Mivel a csapatunk minden tagját baj érte előző nap, úgy döntöttünk, ezentúl légmentesen záró felszínszkafanderben fogunk kimerészkedni a terepre. Legyen bármily meleg a ruházatban, legfeljebb a kora reggeli és késő esti órákra korlátozzuk a munkát.
Norbert a reggelinél közölte, először körberepüli az erdőt, nagyjából száz négyzetkilométeres területet járva be a táborunk környékén. Felvételeket szeretne készíteni a különféle növényekről. Minden fajt be fog szkennelni és elemzésüket az otthoni exobotanikus számítógépre bízza. Az majd átvizsgálja őket, és a bennük található molekulák alapján megállapítja, mely növény lehet biokémiailag veszélyes az emberre.
Lénárd felvetette, ezt a munkát már tegnap meg kellett volna csinálnunk. Norbi szomorúan vallotta be, valahogy megfeledkezett róla. Igazából semmi baj nem ér minket, ha szkafanderben megyünk ki az ismeretlen veszélyekkel teli erdőbe. De mert a légkör belélegezhető vala, és a vidék nagyon hasonlít az otthoni trópusi őserdőkre, óvatlanok voltunk.
Exobiológus kollégánk hajnalban lebegőszékre pattant és elindult, két óra alatt megtéve a tervezett útvonalat. A számítógép közben kielemezte a kapott felvételeket, és megállapította, a csalánon, és a pollenszóró fán kívül még három növény található, ami veszélyes lehet az emberi szervezetre. Két fűféle és egy bokor, amik szúrnak, illetve égési sebet okozó savat fröcskölnek magukból ha megpiszkálják őket.
Közben hallottuk, hogy a másik kutatócsoport nagyon jól halad. Robiékat nem bántotta semmi helyi veszedelem. Találtak egy kisebb települést, a romok közt kőbe vésett feliratokkal. Szobrok, ismeretlen rendeltetésű gépek kerültek elő, ami fölvillanyozta Lénárdot és Krisztát. Az Esszencia ekkor éppen a csillagrendszer harmadik bolygóján talált űrhajó roncsokat vizsgálta.
Délelőtt, FEA szerint 9 óra 30 perc után nemsokkal, mikor odakint már javában világos és meleg vala, Szekeres kapitány fontos bejelentést tett az expedíciónak.
- Figyelem mindenkinek! Vörös hívást kaptunk a felderítés parancsnokságától! Arra kérnék mindenkit, tartson szünetet az éppen végzett munkájában és figyeljen ide...! Egy konferencia beszélgetés következik, amiben mindenkinek részt kell vennie. A vonalban Kovács Győző és Pintér István van, a hivatal G osztályának főnöke!
Összenéztem Krisztával. A régészeti laborban voltunk és a felszerelést készítettük elő a tervezett ásatáshoz. A G osztály a Parafelderítő Szolgálat, melynek képzett sámánjai bilokációval és távolbalátással kutatnak az univerzum távoli területein. Vajon mit akarhatnak tőlünk? Leültünk és megnyitottuk a képet és gondolatot közvetítő komcsatornát.
A tükör előtt két férfi üldögélt. Kovács meg egy fekete bőrű, kopaszra borotvált fejű fickó. Mi szemérmesen nem adtunk magunkról vizuális élményt, mert Kriszta képe még mindig piros csíkokban pompázott a tegnapi vakarózás következtében.
- Jó napot mindenkinek! Azért kezdeményeztük ezt a beszélgetést az Esszencia expedícióval, mert néhány órával ezelőtt nagy fontosságú hírt kaptunk az Eledon Főtanácstól. - kezdett bele mondókájába Győző. Arcáról nem sokat lehetett leolvasni, de sejtettük, nem ok nélkül keresnek minket.
- Úgy néz ki, hogy a Heliantusz űrhajó nem semmisült meg. Biztos mindenki emlékszik még a pár hónappal ezelőtti esetre... Nos, a legénység életben van, a Susso halmaz egyik rendszerében, aminek Merina a neve. A mellettem ülő Pintér István a Parafelderítő Szolgálat vezetője. Ők időközben ellenőrizték az információt és megerősítették a hírt.
- Mi? Ez nem lehet igaz! - nyögtem halkan, a meglepetéstől elkerekedő szemmel. Tudatomban egyetlen gondolat lüktetett hosszú másodpercekig: apa életben van! Kriszta bátorítóan megszorította kezemet. Nyilván tudja, kinek a lánya vagyok, pedig még nem beszéltem neki a dologról. Csak hát a kozmonauta nagyon pletykás emberfajta, mint közismert...
Kovács rövid hatásszünetet tartott a mondókájában, mielőtt folytatta volna.
- A részletekről azonban nem sokat tudunk. Most összekapcsolódunk a tanács konferenciavonalával, az uralkodó kérésére. Ők fogják elmondani nektek a továbbiakat...
A Kapcsolat kezelőmben újabb autogram villant fel, amit mindenki ismer szerte a társadalmunkban, lévén a legfelsőbb vezetés tagjainak megkülönböztető szimbóluma. Egy tűzpiros, lassan forgó oktaéder, vízszerűen hullámzó kékség előtt.


Az Eledon Főtanács a civilizációnk tíz legrátermettebb, legbölcsebb, nagyon sok diplomát szerzett, és persze igen öreg emberéből áll, akiket tíz évre választanak a tartományi vezetők egymás közül. Lényegében ők irányítják az egész királyságot, gyakorolva a politikai hatalmat. Ezúttal azonban tizenegyen voltak, mert maga az uralkodó is rácsatlakozott az egyre népesebb csevejszobára. Mester Árpád, az Eledoneia szakrális királya, a Tudás Őrzője, és a Mi Napistenünk Földi Helytartója, hogy csak a legfontosabb címeit említsem. Őfelsége egy forgó, aranyszínű fénymag autogrammal jelentkezett, szerényen csak gondolatot küldve a hálózati kimenetére.


Életemben először fordult elő velem, hogy közvetlen kapcsolatba kerültem a közösségünk legmagasabb vezetőivel, nem csoda, ha torkomban dobogott a szívem, miközben a vének tájékoztatását hallgattam. Az egyik legöregebb ember a világunkon, a háromezer-négyszáz éves Teodor szólalt meg először, mellőzve a protokolláris körmondatokat, s nyomban a tárgyra tért. A sokadik duploid testében élő, fehér bőrű férfiról az a pletyka járja, hogy személyes jóbarátságban van A-Úrral, a Mindenhatónkkal, és kevés szabadidejében együtt szokott sakkozni a királlyal, akinek már az ükapja is tőle tanulta a politizálás fortélyait. Egyszóval igazi nagy mester az öreg.
- Üdvözlöm az egybegyűlteket! Mindjárt az elején szeretném közölni, hogy amiről szó lesz, az szigorú államtitoknak minősül, amíg a Főtanács másként nem határoz erről. Tehát nem adhatják tovább senkinek amit hallani fognak! Most átadom a szót őfelségének, aki a konferencia beszélgetést kezdeményezte. Ő fogja ismertetni a rendkívüli eseményt.
- Üdvözlök mindenkit ezen a különleges tanácskozáson... Elnézést, amiért nem adok képet magamról, de épp edzésen vagyok. Holnap fontos mérkőzésem lesz a dengeziki teniszbajnokságon...
Összemosolyogtunk Krisztával. A sárga bőrű uralkodóról köztudott, hogy a legjobb teniszezők egyike a világunkon. Legutóbb akkor láttam a hírcsatornán, mikor ifjú sámánokat avatott be a Megvilágosodás Szentélyében. A hivatalos ügyeken kívül ritkán szokott a nyilvánosság előtt mutatkozni, szabadideje javát legkisebb gyermeke nevelésével és bizalmas barátaival tölti az otthonvárosi palotában.
- Néhány órával ezelőtt rendkívüli üzenetet kaptam A-Úrtól telepatikusan. Őszeránsága közölte, hogy a nemrégiben időutazás miatt eltűnt Heliantusz expedíció mégis előkerült. Egy Merina nevű bolygón tartózkodnak, aminek a mi flotta atlaszunkban SHK-20-15-77-10 a száma. A hírt a rendszer lokális Mindenhatójától, Merur Napistentől kapta az isteni kommunikációs hálózaton keresztül. Merur kéri, hogy menjünk el a hajóért és hozzuk el onnan a legénységgel együtt...
- Mivel az űrflotta irányítása nem tartozik a közvetlen hatáskörömbe, nyomban felhívtam a Főtanácsot és a Parafelderítő Szolgálatot. Normál körülmények között A-Úr az ott dolgozó pszichonautákkal közölte volna az információt, most mégis másként cselekedett. Merur sürgetésére azt szeretné, ha kellő nyomatékot kapna az ügy és mielőbb csinálnánk valamit... Itt nyilvánvalóan politikai nyomatékra gondolt, bár az ügy inkább technikai jellegű. Részletes indoklást nem adott ezzel kapcsolatban. De mint tudjuk, az istenek szándékai kifürkészhetetlenek! Átadnám a szót Pintér Istvánnak!
- Köszönöm felség! Az elmúlt két órában három, egymástól független bilokációs űrkutatót küldtünk a kérdéses rendszerbe. A legtehetségesebb felderítőinket állítottuk a feladatra. Mind megtalálták a bolygót és rajta a Heliantuszt. A legénységet még keresik. Ez nem könnyű munka, de pár órán belül meglesznek... Az űrhajó egy barlangban áll, aminek bejáratát nagy kövekkel torlaszolták el és láthatóan régóta nem járt arra senki. A fedélzetén a két hibernátorban ott fekszenek a támadás során megsebesült űrhajósnők. Egyelőre ennyit tudok mondani.
- Kérdezhetek valamit? - szólalt meg Marianna udvariasan.
- Persze! - gondolta Teodor, aki a továbbiakban a tanácskozás irányítójaként szerepelt. A többi vezető nem óhajtott közbeszólni, végtére nem politikai ügy miatt kérték a figyelmüket.
- Hogy maradhattak életben? Korábban mintha azt az információt tette volna közzé a felderítés, hogy a Heliantusz megsemmisült! Megszűntek létezni az őskáoszban, valószínűleg ugrási hiba miatt!
- Ez minket is nagyon meglepett hölgyem! Csupán sejtéseink vannak az okokról, miután kilencven százalékos valószínűséggel kizárható, hogy a bárka időnyomai után küldött sámánjaink tévedtek volna...
- Tévedtek?
- Nos igen...! Felmerült egy olyan lehetőség, hogy valakik becsaptak minket.
- Becsaptak?
- Szándékosan megtévesztették az embereinket. - Pintér kényszeredett képpel vallott a számára kínos témáról. Szavai nyomán egyből általános zsivaj indult el a csevegőszobában, Teodornak kellett csendre intenie a résztvevőket.
- Ez meg hogyan lehetséges? - kérdezte az egyik tanácsos, egy barna bőrű asszony.
- Az időszálak ilyen szintű manipulációjára mi még nem vagyunk képesek. De biztos tudomásunk van róla, hogy a nálunk fejlettebb civilizációk és az istenek meg tudják csinálni.
- A-Úr azt mondja nekem, valószínűleg Merur a felelős ezért. - jegyezte meg a király.
- Akkor mégúgyse értem! - vonta össze szemöldökét Kovács morcosan.
- Egy pillanat! A-Úr kitekint a Beszélő Fény Krónikájába! Most szelektálja az adatokat! Igen, azt üzeni nekünk, valóban Merur gondoskodott róla, hogy a Heliantusz időszálai látszólag megszakadjanak az őskáoszban, még azelőtt, hogy az ő rendszerbuborékába ugrottak volna. Pontosan azért csinálta, hogy a hajó eltűnjön a parafelderítőink elöl! Az okok bonyolultak, de minden bizonnyal meg fogjuk tudni Békési József kapitánytól... Ennyi!
- Akkor nincs más hátra, mint egy mentőcsapatot küldeni arra bolygóra, és visszahozni őket, hogy elmesélhessék, mit csináltak az elmúlt százvalahány évben! - állapította meg Teodor elégedetten. - Ez nem politikai ügy, ezért szerintem nyugodtan átadhatjuk az intézését Kovács Győzőnek. Végtére az ő embereiről van szó!
- Legalább kiderül, miért hagyták el a Flaxort! - bólogatott a főnökünk lelkesen.
- Engem inkább az izgat, hogyhogy nem jöttek vissza maguktól a fiúk! - Szekeres Tibor kérdésére senki sem adott választ.
Viszont megtudtuk, miért pont minket értesítettek a dologról. Különösebben egyikünket sem lepték meg Győző összeszedett gondolatai. A bejelentés első pillanatától fogva éreztem, az időszálak rezdüléseire érzékeny női ösztönömmel, hogy ránk vár a feladat...
- A Merina a Susso halmaz kettes kvadránsának külső peremén található. A hozzá legközelebb lévő hajók az Esszencia és a Száguldó. Az Esszencia mindössze négy és fél parszekre van tőlük, míg a testvérhajója nyolc parszekre. Küldhetnénk külön mentőosztagot a Heliantuszért, de a flotta fővezérlőjének javaslatára úgy döntöttünk, inkább Szekeres kapitányékat kérjük meg a feladatra. Egyrészt, mert a legkorszerűbb hajóval rendelkeznek, amink csak van. Másrészt a személyzet kellően összeszokott ahhoz, hogy végre tudjon hajtani egy ilyen különleges akciót... És különös véletlen folytán az Esszencián szolgál Békési Léna, a Heliantusz kapitányának lánya. Ez az ismeretség biztosan jól fog jönni a kapcsolatfölvételkor. Ne feledjük, hogy a hajó legénysége számára csaknem százhuszonnyolc év telt el azóta, hogy elindultak itthonról. Ki tudja, mi minden történhetett velük. Reméljük jól vannak...
- Elnézést, hogy közbeszólok, de most kerestek a felderítőim egy külön vonalon! - szakította félbe Pintér István. - Megtalálták mindhárom férfit. A bolygó bennszülött lakossága között élnek, úgy tűnik beilleszkedtek az ottani társadalomba. Láthatóan egészségesek és jól vannak. Ami kissé furcsa, hogy nincsenek együtt. Viszonylag nagy távolságra tartózkodnak egymástól. A helybeliekről annyit sikerült kideríteni, hogy igencsak fejletlenek technikailag. Nem jutottak még el az űrhajózásig sem. Fehér és barna bőrű humanoidok, a szinzu fajból. Folytassuk tovább a világsziget kutatását vagy hagyjuk a továbbiakat Szekeres kapitányékra?
- Felőlem rendben van. Ha parancsot kapunk rá, összeszedjük a kihelyezett kutatócsoportjainkat és két órán belül elindulhatunk. Úgy becsülöm, holnap reggelre érhetünk oda.
- Akkor induljatok! Nyilván nem véletlenül kérnek minket az istenek, hogy hozzuk ki onnét Békési kapitányékat! Lehet, hogy veszélyben vannak! - Kovács szerintem túldramatizálta a helyzetet, de mit lehet azt tudni? Az istenek nem szoktak nyomós ok nélkül üzengetni egymásnak és a teremtményeiknek az Életfán keresztül.
- Ha megtalálták őket, legyenek szívesek tájékoztatni! - kérte a király, majd Teodor bejelentette, hogy a konferenciának vége és a felderítés szabad kezet kap a továbbiakban.
- Amíg pontosan ki nem derül, miért került a Merinára a Heliantusz, és mi történt a legénységével, addig tartsák fenn a hírzárlatot. Nem lenne jó, ha idő előtt kiszivárogna valami.
- Természetesen uram! Ez a szokásos eljárás! - biccentett Kovács. A vonalból sorra kiléptek a tanácsosok, a király és Pintér. Nyilván ezernyi fontosabb dolguk akadt, mint velünk cseverészni.
- Ebből óriási szenzáció lesz! - jegyezte meg Krisztina, megugráltatva felém vékonyka szemöldökét. Kár, hogy nem mondhatjuk el senkinek, még az előkerült asztronauták közvetlen hozzátartozóinak sem. Ők még ki tudja hány napig fognak azzal a tudattal élni, örökre elveszítették szeretteiket.
Alapszabály a flottánál, hogy tilos folyamatban lévő mentőakciókról élő közvetítést adni a nyilvánosságnak. Ha bármi rosszul sül el, legalább ne a fél bolygó szeme láttára történjen. Arról nem szólva, hogy a szenzációs hír miatt a sajtó biztosan ostromolni kezdene minket. Interjúkat kérnének, állandóan hívogatnának, egyszóval elvonnák a figyelmünket a feladatainkról. Volt már ilyesmiből komoly baleset évtízezredekkel ezelőtt.
- Jól van gyerekek, akkor csomagoljatok! A Nyársziget kutatását bizonytalan időre felfüggesztjük. De később még biztosan visszajövünk ide! - biztatott minket a Kisöreg vidáman. Senkinek nem vala ellenvetése. A kinti romok és virágporszóró fák várhatnak.
Kiszaladtam a laborból. Norbi és Lénárd már a szkafandertartó állvány előtt szorgoskodtak, magukra húzva a védőruhát. Ideje tábort bontanunk és odébb állni. Kevesebb, mint egy napot töltöttünk a Nyárszigeten.

33. fejezet