Frank Mobile

A FÖLDÖNKÍVÜLI
 

Az alábbi íráshoz megtörtént események szolgáltak alapul, tehát minden nemû hasonlóság a valósággal kifejezetten a szerzõ mûve.

A férfi a folyosón várakozott, laza testtartásban álldogállva a stúdió ajtaja elõtt. Egyszerû szürke öltönyt viselt, kezében kalapot tartott. Magas, egyenes hátú férfi volt, majdhogynem deltásnak mondható, arcán érdeklõdõ figyelem ült. Fehér bõre és szõke hajának göndör tincsei furcsán kisfiússá tették a megjelenését, sápatag ajka keskeny vonalnak látszott csupán orrának markáns íve alatt.
A mûsorvezetõnõ alaposan megszemlélte a folyosó kanyarulatából, mielõtt közelebb lépett volna hozzá. Sosem lehet tudni ki az, manapság sok veszély leselkedik egy kényes témákkal foglalkozó rádiós riporterre ebben az országban. A pasas elsõre nem látszott veszélyesnek, így hát elindult feléje. Mindenes mappáját a keblére ölelve megállt a férfi elõtt és bátran ránézett.
-Jónapot.
-Jónapot hölgyem.-biccentett a férfi udvarias mosollyal, s gyors pillantással végigmérte a nálánál jó egy fejjel alacsonyabb nõt. Az bemutatkozott, majd így folytatta.:
-A portán említették, hogy valaki beszélni akar velem.
-Igen, én vagyok az.-mondta a férfi, és õ is bemutatkozott.-A két héttel ezelõtti adásban ön közzétett egy felhívást, hogy amennyiben egy földön kívülrõl származó értelmes lény hallja a mûsorát a rádióban, és hajlandó bejönni a stúdióba, szívesen elbeszélgetne vele. Nos, itt vagyok!
A mûsorvezetõnõnek nem esett le az álla, mivel még idõben kapcsolt, így csupán egy bágyadt mosolyt engedett meg magának. Amióta adásba ment az Égi és földi rejtélyek címû mûsorának az a része a Kettes rádiónál, a kollégái és ismerõsei folyton ugratták, a legkülönfélébb marhaságokkal téve próbára az idegeit. Nem ismerte ugyan ezt a férfit, de volt egy olyan homályos sejtése, hogy ismét valami kolosszális beugratás készül, amelynek õ lesz a szenvedõ célpontja, hacsak ki nem vágja magát valahogy.
-Igen, így volt.-bólintott óvatosan, és benyitott a stúdióba, hellyel kínálva a férfit az irodájában.-Szokta hallgatni az Égi és földi rejtélyeket?
-Csak pár hónapja. A külvárosban lakom. Odaköt a munkahelyem, ezért elég ritkán járok errefelé.-a férfi nem mondta hol dolgozik vagy mivel foglalkozik, nyomban a tárgyra tért.
-Én hat éve települtem át a Szíriusz csillagrendszerbõl a Földre egy humánetológiai kutatási program vezetõjeként. Meglehetõsen jól ismerem már az önök szokásait és látom, mennyire érdeklõdnek az univerzumban élõ többi társadalom iránt. Ezért gondoltam, hogy jelentkezem az ön felhívására.
A férfi leült az íróasztallal szemben árválkodó rozzant fotelbe, kalapját az ölébe tette és várakozóan, nyílt, barátságos szemekkel nézett a házigazdára. Olyan ártatlan képet vágott, hogy öröm volt nézni.
A riporternõ letette a mappát és turkálni kezdett az irattartó szekrényben, hogy elrejtse mosolygását. A pasas nyilván flúgos vagy valami elszánt ufó hívõ. A célja világos, be akar kerülni a mûsorba, hogy elõadja világrengetõ sztoriját a kedves hallgatóságnak.
-Értem. Tehát ön egy földönkívüli, aki mesélni akar a hazájáról.
-Pontosan hölgyem.
-Hát ez nagyszerû!-végre megtalálta a keresett dossziét és lecsapta az asztalra. Rengeteg dolga lesz még a mai nap folyamán, interjút kell készítenie egy természetgyógyásszal, egy kártyavetõvel és egy ufológussal, majd megvágni a szalagokat, hogy holnap adásba mehessen a következõ mûsorban. Ráadásul délután egy parapszichológiai elõadásra várják, este pedig randevúja lesz a barátjával. Szembefordult a férfival és barátságosan, diplomatikusan rákérdezett a lényegre.
-No és mivel tudja bizonyítani, hogy maga tényleg az ûrbõl jött? Merthogy sok szélhámos akad ám minálunk, tudja...!
-A Szíriuszról!-pontosította a férfi nyugodtan.-A rendszer negyedik bolygóján, az Ammán születtem, földi idõszámítás szerint körülbelül kettõszázharminc évvel ezelõtt.
-Aha.-vonta össze szemöldökét a nõ komolyan.-Ne haragudjon, ha szóvá teszem, de maga nem látszik földönkívülinek. Olyan, mint egy átlagos, harminc egynéhány éves magyar férfi.
-A genetikai különbség elenyészõ, közös rasszba tartozunk. Az Ammán egyébként is több százmillió magyar ember él. Csak mi maguroknak hívjuk magunkat. Némileg különbözik az általunk használt nyelv az ittenitõl. De nem jelentett gondot megtanulni a földi magyart!
-Ez nagyon szépen hangzik, csak éppen nem bizonyíték.-emlékeztette a nõ, félbeszakítva a magyarázkodást és felsóhajtott.-Valami megfoghatóbb kellene a szavaknál!
-Õszintén szólva azt hittem, egy rádiómûsorban elég beszélni. A hallgatók úgysem látnak minket, akkor meg minek!-vont vállat a férfi.
-Hmm. Én viszont látom magát, uram!
-Maguk folyton bizonyítékok után rohangálnak.-állapította meg az idegen.-Semmit sem hoztam magammal az önök bolygójára, a technológiai transzfert ugyanis szigorú törvények tiltják minálunk.
-Értem. Akkor legyen szíves kérem távozni, mert sok dolgom van még!-a riporternõ befejezettnek tekintette a beszélgetést. Még egy ügyes szélhámos, aki szeretne a zavarosban halászni. Nagyon hihetõen adja elõ amit mond, akár igaz is lehetne, de még sincs semmi, ami alátámasztaná a szavait. Jellemzõ motívuma ez az egész ufológiának.
A férfi elhallgatott, csak nézett rá hosszú másodpercekig, kifürkészhetetlen arccal. Nem lehetett tudni mi jár a fejében, mindenesetre meglepõen nyugodtnak tûnt.
-Uram!-lépett az ajtóhoz figyelmeztetõen a nõ.
-Lehet, hogy hibát követtem el. Talán nem kellett volna felfednem magam.-mondta lassan, alig hallhatóan a férfi és fölállt.-Igaza van, tényleg nincs nálam semmi, ami bizonyítaná, hogy igazat mondok. Márpedig egy itteni közmondás szerint, a messzirõl jött ember azt mond, amit akar. Ugye?
-Hát igen!-mosolygott a mûsorvezetõ barátságosan.
-De ha mégis meggondolná magát hölgyem, csak hívjon a rádiómûsorában és visszajövök!
-Persze! De nem valószínû.
A férfi zakója zsebébe nyúlt és egy jegyzetfüzetet meg egy tollat vett elõ. Gyorsan ráfirkantott valamit, majd letépte a lapot és a nõ kezébe nyomta.
-A nevem. Felírtam itteni betûkkel és a nálunk használt kozmikus ábécé jeleivel is. Tegye el.
A nõ megnézte az írást. Leginkább egy archaikus rovásírásra hasonlítottak az egyszerû, szabályos karakterek, a rendes aláírást viszont nem tudta kiolvasni. Sebaj. Gyorsan zsebre vágta a fecnit és az ajtóig kisérte a férfit, aki udvariasan köszönt és minden további nélkül távozott.
Négy órával késõbb, mikor a riporternõ befejezte a természetgyógyásszal és a kártyavetõvel folytatott izgalmas, érdekfeszítõ beszélgetést, és a vágóasztalra tette a felvételeket, hogy összehozzon belõlük egy rövid adásblokkot, az egyik kollégája bekopogott hozzá.
-Megjött az ufológus haverod! Odakint vár!
-Te jó ég, majdnem elfelejtettem!-kirohant a férfi elé tudván, milyen kevés ideje van annak az interjúra. Még reggel felhívta õt az ufológus telefonon, hogy nagyon kell sietniük, mert elõadása lesz egy vidéki mûvelõdési házban, de azért bejön, külön az õ kedvéért. Régóta ismerték egymást, a riporternõ megbízható, korrekt, realista emberként tartotta számon a középkorú, több diplomával is rendelkezõ férfit.
-Üdvözlöm uram, jöjjön az irodámba!-kezet ráztak, az ufológus leült a riportalanyoknak fenntartott fotelbe. Aktatáskáját maga mellé tette, az órájára pillantott.
-Kilencven perc múlva indul a vonatom, tehát bõ egy óránk van.
-Annyi elég is lesz!-a mûsorvezetõ üres kazettát tett a magnetofonba és elõkereste a jegyzeteit a fiókból.-Sok új információt hozott magával?
-Az attól függ mit tekint soknak és pláne újnak.-mosolygott a férfi.-A múlt hónapban a repülõ csészealjak hajtómûveinek fontosabb jellemzõirõl beszéltem, most áttérnék az eltérítéses esetekre. Annyi jegyzõkönyvet gyûjtöttünk már össze a kollégáimmal errõl a témáról, hogy idõnként kezdjük úgy érezni, valósággal hemzsegnek az idegenek a planétánkon!
A nõnek hirtelen bekattant a délelõtti férfival folytatott beszélgetése, és mielõtt lenyomta volna a felvevõ gombját, évõdve megjegyezte.:
-Képzelje, most járt nálam egy szõke pasas, aki földönkívülinek adta ki magát és szerette volna, ha interjút készítek vele a mûsoromba!-ezt viccnek szánta, de az ufológus nem nevetett rajta.
-No és elkészítette a riportot?
-Ugyan már! Éppen úgy nézett ki, mint bármelyikünk! Azt mondta, a Szíriuszról jött!
-Ez érdekes.-tûnõdött el az ufológus, ölébe véve a táskáját. Kinyitotta és elõbányászott belõle egy spirálfüzetet.
-A múlt héten csináltunk regressziós hipnózist egy eltérített nõvel. Itt vannak a feljegyzések. Tavaly meglátogatták az idegenek, méghozzá a Szíriuszról... igen, ez az! Azt mondták a földönkívüliek, akik egyébként a nõ szerint teljesen úgy néztek ki, mint egy közönséges ember, hogy az Ammáról jöttek és etnográfiai kutatásokat végeznek nálunk. Mi az? Rosszul van?
A riporternõ arca lassan elfehéredett, mozdulatlanná dermedve leste a férfit, mint aki nincs egészen magánál. Agyában vadul kergették egymást a gondolatok. Mit is mondott az a szõke pasas délelõtt? Jobban oda kellett volna figyelnie rá! Valami Ammát emlegetett az is!
-Nahát! A fickó is azt mondta, hogy az Ammáról jött!-a zsebébe nyúlt és az asztalra tette a papírlapot, amin az illetõ neve állt azokkal a furcsa karakterekkel.
-Ide írta a nevét, de nem tudom elolvasni.-átnyújtotta a férfinak, aki érdeklõdve vette elõ az olvasó szemüvegét, majd felhorkant.
-Nocsak! Ez ismerõs!
-Ismerõs?
-Tudja, õszintén szólva a következõ adásra tartogattam, hogy a múlt héten egy másik eltérített embertõl megkaptuk az ufonauták által használt ábécé leírását. A férfi hipnózis alatt rajzolta le a kérésemre. Szíriuszi ábécének neveztük el, állítólag sokfelé használják az idegenek a galaxisban. Ezek a jelek nagyon hasonlítanak rá! Mindjárt megnézem!
A riporternõ izzadva leste, ahogy a férfi elõkeresi a jegyzetfüzetét az aktatáskából és fellapozza. Szólni sem tudott a döbbenettõl. A lelke mélyén már érezte, hogy most valami nagyon fontos dolog fog történni, de nem merte még levonni a következtetést.
-Igen, ez kétség kívül ugyanaz! Az õsi magyar rovásírással rokon jelkészlet! Mindjárt lefordítom! Adna egy tollat?
-Persze.-suttogta a nõ, és odaállt mellé, hogy belelásson a jegyzetekbe. Az ufológus bemásolta az aláírást a füzetébe, majd alá írta a fordítást az arab ábécé betûivel. Egy átlagos magyar személynév volt a végeredmény. Ugyanaz, amit az ismeretlen férfi a bemutatkozásakor mondott.
A riporternõ összenézett a férfival, majd akkorát sóhajtott, hogy az asztaláról lesodródott néhány papírlap a szõnyegre.
-Szentséges ég! És én elküldtem a fickót!
-A múltkori felhívásra jelentkezett ugye? Én is hallgattam a mûsort!-bólogatott az ufológus megértõen.-Gratulálok hölgyem, ezt jól elszúrta! Megadta legalább a fickó a címét? Akkor megkereshetnénk! Ezt az írást elvileg nem ismerheti senki rajtunk kívül, hacsak nem földönkívüli az illetõ! Maga az elsõ, akinek megmutattam!
A riporternõ lassan megrázta a fejét és leült, mint akit súlyos megrázkódtatás ért. Ez még az õ sokat tapasztalt elméjének is sok volt.
-Mit nem adtam volna, ha egyszer interjút készíthetnék egy földönkívülivel! Erre elküldtem a fickót melegebb éghajlatra!
-Na látja hölgyem!-mosolygott megértõen az ufológus.-Milyen nehéz fölvenni a kapcsolatot az idegenekkel! Pláne ha sem a tudósok, sem a média nem akarnak õszintén foglalkozni ezzel a témával!-a zsebébe süllyesztette az idegen aláírást tartalmazó papírlapot. Nem egy kimondottan elsõ osztályú bizonyíték, de jobb híján ez is megteszi.
Kezdetnek.

VÉGE

következõ novella

vissza a listához