Az Alpinó csillagrendszer két, nagyjából egyforma változócsillagból áll, melyek meglehetősen nagy távolságból kerülgetik egymást. A katalógusunkban Alfával jelölt csillag körül keringő bolygók egyikén virágzik a magát Tyenytye Néptársaságnak nevező humanoid kultúra, akik a mienkéhez hasonló, fejlett civilizációban élnek évszázezredek óta. Jó kapcsolatban vagyunk egymással, és több közös tudományos kutató programban dolgoztunk már együtt velük.
A tyenytyék szürkésfehér bőrű, másfél méter magas, sovány emlősök, fordított körte alakú fejjel és mandula formájú, fekete szemekkel, akik jobbára telepatikusan kommunikálnak egymással, mivel a hangképző szerveik meglehetősen elcsökevényesedtek a többszöri genetikai módosítások eredményeként. Nagyjából száz környező csillagrendszerben vannak kisebb-nagyobb telepeik, főleg henger alakú autoszférák. Zárt környezetben jobban érzik magukat, mint a lakható bolygók felszínén, ezért csupán néhány planétájukon építettek bioszférát. Az űrhajózásban kimondottan élen járnak az egész gömbhalmazban. Ha egy civilizáció szeretné fölfejleszteni az űrtechnikáját, tőlük tud a legtöbbet tanulni. A mi kisérleti hipertérjáró csészealjunk, a Kontrexor is tyenytye mérnökök közreműködésével épült. Ők már rutinszerűen járnak át az egyes hipertérbe kutatni, és valószínűleg a kettes hipertérbe való átjutás műszaki problémáit is meg fogják oldani idővel.
- Menjünk egy kört az Alfa rendszerükben és frissítsük a térképet! - utasította Szekeres kapitány a kormányhoz ülő Júliát. Ma a fekete navigátornőé a tenyérlenyomat.
Az Esszencia szerdán hajnalban állt meg az Alpinó Alfa rendszert védő térbúra előtt, várva a személyzet ébredését. Tibor persze idő előtt ugrasztott ki minket az ágyból. Álmosan botorkáltunk be a hídra hét óra után nemsokkal.
Egy térbúrával rendelkező rendszerbe illik engedélyt kérni a belépéshez, nehogy véletlenül kiváltsuk a helybeliek rosszallását. A saját falvédőjén belüli tértartományt mindenki nagyon védi, és sok helyen azonnal rámozdulnak a határőrség hadihajói a hívatlan vendégre, ha szó nélkül beugrik a dimenzióhártyán keresztül. Eszter fölvette a kapcsolatot az utunkba eső legközelebbi térállomással és jelentette nekik jövetelünket. Azok persze már tudtak rólunk, mivel fél parszekes körzetben tele van az űr a kihelyezett megfigyelő szondáikkal. A tyenytyéket nehéz meglepni, őket még a vikka hadak sem merték háborgatni a nagy halmazközi háborúk idején.
A falvédő állomás henger alakú vala, és óriás dugóként állt ki egyik végével a terembúra csillogó felszínéből. Központi zsiliprendszerén keresztül folyamatosan jöttek-mentek a különféle térbárkák, egyszóval nagy volt a jövés-menés náluk. Amennyiben nem itt lépnénk be a lufiba, hanem térugrással próbálnánk bejutni hozzájuk, ügyelnünk kellene a dimenzióváltáskor fellépő tükröződés veszélyére.
Amikor egy négy változós téridőben közlekedő jármű belép a három változós közegbe, azt kétféleképpen teheti, a térbeli pozíciójától függően. Érkezhet normálisan, gond nélkül vagy önmaga tükörképeként, antianyaggá válva. Ez általában rövid úton való megsemmisülést von maga után, amint a burkolat antiatomjai a búrán belüli porfelhővel érintkezésbe lépnek. Az annihilációs robbanásban azonnal semmivé váló jármű ilyenkor egy hidrogénbomba erejével villanva búcsúzik el a létezéstől. A helybeliek pedig a fejüket csóválva állapítják meg, hogy valaki már megint "átment a tükör túloldalára".
Az efféle baleseteket megúszandó kell az ugrásvezető szondát előre küldeni és megvárni, hogy kiderüljön, tényleg anyagból van-e. Ez általában egy másodperc alatt eldől. A négy dimenziós navigációs rendszernek ekkor fontos feladata, hogy a szonda térbeli pozíciójához igazítva az űrhajót, ugyanúgy kövesse azt a búrába. Az anyagként és antianyagként való belépés közötti különbség csupán egy fél fordulatnyi. A határőrállomások dimenziózsilipjén áthaladva a rendszer automatikusan irányba fordítja az érkezőt, így kiküszöbölhető a tükröződés kockázata.
- Az ugrásvezető szondámmal úgy látom, erős térszennyezés van a búra körzetében. Javasolnám Júlia, hogy térugrásnál ezt vedd figyelembe. Csökkentsd az áthelyeződési távolságot tízmillió kilométerre. - tájékoztatott Eszter, mikor besoroltunk a forgalomba egy szivar alakú sapedoni teherhajó mögé.
- Csak itt kívül vagy a belső övezetekben is?
- Befelé sűrűsödik a szennyezettség mértéke, tehát nem felületi térzavarásról van szó. Az Alpinó Alfa forgalomirányítása egyébként javasolta nekem, mint újonnan érkező látogatónak, hogy a bolygójuk közelében egyáltalán ne használjunk térugrást. Vagy kérjünk ugrási szinkronizálást tőlük. Az ehhez szükséges révkalauzt az állomáson lehet vételezni. Erre főleg akkor van szükség, ha huzamosabb ideig szeretnénk az Alpinó buborékában maradni!
- Nem lesz rá szükségünk! Csak térülünk-fordulunk! Egy-két órát maradunk maximum! - döntötte el a kapitány.
- Ismerem a tyenytyék rendszerét! Két alkalommal jártam már náluk! - állította Júlia magabiztosan. - Az egész halmazban itt a legnagyobb az űrhajó forgalom. Valóságos méhkaptár a lufijuk.
Amíg ők a repülésünkkel kapcsolatos dolgokat tárgyalták, én ásítoztam. Jó lett volna még lustálkodni pár órát. Sajnos ebben a rendszerben sem fogunk kiszállni, bár őszintén szólva kiváncsi lettem volna a tyenytyék világára. Láttam néhány élményfilmet a kultúrájukról, amit Földi András egyik expedíciója készített. Az építészetük meglehetősen funkcionális, viszont nagyon szeretik a változatos színeket. A tyenytyék látószerve sokkal több árnyalatot képes megkülönböztetni, mint az emberi szem, ráadásul infravörösben és az ultraibolya tartomány egy részében is látnak. Valami elképesztő színgazdagság jellemzi a lakóhelyeiket, a ruházatukat és a vizuális művészeteiket. A hallásuk meglehetősen fejletlen, ezért náluk a zenének messze nem jut akkora szerep, mint az emberi világokon. A tyenytyék többsége olyan ruhában jár, ami telepatikus parancsra képes megváltoztatni a színét, s ezzel a sajátos gesztusnyelvvel nagyon sokmindent ki tudnak fejezni egymás számára.
Áthaladtunk a zsilipcsatornán, s odabent az ismerős, három változós kozmosz feketesége fogadott bennünket. Viszont érdekes módon a buborék fala mentén halmozódó napszél köd elenyészően ritka volt. A tyenytyék a rendszerüket fenntartó istenségekkel sokkal szorosabb kapcsolatokat ápolnak, mint mi. Szeretik tisztán tartani a térbúrájukat belül, ezért pár ezer évenként kiengedik a Nagy Lufiból a felhalmozódott gázt. Ez technikailag úgy történik, hogy a Napistenük csinál egy második dimenzióhártyát, jóval beljebb a rendszerben, s ezzel a két hártya közé kerül a hidrogénfelhő. Utána megszünteti a külső buborékot, hogy a gáz eltávozhasson a csillagközi térbe, a belső búrát pedig fokozatosan felfújja, lassan növelve az átmérőjét, hogy visszaálljon a lufi eredeti mérete. Mivel az Alpinó Béta csillaga sosem jön közelebb száz milliárd kilométernél az Alfához, csupán elenyésző hatást gyakorol annak belső bolygórendszerére. A Béta körül egyébként szintén kering néhány bolygó, valamint egy tucat autoszféra. Nekik is van saját búrájuk, de oda most nem fogunk bemenni.
- Átlagosan negyven felvillanást detektálok. A rendszerirányítás azt mondja, a centrumban száz fölött van az átfedések száma. - állapította meg Eszter, miközben elindultunk befelé az aranysárgán hunyorgó csillag irányába.
Mivel nem értettem, miről beszélnek Júliáék egymás közt, rákerestem a Böngészőmmel a térszennyezés fogalmára az űrflotta honlapján. Az akadémián mintha beszéltek volna valami ilyesmiről, de bevallom őszintén, már nem emlékeztem a részletekre. Ideje hát felfrissíteni tudásomat a témával kapcsolatban.
A térszennyezés valójában nem a téridő elszennyeződése, hanem az őskáoszé. A nemtér-nemidőbe kilépő űrhajók csak úgy tudnak megmaradni az univerzumon kívül, hogy visznek magukkal egy vagy több műszerinót, mesterséges térforrást, amik saját póttéridőt generálnak odakint. Ebben képes megmaradni a hajót alkotó anyag és fény. Nélküle a másodperc billiomod része alatt annihilálódnánk, testestől, lelkestől, vagyis gyakorlatilag semmi sem maradna belőlünk. Az ugrásvezető szondáknak saját szerinója van, ahogy a kisérő egységeknek is.
Miután visszaszinkronizálódtunk a normál, effektív téridőbe, a buborék keltése megszűnik az őskáoszban. Viszont az ott kibocsátott térhullámfrontok tovább terjednek, forrásukat vesztett meddőhullámokként, a végtelenségig. A front vastagsága azon idővel arányos, ameddig a bárka és műszerinója a feneketlen mélységben tartózkodott. Általában pár századmásodperc, esetleg néhány másodpercről van szó, ha valamilyen technikai okból vagy tudományos mérések miatt tovább marad a jármű. A kibocsátott térréteg, benne az űrhajó saját gravitációs hullámképével, információsan elszennyezi az idősemmi puszta ürességét.
Ha térugrás közben kilépve az őskáoszba, a hajónkon éppen átszalad egy vagy több ilyen hullámfront, az a gravitációs érzékelőinkben fényes felvillanásként jelentkezik. A távoli űrhajók világító pontnak láthatók műszeresen. Szabad szemmel nézve csak a totális feketeség öleli körbe a csészealjat a határtalan ürességben. Ezek a létfelvillanások megzavarják a saját fedélzeti térkvantumóránk ciklusát és egyben torzítják az ugrási vektorunkat. Minél közelebbi űrhajó hullámtere ér el bennünket, a gömbhéjak görbültségi tényezője miatt annál nagyobb a perturbációs hatás és ez veszélyt jelent ránk nézve. A többi térugró jármű zavarja a mi ugrásunkat, pontatlanabbá téve azt.
Az olyan fejlett fajoknál, mint mi vagy a tyenytyék, a rengeteg ugrás miatt erős térszennyezés alakul ki a csillagrendszer belső övezetében, közel a bolygókhoz, ahol a legsűrűbb a hajóforgalom. Emiatt vagyon, hogy egy bolygóátmérőnél közelebb nem szabad térugrással közlekedni az Eledoneia körül sem. A tyenytyék világbuborékában sokszorosa a forgalom a mienkének. Náluk milliószám rajzanak a különféle űrhajók, ezért az ugrási balesetek, ütközések elkerülésére speciális forgalomszabályozást vezettek be.
Egyrészt minden hajó csak kicsiket ugorhat, ami csökkenti a rossz helyre való belépés kockázatát, másrészt a rendszernek van egy ugrásirányító központja, ami folyamatosan méri az őskáosz szennyezettségét és koordinálja a hajók áthelyeződését. Ehhez kellene nekünk is, mint külföldi látogatóknak révkalauz droidot kérnünk a határőrállomáson, aminek fluidkomján keresztül az irányítás megadná azokat a pillanatokat, mikor az ugrást végrehajthatjuk egy adott helyről valahová. Így elkerülhető, hogy épp akkor legyünk a káoszban, amikor az adott területen rengeteg más űrhajó hullámfrontja halad keresztül, katasztrófális mértékben megzavarva a saját ugrásvektorunkat.
Eszter persze folyamatosan figyeli az őskáosz szennyezettségét, amivel kint a mélyűrben, messze minden csillagrendszertől is találkozhatunk, és igyekszik trimmelni annak sodró hatásait vagy csökkenteni a lépésközt a biztonságos visszatérésünk érdekében. Az egész folyamat nagyon bonyolult, iszonyú gyorsan zajlik és hatalmas számításigénnyel jár, vagyis a komputerünk állandóan dolgozik. A fedélzeti számítógép számára nincs egy mikromásodpercnyi pihenő sem az utazás közben.
A térszennyezés jelenlegi ismereteink szerint az egész univerzumra jellemző, mivel a világtojásban élő számtalan civilizáció a maga sok trillió űrhajójával folyamatosan ugrál, közlekedik az őskáoszon keresztül. Az űrkutatóink által végzett speciális, hosszú távú mérések, amikkel a nemtér-nemidő szerkezetét kutatják, egyértelműen kimutatták, hogy minden galaxis irányából jelentős mértékű térszennyezés érkezik hozzánk. A nagyon távoli űrhajó felvillanások pontocskái azonban elhanyagolható mértékű zavarást jelentenek a számunkra és információsan sem szennyezik jobban az életterünket, mint a téridőn keresztül érkező időhullámok.
Egyes fajok háború esetén előszeretettel alkalmazzák az őskáosz intenzív beszennyezését azért, hogy megakadályozzák az ellenség hajóit az áthelyeződésben. Ezt térzavarásnak hívják. Ha például a mi rendszerünket támadná egy rosszindulatú civilizáció, a határőrállomásaink intenzív térzavarással elárasztanák az őskáoszt a Nagy Lufi körül, s ezzel meg tudnák akadályozni, hogy az ellenség hadihajói beszinkronizálódhassanak a térbúránkba. Űrhajós üldözéskor szintén használható a módszer, mert gátolható vele, hogy a menekülő jármű olajra lépve eltűnjön a balfenéken.
- Az Alfa minimumon van. - állapította meg Szabolcs, az atlasz adatait összehasonlítva a mért értékekkel. A csillag fényességváltozási periódusa száztizenhét napos, vagyis jóval lassabb, mint az Aurinóé. Ezzel együtt a változás erőssége is gyengébb. A tyenytyék szerencsések, hogy egy viszonylag stabil, alig változó hőtermelésű csillag körzetében élhetnek.
Ahogy közelebb értünk a nap körül keringő három bolygóhoz, a térképünk megtelt a rengeteg térállomás, autoszféra és űrhajó jelzésével. Tényleg csúcsforgalom vala a belső övezetben. Júlia kénytelen lett légyen téri meghajtással folytatni az utat befelé. Ahhoz, hogy pontos térképet készíthessünk a rendszerről, elég közel kell mennünk hozzájuk.
Normál körülmények között az űrhajók igyekeznek egy-két fénymásodpercnyi távolságot tartani egymástól, hogy még véletlenül se kerülhessenek ütközésveszélyes pályára. A tyenytyék atyabolygójához közeledve azonban ez a térköz rohamosan fogyott, és a stacionárius magasságnál már a századrésze alá csökkent. Amikor egy másik térhajó, mondjuk egy öt kilométeres szállítóegység alig ezer kilométerre elhúz mellettünk, s mindezt a fénysebesség tizedrészével teszi, bizony nagyon oda kell figyelniük a pilótáknak és fedélzeti komputereknek, hogy elkerüljék a bajt. Az Alpinó Alfa térbuboréka tényleg egy felbolydult és soha meg nem nyugvó méhkasra emlékeztetett engem.
- Jó volna, ha nem mennénk két bolygóátmérőnél közelebb az atyabolygójukhoz! - mondta Eszter, a navigációs térképen bejelölve a kritikusnak vélt határt. - Révkalauz nélkül veszélyes lenne kézi irányítással bemenni. Ha bajba kerülünk, és megpróbálom térugrással elkerülni az ütközést, a térszennyezésünkkel újabb baleseteket okozhatunk, és végül ki tudja, hol kötünk ki!
- Ez igaz! Tartsd a távolságot Júlia!
Tibor az oldalképernyőkön futó adatokat figyelte. A következő percekben besoroltunk egy parkolószektorba, több más türelmesen várakozó jármű közé és az atyabolygó körül keringve frissítettük az Űrhajózási Hivatalunk adatbázisait. A flotta fővezérlője szerint egyébként rajtunk kívül még egy eledon kutatóhajó tartózkodott a rendszerben, a Kometátusz, valamint egy utasszállító bárka, ami a Cseppenő névre hallgatott. Mindkét hajó benn állt az egyik óriás űrbázis dokkjában, aminek mattfehér oldalán hatalmas, sötétkék kettős spirál virított. A Néptársaság flottájának címere. A tyenytyék rengeteg fajjal állnak diplomáciai kapcsolatban, ezért a rendszereikben mindig több százféle eltérő technológiájú űrhajó figyelhető meg.


- Kérem a hármas ernyőre a környező járművek közelképét! Sorban, mindegyiket! - mondta a kapitány. - Azért jöttünk ide Eszter, hogy ne csak lakatlan világokat láss, hanem zsúfoltakat is. Nézz körül alaposan, hátha találsz olyan térfogatot, ami nem szerepel a nyilvántartásodban.
Az Alpinó, annak ellenére, hogy a Milebo szélén található, az egyik legnagyobb közlekedési csomópont. Itt minden jelentősebb űrutazó közösség járgányai megtalálhatók.
- Igen, észrevettem egyet! - emelte ki a többi közül egy csillogóan fekete, súlyzó alakú űrhajó képét a számítógép. A furcsa szerkezet pár ezer kilométerre parkolt tőlünk és épp egy helybeli űrkompot várt, ami a két gömböt összekötő keskeny rúdhoz csatlakozott. Szabad szemmel észre sem vettük volna, ha nem takarja el a mögötte pislákoló csillagokat.
- Ezt nem ismerem. A flotta fővezérlőjének listáján sem szerepel!
- Valószínűleg új típus lehet. Azonosítója?
- Van azonosító jelzése, mégsem tudom, kik lehetnek. Nem nyilvántartott civilizáció! Felveszem a központi adatbázisba. A tyenytyék biztos tudják kicsodák. Megkérdezem őket!
- Nagy szerencsénk van! Ritkán fordul elő, hogy teljesen ismeretlen fajjal találkozzunk. - dünnyögte Tibor elégedetten. - Velem is csupán kétszer esett meg ilyesmi, évszázadokkal ezelőtt.
- Nézzük meg, mi van a súlyzó belsejében! - javasolta Lénárd, felélénkülő figyelemmel. Eddig ő is, akár a többiek, meglehetősen álmatagon nézte az eseményeket. Az újfajta technológiát képviselő szerkezet viszont felkeltette a szakmai kiváncsiságát.
- A fedélzetén tizennyolc élőlény tartózkodik, hasonlítanak a balandrói szauruszokhoz. Az atmoszféra, amit belélegeznek, magas vízgőz és argon tartalmú, nitrogén alig van benne. Oxigén, szén-dioxid és kénhidrogén is kimutatható. A gáz összetétele alapján nem azonosítható a származási bolygójuk. Az alpinói irányítás azt mondja, pár hete vették fel velük a diplomáciai kapcsolatot. A Susso gömbhalmazból jöttek ide, egy általuk Csjú-Dalandrónak nevezett csillagrendszerből. Azt mondják, hogy az őseik a Milebóból költöztek át nagyon régen a Sussóba. Növényevő, barna pikkelyes szauruszok. Nemrég kezdték meg a Milebo feltérképezését és mindjárt belebotlottak az Alpinóba.
- Szóval újoncok itt!
- Eszter! Rögzítsünk egy részletes gravíziót az űrhajójukról! Szeretném alaposan átnézni majd később! - kérte Lénárd, amit meg is kapott azonnal. Az új szauruszfaj járművéről Eszter készített egy atomi pontosságú gravitációs felvételt az exotechnológus és egyben a flotta számára. A súlyzó és utasainak elemzéséből sok fontos dolog kiderülhet róluk, még azelőtt, hogy bármiféle kapcsolatba kerültünk volna a fajtájukkal. Így ha később a flottánk valamelyik egysége összefut velük vagy meglátogatják a rendszerünket, tudni fogjuk, miféle lények ezek. Milyen a biológiájuk, a technikájuk, a fejlettségük.
- Úgy látom baleset történt az egyik autoszféra dokkjánál!
Eszter mindent azonnal észrevett, s Júlia jelzésére kinagyította a szerencsétlenség helyszínét, hogy többet láthassunk az eseményekből. Egy nagy teherszállító érkezés közben elsodort egy kifelé igyekvő kompot. A parányi átkelőhajó ketté szakadva, törmelékfelhőt szórva az űrbe, pörögve csapódott be a térállomás mattfehér felületébe. Az utasai láthatóan nem élték túl az ütközést. Rövidesen élénkpiros asztroidok és vészvillogós mentőtutajok, roncsgyűjtő egységek érkeztek a helyszínre, s eltakarították a maradványokat. Az ilyen sűrű forgalmú űrszektorokban fokozottan ügyelnek a tisztaságra. A legapróbb szemetet, kavicsokat, kiszóródott alkatrész darabkákat is összeszedik, kihalásszák az űrből, nehogy később további baleseteket okozzanak. A roncshalászok a fénylift működési elvén alapuló, hálószerűen szétterített vonósugarakkal kapják el a törmelékeket, fém és üvegszilánkokat, mielőtt túlságosan szétszóródnának.
- Hányan voltak a kompon?
- Négy tyenytye utast számoltam. Mind meghaltak. - közölte a komputerünk. - Ha mindenki lassabban és óvatosabban közlekedne, elejét vehetnék az ilyen katasztrófáknak!
- Olyan gyorsan közlekednek, amilyet a technikájuk megenged! - vélte a kapitány. - Az űrhajóik vannak olyan fürgék, mint az Esszencia. Úgy tudom, ritkán történnek balesetek náluk.
Ettől függetlenül mindannyiunkat elfogott a rossz érzés szerintem, ami akkor önti el az ember lelkét, ha mások pusztulását látja. A sietségért ilyen árat fizetni nagy fokú türelmetlenségre vall a helybeliek részéről. Ha lassabban járnának, tovább élnének.
- Az ő életritmusuk kicsit gyorsabb a mienkénél! - közölte Róbert, a ki nem mondott véleményemre válaszolva, jó empatikus készséggel. - A bolygójuk szubjektív sajátideje is gyorsabban telik, mint az Eledoneiáé.
Néztem a távolban lebegő kék, fehér és barna színekben pompázó égitestet, amit szúnyogfelhő módjára röpködnek körbe a mindenféle járművek. A felszínén zsúfoltság uralkodik, több milliárd humanoid szorong a hatalmas kupolavárosokban. A tyenytyék gyorsabb ütemben szaporodnak, mint mi, igaz csak négyszáz évig élnek átlagosan. Persze nekik kisebb az egyéni territoriális igényük, kevesebb élettérrel is beérik. Mindenesetre nem szeretnék egy ilyen civilizáció tagja lenni.
- Ha végeztünk az adatgyűjtéssel, szerintem menjünk ki innen! - javasolta Marianna.
Senkinek nem volt ellenvetése. Fél órával később elhagytuk a buborékuk sötét belsejét és újfent belemerültünk a türkizkék mélyűr bársonyos fényözönébe.

18. fejezet