Frank Mobile

A LEGYÕZHETETLEN ORSZÁG

(Megjelent a MINSZ: Antológia'98 c. kötetében 1998-ban.)

1.

Miután lecsillapodott az izgatott nyüzsgés a teremben, és mindenki elfoglalta helyét a sebtiben összehordott székeken, a nagy fali vetítõernyõ elõtti emelvényen ácsorgó katonatiszt megköszörülte torkát és szájához emelte a mikrofont.
-Örülök, hogy mindannyian eljöttetek a kora reggeli óra ellenére. A hír igaz, valóban támadás fenyegeti hazánkat ezekben a pillanatokban. Az asztrális felderítõink megerõsítették, hogy déli szomszédunk jelentõs csapatösszevonásokat hajt végre ezekben a percekben a határ közelében. Mint tudjátok, az asztrológusaink és jövõlátóink szintén a mai napra tették egy esetleges invázió várható idõpontját. A kormányunk azonban nem volt hajlandó megtenni a szükséges intézkedéseket, ezért most igen nehéz helyzetbe kerültünk.
Kis szünetet tartott, hogy az emberek megemészthessék a kapott információkat. Izgatott, halk moraj futott végig a termen, többen feltartott kézzel jelezték, hogy kérdésük volna, de a vezetõ nem figyelt rájuk. A vetítõernyõ távkapcsolójához nyúlt és odébb lépett, hogy mindenki láthassa a monitoron megjelenõ térképet.
-Ez a körülbelüli aktuális helyzet. A négy legjobb bilokációs kémünk jelenleg is a határsávban tartózkodik, az ellenséget figyelve. Õk a szomszédos szobában meditálnak, hogy ne zavarjuk õket. Mivel hadseregünket, hogy õszinte legyek teljesen felkészületlenül érte a hír, órákba telik majd, mire elfoglalhatják a védelmi pozíciókat itt és itt.-mutatta egy pálcával a térképen.
-Vagyis nem számíthatunk rá, hogy megvédenek minket!-kiáltott fel valaki a hátsó sorokban, és többen helyeslõen bólogattak.
-Egyébként sem tudnák sokáig feltartóztatni õket.-mondta a vezetõ pillanatnyi hallgatás után. Lassan végignézett az emberein, homlokán elméllyültek a ráncok.
-Az ellenség ötszörös túlerõben van és sokkal modernebb fegyvereik vannak, mint nekünk. Volt pénzük felszerelni a hadseregüket a legújabb tankokkal és vadászrepülõkkel. Mi viszont egy kis ország vagyunk, nem engedhetünk meg magunknak ilyen súlyos hadikiadásokat. Ezért kellett létrehoznunk a Nemzetvédelmi Parahadtestet, melynek elsõ és mindezidáig egyetlen bevethetõ százada mi vagyunk... Csak mi tudjuk megvédeni az országot! Csak a mi erõnk képes megfékezni az agresszorokat!
-Úgy van!-a csoportból többen a magasba emelték ökölbe szorított jobb kezüket, ezzel jelezvén, hogy elszánták magukat a harcra. A vezetõ látta arcukon az elszántságot, az aurájukban megjelenõ vörös színeket és érezte, hogy lélekben máris kezdenek összehangolódni. Remek. Az alakulat készen áll az elsõ éles bevetésre.
-Száz ember!-kiáltott fel mennydörgõ hangon, túlharsogva a termet betöltõ halk morajlást.
-Száz ember és egy akarat! Együtt legyõzhetetlenek vagyunk!
Még el sem ült a hangzavar, mikor a hátsó ajtón besietett egy fölöttébb idegesnek tûnõ szárnysegéd és az emelvényhez rohant.
-Csendet!-emelte föl a karját a vezetõ, mire az emberek egycsapásra elhallgattak.
-Uram, most kaptuk a hírt... ellenséges gépek hatoltak be a légterünkbe, a fõváros felé tartanak...!
-Bombázók?
-Alighanem. Két hullámban közelednek, több száz gép!-a szárnysegéd elhallgatott, végignézett a szótlanul bámuló civileken. A Parahadtest állományának elenyészõ százaléka volt csak egyenruhában. A többiek meglehetõsen vegyes képet mutattak. Férfiak, nõk, fiatalok és öregek az ország minden részébõl, akik a képességeik alapján lettek beválogatva az alakulatba. Kipróbált parafenomének voltak mindannyian, akiket a vezetõ évekkel korábban gyûjtött össze a Parahadtest zászlaja alá. Erõsen kétséges, hogy ez a száz ember képes lesz megállítani az ellenség gyorsan elõrenyomuló motorizált csapatait.
-Hallottátok? Ideje munkához látnunk!-a vezetõ súgott valamit a szárnysegédnek, majd kikapcsolta a vetítõernyõt. Erre nem lesz szükségük a továbbiakban.
-Mindenki helyezkedjen el kényelmesen a székén. A világítást kapcsolják le.
Négy férfi lépett be a terembe, a bilokációs kémek. Õk is csatlakoztak a társasághoz, bár igencsak fáradtnak látszottak már. A vezetõ tudta, hogy tegnap este óta folyamatosan szolgálatban vannak és figyelik az ellenség hadmozdulatait. Küldött feléjük egy bátorító, erõsítõ energia impulzust, majd maga is elhelyezkedett a fotelban, amit a szárnysegédje tolt oda hozzá.
Kellemes félhomály borult a helyiségre, csak az ablakredõnyökön keresztül szûrõdött be valamennyi a kora reggeli napfénybõl. Az emberek elcsendesedtek, mindenki lehunyta szemét és igyekezett ellazulni. A vezetõ halkan beszélt, lassan és nyugodtan. Nem kell sietni, van még vagy tíz percük, amíg a támadó gépek elérik a fõvárost. Ha ugyan egy is eléri közülük, ami nem túl valószínû.
-Lazítsátok el magatokat. Lélegezzetek egyenletesen, mélyen. Tisztuljon meg a tudatotok minden zavaró gondolattól, kellemetlen érzéstõl... Tizenöttõl ötig fogok számolni... Mire az ötre érek, az agymûködésetek rááll az alfa szintre.
Kis szünetet tartott, majd számolni kezdett. Ezt a rituálét minden esetben el kell végeznie a csoportnak, hogy legyen idejük összehangolódni a közös tudatmezõben a hatékony munkához. Belsõ látásával figyelte közben az embereit és szeretetével igyekezett bátorítani õket a feladatra.
-...hét, hat, öt. Ötöt rezeg az agyad. Az alfa szinten vagyunk. Most egy védõgömböt vonok az épület köré. A testünk biztonságban van itt, amíg úton leszünk. Most vond össze magad. Olyan kicsire menj össze, mint egy tû hegyén egy porszem. Kicsi vagy, mint a lelked... Jó. Egy alagutat látsz magad elõtt. Indulj el rajta kifelé! Ide gyertek mindannyian, az épület fölé. Itt lebegek középen. Mindenki itt van...? Jó. Most fölemelkedünk és délnek vesszük az irányt. Arról közeledik a támadás... Már itt is vagyunk. Ezek a repülõk az ellenség gépei. Az elsõ hullám kilencven bombázóból és harminc vadászgépbõl áll. Senki ne maradjon le, koncentráljatok a célfeladatra. Nem fogjuk bántani a pilótákat, csak egy kicsit megtréfáljuk õket...! Az alakzat bal szélén haladó bombázógép bal szárnyára koncentráljatok. Százan vagyunk, meg tudjuk csinálni. Ennyi a morfogenetikai határértéke a sikeres beavatkozásnak. Lágyítsátok meg gondolatban a fémötvözetet, amibõl a szárny készült. Egyszerû parakinézis, ezerszer csináltuk már. Tudjátok, a gondolatok igazán dolgok és valóra válnak. Jó. Már görbül... Elhajlik a légellenállástól, már a saját súlyát sem tudja megtartani. Leszakad. Úgy látom a gép pörögni kezd és zuhan... Elég magasan vagyunk, látjátok, katapultált a pilóta. Eggyel kevesebb. Most a következõ gépet! A bal oldali gép bal szárnyát! Jó... és a következõt... és a következõt... Úgy látom a rajparancsnokok kezdenek idegeskedni. Nem értik mi történik az alakzat szélén. Azt hiszik lõnek rájuk, de fogalmuk sincs mivel. A vadászok tehetetlenül köröznek felettük. Szedjünk le közülük hármat, egyszerre! Jó. Hullik a férgese... Negyed óra múlva elérik a fõváros határát, úgyhogy ideje bekeményítenünk. A következõ bombázót! A következõt... gyengül a csoport hatásfoka, néhányan kezdenek fáradni. Kérlek benneteket, tartsatok ki még pár percig. Nem tudunk nélkülözni senkit, tudjátok. Száznál kevesebben nem lehetünk... Jó. A következõ gépet. Mennyi potyogott le idáig? Huszonöt...? Akkor meggyorsítjuk a kopasztást. Egyszerre öt gépet képzeljetek el, amint megpuhul a bal szárnyuk és kiesnek a harcrendbõl. Humánusak vagyunk, nem bántjuk a pilótákat. Csak kivesszük alóluk a lovat. Remek. Megint öt gépet... Már érzik, hogy baj van. Az a szélsõ raj visszafordul, menekülnek. Ne engedjétek, már csak tízen maradtak. A bal szárnyat, mindig csak a bal szárnyat... Jól van. Az utolsó gép is leesett. Most pihenünk egy kicsit. Az elsõ hullámot felszámoltuk. Nem is volt olyan nehéz igaz? A második hullám úgy tûnik visszafordul... be vannak tojva az embereik. Követjük õket, egészen a határig. Amíg el nem hagyják a légterünket, folyamatosan szedjük le a bombázóikat. Koncentráljatok a bal szárnyra. Ez az... Na még azt az egyet... jó. Gyõztünk! Most leereszkedünk a felszínre, a dombok közé. Bírjátok még? Helyes, látom... Az autópálya fölött vagyunk. Ezen vonulnak a szárazföldi csapatok a fõváros felé. A támadó ék mintegy harminc kilométerre behatolt már a területünkre. Csekély ellenállásba ütköztek. No mindjárt változtatunk a helyzeten! Most arra kérlek benneteket, hogy koncentráljatok a harckocsik ágyúcsöveire. Puhítsátok meg a végüket... nicsak, hogy lekonyulnak sorra! Akár a harci kedvük... Ezek most meglepõdtek! Öt tankhadosztály lógó ágyúcsõvel... impozáns látvány. A nehéztüzérségüket kiiktattuk. Most a rakétás alakulatokra figyeljetek. Beásták magukat az erdõben, arra jobb felé. Gyertek csak, megnézzük õket... Koncentráljatok a rakéták szárnyaira. Szépen elcsavarodnak, így képtelenek lesznek egyenesen repülni. Drága játékszerek igaz? Már csak a gyalogság van hátra. Bírjátok még? Jó. Öt perc és visszatérünk a testünkbe. Koncentráljatok a puskacsövekre. Ezek is milyen puhák... vajból csinálták õket? Ejnye, micsoda szégyen! Most emelkedjünk fel a magasba, a katonák fölé. Megtréfáljuk õket... A levegõben van elég pára, összesûrítjük itt nekik. Képzeljetek el egy olyan felhõt, ami szabályos alakzatba rendezõdik. Egy nagy halálfej, alatta keresztbe tett lábszárcsontokkal. Több száz méter az átmérõje, lentrõl kitûnõen látható... Már futnak is... tele lett a nadrágjuk! Azt hiszem ennyi elég is lesz kezdetnek. Nem valószínû, hogy egyhamar visszajönnének. Most térjünk vissza a fõvároshoz... Itt vagyunk a Parahadtest bázisa fölött. Szépen ereszkedjetek le és lépjetek vissza a testetekbe... melegítsétek föl... elgémberedett igaz? Számolok, és közben fokozatosan visszatértek az ébrenlétbe. Frissen és kipihenten. Ugye, hogy nem volt olyan nehéz? Csak koncentrálni kell...! Hat, hét, nyolc...
A vezetõ egyfolytában mosolygott, nagyon elégedett volt. Az emberek lassan ébredeztek, mocorgás zaja töltötte be a termet.
-Húzza föl a redõnyöket!-intett a sarokban ácsorgó néma szárnysegédnek, és feltápászkodott foteljébõl.-Aki rosszul érzi magát szóljon! Az orvosok elõkészítették a pihenõszobákat. Mindenkinek gratulálok a sikeres bevetéshez! Kitûnõ munkát végeztetek, az ellenség erõi fejvesztve menekülnek a határ felé.
Elégedett sóhajtások, majd halk moraj válaszolt a szavaira. Két öregember és egy fiatal nõ reszketõ kézzel kivonult a terembõl, láthatóan megviselte õket a gyakorlat. Ez látszott is az aurájukon. A többiek viszont kitûnõ hangulatban voltak, izgatott hangon tárgyalták egymás között a történteket.
-Lefújták a légi riadót!-egy fiatal hadnagy közeledett rohanva, majd hasra esett az igyekezettõl. -Az ellenség visszavonul uram...! Gyõztünk!
-Igen, mi is láttuk õket!-mosolyodott el a vezetõ és az ég felé tárta karjait.-Az Istennek legyen hála! És nektek barátaim, akik eljöttetek és megmentettétek az országot! Az egész nemzet nevében köszönöm! Köszönöm!
A kitörõ tapsvihar elnyomta utolsó szavait. Közben katonák léptek a terembe, kis zsúrkocsikat tolva maguk elõtt. Pezsgõspoharak koccantak mindegyiken, az üvegeket maga a szárnysegéd hozta mosolyogva egy ládában.
-Ez az elsõ alkalom a világtörténelemben, hogy vér nélküli csatában vertük meg az ellenséget!-a vezetõ sorra kezet rázott a köréje sereglõ emberekkel. Többen ölelkeztek, a pezsgõsüvegek durrogtak és a hangulat a tetõpontjára hágott.
-A mai naptól fogva nincs olyan hatalom a Földön, amely leigázhatna bennünket!-kiáltotta egy sokat megért, vézna öregember. Szemébõl könnyek csorogtak a meghatottságtól.
-Úgy van!-kiabálták kórusban a fiatalabbak.
-Mi vagyunk az elsõ legyõzhetetlen ország!

2.

Eközben valahol egy harmadik országban, mely szomszédos volt a háborúzó felekkel, és mostanra készenlétbe helyezte saját hadseregét, egy gondosan álcázott katonai bunker mélyén szintén összegyûlt száz ember. Parafenomének voltak egytõl egyig.
A parancsnokuk tömören ismertette velük a szomszédos országok között kitört konfliktust, majd a háta mögötti térképre mutatott.
-Eljött az ideje a cselekvésnek. Bebizonyosodott, hogy ennek a kis országnak is van parapszichológiai hadviselésre alkalmas csoportja. Asztrális felderítõink látták õket, amint megfutamítják a támadókat parakinézis alkalmazásával. A hadvezetésünk elképzelhetõnek tartja, hogy a sikerükön felbuzdulva hódító hadjáratba kezdenek majd szerte a kontinensen. A hagyományos fegyverek, mint tudjuk, mit sem érnek a paraerõkkel szemben... Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy megelõzõ csapást mérünk rájuk, mielõtt õk tennék meg velünk ugyanezt. Nem habozhatunk, minden perc számít...! Mindenki helyezkedjen el kényelmesen és hunyja le a szemét... A lámpákat kapcsolják le! Számolni fogok...
Két perccel késõbb a lélekcsoport megérkezett a célpont fölé.
-Ebben az épületben tartózkodnak jelenleg amazok. Így könnyû lesz kiiktatni õket. Koncentráljatok a tetõszerkezetet alátámasztó oszlopokra... Képzeljétek el, hogy megpuhulnak és olyanná válnak, mint a vaj... és leomlanak. Gratulálok, kitûnõ munkát végeztetek! És most irány a fõvárosuk! Látogassuk meg az elnöki rezidenciájukat és a parlamentet...

3.

Eközben valahol egy negyedik országban, egy nagyon gondosan álcázott katonai bunker mélyén...

VÉGE

következõ novella

vissza a listához