Frank Mobile

INTERJÚ A SÁTÁNNAL

(A Sahadeva trilógia 2. része.)

Nem sokkal azután érlelõdött meg bennem a gondolat, hogy a beavatások misztikus útján haladva megismertem az isteni szentély legbelsõbb titkait is. Akkor már jó ideje az anyagi világban tartózkodtam, emberi testben élve és tapasztalva meg a három dimenziós földi világot. Úgy döntöttem, hogy elbeszélgetek a Sátánnak nevezett entitással, majd a tõle kapott válaszokat közre bocsátom.
Korábban már több fontos információt nyilvánosságra hoztam az írásaimban, amelyeket fõleg az isteni hierarchia különbözõ fokain álló mesterektõl és tanítóktól gyûjtöttem össze, s most elérkezettnek láttam az idõt, hogy szóba álljak a teremtés másik, sötét oldalát képviselõ sátáni hierarchia vezetõivel is. Mivel az érmének mindig két oldala van és a megismerés nem lehet teljes csupán az egyik oldal vizsgálata által. Én a tudás megszerzésének feladata köré csoportosítottam jelen életemet, és ebbe a jó és rossz dolgok ezoterikus tudásának elsajátítása egyaránt beletartozik.
Az általam alkalmazott kommunikációs kapcsolat tisztán telepatikus természetû volt. Ezúttal nem hagytam el a testemet, mint amikor az Aranyvárosban jártam az Atya székhelyén. Megelégedtem azzal, hogy gondolatokat cseréljek az interjúm alanyával, s ezeket papírra rögzítsem, rendszerezett formában.
Korábban több démonnal, fekete mágussal és a sötét oldalt szolgáló lélekkel találkoztam már, de velük nem tudtam érdemi kapcsolatot folytatni, mivel nem bírták elviselni a feléjük áradó szeretetemet. Ráadásul az univerzumról való tudásuk is igen korlátozott volt, én pedig egy okos entitással szerettem volna beszélni. Ezért döntöttem úgy, hogy megszólítom a Sátánt, az alvilág urát és vezetõjét.
-Mit akarsz tõlem Sahadeva?-jött meg a válasz néhány másodperc múlva, miután elküldtem a kapcsolatfelvételi kérelmemet a Sátánnak.
-Szeretném ha elmondanál magadról néhány dolgot.-kezdtem óvatosan, rögzítve tudatomat a beszélgetéshez szükséges meditatív állapotban. Csak annyit tudtam a Solariáért felelõs Sátánról, hogy nemrégiben leszületett a Földre, és valahol itt él közöttünk, készülve az utolsó idõkre, amikor majd megmutathatja erejét az emberiségnek.
-Mire vagy kiváncsi?-kérdezte rövid hallgatás után egyszerûen.
-Ki vagy te? Mi a feladatod a teremtésben? Mi igaz abból, amit a vallások rólad állítanak?
Mintha enyhe meglepõdés és jókedv érzése kisérte volna a tudatomba érkezõ válaszokat.
-Látom, te nem olyan vagy, mint a többi ember itt a pokolban. Engem általában szidni szoktak és átkozni mindenfelé. Vagy az egekig magasztalnak és rettegnek, félnek tõlem, mert tudják jól, milyen hatalmam van. Régen jobban tiszteltek az emberek, ma viszont utálnak és nem értenek, még azok sem, akik a követõimnek hiszik magukat. Az õsi vallásaitokban bizony több volt a tudás, mint a maiakban. Mára csak az ostoba dogmatizmus maradt a fejek többségében. A nevem a gonoszság szinonímája lett szerte az alvilágban, egyszóval elég rossz a hírem közöttetek. De kevesen kiváncsiak rám, mint lélekre és istenségre, és még kevesebben fordulnak hozzám a rossz dolgok tudásának elsajátítása céljából.
-Miután megismertem az isteni szentély titkait, úgy éreztem, meg kell ismernem a sátáni szentély titkait is. Mert azt kellett látnom, hogy az igazi nagy mesterek a rendszerünkben a jónak és a rossznak egyaránt beavatottai és tudói.
-Így igaz. Ha nem ismered a gonoszt, akkor elkövetik ellened. A kisértés pedig, amely mindig, mindenkiben megjelenik, elõsegíti a lélek bûnbe esését.
-Ki az, aki megkisérti a lelkeket?
-A Mi Atyánk az.
-Ezt hogy érted? Hisz téged neveznek kisértõnek!
-Nem olvastad a Bibliát? Benne van a Mi Atyánk szövegében: "...ne vígy minket a kisértésbe, de szabadíts meg a gonosztól...!" Különös, hogy nem veszitek észre, pedig a többségetek nap mint nap mondogatja ezt az imát. Ebbõl is látszik, hogy mennyire nem gondolkoztok.
-Akkor ki vagy te tulajdonképpen és mi dolgod van a világban?
Fontosnak éreztem, hogy meghallgassam õt is közvetlenül, nem csak azokat, akik a másik, a jó oldal képviseletében beszéltek róla az isteni hierarchia vezetõi közül.
-Elmondom neked...-kis szünetet tartott, mielõtt belekezdett volna. Én pedig közben arra gondoltam, hogy mondjon bármit is, biztos ami biztos alapon, utólag majd ellenõrizni fogom a szavait, s megkérdezem az Atyát az igazságról.
-A Teremtõ elsõ megosztódásakor keletkezem és különülök el tõle a megnyilvánuló teremtésben. Tulajdonképpen az Isten testvére vagyok, az Õ elsõ tükörképe, virtuális tükrözõdése a létezésben. Általam és velem születik meg a dualizmus kettõssége az Egy kétségbe esése során, ami a sokaság megszületésének az alapja. Az a dolgom, hogy ellentmondjak neki, azaz önmagam másik felének, vagyis az Atyának, hisz lényegében továbbra is egyek vagyunk. Egy erõ, csak más irányultsággal.
-Az erõ és az ellenerõ, a jin és a jang.-fûztem hozzá, inkább csak önmagam számára.
-Mi ketten vagyunk az Isten két fõ arca. Az Atya képviseli a jó és magasztos tulajdonságokat, a Sátán pedig a rossz és alantas oldalt. De mindkettõ az Egybõl fakad, a lét alaptörvényeibõl, melyekre minden teremtés felépül. Enélkül nincs dinamizmus a rendszerben, nincs változás, fejlõdés, megújulás, se élet és halál, fény és árnyék, boldogság és szenvedés. Elválaszthatatlanok vagyunk, s létünknek csak együtt van értelme, miként a férfi és a nõ sem ér semmit külön-külön.
-Önmagában semminek sincs értelme.-mondtam helyeslõen.-De ha ketten vagyunk, máris megtelik a létezés energiával és eseményekkel, nomeg konfliktusokkal.
-Igen. Vagyis a teremtésben a rossznak is van létjogosultsága. Ez teszi lehetõvé a megkülönböztetést, az elkülönülést, és késõbb természetesen a részek újra egyesülését. Mert minden jó és rossz dolog egy tõrõl fakad és az egységben éri el legvégsõ célját.
-Vagyis te vagy a hivatásos ellenzék.
-Méghozzá az Istentõl kapott isteni képességekkel és jogosultságokkal! Míg az Atya teremt és épít, én pusztítok és gátat vetek az élet féktelen burjánzásának. S a rég volt teremtések romjain sarjadnak ki mindig az új élet magvai. Olyan ez, mint a nyár és a tél váltakozása. Azt is szoktuk erre mondani, hogy a halál az élet fenntartója. Negatív pólus nélkül nincs pozitív pólus sem.
-Azt tapasztaltam az eddigi létezésem során, hogy a negatív erõk mindig a biztos alapjaimat igyekeztek lerombolni és tönkretenni, vagy legalább megingatni. És összességében pont olyan erõsek, mint a pozitív oldal.
-Nem is lehet másképpen. A kettõ pontosan nullára egészíti ki egymást. Figyeld meg a gondolataidat! Az Isten mindig a legjobbat sugallja neked a lelkedben, a legmagasztosabb megoldást és ötleteket. De törvény, hogy a másik oldalnak is lehetõsége van szólni hozzád. Ezért aztán Õutána mindig Én jövök, és próbállak meggyõzni téged az ellenkezõjérõl. Ha sikerül, akkor engedtél a kisértésnek és a lehetõségek közül a rosszabbik megoldást választottad. A Földet azért hívjuk a teremtésben alvilágnak vagy pokolnak, mert itt Én vagyok elõnyben. A tudatlanság miatt az emberek többször hallgatnak a kisértésekre, a látszólag könnyebb megoldásokra, mint az isteni sugallatokra. És ez okozza a szenvedéseiteket, az összes bajt. Így vált a Föld a bûnök bolygójává, ahol az egység állapotából kiszakadt lelkek az elkülönültség illúziójába merülnek és pokollá teszik egymás számára az életet.
-Tehát mi most a pokolban vagyunk. És hol vannak az ördögök?
-Nézzetek magatokra! Ti vagytok az ördögök! A tetteitek magukért beszélnek. Tudatlanságra és hazugságokra épül az egész világotok, becsapjátok egymást és önmagatokat.
-Ez azért van, mert teljesen belemerültünk az illúziókba és nem emlékszünk már az eredeti származásunkra és célunkra.
Minden mester tudja, hogy a világ lényege láthatatlan és abszolút, míg a teremtés illúziója a megfoghatóság látszatát kelti, amelyben örökké változnak a formák és minden mulandó. Amely lélek belemerül ezekbe az illúziókba, az könnyen elfelejtkezik önnön lényegi természetérõl. A megvilágosodás célja a felébredés a teremtésnek nevezett álomból. Ekkor válik lehetõvé a kilépés a szamszárából és a visszatérés az isteni egységbe. Hallgattam a Sátánt, aki ugyanezeket a tanításokat mondta el nekem precízen, amiket korábban a tanítóim adtak át nekem.
-A két dimenziós univerzumból érkeznek ide a lelkek, amit régen falvédõnek hívtatok, a cyodákon át. Itt estek bûnbe és csináltok magatoknak karmát, ami mindaddig visszahúz benneteket, amíg meg nem tisztultok tõle a tudás és szeretet által.
-És mi a helyzet a Megváltóval?
-Õ az Atya egyik fia, aki ezért a lokális rendszerért felelõs. A lelkek innen a négy dimenziós univerzum felé távoznak, ahol már nincs karma és ott a teremtést tanuljátok. Ha sokan leragadnak itt a Földön, mert állandóan vissza kell születniük a bûneik miatt, bedugul a rendszer. Megtelik a börtön visszaesõkkel.-mintha ironikus örömöt véltem volna érezni a Sátán gondolatai mögött.
Végülis az Õ dolga az, hogy visszatartson minket addig, míg szobatisztává nem válunk. Olyan a Föld tehát, mint valami óvoda, ahol a saját kárunkon kell megtanulnunk az egyes reinkarnációink során, hogy ne szegjük meg az isteni törvényeket.
-Ilyenkor a Fiú leszületik közétek Megváltónak és amnesztiát ad mindazoknak, akik megértek rá, hogy tovább juthassanak. Ez persze mindig csak visszamenõleges hatályú, így körülbelül ezer, kétezer évenként meg kell ismételnie. Egyébként most is itt él a Földön, vagyis megint egy tömeges megváltási mûveletet fog végrehajtani a teremtési korszak végén.
Ezzel nem mondott újat, mivel minden beavatott tudja, hogy leszületett a Megváltó, ahogy azt a kinyilatkoztatott írásokban megjövendölték. Egyébként törvény, hogy az egymással szemben elkövetett bûneink alól csak mi oldhatjuk fel egymást oly módon, hogy megbocsátunk, ellenállva a legnagyobb kisértésnek, a megtorlás vágyának. A Megváltó feladata pedig az, hogy megbocsásson nekünk mindazért, amit az Õ teremtésében az isteni törvény ellen elkövettünk.
-Úgy tudom, minimum tizenkét életet kell itt leélnie a léleknek, mielõtt tovább mehetne.-fûztem hozzá az ismereteimet a megállapításához.
-Igen, minden asztrológiai jegyben egyet. Ha megtanulta a leckéket, és a tizenkét fõbûn egyike sem terheli a számláját, tovább mehet a negyedik dimenzió felé, amit ti mellesleg mennyországnak ismertek.
-És ha elbaltázza? Rengetegen vannak itt most is, akik régi visszaesõk már évezredek óta.
-Lehet osztályt ismételni. Az Atya kegyes a teremtményeihez, mintegy ötezerszázszor lehet visszabukni, amíg meg nem telnek a lélek adattárolói az életek emlékeivel.
Ez körülbelül azt jelentette, hogy a lélek vándorló és reinkarnálódó része, amit szentélynek is neveznek a misztikusok, kábé 5145 teljes emberi élet összes információját képes eltárolni magában, gravitációs hullám hologramok formájában. Szép teljesítmény egy alig tízezred mikrométer átmérõjû porszemtõl, a mi földi számítógépeink adattároló kapacitásához képest legalábbis.
-És mi történik akkor, ha valakinek ennyi lehetõség sem elég?-tettem föl a nyilvánvaló kérdést, elsõsorban azokra a szerencsétlen lelkekre gondolva, akiknek sikerült olyan emberiség ellenes bûnöket elkövetniük a pályafutásuk során, amit csak nagy sokára lehet letörleszteni. Ha amnesztiát kapnak, rendben van, de ha nem...
-Az ilyen abszolút balfékeket összeolvasztja az Atya egy lélekké és lenullázza a karmájukat. Aztán az új entitás kezdi elölrõl a mókuskerékben.
-Többször összefutottam már az asztráltérben különféle démonokkal és más gonosz lelkekkel. Ezek neked dolgoznak?-kérdeztem, mert hirtelen eszembe jutott néhány találkozás. A testen kívüli barangolásaim során sokféle lénnyel összefutottam már, s nem csak éppen testben élõ lelkekkel. Találkoztam istenekkel, démonokkal, mágusokkal, földönkívüliekkel, fénylényekkel, sõt olyan létezõkkel is, amiket leginkább spirituális robotként vagy célzott mantraként tudnék jellemezni.
-Úgy is mondhatnám, bár fizetést azt nem kapnak tõlem.-a válaszából érzõdött, hogy jót mulat a kérdésemen.
-Sok olyan lélek van, aki testben élve komoly bûnöket követett el és a halála után nem hajlandó ítéletre menni. Ezek általában a teremtési korszak végéig itt cirkálnak a Földön, mint kisértetek és próbálnak menekülni a lelkiismeretük elöl. Az ítélet napján, amikor az Atya megállítja a lokális rendszeridõt és szünetet tart a teremtésben, persze õket is elkapják az angyalok és az isteni tanács elé kerülnek. Ezt senki sem kerülheti el, még a Fiú sem és Én sem.
-A zárszámadáson a megjelenés kötelezõ.-állapítottam meg bólogatva.-És mi a helyzet az egyéb sötét entitásokkal? A rosszindulatú földönkívüliekkel, a más teremtési tartományokból erre kódorgó gonosz entitásokkal, démonokkal?
-Nem olyan könnyû átjárni egyik teremtési buborékból a másikba! Ahhoz sok tudás kell. Általában megállítják a határvédelmet ellátó istenségek és hazazavarják õket, de elõfordul, hogy valamelyik kimagaslóan ügyes, és betörve az óvodába megkavarja kicsit a dolgokat. A vallásaitok megemlékeznek bizonyos gonosz istenekrõl, akik egykoron a Földön jártak. Ez a lehetõség benne van a pakliban.
-Ezek nagyon kemény fickók lehetnek. A mestereim figyelmeztettek, hogy ne mászkáljak el az óvodából, mert a kerítésen kívül nem tudnak megvédeni tõlük.
A kerítés az én szóhasználatomban azt a falat jelentette, amely hermetikusan elzárja Solariát a külsõ dimenzióktól. Ezen a falon a lelkek nem tudnak áthatolni, a dimenziókapukat pedig szigorúan õrzik az Isteni Fenntartási Rendszer erõi. A dimenzióbuborékon belül három dimenziós a tér, kívül viszont négy. A testen kívüli élményeim során többször jártam már néhány sámán barátommal a falnál, és voltam egy határállomáson is, de kívülre csak rövid pórázon, egy kerub szárnyai alatt engedtek minket a fenntartók, nehogy eltévedjünk vagy bajba kerüljünk.
-Azt tudod, hogy minden szintnek meg van a maga Sátánja a teremtésben.-folytatta a Sátán némi hallgatás után. Éreztem, hogy kezd gyengülni a koncentrációm, ezért a kommunikációs csatorna tisztán tartása érdekében friss energiával kezdtem tölteni magam, vagyis mélyeket lélegeztem.
-Ahogy minden népcsoportnak, bolygónak, galaxisnak, dimenziórendszernek és univerzumnak van felelõs istene, kihelyezett alegysége, aki a Teremtõ részeként ellátja a rá bízott tartomány felügyeletét és kormányzását, úgy van egy ezzel párhuzamos hierarchia is. Ez tulajdonképpen az angyali fraktál komplementere, kiegészítõje. Én, akivel most beszélsz, erre az idõfraktálra vagyok felfûzve, mint a Föld kihelyezett Sátánja. A két idõszál struktúra legfölül összeér az Egyben, akibõl mindannyian eredünk. Vagyis lényegében egy Urat szolgálunk, csak másképp.
-Hát nagyon másképp!-vontam össze szemöldököm a bejelentésére.-Vizsgálgattam nemrég a gonoszság mûködését, amit magam körül tapasztaltam az anyagi világban.
-Az emberek gonoszsága piskóta ahhoz képest, ami a felsõbb szinteken létezik. Azt hiszitek, hogy tudjátok mi a gonoszság, de bizony mondom néktek, gyerekek vagytok még az univerzumban! A Sátánok, a sötét oldal vezetõi mind okos és bölcs lelkek, akik éppúgy ismerik a jó oldalt, ahogy a világos oldal vezetõi a rossz oldalt. Nektek pedig még fogalmatok sincsen az igazi gonoszságról. Megölni valakit, kiirtani egy népet, kihasználni és megkínozni másokat, pusztán a félelem, a düh és a gyûlölet illúziójától vezetve, ezek nagyon emberi dolgok. A valóság sokkal árnyaltabb és sokszínûbb, mint képzelitek. Nagyon gyermeki és leegyszerûsített elképzeléseitek vannak a jóról és a rosszról, és ezek értelmérõl, céljáról a teremtésünkben.
-Nem áll szándékomban lebecsülni a veszélyt, amit a gonoszság jelent ránk, emberekre nézve. Hisz valóban nagyon keveset tudunk arról, ami a kulisszák mögött zajlik.
-Ez egy olyan probléma, ami együtt jár a teremtés illúziójával és az egységbõl való kiválással. De szeretnék eloszlatni egy félreértést. Nem én vagyok a gonosz, mint olyan, megtestesült individuális erõ. Én csupán megismertetlek vele benneteket a kisértés által. A gonosz az mindig bennetek jelenik meg, mint valami szoftver a személyiségetekben, ahogy a tökéletlen elmétekkel és a világról szerzett kevéske tudásotokkal, pontosabban tudatlanságotokkal megpróbáljátok logikusan elrendezni és lereagálni a világ dolgait magatokban és magatok körül. Nézz bele egy gonoszságot mûvelõ ember lelkébe és láthatod, hogy a szelleme sérült, eltorzult az õt ért hatások eredményeképpen és íly módon fejezi ki a problémáját. A lelki sérültek szinte mindig rosszindulatúak.
-Rendellenes mûködésre gondolsz? Olyan ez, mint valami számítógépes vírus, csak a lélek belsõ programozását támadja meg és fordítja rossz irányokba?
-Igen. Ez a szellem betegsége, eltorzulása. És ahogy a jóság viszonzást szül, úgy a gonoszság is. Mert amilyen az adjisten, olyan a fogadjisten! Sok tudás és erõs akarat kell, hogy gátat vessetek neki, különben beépül a személyiségetekbe és olyan tettekre sarkall, amit egyébként soha nem követnétek el. Csapda ez, amellyel minden entitásnak szembe kell néznie a létezése során, különösen az alvilágban. A gonoszság és a rosszindulat fertõzõ és nehéz tõle megszabadulni. A Földön az emberek jelentõs része ma ott tart, hogy alig várja, hogy gyûlölhessen. Figyeljétek meg a személyes kapcsolataitokat másokkal és azt, ahogyan a világhoz, másokhoz és önmagatokhoz viszonyultok! Vegyétek észre, mi van bennetek és kutassátok az okát, eredetét. Megértés nélkül esélyetek sincsen a gyógyulásra és akkor egymást fogjátok a pusztulásba taszítani.
-Olyanok vagyunk a teremtésben, mint a rákos sejtek a testben.-mondtam ki a találó hasonlatot. Éreztem, hogy kezdek fáradni, s tudtam, rövidesen be kell fejeznünk az eszmecserét. A Sátán megérezte ezt, s rövidesen be is fejezte a tájékoztatást néhány érdekes gondolattal.
-A tudás az élet, a nem tudás a halál. Ismerjétek meg az univerzum törvényeit és önmagatok mûködését. Kisértések mindig lesznek, amíg úton vagytok az Egy felé, mert pontosan az a dolguk, hogy a fejlõdésre serkentsék lelketeket. Csak rajtatok múlik, hogy megadjátok e magatokat a lehúzó erõknek vagy sem. Persze senki sem kárhozik el örökre, s nem kerül végleg a pokol fenekére, mert törvény, hogy egyszer mindenki célba ér és visszaolvad a Teremtõbe. De addig hosszú az út. S ezt az utat lerövidíthetitek vagy meghosszabbíthatjátok a cselekedeteitek által. Ne dõljetek be a kisértõk csalafintaságainak és hallgassatok mindig a szívetekre, a lelketekben megszólaló isteni sugallatra. Tudom, hogy ezzel most lényegében magam ellen beszélek, de ez az igazság. Neked elmondom, mert elég öreg lélek vagy ahhoz, hogy pontosan tudd mindezeket a dolgokat.
-Hát igen, megjártam már néhányszor a poklot!-nevettem megértõen.-Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre. Majd megkérdezem az Atyát is mindezekrõl.
-Jó. Akkor most kilépek a kommunikációs vonalból. Viszlát Sahadeva!
Magamra maradtam a fejemben és visszatornáztam lelkemet a transzállapot mélységébõl. Elõttem hevert egy papírlap, rajta tollal. A feladat egyszerû. Meg kell írni a tudást, hogy mások is hasznát vegyék neki az életük során. Nekiláttam a körmölésnek.
Közben azon tûnõdtem, hogy legközelebb kit fogok meglátogatni a tudatommal. Sok olyan entitást ismerek még az univerzumban, isteneket és bölcseket, akikkel érdemes volna gondolatokat váltani. De az már egy másik történet lesz...

VÉGE

következõ novella

vissza a listához