Frank Mobile

HARAGVÓ HADAK
 

-Kapitány a hídon!-kiáltotta az ajtónál ácsorgó ügyeletes tiszt, mikor meglátta Báthorfy kapitányt a fõfolyosón. Nyomban elhallgatott a visszafogott pusmogás az irányítóteremben, és mindenki a bejárat felé nézett egy pillanatra, majd folytatta munkáját. A parancsnok nem jött egyedül, egy fiatal kadét hadnagy kisérte, aki tisztelettudóan megállt a jobbján.
Báthorfy körülpillantott a tágas helyiségben, ahol tucatnyi tiszt tevékenykedett a körben elhelyezkedõ mûszerpultok és kivetítõk sokasága elõtt. Balról jobbra az egyes állások a gépház, fedélzet, navigáció, kormányzás, kommunikáció, fegyverzet, ûrtérellenõrzés és a hangárok irányítási feladatait látták el, míg középen a holovíziós vetítõ asztal elõtt három szék állt, a parancsnokok számára fenntartva. Báthorfy minden sietség nélkül elfoglalta kapitányi ülését középen és még egyszer körülnézett. Tekintete megállapodott a navigációs pultnál várakozó helyettesén. Tezanos alezredes mondott valamit a navigációs tisztnek és a parancsnokához fordult.
-Uram?
-Átveszem Roy!-mondta Báthorfy biccentve. Széke karfáján megnyomott néhány süllyesztett kapcsolót, mire a fülébe dugott kommunikátor bekapcsolódott az irányítószemélyzet külön vonalába.
-Igen kapitány!-Tezanos a bejárattal szemközti falat csaknem teljes egészében kitöltõ fõmonitorra nézett, melyen pirosan villogó számok mutatták a még hátralévõ idõt.
-Öt perc múlva belépünk a célrendszerbe. Nem sok adatunk van róla, az admiralitás által küldött új holotérképek is több évesek már.
A Kalcedon tércirkáló csaknem egy hónapja volt úton a galaxisban, hogy a 144. flotta tagjaként elfoglalja új állomáshelyét valahol a külsõ övezetben, pár fényévre egy háborús konfliktustól. A Saffroon rendszerbõl helyezték át õket a flotta negyedével együtt, ahol már csaknem három éve õrjáratoztak minden különösebb gond nélkül. A huszonöt tércirkáló tág alakzatban ugrált keresztül a galaxison, javarészt a nemtér-nemidõben téve meg az irdatlan távolságot a célig.
-A navigáció készüljön fel a szektor teljes letapogatására. Frissítjük a térképet!-mondta Báthorfy. Ujjai végigzongoráztak a karfába épített billentyûkön, a vetítõasztal kivilágosodott.
Tezanos közben kimérten végigmérte a kapitány mellett ácsorgó kadétot, akinek legfõbb jellegzetessége az volt, hogy hosszú, barna haját hátul copfba fogva viselte. A kadét ugyanis nõnemû volt, egy aveagavi humanoid, akit öt hete helyeztek a Kalcedonra, hogy gyakorlatot szerezzen a kötelékirányítás terén. Az újonc, akit a legénység férfi tagjai csak "az aveagavi nõstény" néven emlegettek egymás között, fiatal volt és nagyon csinos. Sok tiszt epekedett a fedélzeten a hamvas, fehér bõre után, s lopva csodálták feszes egyenruhába bújtatott formás idomait. A Flotta Akadémia legfrissebb ajándéka a Kalcedon számára. Tezanos nem volt kimondottan oda érte, de értékelte az elszántságát, amivel a munkáját végezte a parancsnok szárnysegédjeként. Jelenleg mindössze húsz vizsgázó kadét szolgált a hadihajón és õ volt köztük az egyetlen nõ.
-Üljön le Wadowsky hadnagy!-mutatott maga mellé Báthorfy, a kadétra pillantva.-Mi az elsõ lépés érkezés elõtt?
Katja Wadowsky pillanatnyi késlekedés után válaszolt, miközben szeme végigpásztázott a parancsnoki hídon és megállapodott Tezanos komor arcán. Hallomásból tudta, hogy az elsõtiszt nem kedveli a nõi parancsnokokat, legyenek bármily kitûnõk és tehetségesek, ezért igyekezett a lehetõ leghatározottabban viselkedni a jelenlétében. Az értékelését Tezanos és Báthorfy állítják össze, amitõl a késõbbi beosztása és egyben elõmenetele is függ, tehát jól kell szerepelnie elõttük. Az akadémiai vizsgához hozzá tartozott hat hónapi szolgálat a Galaktikus Szövetség Rendvédelmi Flottájának valamelyik cirkálóján, hogy a kadétok megszerezzék a gyakorlatot, mielõtt megkapnák a kinevezésüket.
-Nagy távolságú térugrásnál célszerû másodfokú készültséget elrendelni a hajón, uram!
-Továbbá?-Báthorfy nem elégedett meg a válasszal.
-Belépéskor azonnal fel kell húzni a jomaidon pajzsot, nehogy meglepjenek minket.-tette hozzá Katja észbekapva. Tezanos arcán alig észrevehetõ változás jelent meg, nem tudta eldönteni pozitív vagy negatív irányban.
-Navigáció, kérem középre a célrendszert!-mondta Báthorfy, nyugtázva a helyes választ.
-Mi a neve a csillagnak?
-Nincs neve kapitány.-fordult hátra forgószékében a navigátor.-A sorszáma GSN-98-A-7022. Akarja, hogy adjak neki egy fedõnevet?
-Legyen mondjuk... Teréz. A harmadik lányom után.-javasolta Báthorfy futó mosollyal az arcán. Senkinek nem volt kifogása a keresztelõ ellen.
-Igen uram!-a navigátor bepötyögte a fedõnevet.
A fõmonitoron kisvártatva megjelentek a Teréz rendszer tájékoztató adatai, míg a holovetítõ a levegõbe dobta a csillag három dimenziós képét és a körülötte keringõ bolygókat, apróbb törmelékeket. Meglehetõsen jellegtelen, apró csillagrendszer volt, három bolygóval és tucatnyi üstökössel a galaxis egyik karjának szélén.
-Másodfokú készültség minden egységnek!-parancsolta Báthorfy.-Ha beléptünk, kidobjuk a készenléti századot és nyolc cikázót!
-A vadászok menetkészek uram!-felelte azonnal a hangárfedélzet irányításáért felelõs tiszt.
A hajón zajló tevékenység megélénkült, jelentések futottak be az egyes harcállásokból a készültség elérésérõl. A fedélzeten szolgálatot teljesítõ tízezer ember három percen belül harcra kész erõddé változtatta a Kalcedont, mely az utolsó ugrásokat tette meg a nemtér-nemidõben. A másodkapitány közben elfoglalta helyét Báthorfy mellett és váltott pár szót a komlinken keresztül valakivel. Katjának most semmi dolga nem volt, csak ült és figyelte az eseményeket. Tudta, hogy a kapitány bármikor újabb kérdéseket tehet föl neki, próbára téve az akadémián szerzett tudását és ez igen feszültté tette.
-Mindenki a helyén uram!-jelentette a fedélzeti tiszt, amint a konzolán pirosra váltottak a visszajelzõk.
-Tíz másodperc a belépésig!-szólalt meg Grosch fõhadnagy, a cirkáló kormányosa. Mindenki az elülsõ kamerák mutatta képekre nézett, várva, hogy feltûnjön a világûr régóta várt, ismerõs képe. A hídon érezhetõ volt a feszültség. Vajon mi várja õket odakint? A beugrás egy távoli szektorba mindig jár némi veszéllyel, fõleg ha egy háborús övezet a cél.
Aztán minden különösebb látványosság és izgalom nélkül beléptek a téridõbe. A monitoron megjelent egy távoli csillag sápatag fénygömbje. Úgy négy milliárd kilométerre lehettek tõle, a bolygói nem látszottak ebbõl a távolságból.
-Oktacikázók kieresztve! A készenléti kötelék felszáll!
-Pajzsok felhúzva! A közelben nincs más hajó rajtunk kívül uram!
A Kalcedon érzékelõi azonnal munkához láttak és körbepásztázták a világûrt, aktív és passzív módszerekkel szondázva meg az elõttük fénylõ apró csillag bolygórendszerét. Az információk nyomban a kivetítõkre kerültek, a számítógép összehasonlította õket a galaktikus atlaszban fellelhetõ adatokkal, egyben fel is frissítve a térképeket. Báthorfy felmérte a csillag környezetérõl készített elõzetes adathalmazt, futólag a cirkáló környezetét mutató gravitációs vizorokra nézve.
-Ezek szerint mi vagyunk az elsõk! Ilyen se volt még! Mennyi a becsült kronodivergenciánk?
-Maximum tizennyolc nap uram!-válaszolta a navigátor, mire önkéntelen sóhaj futott végig az embereken. Ez rossz hír, bár mindenki számított rá. A Kalcedon egy hónappal ezelõtt még egyszerre indult a huszonnégy másik tércirkálóval a Saffroonról, s most egyedül, elsõként érkezett meg a céljukhoz. Ennek oka a nagy távolságú ûrutazások során fellépõ idõbeli szétcsúszás volt, ami azt jelentette, hogy a többi hajó várhatóan csak a következõ órákban, napokban, esetleg hetekben fog ideérni. Vagyis be kell várniuk õket, leparkolva valahol a rendszer szélén.
Báthorfy még egyszer átnézte a csillagrendszerrõl rendelkezésükre álló friss adatokat. A Fragmat-övezetben voltak, bõ kilencezer parszekre a magtól. A csillagnak még önálló neve sem volt a tératlaszban, csak egy hosszú kóddal jelölték a helyét. Ez egyértelmûen mutatta, hogy távol esik a forgalmas hajózási útvonalaktól. A bolygói a legutóbbi vizsgálatok szerint lakatlanok, légkörük nincs. Régebben bányaállomás mûködött az elsõ bolygón, a nyctalori szinzuk üzemeltették. A front a legutóbbi jelentések szerint huszonöt fényévre húzódik innen, a Nyctalor és a Lustrum között.
-Van valami mozgás a rendszerben?-kérdezte nagysokára, miközben a hídon mindenki a parancsaira várt, feszült figyelemmel.
-A gravizor szerint egy autoszféra kering a második bolygó körül és több kishajó van a közelében.-a navigátor beadta a fõernyõre a képet. Egy hatalmas, ezer kilométer átmérõjû fémhenger lebegett az ûrben, alig észrevehetõ sebességgel forogva a tengelye körül.
-Nagyítsa ki!-mondta Báthorfy, mire a kép közelebb ugrott, és láthatóvá váltak a gigantikus térállomás palástja körül cikázó parányi transzkopterek, amint körbezsonganak egy nyilvánvalóan sérült területet a burkolaton. Az állomástól messzebb hadihajók lebegtek, oltalmazva a szerelõbrigádokat.
-Úgy tûnik támadás érte õket nemrég.-állapította meg Tezanos alezredes, felmérve a helyzetet. Báthorfy egyetértett vele.
-Kormányos! Menjünk közelebb az autoszférához! Kommunikáció, vegye föl velük a kapcsolatot! A héják menjenek elõre. Ki vezeti õket?
-Holzborn százados, személyesen.-mondta az ûrtérforgalmi irányító.
A Kalcedon módosította pályáját és fokozatosan felgyorsulva közeledni kezdett a bolygó felé. Apró térugrásokkal tették meg a csaknem négy milliárd kilométeres távot. A vadászgépek három hajóhossznyira a cirkáló elõtt haladtak, az oktacikázók pedig körülötte. Már csaknem odaértek, mikor az állomás õrhajói észlelték a gravizorjaik eseményterébe ugró három kilométer hosszú monstrumot és sebesen rámozdultak, elállva az utat elõttük. A kommunikációs tiszt közben sikeresen ráhangolt az autoszféra hírközlési csatornáira és közölte, hogy békés szándékkal jöttek. Idegen nyelvû karattyolás hangzott fel az erõsítõkbõl, amit kisvártatva standard nyelvre fordított a tolmácsgép.
-Ne menjünk közelebb egyharmad fényvonásnál Grosch!-mondta Báthorfy az õrhajók reakcióit tanulmányozva.-Nagyon idegesnek látszanak. Álljunk külsõ orbitális pályára! Mi az a szemét két óránál?
-Roncsok uram. Valószínûleg egy nagyobb hajó maradványai. Parkolópályán lõhették szét.-a gravizoros technikus ráfókuszált a törmelékfelhõre, ami pár ezer kilométerrel az autoszféra mellett kavargott az ûrben. Némelyik roncs hatalmas volt, több száz tonnás lehetett.
A kapitány a jobbján ülõ Katjára nézett, s a nõ tudta, hogy újabb kérdés következik.
-Hadnagy? Mi a teendõ egy ilyen helyzetben?
-Védelmet kell nyújtani az állomásnak és megkérdezni tõlük, hogy szükségük van-e segítségre...-Katja még mondani akart volna néhány dolgot, de a kommunikációs tiszt félbeszakította.
-Kapitány! Az irányításuk kéri, hogy maradjunk távol, amíg értesítik a kormányzójukat!
-Biztos voltam benne. Nyilván rengeteg bajuk van és nem érnek rá velünk foglalkozni. Mekkorák az állomás sérülései? Kárelemzés?
-Egy légszektor súlyosan, kettõ közepesen sérült. Sok lövegtornyuk üzemképtelen. Az állomást nem védi pajzs.-magyarázta az egyik harcirányító tiszt, fényceruzájával rávilágítva a fõmonitoron terpeszkedõ állomás megfelelõ pontjaira.-A belsõ légcsarnokuk a detektorok szerint sértetlen és a hajtómûveik is mûködnek.
Közben pályára álltak a bolygó körül, gondosan elkerülve az állomást. A készenléti század héjái két csoportra szakadtak és közrefogták a cirkálót, akár a hajó körül rajzó nyolc oktacikázó robotszonda, melyek a Kalcedon közvetlen védelmét látták el.
-Az autoszféra neve Droparon uram, és a fragmati konföderációhoz tartozik, mint önálló szinzu tagállam.-tudta meg végre a kommunikációs tiszt némi csevegés után az irányításuktól.
-Azt mondják, a kormányzójuk beszélni szeretne önnel!
-Rendben. Kapcsolja középre és a kamerát állítsa úgy, hogy csak én legyek benne.
-Kiadhatom a hangot uram?-tétovázott a rádiós. A parancsnokok általában jobb szeretnek négyfülközt tárgyalni az ilyen nagykutyákkal, de Báthorfy most kivételt tett, alighanem a kadét miatt. Tezanos legalábbis le merte volna fogadni egy rubissai gyémántba, hogy a nõ miatt döntött így. A kapitány mindent megtett az elmúlt öt hétben, hogy Wadowskyval megismertesse a kötelékirányítás gyakorlati fortélyait. Többször látták õket szolgálaton kívül is beszélgetni a tiszti sétafedélzeten, és ettõl persze rögtön szárnyra kaptak olyan híresztelések, hogy az öreg a nyugdíjaztatása elõtt még élvezni akarja egy kicsit a rangjából fakadó elõnyöket. A hajón mindössze nyolcszáz nõ szolgált, és ez sokak számára állandó feszültségforrást jelentett a párzási idõszakban, amit nem volt könnyû feloldani.
-Igen. Vegyék fel a beszélgetést!
A monitoron egy fehér bõrû, enyhén zilált hajkoronát viselõ öreg humanoid képe tûnt fel, amint épp a vállára teríti bíborszín köpenyét. Arcán fáradt kiváncsisággal bámult a kapitányra, a háttérben technikusok mozogtak egy tágas helyiségben.
-Tessék!-mondta a férfi nyugalmat erõltetve magára.
-Üdvözletem kormányzó! Géza Báthorfy sorhajókapitány vagyok, a 144. Szövetségi Flotta 64. kötelékének, és a Kalcedon tércirkálónak a parancsnoka.-bólintott szertartásosan a kapitány, a csillagközi etikettnek megfelelõen.
-Üdvözlöm kapitány! Hans Heileson kormányzó vagyok, a Droparon autoszféra vezetõje. Megtudhatnám mi járatban vannak errefelé, távol a lakott rendszerektõl?
-Gyakorlatozunk.-hárította el egy semmitmondó válasszal Báthorfy a kérdést.-Itt leszünk néhány napig és szeretném megkérdezni, hogy mi történt az állomásukkal.
-Megtámadtak minket a lustrumi hiszek. Két nappal ezelõtt idejöttek és közölték, hogy azonnal távozzunk, mert ez a rendszer mostantól a Lustrum fennhatósága alá tartozik. Mi fél éve települtünk ide a Droparonnal, hogy egy új autoszférát építsünk a bolygón található anyagokból, ezért nem tudunk csak úgy odébb állni. Több bányánk és feldolgozó üzemünk mûködik már odalent.-Heileson sóhajtott, arcán elméllyültek a ráncok.-Erre szétlõtték az épülõ állomás kész moduljait és minket is megtámadtak. Sok embert vesztettünk, három légszektorunk kilyukadt. Még foltozzuk õket. Azt mondták, egy hét múlva visszajönnek és akkor keményebbek lesznek. Az egyik felszíni üzemünket is lebombázták, nem tudtuk megakadályozni... És megölték a fiamat.
-Õszinte részvétem!-biccentett összevont szemöldökkel Báthorfy.-A Mi Térszeránunk legyen kegyes az elhunytak lelkéhez! Segíthetünk valamiben?
-Védjenek meg minket! Ez az egész a nyctalori procurator miatt van, az egész háború! Úgy hallottuk, már ötven rendszerre terjednek ki a harcok a Fragmat-övezetben. Nem kellett volna visszatartani a hiszek teherhajóit!
Báthorfy az ujjával észrevétlenül jelzett Tezanosnak, hogy nézzen utána a hallottaknak és tájékozódjon az admiralitásnál a körzetben uralkodó politikai helyzetrõl. Semmit sem tudtak a háború kitörésének okairól, mivel a szövetségi fõparancsnokság a maga szûkszavú módján most sem tartotta szükségesnek beavatni a kötelékparancsnokokat a részletekbe.
-Természetesen megvédjük önöket, ha a hiszek megjelennének, elvégre ez a dolgunk.
A kormányzó arcán a megkönnyebbülés hulláma futott végig.
-Szükségünk volna néhány asztroidra a külsõ szerelési munkákhoz. Lekötelezne kapitány, ha átküldene néhányat, hogy mielõbb befoltozhassuk a réseket.
-Rendben.-egyezett bele rövid habozás után Báthorfy.-Kölcsönadunk tízet, és egy század héját odarendelek az önök védelmére.
-Köszönöm! És most megbocsásson... de sok dolgom van!
-Jó munkát kormányzó!-biccentett a kapitány, majd bontotta a vonalat. Aztán a beosztottjaihoz fordult, de nem kellett mondania semmit. Mindenki tette a dolgát.
Negyed órával késõbb egy szerelõrobotokkal megrakott transzkopter hagyta el a Kalcedon fõhangárját, számos vadászgép kiséretében. Báthorfy elhagyta a hidat és Katjával a nyomában átment a repülõparancsnoki harcálláspontra, hogy sétáljon egyet és gondolkozzon. Végre megkapták az admiralitás tájékoztatóját az itteni helyzetrõl.
A fõparancsnokság jelentése szerint két hónappal ezelõtt egy nyctalori teherhajó bajba jutott a mélyûrben. Egy lustrumi járõr mentette meg a személyzetet. A bárka rakományát a hiszek megtartották maguknak, úgymond költségtérítés címén, ami fölháborította a fragmati kereskedelmi kamarát. Sikerült kieszközölniük a nyctalori procuratornál, hogy válaszul tartsa vissza a kikötõikben álló lustrumi hisz teherhajókat, ami összetûzésbe, majd hadüzenetbe torkollott. Mindkét fél társult tagja volt a Galaktikus Szövetségnek, de nem hajlottak a békéltetõ tárgyalásokra. Mostanra szabályos csillagközi háborúvá szélesedett a konfliktus, és az övezetben állomásozó 907. flotta képtelennek bizonyult fenntartani a rendet. Ezért rendelték oda Báthorfyékat, hogy megvédjék a civileket az egyre erõszakosabb pusztítástól.
-A béke akkor ér véget, amikor harcolni kezdessz érte.-idézett egy õsi bölcsességet a kapitány, ahogy beléptek a harcálláspontra. Az ott szolgálatot teljesítõ katonák tisztelegtek elõttük. Báthorfy odalépett a vadászok mozgását követõ holovetítõ asztalhoz, amely fölött apró térikonok mutatták a gépek helyzetét.
-Kapcsolja Holzborn századost!
-Igen uram!-a vadászirányító végigzongorázott a konzolba épített érintõképernyõn.
-Héja Vezér, itt Nagyfõnök! Szeretném ha megvizsgálnátok a törmelékfelhõt. Borsószemekre gyanakszom. Azonnal szóljatok ha van valami!
-Vettem Nagyfõnök, személyesen nézek utána!-recsegte kisvártatva a fluidkom.
-Menjünk!-a kapitány nem vesztegette az idejét, elindult vissza a hídra. Katja nem egészen értette mirõl van szó, és ezt Báthorfy nagyon jól tudta. Hiába, az akadémián sok fontos trükköt nem tanítanak meg a kadétoknak.
-Ha tényleg elszórtak néhány borsót a hiszek, már tudják, hogy itt vagyunk.-magyarázta Katjának nyugodtan. A borsószemek apró kémkamerák voltak, melyeket idõszálas távközlõ vonal kötött össze a kibocsátó hajójukkal.
-Gondolja uram, hogy megtámadhatnak minket?
-Háborúban minden lehetséges. A hiszek másként gondolkodnak, mint az emlõsök, nehéz kiszámítani a reakcióikat. Az autoszféra elleni támadásuk közben nyugodtan szétszórhattak egy marék borsót, amit nagyon nehéz kiszúrni egy törmelékfelhõben.
-Kérdés, hogy milyen messze vannak jelenleg a rendszertõl.
-Maga mit gondol hadnagy? Milyen messze vannak?-nézett rá talányosan Báthorfy.
-Négy-öt fényévre.-vélte józanul Katja, de nyomban látta a kapitány szemén, hogy téved.
-Nem. Itt vannak, egész közel.
Beléptek az irányítóterembe, ahol épp két héja látszott a fõmonitoron, amint a törmelékfelhõ szélén manõvereznek, sorra letapogatva a sodródó, pörgõ roncsdarabokat az emanációs szonárjaikkal.
-Találtunk valamit Kalcedon! Négy... öt borsószem van elõttünk! Mi a parancs? Vétel!
-Kapitány?-kérdezte Tezanos alezredes nyugodt hangon. Õt sem lepte meg a felfedezés.
-Plazmaszórót nekik! A gravizorok figyeljenek a csillag irányába esõ zónákra! Dimenzió buborékokat keressenek!
Narancsvörös lángnyelvek kúsztak elõre az ûrben, szétolvasztva a roncsokat, s velük együtt a kémkamerákat. A héják tovább ugrottak, hogy folytassák a keresést, de ekkor az ûrtérellenõrzõk egyike felkiáltott, a kelleténél talán kissé hangosabban is, mint illõ lett volna.
-Megvannak kapitány! Pontosan a Teréz irányából, sok dimenzió buborékra utaló szórt visszaverõdés! Felénk tartanak!
Báthorfy leült a foteljébe, elégedetten nyugtázva, hogy a gyanúja beigazolódott.
-A klasszikus Veygen-manõvert alkalmazzák! Ott voltam százhetven évvel ezelõtt, mikor az izalloszi csatában Veygen admirális a központi csillag belsejében rejtette el a flottáját. A dimenzió buborékjaik védelmében bármeddig bújkálhatnak a csillagban, senkinek eszébe nem jutna ott keresni õket. Mikor érnek ide?
-Egy percen belül! Nem tudom megállapítani hány hajó lehet, mert aszinkronban ugrálnak!
-Akkor teljes harci riadó! A naszádok váljanak le rólunk és indítsanak még öt század héját az autoszféra fedezésére! Van egy olyan érzésem, hogy eseménydús óráknak nézünk elébe!
A csillagokkal pettyezett kozmosz képét teljesen visszatükrözõ felületû hatalmas gömbök jelentek meg a közelben egymás után. Dimenzió buborékok, melyek idõtükrökbõl felépülõ virtuális fala abszolút áthatolhatatlan mindenféle fegyver és érzékelõ számára. Csak a legfejlettebb fajok rendelkeznek ezzel a technológiával a galaxisban, ami lehetõvé teszi a számukra, hogy berepüljenek a védelmében egy bolygó vagy akár egy csillag magjába is. Egyetlen hátránya van mindössze, hogy nem lehet belõle kilátni. Ahogy az várható volt, a buborékok rögvest szertefoszlottak, amint felsorakozott az idegen flotta és láthatóvá váltak a bennük rejtõzõ hadihajók. Valóságos flotta, körülbelül negyven korong alakú toxoidon nehézvadász és hat nagy térfregatt. Oldalukon lustrumi hisz azonosítócsíkok, nyomban felvonták a hagyományos energiapajzsaikat. A kommunikációs vonal adást jelzett a hisz vezérhajóról.
-Üzenet a hiszek parancsnokától!-mondta a kommunikációs tiszt.
Az autoszférát védõ õrhajók közben pánikszerûen alakzatot bontottak és átugráltak a támadók lõvonalába, hogy fedezni tudják az otthonukat. Az állomás burkolatán dolgozó ûrruhás technikusok és asztroidok visszamenekültek a transzkoptereikbe és igyekeztek mielõbb bejutni valamelyik kikötõbe a henger déli pólusa közelében. Az éter zsivajgott a különféle hajók adásaitól, mindenki meglepõdött a hirtelen felbukkanó térhajók láttán.
-Adja be középre!-a fõmonitoron megjelent egy szignál, majd egy szürke bõrû, tojásfejû hüllõ kezdett csipogni valamit dühösen. Nagy, fekete bogárszeme fenyegetõen nézett rájuk, a tolmácsgép nem gyõzte fordítani a fogalmait.
-Ez a Lustrum Királyság felségterülete! Szövetségi cirkáló, azonnal hagyják el a szektort! Megismétlem! Önök és a Droparon autoszféra megsértették a határainkat! Távozzanak!
-Nagyon vicces!-kommentálta Tezanos komoran. Báthorfy a holovetítõn oldalazó toxoidonokat figyelte, és a Kalcedonról gyorsan leszakadó kilenc térnaszádot, melyek az autoszféra védelmére indultak.
-Húzódjunk közelebb a Droparonhoz! Adjanak le nekik valami sztenderd dumát, hogy idõt nyerjünk! Minden vadászgépünk készüljön a felszállásra. És tájékoztassák Coster tengernagyot a Gyémánt csatahajón, hogy harcba keveredtünk a hiszekkel!
Katja bekötötte magát az ülésébe, sejtve, hogy rövidesen élete elsõ ûrcsatáját fogja végignézni, és ettõl máris a torkában dobogott a szíve. A hiszek nem vártak sokáig, amint a Kalcedon közeledni kezdett a térállomáshoz, tüzet nyitottak.
-Remek!-Báthorfy elõre érezte, hogy ez lesz a vége. A hüllõk harcolni akarnak, hát most megkapják a lehetõséget! A Szövetség fasírtot fog csinálni belõlük.
-Fegyverzet irányítás, adjanak bele mindent! Ne engedjék közel a toxoidonokat, valószínûleg térzárvány képzõkkel próbálják majd megbénítani a hajtómûveinket!
Mielõtt a hangárokból kiröppenõ héják fölvehették volna a harci alakzatot, máris elõre lendültek az ellenség koronghajói és lecsaptak a Kalcedonra. Sûrû lézertûz fogadta õket, a kisérõ naszádok rakétákat és pattogóaknákat szórtak eléjük. Robbanások, fényvillanások szabdalták szét az elsõ két toxoidont, a többi szétszóródott és elkeveredtek a szembõl közeledõ héjákkal.
-Itt Héja Vezér minden egységnek! Menjetek rájuk fiúk!
-Használjatok stigmavetõket! Akkor meg tudjuk sorozni õket távolról is!
A hiszek fregattjai közben nónasugárzókkal lõni kezdték a térállomást és az azt védõ õrhajókat. A rezonanciafegyverek hatalmas darabokat robbantottak ki a henger palástjából, az egyik fémtömb elsodort egy héját. Pillanatok alatt teljes volt a káosz az ûrben, hajók robbantak szét a gyilkos erejû találatok nyomán, aknák borították el izzó repeszekkel a kacsázó vadászgépeket. Stroboszkópágyúk villogtak ezüstös fénnyel, megzavarva a lõelemképzõ komputereket és elvakítva a beléjük nézõ pilótákat. Kiáltások, szitkok, elhaló sikolyok töltötték meg a kommunikációs vonalakat.
A Kalcedon páncélozott oldalából kiálló ezernyi lövegtorony összehangolt mozgása minden támadót elriasztott, csak messzirõl mertek néhány pajzsfúró lövedéket útnak indítani. Az oktacikázók feladata éppen az volt, hogy csaliként az útjába álljanak ezeknek a veszélyes torpedóknak. A pajzsfúrók felrobbantak, elpárologtatva a robotszondákat a cirkáló pajzsain kívül. A helyükre nyomban újabb cikázókat dobtak ki az ûrbe.
Katja érezte, hogy megremeg a fedélzet a talpa alatt, amint a lökéshullám elnyelõdik a jomaidon pajzs láthatatlan mezejében. A személyzetnek harc közben nem sok dolga akadt, mivel ilyenkor teljesen a harci számítógépekre bízták a cirkáló irányítását. A komputerek majdnem tévedhetetlen pontossággal, és ezerszer gyorsabban vezérelték a számtalan lövegtornyot és egyéb fegyverzetet, mint az emberek.
-Ollóba akarnak fogni minket uram!-figyelmeztetett a kötelékirányítás, ezért a kormányos távolabb vitte a hajót a térállomástól, hogy megossza a támadók figyelmét, de azok csak a Droparonra koncentráltak.
A lustrumi fregattok fokozatosan félkaréjba fogták az autoszférát, és a porlasztóikkal nagy mennyiségû finom homokot szórtak az ûrbe, hogy kivédjék a naszádok lézertüzét. A lézersugarak azonnal szétszóródtak a csillogó kvarcszemcséken, ezért a komputerek abbahagyták a hiábavaló tüzelést és tûvetõkkel kezdték lõni az ellenséget. Egy naginata típusú, hisz pajzsfúró lándzsabombának sikerült elérnie az egyik naszádot és azonnal gõzölgõ részecskefelhõvé változtatta a hajót. A vadászok valamivel jobban álltak, sorra lõtték szét a toxoidonokat, melyek nem tudtak áttörni a Kalcedonhoz, hogy a legveszélyesebb fegyvereiket bevethessék.
-Ez a huszonötödik csata, amiben részt veszek.-mondta Báthorfy Katjára pillantva. Látta, hogy a nõ kimeredt szemekkel bámulja az odakint tomboló ütközetet és minden komolyabb robbanásra összerezzen. Hát igen, ez itt nem a szimulátor, azokban a hajókban igazi emberek ülnek és porlanak hamuvá a kozmosz végtelenjében. Aki ezt nem bírja lélekkel, az jobb ha kilép a hadseregbõl.
-Figyeljenek a nemtér-nemidõ felé is! Nehogy onnan csúsztassanak be egy szubdimenzionális bombát a valagunkba!-mondta Tezanos a képernyõk fölé görnyedõ irányítóknak.
A csata kezdett a hiszek javára eldõlni, mivel a fregattok újabb két naszádot lõttek szét és sorra dezintegrálták a Droparont védelmezõ õrhajókat is. Aztán hirtelen abbahagyták a tüzelést és hátrálni kezdtek, akár a megmaradt toxoidonok, amiket már nagyon megszorongattak a túlerõben lévõ héják. Ez olyan meglepõ fordulat volt, hogy néhány másodpercig senki nem vette észre.
-Hé! Ezek visszavonulnak!-jelentette Holzborn százados meglepetten.
-Üldözzük õket parancsnok?-érdeklõdött egy másik vadászgép pilótája.
Báthorfy a holotérképet bámulta és nem értette a dolgot. A hiszek fölényben voltak, mégis feladták a pozícióikat. Elszakadtak az autoszférától és több ezer kilométerrel hátrébb ugrottak, újrarendezve soraikat.
-Mindenki maradjon a helyén! Lehet, hogy csapda!
-Talán erõsítést hívtak!-jegyezte meg halkan Katja, de senki nem figyelt rá.
-Adás a lustrumi vezérhajóról uram!-adta be a rádiós a képet. Egy másik hisz katonatiszt feje töltötte be a monitort. A háttérbõl csiripelés és tompa puffanások, nyögések hallatszottak, mintha kézitusa dúlna a fedélzeten. Ezt látszottak megerõsíteni azok a sötét foltok és véraláfutások is, amik a hüllõ arcát borították. Láthatóan zavarban volt, mert a figyelmét megosztották a kamera látómezején kívüli események. Aztán csipogni kezdett, és amit mondott, felettébb megdöbbentõ volt.
-Fogják már le...! Na! Õ... Wegeve Manihamitu ezredes hívja a szövetségi cirkálót...! Elnézést kérünk a támadásért, úgy tûnik hibát követtünk el! Most kaptuk a hírt a Lustrumról, hogy a népünk békét kötött a Nyctalorral és ezért vissza kell vonulnunk a támaszpontjainkra. Ezt a rendszert a szerzõdés szerint átengedjük a Droparonnak. Kérjük ne haragudjanak ezért az apró incidensért, de késve kaptuk meg az üzenetet! Vége!-egy rövid búcsúszignál után az adás megszakadt és a lustrumi hajók sorra kiugrottak a téridõbõl.
-Micsoda?! Elnézést kérnek és ne haragudjunk?-dühödött fel Tezanos alezredes, az öklét rázva a képernyõ felé. A Kalcedon fedélzetén közben kitört az örömujjongás. A csata amilyen gyorsan kezdõdött, olyan hamar véget is ért.
-Hát ilyen még nem volt!-pattant föl a kapitány derûsen a székébõl.-Valaki nézzen már utána ennek a békekötésnek! Mekkorák a veszteségeink? A mentõhajók induljanak és szedjék össze a túlélõket! És kérdezzétek meg a Droparont, hogy bírták a mérkõzést!
-Valamit nagyon elszúrhattak a hiszek. Mintha verekedtek volna a háttérben.-állapította meg Tezanos, de senki nem ért rá elmélkedni ezen. A fõ, hogy súlyosabb veszteségek nélkül megúszták. Báthorfy máris leküldte Wadowsky hadnagyot a hangárfedélzetre, hogy menjen ki az egyik mentõbárkával az ûrben sodródó sérült héják pilótáiért.
Három órával késõbb kapták meg az admiralitás tájékoztatóját. A Lustrumon két nappal ezelõtt puccs volt, a kormányt és a hadsereg teljes vezérkarát leváltották. Az új vezetõk békét akartak, amit tegnap meg is kötöttek a Fragmat-IV.-en, de valamiért ez a hír nem jutott el az õket megtámadó hisz kötelékhez. A lustrumi hadügyminisztérium persze bizonygatta, hogy õk elküldték a visszahívó parancsot, de Báthorfy nem sokat adott az ilyen mellébeszélésre. Nyilván elfelejtették az ilyenkor szokásos zûrzavarban.
Közben beugrott a rendszerbe a flottájuk 55. köteléke is, élén az Ametiszt tércirkálóval és átküldtek néhány mûszaki alakulatot a Droparonra, hogy segítsenek helyreállítani az állomást. Még két hét és a flotta többi egysége is ideér.
-Az a lényeg, hogy gyõztünk!-mondta Báthorfy a sétafedélzeten Tezanosnak másnap reggel. A flottakötelék a sebeit nyalogatta, huszonhét vadászgépet és három térnaszádot vesztettek a harcban. A két veterán katona a csatáról beszélgetett, a megfigyelõablakokon túl lebegõ gigantikus autoszférát nézve, amely körül szerelõrobotok hada nyüzsgött az ûrben. Az állomás közelrõl akkora volt, mint egy kisebb hold, mellette a Kalcedon sem tûnt nagyobbnak egy porszemnél.
-Kapitány úr!-Wadowsky hadnagy érkezett sebes léptekkel, kezében papírképernyõvel.
-Végre megtudtuk, miért nem jutott el a béke híre a hisz kötelékhez! Ez most jött a hírszerzésünktõl!
-Igen?-Báthorfy átfutotta a képernyõn ragyogó sorokat. Az õket megtámadó kötelék parancsnoka, Leleilo Gelabatikumo tábornok idõben megkapta az üzenetet, de egyszerûen figyelmen kívül hagyta azt. A családjának több tagja ugyanis benne volt a leváltott lustrumi kormányban és nem volt hajlandó engedelmeskedni az új feletteseinek. Végül az egyik helyettese, Manihamitu ezredes megpróbálta leváltani, aminek tûzharc, majd általános kézitusa lett a vége a parancsnoki fregatt fedélzetén. A tábornokot végül eszméletlenre verték és visszavitték a Lustrumra, ahol rövidesen hadbíróság elé kerül.
-Heileson kormányzó szeretné önt vendégül látni a Droparonon kapitány úr, hogy kifejezhesse háláját és köszönetét!-tisztelgett Katja mosolyogva és átnyújtott neki egy meghívót. Báthorfy szelíden elmosolyodott, a gyõztesek magabiztosságával.
-Igazán szép gyõzelem ez a nyugdíjaztatásom elõtt! A meghívást elfogadom. És legalább már tudjuk, hogy miért püfölték egymást a hiszek a parancsnoki hídon! Bizony igaza volt Veygen admirálisnak, mikor az izalloszi csata után azt mondta nekem, a fiatal kadétnak, hogy a legjobb fegyver mégiscsak az ember két ökle, ha minden kötél szakad!
Nevettek, majd kisvártatva elhagyták a sétafedélzetet, hogy eleget tegyenek a kormányzó meghívásának.

VÉGE

következõ novella

vissza a listához