A férfi magas volt, fehér bőrű, enyhén napbarnított és elképesztően jóképű. Rövidre nyírt fekete frizurájába vékony, azúrkék csíkot festett a bal oldalon hosszában, az elválasztás mellett. Szögletes arcán megnyerő mosollyal, kezében pedig két jeges gyümölcskoktéllal sétált oda hozzám, mintha csak egy régi ismerősével találkozna. Barackszín ingének mellrészén apró jelvényt viselt, amin négy sárga csillagocska tudatta a világgal, hogy tulajdonosa ennyiszer száz éves múlhatott nemrégiben.
A szórakozóhely, ahová a fiam és barátnője meghívott, valóban hangulatosnak bizonyult. A kerek asztalokon gyertyák, illatos füstölők izzottak. Csészealj forma robot pincérek libbentek tova fürgén a vendégek feje fölött, bionikus csápjaikban szetkán rendelt italokat szorongatva. Egy fehér öltönyös, vidám fickó lágy melódiákat csalt elő a sarokban álló fekete zongorából, miközben csillogó kosztümös partnernője mély hangon énekelt valami ősi hun slágert a szerelemről. A parketten táncoló párok számára mindez - diszkrét világítással kiegészítve - kitűnő alkalmat kínált az összebújáshoz.
- Jó estét! Szabad egy táncra, szép hölgy? - kérdezte a férfi, nyíltan derűs tekintettel téve asztalunkra az italokat. Csanád és Jolán fél perce hagytak magamra, hogy lejtsenek egy lassút egymás karjában, s úgy tűnik én sem maradok sokáig pártában.
Alig egy órája érkeztünk a Kék Ananász hangzatos nevet viselő lokálba, ahol kevés egyedülálló nőt láttam a táncparkett körül félkörívben felállított asztalkáknál ücsörögni. Az előttem álló férfit már az első percben kiszúrtam. A bárpultnál kevergette italát, és sikerült néhányszor elkapnom a tekintetét, amint a táncoló lányokat forszírozza. Úgy tűnik vette a lapot, mert nem késlekedett sokáig a felkérésemmel.
- Ismerjük talán egymást, uram? - mosolyogtam vissza rá, azon tűnődve, engedjek-e az invitálásának. Futólag végigmértem a pasast. Rövidujjú selyemingéhez kávébarna, buggyos térdnadrágot viselt, túlméretezett zsebekkel. Ebben az évszázadban nem divat a férfiaknál a hosszú nadrág a forró égövi területeken.
- Igen! Minden pillanattal egyre jobban! - adott frappáns választ a srác, lazán a kezét nyújtva felém, hogy táncolni kisérjen. Ennyi jóképű magabiztosság láttán szerintem nincs női szív, amely nemet tudna mondani a csábításnak. Kilibegtünk a táncolók közé.
- No és, elárulnád a neved, te gáláns lovag? - kérdeztem szendén, mikor átkarolt és vezetni kezdett a lassú muzsika szabadon kószáló futamaira.
- Gergely vagyok. - a férfi bírta a stílusomat. Izmos, erős karjai voltak, s valami furcsa, egzotikus illat áradt belőle. Ilyen parfümmel még nem találkoztam, de tetszett, azt meg kell hagyni.
- Léna.
Tekintetem összeakadt egy rövid pillanatra a közelünkben forgolódó Csanádéval, aki szemöldökrándítással jelezte, hogy sok sikert kíván újdonsült udvarlómhoz.
- Szép név. Méltó a viselőjéhez.
Nem bírtam halvány mosoly nélkül megállni a romantikus élményfilmbe való szövegét. Kicsit régimódi, de határozottan kedves embernek látszott a táncpartnerem. Engedtem, hogy körbeforgasson és határozottan magához húzzon, átkarolva a derekamat.
- Köszi a bókot!
Érdemes volt testre simuló, szűkre szabott ruhát választanom ma estére, mert számtalan érdeklődő férfiszemet éreztem végigsiklani a domborulataimon. Egybeszabott, világoskék mintás felső és miniszoknya vala rajtam, nyakamban vakítóan fehér igazgyöngysor, jobb csuklómon pedig vékony aranylánc. Csupán a tűsarkú szandálomnak köszönhettem, hogy testmagasságom elérte a férfiét.
Nem táncolhattunk sokáig, mert a zongorista rövidesen szünetet tartott, így visszatértünk az asztalunkhoz. Udvarlóm végre teljes nevén is bemutatkozott nekem és a fiaméknak. Boros Gergelynek hívják, és mint az a hosszúra nyúlt éjszakai beszélgetésünk során kiderült, utolsó napját töltötte a Fényes-öböl üdülőtelepén. Másnap vissza kell térnie Dorozsmára, ahol hálózati moderátorként és fórumfelügyelőként dolgozik. Picit meglepte, mikor bevallottam neki, az űrfelderítésnél dolgozom, méghozzá hajózóként. Saját bevallása szerint ő inkább hivatalnoknak vagy valamiféle művészléleknek nézett elsőre.
Gergelynek egyébként kellemesen mély, duruzsoló hangja volt. Pontosan az a fajta, amire minden lány ezerrel bukik ha megszólal, finom bókokat hintve partnernője lábai elé. Szóval elsőre megtetszett a pasi és ezt nem is titkoltam nagyon. A szórakozóhely három óra után zárt, és legnagyobb örömömre, mikor az utcán elbúcsúztam Csanádéktól, Gergely felajánlotta, hogy hazakisér. Régies, viszont határozottan romantikus szokás. Nem tiltakoztam a kézfogása ellen, inkább úgy irányítottam, hogy kicsit tovább tartson a séta, kis kerülővel a tengerpart felé.
Éjszaka furcsán izgató érzés meztelen lábbal tapodni a hideg homokban. A tűsarkúmban nem bírtam volna keresztül vergődni a strandon, ezért gyorsan megszabadultam tőle. Egyenletesen hűs szél fújt a tenger irányából, állandó susogásra késztetve a pálmafák lombját, a part menti bokrokat.
Mindenféléről beszélgettünk, fokozatosan ismerkedve egymással, mint két újdonsült barát, ugyanakkor alig várva, hogy végre valamelyikünk átlépje az intimitás láthatatlan vonalát és kezdeményezzen.
Ez végül be is következett, mikor a szálláshelyemhez értünk és megálltunk az ajtóm előtt. Sejtettem, most döntenem kell, mi legyen, s bár semmi kifogásom nem lett volna egy érzéki szeretkezés ellen, mégis lefejtettem derekamról a kezét, mikor hátulról átölelt és magához vont.
- Köszönöm, hogy hazakísértél, de szerintem még korai lenne, hogy behívjalak! - mondtam neki halkan. Szembefordultunk, összebújva a sötétben.
Alig láttuk egymás arcát az égbolton terpeszkedő Nagy Spirál halovány fényében. Az utcai lámpák világítása nem szűrődött át a bokrokon keresztül, az ajtóm feletti lámpát pedig nem akartam felkapcsolni. Keleten mintha derengeni kezdett volna az ég alja. A vezérlőtáblámra pillantva meglepetten konstatáltam, csaknem másfél óráig tartott az út a bártól idáig. Odafelé tíz perc alatt megjártam, ha jól emlékszem.
- Holnap, azaz már ma délelőtt vissza kell mennem Dorozsmára. Kár, hogy csak most találkoztunk. - szorította meg az ujjaim finoman Gergely. Nem viselkedett velem szemben tolakodóan, de a gesztusaival mégis egyértelműen tudtomra adta, hogy nagyon kíván. Jóleső borzongás szaladt végig meztelen karjaimon az érintésétől.
- Azért nagyon jó volt veled és köszönöm a kellemes estét! - átöleltem, engedve, hogy magához szorítson és ajka megtalálja az ajkamat. Ezzel a rövid, puhán tapogatózó csókkal kezdődött a kapcsolatunk, egy héttel a termékenység havának nyitó ünnepségei előtt.
Búcsúzóul megadtuk egymásnak az EFA-nkat és elváltunk. A fickót elnyelte az éjszaka, én pedig remegő térdekkel, holt fáradtan támolyogtam be a szobámba. Ha kevésbé kimerült lennék, valószínűleg behívtam volna a srácot és az ágyra teperem, úgy beindultam rá. A testi kapcsolat azonban számomra nem olyan sima és hétköznapi aktus, mint lezuhanyozni vagy megebédelni. A szex - ünnep. Ezért meg kell adni a módját, helyét és idejét, hogy igazán nagyszerű legyen. Még alig ismerjük egymást, csak néhány órája lépett oda hozzám, hogy elcsábítson. Persze egyértelmű sikert aratott finoman adagolt bókjaival, és tűrhető tánctudásával, de ettől egy magamfajta, tapasztalt nőszemély nem dobja azonnal hanyatt magát a vízágyon. Ha tényleg tetszem neki, keresni fog és rövidesen újra randizhatunk, talán éppen Dorozsmán.
A hét hátralévő része viszonylag eseménytelenül telt az öböl partján. Pénteken Csanádékkal kibéreltünk egy fürge kis vitorlást, robot révkalauzzal és az egész napot a tengeren töltöttük. Vittünk magunkkal önjáró vízisít, meg búvár felszerelést, s mindkettőt kipróbáltuk a kontinens partvonala előtt húzódó nagy korallzátonyok közelében.
A hétvégén jobbára csak pihentem és napoztam, ügyet sem vetve a strandon engem fixírozó férfiakra. Gergely ugyanis minden nap kétszer felhívott, délelőtt és délután, hogy érdeklődjön utánam, illetve levélhez mellékelve gyönyörű, illatosított virágcsokor szenzogramokat küldözgetett nekem. Úgy turbékoltunk az élvonalon, mint az ifjú szerelmesek. Igazából nem voltam fülig belezúgva a fickóba, csak nagyon vonzónak találtam tetőtől talpig, és nem szerettem volna elszalasztani az alkalmat, hogy valami komolyabb kapcsolatot alakítsak ki vele.
Vasárnap délután búcsúztam el a fiaméktól, s léptem vissza Otthonvárosba. Ideje felkészülni a következő heti általános, össznépi bulizásra. Addigra a köztudati hírportálok megteltek az ünnepségekről szóló tudósításokkal, jelentésekkel, holovíziós beszámolókkal, és a hálózati szerverek alig győzték teljesíteni a különféle romantikus és erotikus élményfilmekre vonatkozó lekéréseket. Az egész Eledoneia pezsgett a fokozatosan gerjedő szexuális vágy vérpezsdítő légkörében.
A termékenység hava a legősibb és legfontosabb ünnepe társadalmunknak. Ideje egybeesik a Nagy Triász - a Kondrozia, Milberra, Alloteutis hármas - Aurinóval alkotott szembenállásával, mikor az Eledoneia nagyjából a központi csillagunk és a Milberra közé kerül. A gravitációs hatás olyan erős, hogy több centivel megemeli a dagály szintjét a tengereken. Az élővilág szinte egyszerre reagál a kétirányú vonzásra, s az egymásnak feszülő polaritások nászra késztetnek növényt, állatot, embert egyaránt a bolygónkon. Az idén a nyolcadik hónap negyedik napjára esett az oppozíció, aminek emblémájával fokozatosan tele lettek a szórakozóhelyek reklámhologramjai, továbbá egyesek hivalkodó ruhakölteményei.


A teljes szembenállás előtti tizedik napon kezdődik a mulatság azzal, hogy a munkahelyek többsége bezár vagy csökkentett tempóra kapcsol. Akit csak lehet, szabadságra küldenek, főként a nemzési engedéllyel rendelkező párokat, hogy figyelmüket és persze erejüket a párosodásnak szentelhessék. Az autoszférákról, űrtámaszpontokról, valamint a környező csillagrendszerek telepes kolóniáiról utasszállító űrhajók ezrei hordják szünet nélkül az Eledoneiára a szerelmeskedni vágyó embereket. A máskor üresen kongó szállodák, vendéglátóhelyek zsúfolásig megtelnek, a kaptárvárosokban és a felszínen egyaránt. Egyes években az is előfordul, hogy az Eledon Főtanácsnak külön, ideiglenes településeket kell teremtetnie a mérsékelt égövi régiókban, annyian térnek haza az anyabolygóra. A külföldről érkező telepeseket minálunk úgy nevezik: a szerelem zarándokai. Mivel a nők csak az együttállás hatására kerülnek fogamzóképes állapotba, muszáj eljönniük az Eledoneiára, ha természetes úton szeretnének maguknak utódot.
A nagyobb városokban látványos felvonulásokkal, színpadias rituálékkal köszöntik a három hétig tartó ünnep patrónáját, Annus istennőt, a termékenység és anyaság megszemélyesítőjét, aki a modern eledon mitológiában - ami a tan egyik érdekes, misztikus vadhajtása - Aurinó párjaként tölt be fontos szerepet. Ilyen például az Otthonváros centrumában, a királyi palota előtti téren megtartott szépségkirálynő és szépségkirályfi választás, a fénymagvárosi karnevál és maskarás felvonulás vagy a dengeziki szerelem fesztivál, hogy csak a leghíresebbeket említsem. Annus Anya interaktív, holografikus szobrai előtt, amiket az Élet templomainak oltárán szoktak ilyenkor kivetíteni, sokan mondanak imát; beteljesülő szerelmet és boldog életet kérve maguknak és mindenkinek a világunkon. A barna bőrű istennő pedig - egy lenge öltözetű, ékszerekkel gazdagon felcicomázott, jól megírt hálózati program - kedvesen válaszol, igyekezvén megfelelni a rá ruházott szerepnek. Sajnos a történelem homályába vész, kinek vagy kiknek az ötlete lett légyen az Annus szoftver megalkotása, mindazonáltal egyike vagyon a legnépszerűbb alkalmazásoknak a társadalmi hálózaton, ezekben a hetekben.
A következő két napot otthon töltöttem, az infótéren keresztül szemlélve a bolygó különböző pontjain zajló ünnepségeket. Gergellyel megbeszéltük, hogy szerdán találkozunk a dorozsmai szabadidőparkban, vagyis elmegyek hozzá látogatóba. Azt mondta, hat éve vált el a negyedik feleségétől és azóta keresi a hozzá illő párt. Mivel munkája a köztudatban zajlik, elsősorban ott keresett magának asszonyt, de a fejlett társkereső programok ellenére sem sikerült összeakadnia a "következő igazival". Most viszont, köszönhetően nekem, újra fiatalnak érzi magát. Ezt úgy adta elő, mintha nem 465 éves lenne - a személyes honlapjának adatai alapján - hanem legalább kétszer ennyi. Szórakoztató egy pasas, az már igaz.
Igyekeztem alaposan felkészülni a vele való találkozásra. Elmentem a lakásomhoz legközelebbi fodrászatba, és egy árnyalattal világosabb szőkére festettem hosszú loboncomat a géppel. Az emberi fodrászok - mert ilyenek is akadnak Otthonvárosban - ezekben a hetekben teljesen foglaltak. Ha feliratkoznék valamelyikük listájára, minimum egy hetet várhatnék a soromra. Ezután hazasétáltam, s csináltattam az omnival egy flakon különleges bőrápoló krémet, arc és szemfestéket, körömlakkot meg egzotikus parfümöt. Az indulás előtti órákat izgatott szépítkezéssel töltöttem, mellesleg vagy ezer különféle göncöt felpróbálva közben a Ruhatári öltöztetőmmel.
Egész évben nem adok annyit a külsőmre, mint a termékenység ünnepe táján, bevallom őszintén. Az eledon nők többségéhez hasonlóan én sem élek állandóan nemi életet a partneremmel ezen a rövid időszakon kívül, mivel egyszerűen nem kívánom a szexet. Most viszont, az oppozíció gravitációs hatásának engedelmeskedve, beindultak a női hormonjaim, s ahogy közeledett a tüszőrepedés időpontja, úgy lettem egyre felajzottabb. Mind több gondolatomat foglalták le erotikus emlékek és fantáziák, amit csak erősített az általános köztudati izgalom. Kétmilliárd férfi és nő készült velem együtt a szerelem napjaira.
A napozás és a tenger némiképp kiszárította a bőrömet, ezért tetőtől talpig vastagon bekentem magam testápolóval. Aztán várhattam, hogy felszívódjon, s közben kritikusan nézegettem magam a fürdőszoba tükörben. Eljött az apró szépséghibák felfedezésének ideje!
Nem túl hosszú a hajam? Talán kevesebbet kellett volna napoznom, túlságosan lesültem! Olyan nagy a fenekem, visszafoghatnám kicsit az édesség fogyasztást! A melleim mintha picit nagyobbak lennének, mint száz évvel ezelőtt! Vagy mégsem? El ne felejtsem lereszelni a bőrkeményedést a sarkamról! Vajon tetszeni fogok Gergelynek?
Ilyen és hasonló gondolatok közt vívódva estem neki a körmeim kifestésének, amit nem szeretek manikűrös droidra bízni. Zöld szememhez, és a jobb lapockámra még előző nap felfestett színes kolibrimadár képhez illően, türkiz fényben csillogó réteget húztam a szinte már kellemetlenül hosszúra növesztett körmeimre - a kezemen és a lábamon egyaránt. Fél szemmel az infótéri divatlapok közt böngésztem, használható tanácsok után kutatva, de semmi nekem valót nem találtam.
Hosszas válogatást követően végül egy testhezálló, egybeszabott, ujjatlan ruhakölteményt választottam a rengeteg lehetőség közül. Egyszerű feketét, a kaméleon tulajdonságú anyagból. Ez az interaktív szövet tapintásra a selyemhez hasonlít, és legfőbb különlegessége, hogy a viselőjének aktuális lelkiállapotát, érzéseit, az aurájában áramló energia apró változásain keresztül érzékeli és megfelelő színekre konvertálva megjeleníti. Csak addig látszik feketének, míg magamra húzom. Utána dinamikusan változó, élénk vagy tompa árnyalatok jelennek meg rajta, szabálytalan foltokban a testemen. Ez majd segíteni fog Gergelynek, hogy tisztán lásson velem kapcsolatban... Persze lehet, hogy elsietett ötlet vala részemről ennyire nyíltan feltárulkozni a fickó előtt, hisz még alig ismerjük egymást! Hoppá!
Fejemben zakatoltak a gondolatok, végül nagy ívben visszahajítottam a kezemben szégyenlős bíbor és lila árnyalatokat öltő rongyot a teremtőgépbe. Nem, ez mégse jó! Keressünk tovább!
A képernyőszövetes ruhákat szintén túl harsánynak találtam, amiken mindenféle szövegek, ábrák, élményfilm részletek jeleníthetők meg a szetka segítségével. A bionikus, alakváltó ruhák meg csak a legmerészebb lányoknak valók. Én nem tartozom közéjük. Egy ilyen gönc véletlenszerűen változtatja helyzetét az emberen, összehúzódik vagy kitágul, feltárva a csupasz bőrt, illetve elfedve azt a kiváncsi tekintetek elöl. A kezelőfelületén beállítható a pucérság mértéke. Láttam egyszer egy vígjátékot, amiben a hősnő melleiről időnként visszavonult a nyakába vagy a hátára a mászkálós ruha, általában a legrosszabb pillanatokban. Valami perverz férfi agyalhatta ki ezt a bolondságot is, szerintem!
Végül, mikor már kezdtem toporzékolni az omniregulátor szekrénye előtt, amiatt aggódva, hogy nincs a virtuális ruhatáramban egyetlen rendes rongy se, nagyjából az ezerhétszázadik tétel környékén sikerült rábukkannom egy jadezöld, flitteres estélyire. A bejegyzés szerint kétszáz éve viseltem utoljára, alighanem hasonló helyzetben. Hála Annus Anyának! Mégse kell pucéran vagy melegítőben érkeznem a randevúra!
Fülbevaló, nyaklánc, karperec, vékony aranygyűrű, kecses topánka, és az elmaradhatatlan bőr retikül, degeszre tömve mindenféle hasznos kellékkel. Ennyi kellett csupán ahhoz, hogy két órával később, kellő önbizalommal felvértezve léphessek ki a lakásom ajtaján. Szép vagyok és ellenállhatatlan. Persze a férfi, aki biztosan türelmetlenül vár a dorozsmai térkapu állomás előterében, nem is akar ellenállni nekem.
Aztán még visszarohantam a fényliftektől, mert elfelejtettem kitűzni az életkoromat behatároló jelvénykémet. Ősi szokás a kaptárvárosokban, hogy az emberek a párkeresés időszakában valamilyen jelzést biggyesztenek az öltözetükre, amivel diszkréten tudathatják a másik nem tagjaival a megélt évszázadaik számát. Lehet hímzés, kitűző vagy apró virág a gomblyukban, tetszés szerint. Én mostanában három piros tulipánt ábrázoló jelvényt szoktam használni. Ezzel elkerülhető, hogy egy száz éves vagy még fiatalabb fiú komolyan szemet vessen rám, illetve magával egykorúnak nézzen a nyolcszáz felé közeledő tapasztalt férfiember. Általában nem szoktunk néhány évszázadnál nagyobb korkülönbségű társat választani magunknak, bár mindig előfordulnak extrém kapcsolatok is. Talán jobb lesz így, hogy nem a Kisöreggel jöttem össze, aki a dédapám lehetne. Csak hát a szívünk időnként furcsa bolondériákat művel velünk...
Húsz perccel később léptem át, számos utazó kiséretében a Dorozsmába vezető kapun. Nagy volt a forgalom, a rövidesen kezdődő nyitóünnepség, a szerelmesek karneválja miatt, de Gergelyt képtelenség lett légyen nem észrevenni, ahogy ott állt, kimagasodva a tömegből az ibolyakék öltönyében. Kézenfogva sétáltunk ki a szabadidőparkba, ami a város egyik kaptárát félig kitöltötte, dúsan burjánzó platánfákkal, virágos kertekkel és kanyargós ösvényekkel a lombkorona alatt. Sikerült találnunk egy padot, ahová leülhettünk, mert az emberek többsége a belvárosi mulatságban táncolt és enyelgett a partnerével ezen a késő délutáni órán. Mi is ezt tettük, s őszinte örömömre szolgált meghitt beszélgetésünk közben időnként édes csókot váltani újdonsült kedvesemmel.
Gergely később elvitt egy luxus étterembe, valódi ínyencségek, tengeri herkentyűk kóstolására biztatva, utána pedig átmentünk egy cukrászdába. Mostanra régen elfelejtettem a fenekem méretével kapcsolatos aggodalmaimat. Végtére az Egészségőr nem szólt rám, hogy eltérne a tömegem az optimálistól! Falánkságomnak több szelet sütemény esett áldozatául rövid idő alatt...
Bevallom, nem kérettem magam sokáig, mikor este 10 óra tájban felhívott a lakására. Addigra kellően felajzott állapotba kerültem, és semmi kedvem nem lett volna most szépen elbúcsúzni és hazabandukolni az éjszakában.
Gergely ugyanolyan egyszobásban lakott, mint én. Az ágy feletti falon tapétaképernyő világított, békésen úszó, színes halrajt jelenítve meg a bársonykék tengerben. Végtelenített felvétel volt, de szerintem variábilis programozású, mert minden alkalommal másképp mozogtak rajta a halak.
A férfi nem kapcsolt lámpát mikor beléptünk. Bőven elég vala a poszter fényereje, hogy lássuk egymást. Hozzá bújtam, nyakára fonva a karom, amint becsukódott az ajtó.
Hamar lekerültek rólunk a ruhák, és tettük, amit rajtunk kívül még sok millióan ugyanekkor, szerte az Eledoneián. Gergely szenvedélytől túlfűtött, szinte már türelmetlen szeretőnek bizonyult első alkalommal, alig győztem fékezni a rohamát. Nem beszéltünk hangosan, viszont távirányítás protokollal felhívtam élvonalon, minden érzékszervi ingert engedélyezve a ki és bemeneti csatornámon.
Általánosan elterjedt szokás - főleg a kapcsolatuk kezdetén lévő pároknál - a szexuális aktus során megnyitni egymás felé a telekommunikációs vonalat. Pár pillanattal később ő is ugyanezt tette, s tudatomat elöntötték a férfi saját érzékszervi tapasztalásai. Láttam, amit ő látott, azaz magamat a félhomályban. Hallottam, amit ő hallott, kettőnk szapora lélegzetét és a ruhák suhogását. Az ízt a szájában. Az illatomat, ahogy orrát a bőrömhöz érinti. A vágytól kaotikussá váló gondolatait, valamint a legfőbb élményt, a tapintást, ahogy meztelenül összesimultunk a keskeny ágyon.
Tulajdonképpen egybeolvadásszerű állapotról van szó, mikor két ember egyszerre van tudatában önmagának és a másiknak, teljes élességgel. A testi és lelki egyesülés megkönnyíti az összehangolódást, és nagy mértékben fokozza, javítja a közösen átélt örömöt. Hisz érzem, milyen a másiknak az, ahogy hozzáérek, amit teszek vele. Sokan szinte csak így szoktak szeretkezni. Én kipróbáltam szetka nélkül is az intim együttlétet az exférjeimmel, mikor már nagyon összeszoktunk, sőt variálgattuk a komcsatorna beállításait próbaképpen. Volt úgy, hogy csak az egyikünk érezte a másikat, ilyenkor ő volt a kezdeményező fél. Máskor csupán a tapintást engedtük át vagy a látást. Most a srác épp lehunyt szemmel csókolgatott, végigcirógatva bőrömet erős kezeivel.
A közvetlen visszacsatolásnak köszönhetően nagyon gyorsan rájöttünk, hogyan okozhatunk a másiknak különleges gyönyört, és onnantól kezdve egy szakadatlanul hullámzó kéjmámorrá változott számunkra az éjszaka. Ezt a tapasztalást igazából nem lehet elmondani, csak megélni vagy a róla készült élményfilmet megtekinteni. A személyes adattárolóm egyik alkönyvtárában őrzöm azokat a felvételeket, amik életem legizgalmasabb, legfantasztikusabb szeretkezéseit tartalmazzák az elmúlt háromszáz évből. Ha különleges élvezetre vágyom, amikor egyedül vagyok, csak le kell futtatnom egyet közülük, s a szenzogram annyira valóságos, olyan intenzív, hogy szinte vetekszik a valósággal. Tudati maszturbáció, mely képes testi orgazmust kiváltani anélkül, hogy magamhoz nyúlnék.
Két vagy talán három órával később, mikor az utójáték befejezéseként bontottuk a vonalat, fáradtan és egész testemben leizzadva támolyogtam ki a fürdőszobába. Gergely adott hozzáférési jogot az omnijához, így csináltam egy törölközőt és letusoltam. Hát ez jó volt! A hajam ugyan megint szalmaboglya lett, de mit számít az? A lényeg, hogy nagyon jól érzem magam. A pasas fantasztikusnak bizonyult és én is jól szerepeltem őelőtte.
Visszabújtam mellé a takaró alá, s egy darabig csak néztem a kedvesem, ahogy békésen szuszog. Nem tudtam aludni, agyamban kósza gondolatok kergették egymást céltalanul csapongva. Hajnalodott, ennek ellenére kiléptem az infótérbe és körbefüleltem a hangos fórumokon, hátha találok ismerőst, akivel cseveghetek. A bolygó túloldalán élők számára most van délután. Mezőföld felszínváros utcáin, a Nagyszigeten rövidesen kezdődik az Annus istennő tiszteletére rendezett körmenet. Felismertem néhány autogramot a legzsúfoltabb társalgókban, de végül nem léptem kapcsolatba senkivel, csak hallgattam a szűnni nem akaró gondolati zsivajt, míg elnyomott az álom.
Az apám arcát láttam magam előtt azon az éjjelen, amint kedvesen néz és szól hozzám, figyelmeztető hangsúllyal.
- Balázs nem jelent veszélyt!
Ennyit mondott, majd eltűnt. Pontosabban többre nem emlékszem, mert mindenféle zavaros álmok gyötörtek utána sokáig. Semmit sem értettem az egészből. Ki az a Balázs? Mit jelenthet ez az üzenet?
Dél körül ébredtem, Gergely csiklandós simogatására. Ennek köszönhető, hogy hamar elfelejtettem az álmomat, nem tulajdonítva neki különösebb jelentőséget. Apa meghalt, s csupán a lelkem tudatalatti részében kavargó információ játéka lett légyen az egész. Az álomfejtés tudománya sosem vala erősségem.
Úgy döntöttünk, ma nem megyünk sehová, így az egész napot a szobában töltöttük. Ebéd után lefeküdtünk egymás mellé és nézelődtünk kicsit a hálózaton. Filmet néztünk meg beszélgettünk, miközben a takarítórobot ott nyüzsgött a padlón surrogva. A párom megmutatta azokat a virtuális fórumokat, ahol dolgozni szokott, én pedig meséltem neki az Esszenciáról és a külügynél eltöltött éveimről. Nagyon jó volt együtt lenni, s estig még többször szerettük egymást, gyöngéden és kitartóan.
Szerettem volna tudni, mit remélhetek a jövőben ettől az ígéretesen induló kapcsolattól, ezért vacsora közben megkerestem a minősített szoftverbázisban a Párkapcsolat elemző nevű alkalmazást. A kettőnk EFA-ját megadva a program pillanatok alatt összevetette az egészégházi szerverekről lekérhető, nyilvános adatainkat. A horoszkópunkat, a pszichológiai profilt, a családfát, és a DNS-ünket, majd egy jól áttekinthető táblázatba rendezte az egészet. Legnagyobb meglepetésemre, és szomorúságomra a rendszer nem javasolta a házasságot és a nemzőpári státuszt. Heted íziglen rokonok vagyunk, a horoszkópunkban feszültségre utaló bolygóállások vannak túlsúlyban és a pszichológiai jellemzőink sem igazán illenek össze.
Néztem a velem szemben ülő férfit, ahogy komótosan falatozik és nem volt szívem megmutatni neki az eredményt. Hisz most olyan jó vele! Sokszor kerültem már hasonló helyzetbe egyébként. A szenvedély hozott össze minket, nem más, és nagyon jó együtt lenni. Amíg tart az együttállás. Utána viszont valószínűleg eltávolítanának minket a kedvezőtlen körülmények. Ő gyakorlatilag a hálózat virtuális terében él, én pedig kint a világűrben. Nem jó párosítás egy tartós kapcsolathoz.
Töröltem az összehasonlító elemzést a Böngészőmből és rezzenéstelen arccal csináltattam magamnak még egy pohár gyümölcslét. Semmi baj. A lényeg, hogy élvezzük a dolgot, amíg tart.
- Holnap dolgozni fogok. - közölte kisvártatva Gergely.
- Jó. Maradhatok reggelig nálad, kedvesem? - mosolyogtam rá kacéran, reménykedően.
- Persze! Nem is engednélek el Lénácska!
Szívdobogtató volt hallani, ahogy becézi a nevemet. A férfi állta a szavát, mert tényleg nem engedett el egész éjszaka, s végül kora hajnaltájt merültünk álomba egymás karjában, teljesen kimerülve.
A pénteki napot otthon töltöttem, elégedetten lustálkodva. Csilla és Esztella kerestek csupán, érdeklődve, hogy érzem magam, illetve késő délután kaptam egy levelet az Egészségőrtől, amiben értesített, hogy bekövetkezett a tüszőrepedésem. Meglepően korán, nyolc nappal az oppozíció előtt. Mostantól fogva nagyjából tíz napig fogamzóképes állapotban vagyok. Ha lenne nemzési engedélyem a párommal, már telepatikusan bejelentkezett volna hozzám a leendő gyermekem lelke, kérve befogadását a testembe.
Az Eledoneia társadalmába reinkarnálódni kívánó lelkeknek be kell tartaniuk bizonyos szabályokat, odaát a szellemi világban. A legfontosabb, hogy csak olyan szülőpárt választhatnak maguknak a termékenységi időszakban, akiknek van az adott évre kiadott nemzési engedélyük. Ennek betartásáról a születés angyalai gondoskodnak, mert ők szabályozzák a populációnkat, együttműködve a sámánjainkkal és a népesség optimalizálását végző hálózati szerverekkel. Nálunk nem fordul elő sem túlszaporodás, sem népesség csökkenés. Mindig pontosan annyi gyerek jön a világunkra, ahányra szükség van. Ha nincs elég lélek, aki testetöltésre vár, befogadunk más bolygórendszerekből érkező entitásokat is egy-egy élet erejéig. A lelkek elosztásáról egyébként az univerzumot fenntartó istenségek saját hatáskörükben döntenek, vagyis nálunk A-Úr a döntőbíró, élet és halál korlátlan ura.
További szabály, hogy a léleknek illik bemutatkoznia a szülőknek, még a fogantatása előtt, s kérni őket, fogadják szeretettel. Mind a hét gyerekem napokkal a peteérés előtt jelentkezett nálam, álmomban vagy révülés közben, s én boldogan elfogadtam őket. Jószívű, bölcs lelkek voltak, akik nem először születtek le az Eledoneiára.
Utódot nemzeni áldás és megtiszteltetés egy nő számára, szerintem mindenhol a világegyetemben. Amelyik évben pedig nem vállalok gyermeket, a szexuális aktusok eredménytelenek maradnak. Lélek nélkül, aki időszálasan rákapcsolódna a zigótára, nem indul meg az őssejtek differenciálódása. Ezért nincs szükségünk olyan módszerekre, amik megakadályoznák a fogamzást, mint például a magyarkai rokonaink esetében.
Emlékszem, Csöngelic néptanítónő volt az egyetlen, aki a szaporodási szokásainkról kérdezett engem. A magyarkai nők különben meglehetősen szemérmesnek bizonyultak, mikor a szexualitásra terelődött a szó. Éveken át éltem köztük, tanulmányozva egyszerű életüket, s ugyanakkor tanítottam is a tarjánházi fiatalokat, Tomaj főnök kifejezett biztatására. Csöngelic, egy hosszú barna hajú, karcsú, sudár termetű fiatalasszony, két kisgyerek anyja mindvégig nagy segítségemre volt a kutatómunkám során. Megengedte, hogy rendszeresen órákat adjak az iskolájában az Eledoneián zajló életről és az univerzum lényeiről. Főként a felnőttkor küszöbén álló fiúknak és lányoknak tartottam előadásokat, ahol egy-egy osztály húsz-huszonöt tanulót számlált. Értelmes gyerekek voltak, csak hát szetka nélkül, papírkönyvekből kellett mindent megtanulniuk.
Emlékszem egy alkalomra, mikor Csöngelicéknél jártam és segítettem rendet rakni a gyerekek után a házban. Aznap kölyökzsúr volt náluk, s bizony hatalmas felfordulást hagytak maguk után a srácok, mikor kivonultak a kertbe játszani.
- Nem tudom, észrevetted-e, hogy Nimród szerelmes beléd Léna! - mondta hirtelen Csöngelic, miközben a koszos ruhákat gyömöszölte bele a tisztítógépbe. A szerkezet egy ultrahanggal működő szeparátor vala, ami nagyfrekvenciás rezgéssel választotta le a szennyeződéseket a textíliákról. Csupán vizet kellett a dobozba tölteni és öt percnyi zümmögés után tisztán kerültek ki belőle a ruhadarabok. Én közben a konyhában mosogattam, egy hasonló géppel. Nagyjából hatezer évvel ezelőtt a Döbrönte bolygóról eledon származású kivándorlók érkeztek a Magyarkára, akik számos technológiai újítást adtak át illegálisan a bennszülötteknek, cserébe, amiért befogadták őket. Ezek egyike volt az ultrahang generátor, ami fölöslegessé tette, hogy környezetszennyező vegyszerek használatával kelljen megtisztítani a tányérokat és ruhákat.
- Nimród? A férjed öccse? - kérdeztem meglepetten. Csak néhányszor találkoztam a fickóval, mert többnyire szarvasvadászként járta a környező erdőket. Egy fekete szakállú, kemény tekintetű, izmos férfi, aki egyedül élt a város széli kis házában és a legjobb íjászok egyikeként tartották számon a vidéken. Húsz évesen már arról volt ismert, hogy két oroszlánt ölt meg magányos portyái egyikén.
- Igen. Emlékszel rá? Múlt héten ott volt a bálban!
- Emlékszem! De tudja, hogy férjnél vagyok? - kérdeztem értetlenkedve.
Dombi Jánossal Tomaj főnök házában voltunk elszállásolva ezekben a hónapokban és szerintem mindenki tudott rólunk mindent a településen, sőt a környező falvakban is. Nem túl gyakran vendégeskednek errefelé magyarkánkívüli lények, pláne nem olyanok, akik távoli rokon népnek számítanak.
- Persze! Ettől függetlenül teljesen odáig van érted! Tegnap bevallotta nekem, hogy a legszívesebben elrabolna és magával vinne az erdőbe! - mosolygott rám hamiskásan Csöngelic, mire majdnem kiejtettem kezemből a tiszta tányérokat.
- Na, még csak az kéne! - ennél többet nem tudtam hirtelenjében kinyögni. A Magyarkán tudtommal létezik egy olyan furcsa szokás, hogy leányrablás. A legény egy alkalmas pillanatban hirtelen vállára kapja a szerelmét és elszalad vele a hozzátartozók elöl. Addig nem is tér vissza a nővel, míg magához nem édesgette. Ha viszont elkapják, alaposan helybenhagyják a feldühödött rokonok. Szóval nem örültem volna neki, ha velem is ez történik.
- Ne félj, nem fog elragadni az a vadember! Vigyázunk rád Léna...! Csak gondoltam szólok, hogy tudd, sok rajongód van Tarjánházán. Persze a férfiak többsége nem mer kikezdeni veled, mert azt hiszik, égi hatalmad van. A férjeddel érkeztél hozzánk, de Nimród nem az a fajta fickó, aki megijed bárkitől! - magyarázta az asszony gesztikulálva. - Arra kért engemet, puhatoljam ki nálad, észrevetted-e őt?
- Mármint, hogy tetszik-e nekem Nimród? - nem voltam elragadtatva a gondolattól.
Házasságtörésre akar csábítani a fickó? Csöngelicen keresztül? Hát az nem fog menni! Nagyon boldog voltam Jánossal és semmi kedvet nem éreztem egy helybeli hímmel való bujálkodáshoz. A Magyarkán ráadásul az otthonitól eltérő gravitációs tér miatt rendre elmaradt a peteérésem, így a szexuális gerjedelem sem igazán tombolt bennem jó ideje. A bolygón töltött évek alatt inkább csak virtuálisan éltünk nemi életet a férjemmel, mint fizikailag.
- Aha!
- Nem. Nem tetszik... Különben sem ismerem.
- Jó. Megmondom neki.
Félbeszakadt a társalgásunk, mert a gyerekek berohantak valamiért, de később visszatereltem a szót a párkapcsolatokra. Erről eddig nem sokat beszéltünk Csöngeliccel, pedig jó barátnők voltunk és sokat tanultunk egymástól nap mint nap. Ő szemérmesen kerülte ezt a témát, most mégis sikerült rávennem, hogy válaszoljon a kérdéseimre.
A Magyarkán szinte minden törzsi tartományban egyenjogúság uralkodik. Az emberek maguk választanak párt, házastársat, akár a szülők beleegyezése nélkül is. Aztán addig élnek együtt, míg a közös gyerekeiket fel nem nevelik. Mivel a nők minden holdhónapban fogamzóképes állapotba kerülnek, és a világukra születni kívánó lelkek sokszor nem tartják be az udvariassági szabályokat - azaz kérés nélkül is belépnek az anya testébe - szükség van mechanikus és kémiai fogamzásgátló módszerekre.
Ha egy pár nem akar gyereket, akkor általában gumiból készült, vékony falú zsákot húz a férfi a nemiszervére közösülés előtt, amit óvszernek neveznek. Ez megakadályozza a spermiumok találkozását a petesejttel. Egyszerű és hatásos módszer, bár nem éppen kényelmes, úgy tapasztaltam. Pusztán kiváncsiságból kértem egyet Csöngelictől, hogy kipróbáljuk Jánossal. Hát, fura egy élmény volt. Jó, hogy nálunk nincs szükség ilyesmire.
A kémiai módszer pedig egy gyógynövényekből kotyvasztott ital, ami átmenetileg megakadályozza a magzatkezdemény beágyazódását a méh nyálkahártyájába és vetélést idéz elő. A magyarkai asszonyok inkább az óvszert részesítik előnyben, mert az megvédi őket a szexuális úton terjedő betegségektől is. Az ő világukon rengetegféle kórság szedi áldozatait folyamatosan, amikkel szemben reménytelen küzdelmet folytatnak a gyógyító sámánok és javasasszonyok.
Mi szerettünk volna segíteni, de az Eledon Főtanács nem engedélyezte, hogy mikroba dezintegráló berendezéseket ajándékozzunk a bennszülötteknek. Tartottak tőle, hogy a hirtelen jött általános egészség miatti népességrobbanás egy évszázadon belül túlzsúfolttá változtatná a Magyarkát, annak káros következményeivel együtt. Inkább haljon meg a gyerekek fele a felnőttkor elérése előtt, minthogy a mi jószándékú beavatkozásunk nyomán később katasztrófába vigyék a bolygó ökoszisztémáját. Ez volt a hivatalos álláspont, amit a magyarkai törzsek vezetői is beláttak idővel. Messze nincsenek még olyan fejlettségi szinten, hogy hatékonyan irányítani tudnák a saját társadalmukat és megelőzhetnék a modernizációval járó bajokat.
Csöngelic tágra nyílt szemekkel hallgatta beszámolómat az Eledoneián zajló termékenység ünnepéről és a szexuális kultúránkról. Szeretett volna eljönni a mi világunkra, hogy a saját szemével lássa ezeket a dolgokat, a kaptárvárosokat, meg az omniregulátort. Őszintén vágyódott egy olyan élet után, ahol nem kell folyton kimosni a ruhákat, sem megvarrni őket, mert egyszerűen újrateremthetők. Persze nem jöhetett velünk, hisz a városnak és a családjának szüksége volt rá. De amikor eljött a búcsú pillanata, és az expedíciónk befejezte a Magyarkán végzett kutatómunkát, bizalmasan bevallotta nekem, szeretne a következő életében az Eledoneián megszületni. Hogy valóra vált-e a vágya, nem tudom. Több, mint egy évszázada, hogy Csöngelic elhunyt Tarjánházán, egy influenza járvány következtében és lelke a szellemek világába távozott...
Szombaton Gergely vendégeskedett nálam. Megint bezárkóztunk, hogy zavartalanul egymásnak szentelhessük az időnket, és szigorúan nemet mondtunk a hétvégi bulikra való meghívásoknak, amikkel a barátaink időnként megkerestek minket.
A következő héten a páromnak ismét dolgoznia kellett, ezért azt javasolta, találkozzunk egy virtuális randiportálon esténként. Megadott egy címet, ahol zavartalanul összebújhatunk a magunk választotta környezetben és szabadon élvezhetjük a szerelem perceit. Fiatalabb koromban csináltam már ilyesmit, ezért nem volt kifogásom az ötlete ellen, bár azóta leszoktam az örömtanyákra járogatásról. A megbeszélt időpontban lefeküdtem az ágyamra, elindítottam a Másodtest kezelő nevű kiegészítő programot, és az ilyen alkalmakra tartogatott, kacéran lenge, piros ruhás valóstestemet magamra öltve, elmentem az oldalra.
A három dimenziós, nagyon látványosra tervezett randiportál nyitóterülete egy hatalmas park közepén magasodó, soktornyú kastélynak bizonyult. Az óklasszikus urorbai stílusú, okkersárga és tűzpiros épület körül mindenféle fák, bokrok és virágágyások terültek el. A díszes főbejárat előtti téren hatalmas szökőkút zubogott, benne meztelen férfiak és nők márványszobraival. A palota falain számos helyen láttam termékenységi szimbólumokat, mandorla alakú domborműveket, rajtuk a Mindenható hatszirmú virágával. Hogy egészen egyértelmű legyen, mi célt szolgál eme létesítmény...


Egy darabig csak nézelődtem, hozzám hasonló látogatókat keresve, de teljesen néptelen vala a környék. Ezek szerint minden belépőt elkülönítve kezel a rendszer, diszkréten. Helyes! A címe alapján az egyik dorozsmai szerveren futott a nyilvános alkalmazás, több hasonló programmal egyetemben.
Beállítottam a valóstestem érzékszerv kezelő felületét minden inger engedélyezésére, s máris pontosan úgy éreztem magam, mintha igazi lenne a körülöttem futó világ. Látás, hallás, ízlelés, szaglás, tapintás, hőérzékelés és a gravitáció iránya. Ez kell a tökéletes élmény szimulációhoz egy interaktív megtestesüldében. Aztán csak vártam, hogy Gergely hívjon és közölje, hogyan tovább. Fél perc múlva felvillant a férfi négyszögletes mandalát formázó autogramja a Kapcsolat kezelőmben.


- Szia Léna! Hol vagy?
- A kastély előtti parkban várlak.
- Gyere be és válaszd a főmenűben a négyes pontot! Én már bent vagyok! Tartsuk a vonalat!
- Megyek!
Odasiklottam a kapuhoz, ami fölött cirádás dombornyomású táblán az alábbi sokat sejtető felirat ragyogott neonvörös fényben.:


Rátettem a kezem az ajtó közepén világító, lüktető szívet formázó térikonra. Nyílt az ajtó, s máris az előtérben voltam.
A bársonyfüggönyökkel dekorált, márványpadlós teremben a piros és rózsaszín különféle árnyalatai domináltak. Körben a fal mentén gyertyák tucatjai lobogtak kovácsoltvas tartóikon. Lágy zene csendült fel jöttömre, valamint egy sejtelmes férfihang az alábbi pajzánságot suttogta a fülembe.: "Mikor forró közepin a lyuk, nálunk farok minden lánynak jut!"
- Igazán elmés! - kommentáltam, csak úgy magamban a kétértelmű szlogent, amit nem lehetett megállni vigyorgás nélkül.
A kör alakú helyiség közepén embernyi magas, bugyirózsaszínben világító menűrendszer lebegett a padló felett, tetején az alábbi sokatmondó tanáccsal.:


A rendszer az EFA-m alapján azonosította a nememet, és ennek megfelelően örvendeztetett meg a nők számára kiagyalt felhasználói felülettel. Végigfutottam a félreérthetetlen stílusban megfogalmazott menűpontokon.:


Aki ezt az infóteret tervezte, nagy kujon lehetett - állapítottam meg elégedetten. Ráböktem jobb kézzel a Gergely által javasolt pontra. Erre a bejárattól balra csikorogva kinyílt egy ajtó, hívogató vezetőfényt villantva elém a padlóra. Besétáltam a kastély meztelen esztelenségre buzdító részlegébe.
Mivel a társadalmunkban valamivel több nő születik rendszeresen, mint férfi, azok a lányok, akiknek nem jut partner, az ilyen hálózati örömtanyákon szerelmeskedhetnek a kiválasztott célprogrammal. Ezek a nagyon gondosan felépített infótéri szeretők igény szerint testre szabhatók, bármikor rendelkezésre állnak és sosem fáradnak el. Körülbelül negyven éves, tapasztalatlan csitri lehettem, mikor az egyik barátnőm javaslatára először léptem be egy örömtanyára a frissen programozott valóstestemmel. Abban az évben egyáltalán nem érdekeltek a hús-vér férfiak, csak a virtuális szexprogrammal játszadoztam naphosszat, mígnem Fruzsina rámszólt, hogy talán vethetnék egy pillantást a valódi világra is.
Egyetlen oka van annak, hogy az emberek egymást részesítik előnyben a kéjandroidokkal vagy köztudati erotikus alkalmazásokkal szemben. A szoftver lehet bármilyen virtuóz és szorgalmas az ágyban, akkor is csak lélektelen gép, látszat intelligencia marad. Bár tanul és igazodik a használójához, mégsem képes azt az élményt nyújtani, amit két szerelmes szív együtt dobbanása kelt a tudatunkban. Mikor a szenvedélytől kivörösödő aurák összeolvadnak és látod a társad szemében a mennyei boldogságot.
Az ingyen használható kéjkastély a magányos embereken kívül jó találkahelyet biztosít az egymástól nagy távolságra lévő pároknak, mint most nekem és Gergelynek. A valósághű megtestesüldében tetszőleges másodtestet magunkra ölthetünk és kiválaszthatjuk a környezetet, meg a kellékeket az összebújáshoz. Egyszer régen kipróbáltam, milyen érzés férfiként magamévá tenni a női testbe bújt barátomat egy erdei tisztás közepén. Nem sikerült valami jól, ahogyan azon próbálkozásaim sem, mikor különféle kimagaslóan csinos nőszemélyek holovíziós maszkjait húztam magamra a változatosság kedvéért. Akik szerettek engem, azok Lénaként szerettek, s nem valamelyik legendás filmszínésznő vagy szépségkirálynő alteregójaként. Ezért a mai alkalommal önmagam képét nyújtottam Gergelynek, miután közös infótérbe léptünk, egy tóparti nyaralót választva légyottunk hátteréül.
A termékenység ünnepének napjait hol a Virtuális Szerelem Kastélyában, hol egymásnál töltöttük felváltva. Az oppozíció napján, hetedik hó tizedikén pedig elutaztunk a déli féltekén található Kabarvárra, Gergely egyik testvéréhez, aki kölcsönadta a házát, kint a felszínen, az urorbai kaptárváros melletti hegyoldalban. Az űrhajós kollégáimmal egyszer sem találkoztam, bár Szabolcs, Róbert és Tibor többször kerestek, különféle mámorkás bulikra invitálva. Hiába.
Tizenegy nappal a tüszőrepedésemet követően értesített az Egészségőr, hogy a méhem nyálkahártyája rövidesen leválik és megindul a vérzés. Ezután úgy öt napig szünetet tartottunk a szexben a párommal, míg a szervezetem megtisztult és a hormonháztartásom visszaállt a normál értékre. Túljutottunk a csúcsponton, lassan csökkenni kezdett a libidónk. A kollektív gerjedelem mérséklődésével pedig nyugodt pihenőnapok köszöntöttek az Eledoneia lakosságára.
Rövidesen nyilvánosságra hozták, hogy az ötvenmillió nemzési engedély több, mint hetvennyolc százaléka eredményre vezetett. Kilenc hónap múlva gyereksírástól lesz hangos a születésházak környéke. De akkor én már messze járok a világszigetünktől...
Mikor közöltem Gergellyel a várható indulásunk napját, egyszerűen csak bólintott, rezignáltan tudomásul véve, hogy sokáig nem fogjuk egymást élőben látni. Elmondta, nemrég utána nézett a Párkapcsolat elemzővel a kettőnk adatainak, de nem akarta korábban említeni, hogy... Megfogtam a kezét, és a szememből látta, már tudom a választ.
Sokáig csak hallgattunk, átölelve egymást az ágyon. Olyan jó volt, hogy majdnem elsírtam magam, bevallom őszintén. Aztán a férfim dünnyögött néhány biztató szót, magához szorított, megcsókolt és egyszerűen elment. Én pedig tudtam jól, mert már nem vagyok kislány, hogy véget ért a románcunk.
Újra egyedül voltam, szemben a rám váró kozmosz végtelen kihívásával, és a parancsnokommal, aki nyilván neheztelni fog rám, amiért hetek óta kerülöm őt meg a legénység többi tagját...

29. fejezet