gyűjteni! - Marianna már sétált tovább, hogy a következő helyiségben kijelölje a különféle hordozható tárolórekeszek és gyűjtőtartályok tartóállványait.
- Ahogy elnézem ezt a hajót, rengeteg hely van benne! - dünnyögte halkan Szabolcs.
- Nemhogy hatan vagy tizenketten, de ötvenen is elférnénk itt!
- Ez igaz! Viszont ne feledkezz meg róla, hogy mindkét szinten a belső tér felét a rakterek foglalják el! - Konrád úgy beszélt, mintha veterán űrhajós lenne, aki újonc társát oktatja. Persze biztos sokféle bárkán megfordult már, különben nem lehetett volna belőle profi tervezőmérnök.
- A négy raktárban összesen húsz tonna hasznos terhet vihettek magatokkal. Járműveket, robotokat vagy berendezhetitek utasok számára. Elvileg hetvenkét embernek elegendő hely van a fedélzeten, ha figyelembe vesszük a minimális élettér szükségletet.
Lassan követtük az élen rohanó kapitányt, és szorgos első tisztjét, akik Adorján segítségével sorra rendezték be az utunkba eső termeket a szükséges felszerelésekkel.
- Ide tegyük a kisérő szondáink állványait! A belső oldalra tedd Eszter az ugrásvezetőket, kívülre pedig a kisérő egységeket. A következő blokkba mehet a mentőűrhajó. Most menjünk vissza ide...! A távirányításos kutatószondákat rakjuk oda! A többi lesz a raktárhelyiség? Arra felé? Az a csészealj hátsó része?
- Igen kapitány!
- Azokkal most ne foglalkozzunk! Menjünk inkább a felső fedélzetre! Ide csinálj légy szíves egy fényliftet!
Mivel nekem, mint a személyzet frissen kinevezett tagjának nem sok dolgom akadt, inkább csak nézelődtem és fél szemmel olvasgattam a csészealj műszaki tervdokumentációját. Úgy döntöttem, nem akarok a társaimnál okosabb lenni, ezért nem szóltam bele a munkájukba. Nekem így is tökéletesen megfelelt a berendezés kinézete és elhelyezése.
A kapitányék közben kijelölték a felső szint közfalait, a parancsnoki hidat és a körfolyosót. Ezután a tizenkét legénységi kabin következett, amik mindegyike nagyjából kilenc négyzetméteresre sikerült és kétsoros félkörívben vették körül a hidat. A konyha, étkező és fürdőszoba fülkéi, továbbá az orvosi és a megfigyelő fedélzet kialakítása szintén nagyon gyorsan ment. Eszternek mindenre voltak kész ötletei, alapértelmezett beállításai, Tibor pedig csak jóváhagyta őket, nem végezvén a szükségesnél több módosítást rajtuk.
- Majd később mindenki kedvére berendezi a szobáját, amilyenre akarja!
- Mi legyen a parancsnoki híddal? - kérdezte Marianna.
- Hagyjuk alapértelmezésben! Egyelőre megfelel a szabvány kinézet! Ráérünk indulás előtt átszabni, elhelyezni az üléseket, meg ilyesmik!
Mikor az összes belső berendezési tárgy kijelölésével végeztünk, Tibor, Marianna, Júlia és Adorján közösen megvitatták, milyen színű legyen a padló és a fal az egyes helyiségekben. Végül abban állapodtak meg, hogy az alsó szint legyen egységesen világoskék, a felső pedig világoszöld. A bútorokat, ágyakat, szekrényeket, foteleket a hagyományos, felderítő űrhajókon szokásos lekerekített stílusra állították be, barnás színárnyalatokban. A belső világítás és hőmérséklet a kaptárvárosban megszokott értékekre lett kalibrálva, akár a páratartalom.
Mire mindannyian elhagytuk a bárkát, Eszter elkészült az elfogadott hologram tervek kitöltésével. Pillanatok alatt valóra váltotta azt, amit megálmodtunk a jármű belsejében. Megálltunk a parkolónégyzet szélén, elégedetten bámulva a menetkészre telepített térhajóra.
- El ne felejtsük a külső jelzéseket! - mutatott fel Jakab a hajó csupasz burkolatára. - Kellene rá azonosítási szám és a flotta emblémája mindkét oldalára!
Eszter hallotta kérését, mert azonnal materializálta a kért felfestéseket a has és a tető elülső részén, méteres nagyságban.
- Készen vagyok a testre szabással! - jelentette boldogságot tükröző hangon. - Mikor indulunk a próbaútra?
- Majd holnap Eszter! Addig várj türelemmel! - csitította Adorján a láthatóan türelmetlenkedő gyermekét. - Most hívott Henrik, hogy talált egy fickót a csapatba. Te biztos ismered Tibor, Molnár Róbertnek hívják. Planetológus lesz a beosztása, több felszíni expedícióban vett részt korábban, a 700-as években.
- Igen, emlékszem rá! Egy izmos, barna bőrű gyerek. Úgy emlékeztem, vagy fél évszázada visszavonult a külföldi terepmunkáktól!
- Henrik azt mondta önként jelentkezett, és kimondottan kérte, hogy az Esszenciára kerülhessen. Veled akar repülni, még egyszer utoljára, mielőtt kiöregszik a kalandozásból.
- Tehát holnap indulunk kapitány? - érdeklődött Eszter sóvárgó hangon.
- Azt majd a flotta főparancsnoksága eldönti! De valószínűleg holnap délelőtt megyünk egy kisebb kört a rendszeren belül. Addig tényleg ki kell bírnod nyugton!
- De kár!
- Mi most haza megyünk. Szia...! És legyél jó!
Elbúcsúztunk a hajótól, akinek érezhetően nem tetszett, hogy az első napját tétlen ácsorgással kell töltenie a kikötő parkolójában. A professzor javasolta neki, foglalja le magát valami hasznos dologgal. Böngésszen a társadalmi hálózaton kedvére, meg beszélgessen a flotta fővezérlőjével. Úgy könnyebben telik számára az idő.
Miközben a buszparkoló irányába sétáltunk, Konrád megjegyezte, a komputer viselkedésében tapasztalható türelmetlenség része az előprogramozott személyiségének, mivel aktív cselekvési vágyat ültettek belé érzelmi motivátornak.
- Inkább legyen hiperaktív a kislány, mint lusta! - viccelődött könnyedén, mire Tibor vállat vonva megjegyezte, őt ez egyáltalán nem zavarja. Szereti a szorgalmas munkatársakat.
- Csak nehogy önállósítsa magát és meglépjen, mert nem adtunk neki elég elfoglaltságot!
Negyed óra múlva elbúcsúztam a társaimtól és felszálltam a hazafelé tartó metrószerelvényre. Délután hat óra volt.

8. fejezet