Frank Mobile

LECSERÉLENDŐ DOLGOK

"A most következő történetlánc teljes egészében kitaláció. Mindennemű hasonlóság a valósággal kizárólag az élet műve."

1.

Az Első Férfi vállalkozó volt. Egy dörzsölt szőnyegkereskedő, aki épp arra kényszerült, hogy kirúgja valamelyik régi dolgozóját. Máshogy nem tudta volna felvenni a céghez az öccse fiát, aki frissen kikerülve az iskolából sehol nem tudott elhelyezkedni. Ezekben az években komoly recesszió súlytotta az egész gazdaságot, ami nagyon rányomta csúnya foltot hagyó bélyegét a szőnyegekre és a belőlük élő kereskedők lelkére is.
Hosszas töprengés után azzal az indokkal mondott föl a kiválasztott emberének, hogy hanyagul végzi a munkáját és ezzel árt az üzletmenetnek. A fickó persze vérig volt sértve, de nem sokat tehetett azon kívül, hogy felvette a pénztárnál utolsó járandóságát és elbúcsúzott a kollégáitól, majd elindult a munkaközvetítőbe. Minden simán ment, az Első Férfi megkönnyebbült a nehéz döntés után. Jövő hónapban felveszi a rokont, hogy a kölyök gyakorlatot szerezzen az üzleti életben, ahol nincs barátság, csak folyton változó érdekviszonyok.
Miután elintézte az elbocsátott dolgozójával kapcsolatos bürokratikus papírmunkát, az Első Férfi kiment az üzletből, a hátsó udvaron parkoló furgonjához. Ideje körülnézni a megyei nagykereskedőnél, ahonnét az árut beszerzi.
A gépkocsi négy éves volt, az egyik legnevesebb kontinentális autógyár megbízható, és népszerű márkája, melyet annakidején az olcsósága, nomeg a három éves garancia miatt vett meg. A járgány nagyon jól bírta a strapát, a súlyos szőnyegek hurcolgatását egyik városból a másikba, a nagykereskedőktől az üzletig. Egészen addig nem is volt vele semmi baj, míg le nem járt a garanciája. Utána azonban sorra romlottak el a különféle alkatrészei. Izzót kellett a lámpáiban cserélni, elkoptak a kerekei, bedöglött az ABS, a tolatóradar, a légkondi, és bizony sok pénzbe került mindezeket kijavítani a cége költségére.
Az Első Férfi beült a volán mögé. Kellemetlenül fullasztó forróság terpeszkedett a levegőben. Nyár közepe volt, javában tombolt a várost pokollá változtató kánikula. Reggel óta táncoltak a napsugarak a kocsi burkolatán, ami szivacsként nyelte magába a hőt, hogy szinte megolvadtak az alkatrészei. A légkondit még nem volt ideje, s főleg pénze megjavíttatni. Nem tartozott a jármű menetbiztonságához nélkülözhetetlen berendezések közé, ezért egyre halogatta a rendbetételét. Így is van épp elég kiadása mostanság, miközben hetek óta nem tudott eladni egyetlen ócska, olcsó szőnyeget sem. A településen akad még három szőnyegbolt, amik nagyon lerontják az üzletét.
Ráadta a gyújtást, de az önindító hiába nyöszörgött, a motor nem akart beugrani. Két percnyi türelmes, majd türelmetlen próbálkozást követően úgy döntött, inkább kihívja az unokaöccsét, akinek a város határában működik az autószerelő műhelye. Jobb ha minél előbb megnézi, mert szüksége van a furgonra.
Az unokaöccse persze szokás szerint nem ért rá, ahogy szokta, de egyik emberét kiküldte a sárga angyallal. A fickó kövér volt, borostás, mogorva és kialvatlan. Olajfoltos overallt viselt a forróságban, amiben úgy izzadt, hogy patakokban folyt róla a veríték, mire a motorházban való hosszas turkálás után szomorú képpel odaállt az Első Férfi elé.
- Sajnálom uram, de ezt már nem lehet megjavítani. Megrepedt a motorblokk és az egyik dugattyú valószínűleg besült a hiányos kenés miatt. Sűrűbben kellett volna szervízbe vinnie.
- De hiszen most voltam vele maguknál! Két vagy három hónapja!
- Igen? Hm... Hát akkor nem tudom... Mindenesetre a motor paff lett, mint a sárkány! Ki kellene cserélni, de elég sokba fog kerülni. Már ha találunk bele megfelelő motort. Ezt a típust már nem gyártják.
A tulajdonos nem értékelte a szerelő humoreszkálását. Homlokán elméllyültek a ráncok.
- Mennyibe fog kerülni a csere?
A pasas mondott egy eszméletlenül magas összeget, mire az Első Férfi elsápadt.
- De hisz annyiért akár új kocsit is vehetnék!
- Talán jobb is lenne! - értett egyet sietve az overallos. - Én a maga helyében a roncstelepre vitetném. Egy-két alkatrész még hasznosítható belőle, de a java kész roncs. Az alvázát például megette a rozsda.
Az Első Férfi egy darabig komoran meredt maga elé. Próbált megbarátkozni a gondolattal, hogy most pár napig kénytelen lesz a felesége kisautóját használni ha nem akarja becsukni a boltot. Vagy utána néz a város autószalonjaiban, mennyiért vehetne részletre egy új haszongépjárművet a cég számára. Némi tépelődést követően megszületett a döntése. Nincs túl sok választása.
- Tudja, ezek az új kasztnik már nem olyanok, mint régen. - magyarázta közben, esetlenül széttárva karjait a szerelő. - Húsz éve vagyok a szakmában uram. Akkoriban szinte minden javítható volt a járműveken és olcsón lehetett bennük alkatrészt cserélni. Manapság viszont a gyártók úgy alakítják az árakat, hogy könnyebb legyen mindig új verdát vásárolni, mint a régit karbantartani...
- Hát jó! Akkor veszek egy új furgont!
- Ahogy óhajtja! Akkor itt tessék aláírni... a szerelési nyomtatvány és a kiszállás költségei...!
Az Első Férfi káromkodását, nyomdafestéket nem tűrő volta miatt kénytelen mellőzni jelen krónikánk...

2.

A Második Férfi diszpécserként dolgozott a kontinentális autógyár központi üzemegységének fejlesztési részlegénél. Az volt a dolga, hogy a legnagyobb titokban gondoskodjék a korábban eladott járművek kellő időben, és megfelelő módon történő, végleges amortizációjáról.
Az autógyár a nevéhez, továbbá szuggesztív, látványos médiakampányaihoz méltó módon kiváló minőségű típusok tömegével árasztotta el a kontinens autópiacát. Könnyű sportkocsik, tágas családi autók, a túlzsúfolt városi közlekedésre optimalizált kisautók szingliknek, megnövelt csomagterű kombik, elegáns vonalvezetésű gépkocsik a tehetőseknek, furgonok, kisteherautók, nyergesvontatók és mikrobuszok kerültek le a futószalagokról nap mint nap. A kínálat széles volt, a versenyhelyzet éles, a recesszió nagy.
Ekkor jött az egyik zsenge elméjű fejlesztő mérnök ötlete, az irányított amortizáció, amivel gyorsítani lehetett a páratlan minőségű járművek elavulási idejét, hogy újabb típusok vásárlására ösztönözzék a spórolni próbáló vevőket.
Manapság már minden gépkocsiban szériatartozék a műholdas navigációs rendszer és a központi számítógép, ami felügyeli a rengeteg szuperkütyü működését a kasztniban. Ezt kellett úgy módosítani, hogy képes legyen az autógyár központjából érkező rövid rádióparancsra megfelelő műszaki hibákat előállítani, programozástól függően. A rendszer létezését gondosan álcázták a berendezésben, hogy még a legokosabb mezei autószerelők se vehessék észre amikor belenéznek a motorházba, mitől ment tönkre valójában a verda. Az autógyár fennmaradása, és sok tízezer ember megélhetése, munkahelye függött attól, hogy a gyorsított amortizáció precízen működjön a háttérben, néhány titoktartó ember irányítása alatt. Ennek a csoportnak a tagja volt a Második Férfi.
Normál körülmények között az autók tíz-tizenöt évig használhatók lennének, sőt kellő karbantartás mellett két évtizedig is bírják a strapát. A gond csak az, hogy a piac nagyon gyorsan telítődik, viszont a világ autógyárai nem tudnak tíz évig várni, mire az embereknek ismét gépkocsit vásárolni támad kedvük. A gazdaságnak pörögnie kell, mint a jól beállított versenymotornak. Különben nem tartható fenn a politikusok által előszeretettel hangoztatott állandó fejlődés, ami súlyos társadalmi válsághoz és hosszú távon pénzügyi összeomláshoz vezetne.
A Második Férfinek mindössze annyi volt a dolga, hogy egész nap ült egy terminál előtt és a központi számítógéptől érkező jelentéseket figyelte. Amikor egy gépkocsit megvásárol a tulajdonosa, rögzítik a tényt az autó számítógépében és ketyegni kezd a belső óra. A komputer a három éves garancia lejártakor jelzést küld műholdon keresztül a gyárnak, és az előre belé programozott sorrendben kisebb hibákat produkál a járművön, amik javítása, az alkatrészek cseréje komoly plusz bevételt jelent a cégnek és egyben gondoskodik az autószerelők megélhetéséről. Fél év elteltével újabb jelzést küld a gép, várva a halálos parancsot, amit a Második Férfinek kell kiadnia. Elég egy gombnyomás, és máris száguld a jel a reléhálózaton, parabola antennán, világűrön, műholdon keresztül a világ bármely pontjára, ahol a kiszemelt áldozat tartózkodik. Az autó komputere pedig engedelmesen produkálja a végzetes műszaki hibát, aminek köszönhetően ő maga is kijavíthatatlanul meghibásodik. Ezután az egész, egyébként tűrhető állapotban lévő járgány mehet a roncstelepre, majd a bontóba, zúzdába.
A Második Férfinek naponta ötven-hatvan esetben kellett elküldenie az amortizációs parancsot, ami ugyanennyi esetben váltott ki a mit sem sejtő tulajdonosokból jogos bosszúságot, s késztette őket a későbbiekben új gépkocsi vásárlására. Még az sem számít, ha egy másik cég autóját veszik meg ezekután, mert a világ összes jelentős gyára használ ilyen vagy hasonló módszereket a vásárlás ösztönzésére. Összességében így mindenkinek megéri, a becsapott vevőket kivéve, de velük senki sem törődik. Az ő dolguk mindössze annyi, hogy vegyenek. Mondhatni állampolgári kötelesség fogyasztani a társadalom által megtermelt javakat, az egész közösség és a pénzvilág fennmaradása érdekében.
A Második Férfi gondoskodott róla, hogy az Első Férfi furgonja a bontóba kerüljön, négy évi hűséges szolgálatot követően. Neki csupán egy szám volt a monitoron, amit likvidálni kellett a sorból. Fontos, de unalmas munka, tisztes fizetésért.
A diszpécser a munkaideje lejárta után felhívta mobiltelefonján az új barátnőjét, hogy randit beszéljen meg vele. A lány fiatal volt, bájos arcú, ambíciózus és roppant csinos. Néhány hete ismerkedtek meg egy éjszakai bárban. Láthatóan vadászott a Második Férfihoz hasonló öltönyös, vastag tárcájú pasasokra. Valami ruházati boltban dolgozott a belvárosban és nagyon odaadó szeretőnek bizonyult.
- Szia kedves!
- Szia!
- Mit szólnál egy találkához ma este?
- Benne vagyok. Mikor és hol...?
Miután megbeszélte a légyottot az új lánnyal, váltott néhány szót az irodájába bekukkantó egyik kollégájával, aki a hétvégi munkahelyi buliról érdeklődött. Ezt követően bágyadt sóhajjal hátradőlt puha foteljében, hogy egy apró problémán tűnődjön. A korábbi barátnőjén, akivel hetek óta halogatta a szakítást.
Nem akarta megbántani a nőt, akivel csaknem egy évig koptatta a lepedőt korábban. Az utóbbi időben a munkájára, a rengeteg túlórára hivatkozva kerülte el a vele való találkozást, de tudta, nem halogathatja sokáig a fájdalmasnak ígérkező búcsút. A régi barátnője nagyon szerette őt, de az új már kiszorította őt a Második Férfi szívéből és ágyából. Nincs más hátra, le kell cserélnie. Két nőt nem tud egyszerre finanszírozni egy fizetésből a mai költséges életkörülmények között, ugyebár.
Úgy döntött, most rögtön felhívja a régi barátnőjét és bejelenti a szakítási szándékát. Jobb ezt telefonon elintézni, mint élőben. Mert olyan kínos, mikor oda kell állnia a megcsalt nőszemély elé, és blazírt pofával bevallani, hogy már nem kívánja az együttlétet vele. Valami népszerű férfimagazinban olvasta, hogy sokkal macsóbb dolog egy rövid, de határozott telefonhívással elintézni az ilyen kellemetlen jeleneteket.
Kézbe vette hipermodern mobiltelefonját. A készüléket két éve vásárolta, beépített kamera és színes tévéképernyő volt a fedelében, vagyis az új videomobilok első generációjához tartozott, amivel sokáig fel lehetett vágni a cégnél a kevésbé tehetős munkatársak és főleg a lányok előtt. A csajok tapadnak az ilyen ketyerékkel rohangászó palikra... a férfimagazinok és a reklámok szerint legalábbis.
A készülék azonban a szám kiválasztása közben nyekkent egyet és elnémult. Kihunyt a képernyőjén ragyogó menűrendszer, s hiába nyomogatta a gombjait, dugta a hordozható feltöltőbe, nem reagált többé semmilyen próbálkozásra, szitokra és rázogatásra. Végül hazafelé menet egy utcai fülkéből kellett lebonyolítania a kérdéses hívást, ami nem sikerült valami fényesen. A lapátra tett barátnő természetesen megsértődött, és csúnya szavakkal illette a Második Férfit, valamint annak felmenőit.
Másnap hiába vitte el egy mobil szervízbe a készüléket, ott csak a vállukat vonogatták. A szerkentyű elromlott, valószínűleg a nyári hőség viselte meg az áramköreit. Nem kellett volna a kocsiban hagynia a tűző napon. Éppenséggel megjavítható lenne, de olyan borsos áron, hogy nem éri meg bajlódni vele. Sokkal olcsóbb megoldás lenne, ha átsétálna a szomszédos boltba és venne egy új videomobilt. A legújabb szériából, amit annyira reklámoznak manapság úton-útfélen. Azt már sztereo hangszórókkal adják, megnövelt képernyő felülettel, kiváló színhűséggel és a képességeit tekintve vetekszik egy palmtoppal az aranyos.
A Második Férfi bosszankodott, hogy emiatt most hitelt kell felvennie a bankjától, de végül vállat vont és átment a boltba. Vacak mobilok. Nem tartanak sokkal tovább a garanciális idejüknél. Szerencsére az áruk nem túl magas és mindig vannak akciós ajánlatok. Legalább megint lesz valami újdonság nála, amivel felvághat a kollégái és az új nője előtt...

3.

A Harmadik Férfi számára csupán egyetlen tétel, egy hosszú, személytelen számsorozat volt a Második Férfi videomobilja a számítógépen. Lejárt a készülék szavatossági ideje, most már ideje újat vetetni a tulajdonossal. A mobilcég titkos telephelyén működő amortizációs részleg dolga gondoskodni arról, hogy a felhasználóknál ne legyenek elavult telefonok. A technikai fejlődésnek haladnia kell a korral. Mivel a bolygón már szinte mindenkinek van maroktelefonja, a piac bővülésére nem lehet számítani. Az afrikai éhező tömegek nem fognak bunkofonozni a szavannákon. A raktárakban viszont ezerszám állnak az eladatlan készülékek.
Csupán egy rövid rádióparancs kell hozzá, hogy a kedves ügyfél kezében használhatatlan ócskavassá változzon a parányi, formatervezett készülék.
Naív ember, aki azt hiszi, tovább kitart a telefonja, ha kevesebbet használja, és nem ejti le minden héten az elvileg ütés, sőt cseppálló szuperkonstrukciót. Még ha szétszereli, és olyan helyen tárolja, ahol egyáltalán nincs térerő, a processzorába rejtett speciális, leárnyékolhatatlan adóvevő akkor is továbbítja az adatokat. A titkosszolgálatok szabvány szükségleteinek megfelelően kialakított készülékek méteres pontossággal mutatják a tulajdonos helyzetét bárhol a világon az odafent keringő nyomkövető műholdaknak. Számos bűnözőt, bújkáló ellenzéki politikust sikerült már íly módon fülön csípni, mert azt hitték a balgák, nem lehet őket megtalálni ha kiveszik az aksit a mobilból. Csakhát az működik anélkül is, a saját belső, tartalék telepéről. Mellesleg rendszeres időközökben elküldi a mikrofonja által felvett hangok betömörített állományát a titkosszolgálat lehallgató központjának, ahol egy logikai beszédfelismerő rendszer elemzi, és ha szükséges, továbbítja az emberi személyzetnek, részletes vizsgálatra.
Az új évszázad végre a totális ellenőrzés világa lett, köszönhetően a technikának. Mindenkit, folyamatosan, mindenhol lehallgatnak és nyomon követnek vagy megtehetik vele, ha éppen szükséges. A Harmadik Férfi erről a totális lehallgató rendszerről nem sokat tudott, mert őt, civil alkalmazottként nem avatták be ebbe a témába. De okos ember volt, és sokmindent hallott a műszaki vénájú kollégáitól sutyorogni a cégnél.
Minden ember hangja, a csecsemőtől az aggastyánig, ha csak egyetlen egyszer is telefonált már életében, rögzítésre kerül valahol, egy szupertitkos lehallgató és azonosító központban. Az ember hangja ugyan változik a korral vagy betegség következtében, mégis vannak jellemzői, amik alapján nagy pontossággal felismerhető a későbbiek során. Ha a gyerek felnő, és az iskolában mondjuk nincs kedve dogát írni, s ezért telefonon bomba merénylettel fenyegeti meg a sulit, még a kendővel eltorzított hangja alapján is képes felismerni a rendszer. Fél órával később pedig bekisérhetik az őrsre, hogy jobb belátásra és rendes állampolgárhoz méltó viselkedésre bírják a fogdmegek. Jobbfajta terroristák ezért manapság már csak számítógéppel felismerhetetlenné kevert hangú szövegeket játszanak be a telefonba ha fenyegetőzni akarnak, megugráltatandó a rendőrséget. Azt persze ők sem tudják, hogy a poloska minden számítógép processzorában is ott lapul és kiskaput biztosít a titkosszolgálatnak a világ minden gépének minden adatához.
- Manapság csak a dzsungelben vadászgató ősembereket nem hallgatják le. - dünnyögte egyszer valami telekommunikációs szakértő egy népszerű tévéműsorban, sokat sejtető tekintettel, de láthatóan nem jutott el az agyakig a kijelentés súlya. Az emberek szerencsére roppant naívak, s erre milliárdos üzleteket lehet építeni.
A Harmadik Férfi a munkaideje végeztével azon kezdett tűnődni, miközben hazafelé ballagott a mobilgyár köré települt városka békés utcáin, hogy ideje lenne fizetésemelést kicsikarnia a főnökeitől. Ő végtére roppant fontos munkát végez. Olyan titkokról tud a cégnél, amiknek feltétlenül homályban kell maradniuk, nehogy politikai botrány legyen belőlük. Persze rendesen megfizetik az amortizációs munkáját, vagy ahogy ő nevezi magában, a mobilkillerkedést, de karib-tengeri nyaralásra már nem futja, sem jacht kirándulásra a közeli tavon. Pedig de jó lenne élvezni kicsit a luxust, a fontos embereknek járó kedvezményeket!
Másnap meg is tette a reményei szerint fizetésemeléshez vezető lépést a főnöke irányában. Finoman célozgatott rá, hogy több zsetont szeretne látni a bankszámláján, különben megtörténhet, hogy a sajtó megneszeli, mi folyik a cég háza táján. A felettese fancsali képet vágott, azonnal átlátva a zsarolási szándékot, de nem háborodott fel. Megígérte, hogy meglátja, mit tehet a pimasz munkatárs jobbléte érdekében.
Két nappal később a Harmadik Férfi hirtelen rosszul lett az utcán, mikor kijött egy bevásárló központból és összeesett. Mire a mentők hordágyra tették, már halott volt. A boncolás megállapította, hogy hirtelen szívkoszorúér görcs végzett vele, amit valószínűleg a helytelen táplálkozásnak és a stresszes életmódjának köszönhetett. Hiába, a mobilcégnél nagy a hajtás, ezt mindenki tudja. A piaci verseny egyre élesedik, és nem minden munkatárs bírja az ezzel járó fokozott megterhelést.
A Harmadik Férfi főnöke komor elégedettséggel intézkedett a temetésről, majd szép beszédet mondott a hamvasztáson legkedvesebb beosztottjáról, aki mindvégig hűséges maradt a céghez és odaadóan szolgálta azt...

4.

A Negyedik Férfinek nem voltak lelkiismereti aggályai a Harmadik Férfi kivégzésével kapcsolatban. Akinek ilyen gondjai vannak, az eleve nem kerülhet a titkosszolgálathoz, pláne nem abba a részlegbe, amely Végzet fedőnéven működik egy földalatti támaszponton, valahol a hegyek között. Az itt dolgozók döntenek a lakosság célirányos szabályozásáról, a lehallgató részlegek értékeléseire támaszkodva. Aki veszélyt jelent a társadalomra vagy haszontalanná válik, azt mielőbb el kell tenni láb alól.
Az egész Végzet projekt a nanotechnológia elterjedésének köszönhette életre hívását. Az ezredforduló után kezdték bevezetni a fejlettebb országokban a személyi azonosító és nyomkövető nanochipek implantációját a lakosság ellenőrizhetősége érdekében. A különféle járványok éppen kapóra jöttek a hadseregnek, amely pénzelte a programot. Így feltűnés nélkül be lehetett adni a védőoltással együtt mindenkinek azt a porszemnyi készüléket, nanokapszulát, ami stabilan megtelepedett az ember csontszöveteiben és az élő test melegét használva áramforrásul, sugározta jeleit a külvilágba.
Minden ember egy parányi személyi igazolványt hordott a testében, természetesen a tudta, és beleegyezése nélkül, amely a külső szkennerek számára azonosította őt, bárhol is járt éppen a világon. Érzékelők pedig bőségesen voltak mindenfelé, a repülőtereken, vasútállomásokon, bevásárló központok kapujában, iskolákban, kórházakban, utcai hírdető oszlopokban és a titkosszolgálat ügynökeinél. Ettől kezdve nem volt értelme igazolványt hamisítani vagy egyéb módon megtéveszteni a hatóságokat. Mindenki azonnal lebukott az első ellenőrzésnél, bár többnyire nem kapták el, csak nyomon követték a tevékenységét, hogy később zsarolható és felhasználható legyen mindenféle sötét célokra. Egy demokratikus társadalomban a bűnözőknek is vannak jogaik, ezért az emberi szabadság látszatának megőrzése érdekében a Negyedik Férfi tudta, soha nem derülhet ki, mivel foglalkozik a Végzet projekt és hogyan likvidálják a kellemetlen egyéneket.
Aki nem kívánatossá válik, azt utoléri a programozott halál, a Végzet keze. A Harmadik Férfi főnöke szólt a titkosszolgálatnak, hogy csináljanak valamit a zsarolóval. A fejesek átnézték a meglévő állományokat és végül átküldték a titkos döntőbíróságnak. A Harmadik Férfi nem volt fontos sakkfigura a nagy játszmában, amit civilizált életnek hívnak manapság, ezért vesznie kellett.
A Negyedik Férfi kapta a feladatot, hogy küldjön egy rádióparancsot műholdon keresztül abba a nanokapszulába, amit csupán egy hosszú számsor jelzett a számítógépben. Ennyi és nem több volt a Negyedik Férfi számára a Harmadik, mikor megnyomta a likvidálást jelentő gombot. Öt másodperccel később egy picinyke tartály kinyílt a nanorobot oldalán, szupertömény mérget bocsátva a hordozótest vérkeringésébe. A vegyészek ötletességét dicséri, hogy képesek voltak olyan alkaloidát előállítani, ami porszemnyi mennyiségben is halált okoz. Több fajtája van, hogy nehezebb legyen kimutatni a boncoláskor. Van, amelyik a szívet bénítja meg, más az agyat teszi működésképtelenné vagy gyorsan elburjánzó, áttétes, rosszindulatú daganatok létrehozásában segédkezik a szervezetnek.
A Negyedik Férfinek naponta átlag tíz-húsz mit sem sejtő fickót kellett eltennie láb alól ezen a módon, akik a bolygó különböző pontjain éltek és a Nagy Testvér meghozta ítéletét róluk. Politikusok, maffiavezérek, túlbuzgó újságírók, hűtlenné vált saját ügynökök és túl sokat tudó okostojások hunytak el tragikus hirtelenséggel munkája nyomán. Néhány gyanús haláleset nem tűnik föl senkinek annyi milliárd ember között, mikor számos betegség és kórság tizedeli a lakosságot.
A Negyedik Férfi egyszer elgondolkodott azon, vajon mi lesz, ha egyszer ő is kényelmetlenné válik a szervezet számára, amelynek jólfizető állását köszönheti. Talán valamelyik kollégáját bízzák meg azzal, hogy megnyomja majd a gombot? Ez elől sajnos senki sem menekülhet. Csak nagyon komplett műtéttel lehetne kioperálni a kapszulát a testéből, amit úgy terveztek, hogy a hagyományos röntgen és ultrahangos orvosi szkennerek sem veszik észre. Vagy lehet, hogy olyan perverzek lesznek, hogy neki magának kell majd kiadnia a halálos utasítást? Öngyilkosságot fog elkövetni anélkül, hogy tudna róla?
Vajon fájni fog? A Negyedik Férfi tudta, a csapda régen bezárult körülötte. Nem menekülhet. Sem ő, sem a bolygó többi lakója. A technológia úrrá lett az emberen és életre szóló rabszolgaságra ítélte a fajt, amely létrehozta azt. Az egyén többé nem értékes. Bárki lecserélhető, mint egy autó vagy mobiltelefon. Demokratikusan...

5.

Az Isten lelke lebegett a Föld bolygó felett. Figyelte az alant nyüzsgő életet, a bioszférát pusztító, mohó és könyörtelen civilizáció ténykedését, amint romlásba viszi egyetlen és pótolhatatlan otthonát. Az emberiség minden lehetséges bűnt elkövetett már, amit csak ki bírt találni az évezredek során. Paradicsomként indult és pokolként végződött ennek a fajnak a sorsa, mely elfordult alkotójától, és a pénzt, az emberi önzést tette meg bálványának. Végül elérkezett az ítélet órája.
Az Isten nem haragudott az emberekre, sőt az ördögökre, sátánokra, démonokra sem, akik elcsábították a testbe reinkarnálódott lelkeket, rosszra késztetve őket egymás és önmaguk ellen. Ilyennek teremtette őket, esendőnek és tökéletlennek. Az esélyt megkapták a javulásra, a jócselekedetekre, hogy elnyerhessék a kegyelmet és a mennyországba juthassanak a Fiúhoz és az Atyához. Csupán keveseknek sikerült maradéktalanul jólelkűnek és tisztának maradniuk a gonoszságok bolygóján, ahol úgy burjánzott a bűn, mint parlagfű a köztereken. Minden lehetőség benne volt az eléjük terített pakliban, az emberek mégis a rossz lapokat választották. Makacsul, újra és újra.
Ez a teremtési ciklus a végéhez ért, ideje lehúzni a rolót és megítélni a rendszer helyzetét. A következő teremtési ciklust a most begyűjtött tapasztalatok alapján fogja megtervezni és útjára indítani a Teremtő, s remélhetőleg jobb lesz, mint a korábbiak.
Az Istennek jó lelkekre van szüksége, bölcsekre és okosakra. A Föld pedig tele van gonoszokkal, ostobákkal és hülyékkel, akik az anyagi dolgok hajszolásával töltik az idejüket és egymást tapossák, ölik jelentéktelen dolgokért. Nem lehet már őket jó útra téríteni, minden lehetőséget megkaptak, mégis elszalasztották a megváltást. Ideje őket lecserélni egy jobb nemzedékre. Új, még ártatlan lelkekre, akik remélhetőleg alkalmasak lesznek majd a nagy mű megvalósítására.
Az Isten meghozta döntését és cselekedett. Tűzözönt bocsátott a Földre, felperzselve rajta minden életet, s angyalait küldte a lángtengerben vonyító lelkek hadáért, hogy begyűjtsék őket és a purgatóriumba vigyék a többséget, akik könnyűnek találtattak. A kevés kiválasztott, aki szelídnek bizonyult, és megállhatott az Úr trónja előtt, fogja örökölni a Földet. Miután újjá építették és lakhatóvá alakították az ezzel foglalkozó teremtő félistenek...

VÉGE

következő novella

vissza a listához