- Ez tipikusan egy Szekeres kapitány féle húzás volt! - állapította meg Szabolcs, kezében frissen teremtett teásbögrét szorongatva. Úgy dőlt hátra kényelmes karosszékében, mint aki mindent ért és blazírt pofával kortyolgatta gőzölgő italát.
A megfigyelő fedélzeten ültünk, félkörívben a nagy fali megjelenítőlap előtt. Egy órával a vészhelyzeti szimulációt követően lecsillapodtak annyira a kedélyek, hogy a Kisöreg megtarthatta értékelő előadását a teljesítményünkről. Ez persze minden volt, csak hízelgőnek mondható nem.
- Majdnem megállt a szívem, amikor megrázkódott a hajó az elején! - bosszankodott a navigátorunk. Összevont szemöldöke alól pislogott Tiborra, aki türelmesen várta, hogy megnyugodjunk és befejezzük a nyavajgást.
- Mindig nagy hangsúlyt helyeztem arra, hogy a legénységem és leányságom első osztályú kiképzést kapjon. A flottánál sehol nem szokás ilyen élethű szimulációkkal idegesíteni a matrózokat. Megelégszenek azzal, hogy a hálózati űrhajó szimulátorban gyakoroltatják az embereket. Az egyetlen baj ezzel szerintem az, hogy mindenki tudja, nincs tétje a feladat sikeres végrehajtásának!
Kis szünetet tartott a hatás kedvéért, körbepillantva rajtunk, majd elégedetten folytatta.
- Ha meg vagytok győződve róla, hogy az életünkért küzdünk, az elmúlás lehetőségének árnyékában sokkal többre vagytok képesek, mintha csak eljátszanánk, utánoznánk a vészhelyzeteket! Ezért szoktam időnként valódi balhékat rendezni. Mari és Robi már repültek velem az Impulzuson, és a Marutkinunon, szóval ismerik a módszereim. Ezért kellett őket beavatnom a dologba... Örömmel vállalták az áldozatok szerepét! Igaz?
- A legkönnyebb dolog eljátszani az eszméletlen sérültet! - vont vállat az első tisztünk, és színpadiasan félrehanyatlott az ülésében, ájuldozást imitálva.
- Mégis lebuktál, mikor végigcipeltünk a folyosón! - egyedül Júlia nem nevetett a produkción. Látszott rajta, komolyan vette a dolgot, s kicsit talán meg is sértődött, amiért becsapták.
- Sajnos nem bírtam ki nevetés nélkül, ahogy ott bénáztok velem Szabolccsal! - mentegetőzött Marianna. Látványosan kalimpálni kezdett a kezeivel, mintha tehetetlenül lebegne a súlytalanságban. Az asztronómusunk értékelte előadását, és együtt röhögött a csapattal, csaknem lefordulva a székről.
- Hát persze! Gondolhattam volna, hogy trükk az egész! - bólogattam, Róbertre mutatva vádlóan, mintha egyedül ő tehetne az egészről.
- Az étkezőben a bútorok mind rögzítve vannak a padlóhoz! Nincs az a rázkódás, ami letépné őket, te mégis alájuk szorultál!
- Igyekeztünk fokozni a drámai hatást a kedvedért!
Molnárnak szintén volt humorérzéke. Hagyta magát cipeltetni a piszok egy gyenge nővel! Ezt már Hagymási Juli sem bírta kacagás nélkül, szépen oldódott a feszültségünk a mókázás közben.
- Eszter rögzítette az egész mentési gyakorlatot. Szeretném, ha végignéznénk! Sok tanulságot lehet levonni belőle! - intett a megjelenítő felé Szekeres, mikor végre elcsendesedtünk.
A fali képernyőn peregni kezdtek a belső kamerák által rögzített "drámai" képsorok. Mindjárt az elején láthattuk a folyosói jelenetet, ahogy egy szál bugyiban szálldosok Tibor orra előtt, mint valami szárnyavesztett angyalfióka. Jaj, ne...!
- Hoppá! - cuppantott valamelyik srác a szájával, mire újfent elszabadult a vidámság.
- Mindig pizsama nélkül alszol? - bökött oldalba Lénárd bizalmasan, gondosan álcázott kaján vigyorral hupikék arcán.
- Te jó ég! - pirultam el zavaromban, szerencsétlen képet vágva. - Ezt talán vágjuk ki a filmből!
Rájöttem, rettentően zavar, hogy így kell látnom magamat. Nem vagyok az a fajta nőszemély, aki bátran mutogatja a bájait nyilvánosan, a strandokon vagy egy erotikus élményfilmben. A meztelenség persze nem szégyen, de mégis ott van a lelkemben az a természetes szemérmesség, hogy a páromon kívül nem szívesen vetkőzöm le senki előtt. A személyzet férfi tagjai szemében viszont nyilván megnőtt a népszerűségem. Mégiscsak én vagyok a fedélzeten az egyetlen szőke nő.
- Hát igen, ez az első tanulság! A balhé érhetett volna zuhanyzás közben is valakit! - jegyezte meg szigorúan a kapitányunk, hegyes orrát dörzsölgetve. Egyedül ő nem vigyorgott, de sejtettem, azért nem maradt távol tőle a belső derű.
A következő jelenet a szerencsétlenkedésünk lett légyen a szkafanderekkel. Ezen még jobban nevettünk, pedig akkor és ott a frász kivert a dekompressziós veszélytől mindenkit.
- A gravitációt azért kapcsoltattam ki Eszterrel, hogy nehezítsem kicsit a feladatot! Ha segítetek egymásnak beöltözni, fele idő alatt elkészültetek volna!
Ehhez nem fűztünk kommentárt. A parancsnoknak igaza volt.
- Jobban össze kell szoknotok. Ki kell alakítani a csapatszellemet! - állapította meg Eszter tudálékosan. Ezzel kapcsolatban Tibor valami olyat jegyzett meg, hogy a csapatunk szelleme már ki van alakítva, uvacsáni gyártmány és mellesleg Eszti a beceneve. A gyártmány kuncogott, mint az ártatlan kislány, akinek pajzán szavakat suttognak a fülébe egy holdfényes éjszakán.
Eltűnődtem a megállapítás igazságtartalmán. Valóban ő a mi láthatatlan jótündérünk, aki figyelmes háziszolgaként gondoskodik rólunk. Meglepően hamar hozzászoktunk a tudathoz, hogy van egy nyolcadik intelligencia a fedélzeten, aki többet dolgozik mindannyiunknál.
Eszter kellemes társaság volt, örökké éber és kifejezetten udvarias hozzánk. A számítógépeinkben működő, programozott intelligenciákat egyébként mind hasonló tulajdonságúra készítik időtlen idők óta. Pár napja például rászokott arra, hogy külön kérés nélkül kinyissa előttünk az ajtókat és becsukja mögöttünk. Kifigyelte, hogy Tibor és Szabolcs szeretnek hátradőlve üldögélni, ezért az étkezőben vagy itt, a megfigyelő fedélzeten már eleve ilyenre teremtette számukra a széket. Folyamatosan tanult és idomult hozzánk, ugyanakkor mi is kezdtünk alkalmazkodni az élő hajó működéséhez. Amikor csütörtökön én vezettem az Esszenciát, apró jelzésekkel tudatta velem a bárka, hogyan koncentráljam a tudatomat a hatékonyabb kormányzás érdekében, illetve mikor lazíthatok menet közben. Egyszóval kezdtünk igazi csapattá összeforrni.
- Mariannának és Robinak nem jutott eszetekbe űrruhát vinni. Ha megszökik a levegő a felső fedélzetről, a sebesültek meghalnak. Újabb komoly hiányosság!
- Ez igaz! Viszont miért nem figyelmeztettél minket akkor? Ott voltál főnök! - vetette ellene a navigátornő jogosan.
- Meg kell szoknotok, hogy nincs mindig a közelben egy felettes, aki utasításokat ad. Önállóan kell döntéseket hoznotok, gyorsan és pontosan. Minden hiba a társatok vagy a saját életetekbe kerülhet!
Kezdtem érteni, miért lett olyan híres a Kisöreg. Nincs még egy parancsnok az egész flottában, aki ennyire keményen fogná az embereit ha kiképzésről van szó.
- A sötétséget és a parancsnoki híd megsemmisülését azért tettem hozzá az akcióhoz, hogy tovább fokozzam a feszültséget.
- Sikerült! - fanyalgott Hagymási rekedtes hangon.
- Majdnem teleengedtem a pelenkámat Tibi! Ezt azért nem kellett volna! - Zsilák Szabi igyekezett humoros oldaláról megközelíteni a témát. A hatás frenetikus volt, főleg mikor a kapitány hozzátette a saját megjegyzését, mindannyiunk általános derültségére.
- Ugyan már! Aki az öngyilkos osztagban akar szolgálni, annak tudnia kell pelenkát cserélni!
- Ez a minimum! Igaz?
- Nagyjából...! Aztán Mari és Robi szépen lebuktak Júliáék előtt... Ettől függetlenül a gyakorlatot nem állítottam meg, mert kiváncsi voltam, mennyi idő alatt tudja Léna visszahozni Lénárdot. Remélem megbocsátod, hogy elszabotáltam a lebegőszékedet!
Szokolai kolléga az állát vakargatta, azon tűnődve, hogyan reagáljon a beismerésre.
- Hát, nem tudom...! Főbenjáró vétségnek minősül, ha ezért kidobom a kapitányt az űrbe?
- Lázadásért nem osztanak kitüntetést Uvacsánban!
- Jól van! A lényeg, hogy senki sem követett el égbekiáltó ostobaságot! Szóval nem vagytok reménytelenek... annyira! A következő hetekben rendszeresen fogjuk gyakorolni a súlytalanságban való mozgást, öltözködést, meg a külső javítási munkákat és az űrből mentést.
- Legközelebb nem fogunk beugrani az átveréseidnek! - ígérte sárga bőrű csillagászunk, figyelmeztetően feltartva mutatóujját a kapitány felé.
- Nyugi! Ez egyszeri alkalom volt srácok! Többet nem fog előfordulni! Ezentúl rendes gyakorlatok lesznek.
- Elég szigorú módszereid vannak! Így ráijeszteni az embereidre!
- Tudom. Más nem csinál ilyet rajtam kívül a hajóján... És megkérnélek rá benneteket, hogy otthon senkinek ne meséljetek a történtekről! Azért, hogy ha új tagjai lesznek a legénységnek, számukra is meglepetés legyen a következő alkalom!
Ennyiben maradtunk.
Ebéd után röviddel ugrottunk be a Dontrax rendszert övező dimenzióbuborékba, ahol évtizedek óta nem járt eledon térhajó. A fehér törpe körül keringő második bolygón egy különös faj tenyészik a sűrű, sok nemesgázt és szén-dioxidot tartalmazó légkör felhőzete alatt. Az efrex lények óriás, amőbaszerű, áttetsző kocsonyahalmok, akik osztódással szaporodnak. Természetes közegükön, a vízen kívül meglehetősen nehézkesen mozognak, ezért ritkán vállalkoznak űrutazásra, viszont az általuk gyártott különleges, zselé állagú robotok sokfelé kalandoznak a gömbhalmazunkban. A planétájuk körül számos furcsa kinézetű automata űrállomás, figyelőszonda kering, amik azonnal észlelték belépésünket a felségterületükre.
Az efrexeknek számos alfajuk van az általunk ismert univerzumban, a milliméteres testnagyságúaktól a három méteres óriásokig. A dontraxi faj a közepes, egy-másfél méter körüli vastagságú változatba tartozik és nagyon értelmesek. Ők a saját társadalmi hálózatukat a természetes adottságaiknak köszönhetik, ugyanis telepatikusan kommunikálnak és ezért lényegében egy tudatot alkotnak mindannyian. Mintha egyetlen, szuperintelligens lény lakná az egész bolygót, aki magában beszélget és filozofál vég nélkül.
Az efrexek csak azért élhetnek háborítatlanul az általuk uralt világon, mert a légkörük egyetlen más értelmes faj számára sem belélegezhető, és semmijük nincs, amit el lehetne tőlük venni. Őket még a vikkák is békén hagyták mohó hódításaik során.
- Üdvözlünk benneteket a világunkban! - jelent meg a gondolat mindannyiunk fejében tisztán és érthetően.
Ma Lénárd volt az ügyeletes kormányos, óvatosan vitte közelebb a csészealjat a vajfehér felhőzetbe burkolódzó égitesthez. Körülötte az űrben furcsa, pókhálószerű, nyálkásan csillogó alakzatok lebegtek, szabálytalan mintázatot alkotva. Nem szerettük volna elszaggatni a helybeliek tudományos berendezéseit, ezért tíz bolygóátmérőnél közelebb nem merészkedtünk a világszigetükhöz.
- Mik ezek a fonalak? - meresztett nagy szemeket a megjelenítőre Júlia.
- Efrex űrtechnológia. Keveset tudunk róla, de a lényege az energiatermelés. A fonalrendszer a bolygó mágneses terében kering és a fémdrótokban elektromos áram indukálódik. Ezzel látják el az űrállomásaikat, amik a háló csomópontjaira vannak akasztva.
- Elképesztő! - állapította meg Szabolcs, kinagyítva magának az egyik bázist. Mintha fagyott vízcsepp lógna egy dróton, aminek a belsejéből különféle színes fények pulzálnak elő.
Egyes helyeken fésűre emlékeztető párhuzamos fonalsorok nyúltak ki a vezérdrótokból, máshol koncentrikus köröket, sokszögeket, bonyolult térbeli alakzatokat formáztak a kábelek. Később sündisznót utánzó, sokszínű gubancokat, két száz kilométer körüli fenyőfa antennát és más érdekességeket is láttunk a rendszerhez kapcsolódni. Olyan volt az egész, mint egy műalkotás, lenyűgöző és ugyanakkor gyönyörű.
- Volt itt a múlt században egy kimondottan exotechnológiai expedíciónk, akik engedélyt kaptak az orbitális drótháló vizsgálatára. Az univerzum távoli tájairól érkező emanációs hullámokat mérik velük az efrex tudósok. A sok ezer kilométeres hullámhosszúakat. Ez a kisérlet teljesen egyedülálló az egész gömbhalmazban. Senki nem foglalkozott még vele az ismert történelem során...
Lénárd elengedte a tenyérlenyomatot és a fali képernyőre mutogatott lelkesen. Ez az ő szakterülete, s most boldog volt, hogy végre itt lehet, személyesen megcsodálni a műszaki kuriózumot.
- Mi szeretünk olyasmivel foglalkozni, amivel még senki sem. - futott át rajtunk a helybeliek üzenete, jelezve, hogy odafigyelnek a társalgásunkra.
Eszter nekilátott a körzet feltérképezésének, különös tekintettel a bolygót körbelengő pókhálóra, mi pedig kedélyesen elcsevegtünk azzal az efrex csoporttal, akik a jelenlétünkre koncentráltak. A gravizoros mérésekből egyébként kiderült, az űrállomásokon nincs egyetlen amőbalény sem, azok teljesen önállóan működnek. A lakosság jól elvan odalent, a biztonságos felhőtakaró alatt hullámzó óceánok mélyén.
- Miből gondoljátok, hogy senki sem mérte még a nagyon hosszú hullámokat a Milebóban? - érdeklődött Marianna, lassan és tagoltan gondolva el a kérdését nekik.
- Végignéztük a csillagváros emlékeit őrző Beszélő Fény Krónika tartalmát. A jelenlegi teremtési korszakban, és az előzőben nem volt sehol olyan kisérlet, ami az ezer kilométeresnél hosszabb hullámokat mérte volna. Mi a vizsgálatainkkal gazdagítjuk az egészet. Az istenek támogatják a munkánkat. Új dolgokat szeretnénk fölfedezni, amiről még senki nem tud.
Tökéletesen megértettük az indokaikat. A fejlett civilizációk számára mindenhol ez a legfőbb cél. Az új létrehozása. Mert az univerzum legvégső lényege, működtetésének értelme az információ megteremtése és felhalmozása.
Az efrexek, mint kiváló telepaták közvetlen kapcsolatban állnak a hasonló érzékenységű fajokkal, a magasabb térkiteljesedések, szellemi világok lényeivel, beleértve az isteneket is. Tehát egy tágabb, világegyetem szintű értelem részét képezik, amit a sámánjaink isteni köztudatnak neveznek. Valamilyen mértékben minden kultúra, értelmes lény, sőt az állatok és növények is, vagyis szó szerint az univerzumban található összes élőlény kapcsolatban áll ezzel az isteni tudatossággal. Fizikailag az Életfának nevezett teremtési időszál fraktálon keresztül vagyunk rá felfűzve, ami a világtojásunk szülőjének, a Mindenhatónak a térforrásából ered. Ő az első szerinó, a téridő originális keltője, Aki az egészet folyamatosan szüli, növeszti magából. Belőle származnak az istenek, angyalok, az élőlények, minden lélek, fény és anyag.
A Beszélő Fény Krónika pedig ennek a kozmikus tudatosságnak, az istenek közössége által működtetett hálózatnak az adatbankja. A világegyetemünk könyvtára, amiben minden információ halmozódik a kezdettől a végig. Az efrexek rutinszerűen böngésznek benne. Nálunk csak a király és a legtehetségesebb pszichonauták képesek belelátni, hogy tudást merítsenek hatalmas tartalmából.
- Úgy látom, az orbitális drótháló nem csupán fémekből épül fel. - nézegette Eszter a rendszert felépítő anyagokat. - Növesztett gyémántkábelek, végtelenített polimerek, üvegszálak, sőt néhol kitinhéjazatú fehérjeláncok is vannak benne!
- Próbáltuk a különböző szerkezetű anyagokat úgy alkalmazni, hogy előnyösen egészítsék ki egymás tulajdonságait.
Az efrexek érdeklődve figyeltek minket, szó szerint éreztem a jelenlétüket a lelkemben, ahogy olvasnak minden rezdülésemből. Látják az összes emlékemet, gondolataimat, érzéseimet, egyszóval nyitott könyv vagyok előttük. Kicsit kényelmetlen érzés volt, mert minálunk nem szokás ilyen mélységig megszondázni mások elméjét. A társaim hasonló véleményen lehettek, mire a telepaták visszavonták rólunk a tudati fókuszukat.
- Elnézést. A külföldi látogatókat mindig átvizsgáljuk, hogy tapasztalatokat szerezzünk a mienkétől eltérő közösségekről. Érdekes űrhajótok van. Régóta nem járt nálunk ilyen fejlett technikájú szerkezet.
- Ezek szerint találkoztatok már hozzám hasonló élő hajóval? - kérdezte komputerünk az amőbákat a telepatikus interfészén keresztül. Esztert felizgatta a lehetőség, hogy összefuthat egy hasonszőrű csillagjáróval út közben.
- Igen. A felsőbbrendű kozmikus társadalmak többnyire ilyeneken repülnek. Sokan megfordulnak nálunk, még a galaxistányérból is.
- Ha befejeztük az adatgyűjtést, mehetünk tovább gyerekek! - szólt közbe Tibor krákogva.
- Örültünk, hogy benéztetek a buborékunkba! - üzenték az efrexek búcsúzóul.
Az Esszencia a gömbhalmazunk központi tartományai felé vette az irányt. A kapitány következő célnak egy két és fél parszekre lévő lakatlan csillagrendszert jelölt ki, amit éjfél előtt fogunk elérni. A szombat hátralévő részét ezért testedzéssel, tanulással és hálózati csavargással töltöttük. A kapitány meg Róbert csináltattak Eszterrel egy sakktáblát a parancsnoki hídon és több játszmában mérték össze tudásukat a szabadidejükben. Ezt az ősi társasjátékot sokfelé ismerik az univerzumban, mivel a Teremtő találta ki és ajándékozta az isteneknek, azok pedig megismertették a teremtményeikkel.
Liszkai professzor megint keresett bennünket, a hajnali élethű gyakorlat eredményeiről érdeklődve, amin jót mulattak odahaza. Le mertem volna fogadni, mostanra a flotta központban dolgozó összes férfi látta az ominózus jelenetet, amiben a folyosón meztelenkedem. Hacsak a hálózati felügyelők le nem tiltották a film terjesztését időben.
Jellemző a pasikra, hogy folyton buzog bennük a szexuális vágy, a párzási időszakon kívül is. Nekem meg éghet majd a képem ha hazaértünk és végigsétálok a felderítő osztály folyosóin. Nem ilyenfajta hírnévre vágytam, mikor jelentkeztem a flottához.
A lehetőség annyira felidegesített, hogy végül megkérdeztem Esztert, tényleg látták-e Uvacsánban mit művelek? A bárkánk a flotta fővezérlőjével állandó kapcsolatban áll, ezért természetesen minden rögzített információ átment, de a rendszerfelügyelet nem engedte, hogy az ügyeletes eseménykövetőkön kívül mások is rajtam legeltessék a szemüket. Szerencsére.
- Akarod, hogy kitakarjam egyes testrészeidet a felvételen Léna? - készségeskedett a hajó rövid tűnődést követően.
- Az jó lenne. Köszönöm Eszter!
Az MHK-33-11-02-09-es objektum egy hosszú periódusú, eruptív változócsillag, ami az atlaszunk adatai szerint huszonhat évenként a duplájára dagad és felperzseli a közelében keringő világszigeteket. Öt csupasz kavics kerülgeti szabálytalan pályákon, s mindezen kedvezőtlen körülmények hatására lakatlan a környéke. Nem védi dimenzióhártya sem, az elmúlt százezer évben mindössze kétszer járt nála eledon felderítőegység.
- 44 006 évvel ezelőtt lett utoljára feltérképezve. Ezért esett rá a választásom. - közölte Tibor, mikor álmosan benéztem a hídra, a hívásának engedelmeskedve. Robi és Lénárd hiányoztak a csapatból, valószínűleg nem érdekelték őket az itteni látnivalók és elmentek aludni.
- Sikerült megtalálnod a legeldugottabb szektort a Milebóban! - vélekedett Júlia fanyalogva. A rendszer előzetes pásztázását követően megmutatta Szabolcsnak, merre kormányozza a bárkát, hogy mind az öt bolygó mellett gyorsan elsuhanhassunk.
- Vannak a közelben látványosabb helyek is. A Volacea például, de a farkasokat mindenki ismeri. Itt viszont esélyünk van rá, hogy valami újat találjunk!
A kapitány érvelése prófétikusnak bizonyult, mert fél perccel később a legkülső égitest térképezésekor rábukkantunk egy hajóroncsra. A deltoidra emlékeztető, citromsárgára festett jármű a légkörtelen planéta kráterek szabdalta, barnásszürke felszínén hevert, egy hosszú hasadékvölgy alján. Az ügyeletes pilótánk nyomban fölé irányította az Esszenciát, hogy közelebbről vehessük szemügyre a maradványokat.
A szerkezet burkolatán nem látszottak sérülések, mintha csupán karbantartás céljából ereszkedtek volna le a sötét szakadék aljába, ahová sosem süt be a távoli nap fénye. A gravitációs távcső nélkül észre sem vettük volna, úgy megbújt a sziklafalak között. Nagyjából kétszáz méter hosszú vala és harmadekkora szélességű. Belül teljesen hideg, mozgásnak, energiatermelésnek, életnek semmi nyoma a fedélzetén.
- Tudjuk azonosítani? - biztatta munkára Szabolcs a számítógépünket. Eszter nekilátott átfuttatni a hajó hologramját a központi adatbázison, egybevágó képek után kutatva.
- Egyetlen ma használt járműtípusra sem hasonlít az általunk ismertek közül. Az elején látható címer viszont egyértelműen a Kitonia Óbirodalomé, amely huszonegyezer éve bomlott föl.
Az oldalmonitoron rövid tájékoztató jelent meg a kitoniai hisszekről. A sápadtfehér szarupikkelyekkel rendelkező, melegvérű hüllők civilizációjának egy természeti katasztrófa vetett véget, amely lakhatatlanná tette az anyabolygójukat és erősen visszavetette a fejlődésüket. Akkoriban egy szögletes, zöldre festett végtelen csomót használtak felségjelzésnek, manapság viszont ötágú, szintén zöld csillagot mázolnak a térhajóikra. A Kitonia rendszer innen alig tizenegy parszekre található és régóta van velük diplomáciai kapcsolatunk.


- Tehát egy kiton skill! Jó nagy dög... Mi van a belsejében?
- Konténerek. Teherszállító egység... Tizenkét holttestet látok a fedélzeten szétszórva. A levegő megszökött a hajótestből. Sok tízezer éve heverhet érintetlenül. Kinagyítom az egyik tárolórekesz tartalmát.
Mivel a hisszek emberszabású humanoidok, könnyű volt felismerni a gondosan egymásba illesztett tárgyak valószínű rendeltetését. Formatervezett asztalok, székek, ágyak, szekrények töltötték meg a konténereket ezer számra. Nagy részük fából, mások fémekből, műanyagokból készültek. Ez bizony nem valami értékes fogás.
- Bútorszállító. - állapította meg Marianna, elfolytva egy unott ásítást.
- Ezért nem rabolták ki az erre tévedők! - vélte a pilótánk bólogatva. - Nyilván egy távoli telepre vitte a bútorzatot.
- A flotta fővezérlője kérésemre utána nézett az adatmúzeumban az ősi kiton skillek listájának. Ebből a hajótípusból csaknem tízezret gyártottak sorozatban az óbirodalom idején. Nagyon sikeres konstrukció vagyon!
A kiton nyelven skillnek nevezett jármű háromnézeti képét bámulva egy régen olvasott történelmi tanulmány ugrott be hirtelen az álmossággal küzdő tudatomba. Amikor ez a hajó útra kelt, a kitoniai hisszek még nem rendelkeztek teremtőgépekkel. Különben nem hurcoltak volna könnyen materializálható bútorokat egyik rendszerből a másikba.
A technikailag nem kellően fejlett civilizációk kénytelenek mindent teherbárkákon szállítani, a kenyértől a porcelánbögréig, a robotoktól a bányagépekig, hogy ellássák a távoli kolóniáikat. Nálunk ellenben jóval kevesebb szerep jut a teherhajóknak. Az eledon szállító flotta csak olyan tárgyakat fuvaroz, amiket nem lehet helyben előállítani egy térállomáson vagy felszíni támaszponton. Új telep létesítésekor először magukat a teremtőgépeket kell odavinni, amik a lakóházakat, felszereléseket, használati tárgyakat megcsinálják a személyzetnek. Ezen kívül számos nagy méretű dolog van, amit különböző okokból nem lehet se materializálni, se térablakon továbbítani. Ilyenek az állatok és növények, amik számára külön hordozókat rendszeresítettünk. A luxuscikkek, eredeti példányukban fontos műalkotások, nagyobb szerkezetek szintén nem teremthetők meg helyben.
- De miért szálltak le itt? Műszaki hiba miatt? Vagy járvány tört ki a fedélzeten? - fantáziált Szabolcs, egy reflektorkévével végigsöpörve az alattunk heverő deltoidon. Mivel a bolygócskán nincs atmoszféra, és a központi csillag tüze sem perzseli fel az aktív időszakaiban, a szerkezet látszólag sértetlenül vészelte át az évezredeket. S itt fog állni még ki tudja hány százezer évig moccanatlanul, az elmúlás szomorú emlékműveként.
- Nincs jelentősége. A főparancsnokságunk majd értesíti a diplomáciai képviseletüket, hogy megtaláltuk és hazavihetik ha akarják. De nem hiszem, hogy nagyon hiányolnák a rakományt. Menjünk tovább Szabi!
Magára hagytuk a roncsot, gyorsan körbeugrálva a rendszer többi bolygóját is. A változócsillag teljesen stabilnak tűnt, nagyjából a nyugalmi periódusának közepén lehetett. A második planétán szintén találtunk egy részben a talajba fúródott, alaktalan fémkupacot. A környező nyomok alapján valamilyen űrjármű csapódott be nagy sebességgel a sivatagos, rőtvörös felszínbe.
Régi tapasztalat, hogy a lakatlan rendszerek általában tele vannak roncsokkal. Senki sem foglalkozik vele, hogy eltakarítsa őket, ezért csak gyűlnek évmilliókon keresztül, míg szét nem eszi darabjaikat a rozsda. A kozmoarcheológusoknak könnyű dolguk lészen évezredek múltával. Csupán végig kell járniuk a gazdátlan szeméttelepeket, s máris pontos képet kaphatnak a különféle fajok hajdani űrtechnikáiról.
Éjfél után léptünk tovább a körzetből, s tértünk nyugovóra egy hosszú és fáradságos napot követően.

22. fejezet