5.
A LÉLEKFEJLÕDÉS
"Az Isten a lelkek összessége."5.1. A LÉLEKRÕL
A világ vallásai és a pszichológia sokat beszélnek az emberi lélekrõl, de valójában igen keveset tudunk róla mind a mai napig. Mibõl van a lélek? Hogyan jön létre? Hogy mûködik? Mi lesz vele a testi halál után? Hogy mûködik a reinkarnáció? Kérdések, melyekre fontos lenne tudnunk a választ, de sem a papok, sem a szentkönyvek, sem a tudósok nem képesek rájuk megfelelni.
Mivel régóta érdekel a téma, igyekeztem összegyûjteni a leghasználhatóbbnak és legérdekesebbnek tûnõ információkat ezen fejezethez. Az itt következõ adatok nem csak tudományos mérések eredményei, hanem különbözõ forrásokból, beavatottaktól és sámánoktól összeszedett, olykor kifejezetten misztikus és bizonytalan eredetû információk is, ezért pusztán tájékoztató jellegûek. Nem tudni mennyi az igaz belõlük, mindenesetre annyira izgalmasak, hogy feltétlenül megérdemlik a kutatást, az ellenõrzõ méréseket. Íme az elképzelések csokorba szedve.:
Az emberi lélek egy mikron (a milliméter ezred része) nagyságú, legömbölyített ikozaéder alakú, a barion sorozatba tartozó hatalmas részecske. A térfogata kb. 5.236x10-13 cm3-re becsülhetõ. Színes, szabad szemmel is látható, önálló mozgásra képes individuális porszem. Legalább 12 féle színû lélek figyelhetõ meg itt a Földön, és ezek között akadnak a látható fény tartományán túlnyúlók, infravörös és ultraibolya színûek is. Egyedül fekete lélek nincs (mert az nem szín).
A lélek a születésekor az õt megteremtõ isteni lélek fraktálszimmetriájáról szakad le bimbózással. Ez a két dimenziós (sík) univerzumban történik, majd a Teremtõje feltölti az alapszintû operációs rendszerrel és ellátja az egyediségét adó irányprogramokkal, melyek tehetség formájában nyilvánulnak meg késõbb az entitás fejlõdése során. Ez a tehetség a lélek eleve elrendeltsége, mely megszabja a késõbbi fejlõdésének fõbb irányvonalait. Innen kerülnek be egy cyodáknak nevezett dimenzióváltó rendszeren keresztül az új, még tapasztalatlan lelkek a három dimenziós univerzumba, hogy megkezdjék hosszú vándorlásukat a teremtésben.
A lélek nyolc felszíni csapocskával, interfésszel kapcsolódik a talamuszhoz a testben. Az agyat csak információ elõfeldolgozó, elosztó és szûrõ rendszernek használja, mert nem az agysejtek gondolkodnak, hanem a lélek. Az anyagi testet õ maga növeszti magának, fraktálisan az általa kivetített és fenntartott komplex holografikus kényszertérbe, az aurába. Ezen tevékenysége során anyagi (és szubanyagi) részecskéket, neutronokat is "szül" bimbózással a saját teste számára, vagyis nem csak az anyjától kapott anyagokkal építkezik. A lélek már a fogamzás elõtt hozzákapcsolódik a petesejthez és a hímivarsejthez, de élõlénynek csak a megtermékenyülés pillanatától kezdve tekintendõ az isteni törvények szerint. Ezért minõsül gyilkosságnak az abortusz, hisz a magzat élõ, tudatos lélekkel rendelkezik. Az olyan megtermékenyülésbõl, melynél nincs jelen a lélek, nem alakulhat ki élõlény, csak egy rakás differenciálatlan sejt.
Az emberi lélek a sajátrezgéseinek tartományát tekintve két oktávot fog át. Mivel önálló mozgásra, helyváltoztatásra képes, a súlya nem meghatározható, hisz képes befolyásolni a saját tömegtehetetlenségét. Az átlagos fajsúlya kb. 1.375x1011 g/cm3. Parányi mérete miatt nagy a nyugalmi tömege, ezért drasztikus hatásra, pl.: autóbalesetes ütközés során, kiszakadhat a testbõl.
A lélek felépítésében a cseresznyéhez hasonlítható. Van egy külsõ, áttörhetetlen, sûrûn pikkelyezett burkolata, ez teszi (anyagi dolgokkal) elpusztíthatatlanná. A tömegének kb. 95%-a a felszínében nyilvánul meg. Ezen kívül még hét komplex auraréteg is övezi és védi a benne tárolódó információkat a környezeti információs zajtól.
A magjában található a tudatalatti, a felsõlélek (más néven szentély), mely testrõl testre vándorol, reinkarnálódik az univerzum megfelelõ bolygóin. Ez az upanisádok szerint kb. 0.0001 mikron átmérõjû és 5145, más források szerint 5760 teljes emberi élet összes (holografikus) információjának eltárolására alkalmas. A rendszer tényleges tárkapacitása persze függ a leélt életek idõtartamától is. Az itt megadott értékek 120 földi évnek megfelelõ hosszúságú életek esetén érvényesek. A tudatalattiban tárolt információk zárolva vannak a feltudati rész elõl, de egy részük hipnózissal felhozható, megtekinthetõ. Az elõzõ életekre és a köztes létre történõ részleges emlékezés az isteni kegyelem eredménye és tanító célzatú, a spirituális fejlettségi szinttõl, ill. az életfeladattól függõ adomány.
A testen kívüli élmény során csak a mag hagyja el a testet. Ekkor egy 1 dimenziós, ezüst színû idõszállal, más források szerint pozitronszállal kapcsolódik a nemtér-nemidõn keresztül a feltudati részhez. Ezen fluidszál elszakadása okozza a halált, mivel a testet a lélek látja el energiával és tartja életben az információs tanácsadó terével. Minden teremtmény ilyen dimenziószálakkal kötõdik a Teremtõjéhez. Ezen keresztül kommunikálni is lehet, méghozzá a távolságtól függetlenül, idõkésés nélkül. Így értesül az Isten minden eseményrõl azonnal, ami a teremtésében történik.
A magot körülvevõ feltudati részt kb. 1.629x1023 db, kristályosnak látszó tárcella tölti ki. Ezek nyolcszögletes, levágott sarkú és élû, kockához hasonlónak látszó idõtükör cellák. Bennük az õket generáló ciklikus forrásrendszerek között 100%-osan tükrözõdve, visszaverõdve tárolódik az információ longitudinális idõhullámok formájában, a repülési idõben. A hullámtér modulációja a cellák falait alkotó idõtükör rendszerek vibrálásaként, iszonyúan komplex perturbációjaként (kb. 1029 Hz frekvencia körül) észlelhetõ, mint eredõ jelenség. Ez a folyamatosan visszacsatolódó intelligens, holografikus információs rendszer a szellem (a lélekben).
A tárcellák 64 rétegben rendezõdnek a lélekmag körül, mindegyik több, maximum 64 szabadsági fokkal fordulhat el a helyén a többihez viszonyítva. A cellák átmérõje 20-24 nanométer közöttire becsülhetõ, és a hullámtér sûrûségváltozásainak megfelelõen állandóan ingadozik egy középérték körül. Az elfordulások révén tudnak a cellák információt átereszteni, továbbítani adott irányokba egymás és a külvilág között. Így zajlik maga a gondolkodás, a programok futtatása is.
A tárcellákban található minden emlékünk az adott reinkarnációból és az összes tanult személyiségprogram. Ezen emlékek térbeli hullámképek, melyek összehasonlítása az egybevágóságuk vizsgálatával történik az értelmezés során. A feltudati rendszer egyrészt a sûrû anyagi környezet zavaró, perturbáló, törlõ hatása (információs háttérzaj) miatt, másrészt a lélekcellák tükrei közé esetleg beszoruló kóbor fénykvantumok (zavaró saját hullámtere) miatt folyamatosan felejt, ezért állandó visszaírást, felfrissítést igényel (lásd: ismétlés a tudás anyja). Minél erõsebb, egészségesebb valakinek az aurája, a testét és a lelkét védõ energiamezeje, annál kevésbé felejt az illetõ. Ideális esetben a lélek háttérzajtól való teljes leárnyékolásával (isteni kegyelem eredményeként) mindenre vissza lehet emlékezni, az ilyen embereket nevezik elefántmemóriájúnak.
A hét rétegû aurát szintén a lélek generálja maga köré és a kivetített struktúrát az egyén karmája (a szellemének aktuális információtartalma) és a személyiségprogramjai befolyásolják, torzíthatják. Ugyanígy a test is visszahat a lélekre és befolyásolja annak mûködését. Az aura olyan rugalmas védõburok, mely a külsõ behatásokat ellenfázisú rezgéssel igyekszik semlegesíteni, kiegyenlíteni. Ez részben a lélek által keltett szubtilis (finom)anyagból, részben pedig különféle (fõként nem elektromágneses) energiamezõkbõl, hullámtérbõl áll, melynek igen bonyolult belsõ felépítése van. Alakja (bizonyos határok között) folyamatosan változik, a pillanatnyi impulzusnyomatéknak megfelelõen. A közegellenállás és a különféle sugárzások torzítják, befolyásolják az aura alakját, gyengíthetik az energiaszintjét.
A felsõlélekre nem hatnak a perturbáló hatások, mert más típusú a tárolórendszere, de ennek szerkezetérõl gyakorlatilag semmit sem tudunk még. A szentély korlátlanul megõrzi a folyamatosan eltárolódó információkat, bár a tapasztalatok szerint ugyanazt az információt nem tanácsos sokszor kiolvasni belõle, mert az engramok ennek hatására eltorzul(hat)nak, az emlékek (nem tudni milyen okból) elmosódnak. A felsõlélek központjában található az az intelligens fénykvantum (ciklikus forrásrendszer), mely az egész rendszert generálja, kelti belülrõl egy meghatározott fraktális algoritmus szerint.
Az állatoknak egyedi, a növényeknek csoportlelke van. Ezek 0.5 - 1 mikron nagyságú, szürkés színû, egyszerûbb (fajspecifikus) szoftverrel ellátott részecskék, mûködésük hasonló az emberi lélekéhez. Az ember nem születhet újjá állati vagy növényi testben (sem akármilyen földönkívüliként), és azok sem válhatnak emberré. Ennek oka a felületi kapcsolóelemek struktúrájában rejlik. Az emberi lélek, a speciális interfészei miatt kimondottan az emberi (szinzu) fajba tartozó testekhez képes csak kapcsolódni, reinkarnálódni. Ezen interfészekbõl az emberi lélek 12-vel rendelkezik, amibõl 8-at használ a fizikai testéhez való kapcsolódásra. Az interfészekben történik az idegi impulzusok idõhullámokká alakítása és vissza, nem tudni hogyan.
Az isteni vagy nagy lélek 4 mikron átmérõjû, valószínûleg 512 interfésszel rendelkezõ struktúra. Bármely testet képes magára ölteni az univerzumban. A Teremtõ osztódása során jön létre, ezért magjában nem fény, hanem térkvantum forrásrendszer oszcillál. Sokkal nagyobb kapacitácú, képességû és lehetõségû az emberi léleknél. A feltudati részében ennek megfelelõen nagyságrendekkel több (és talán másféle geometriájú) lélekcella található. Õk az angyalok, akik az isteni hierarchiában, a teremtést fenntartó rendszerben dolgoznak. Általuk (és minden lélek által) teszi magát a Teremtõ manipulatívabbá az osztott adatfeldolgozás segítségével. "Az Isten a lelkek összessége". Az ún. nullás másolatú lélek (kerub) információját tekintve egy a Teremtõvel és folyamatos (fluidszálas) kapcsolatban áll vele (akárcsak minden más lélek). Így képes az egy szoftver egyszerre több helyen (hardverben) jelen lenni és tevékenykedni.
A koncentráció a fókusz összerendezése és beszûkítése, ill. rögzítése a célhalmazra. Ilyenkor a tárcellák lemerevedhetnek a nagy fokú figyelemtõl. A sokk hasonló rendszerbénulást válthat ki, feloldása a figyelem megzavarásával, a fókusz intenzív ingerrel történõ kimozdításával oldható meg.
Az elme csapongásának oka a spontán feltudati tevékenység, a gondolatprogramok szakadatlan futtatása (lásd: az ingerületszükségletnél). A tárcellák folyamatosan mozognak, a fókusz, mint valami színes amõba sodródik, ugrál a cellarendszerben a huzalozási rendszer mentén, figyelve az információkat (gondolatokat). A tudati fluktuáció, a fókusz szüntelen mozgása a környezet perturbáló hatásának eredménye. Ez teszi dinamikusan nyugtalanná az elmét, és egyben készteti a tevékenykedésre, a változásra, az új információk beszerzésére. Megfelelõ szintû koncentrációval és ciklikus programokkal többé kevésbé fegyelmezhetõ az elme, de a túlzott koncentrálás, görcsölés nem tesz jót a személyiségnek, mert beszûkíti és lemerevíti azt.
Az emlékezés mûködése hardver szinten valószínûleg a tárcellák programvezérelt elforgatásával, szoftver szinten a huzalozási rendszer (értelem) segítségével történhet. Ha valami nem akar az eszedbe jutni és hiába koncentrálsz, annak oka a tárcellák megmerevedése a koncentráció miatt. Így nem tudnak mûködni a visszakeresõ programjaid. A megoldás: figyelj máshová, másra egy darabig, hogy felszabaduljanak a cellák és szabadon mozogva bevezethessék a fókuszodba a keresett információt. Minél több helyre van behuzalozva a válasz, ill. minél frissebb keletû az emlék, annál hamarább fog az eszedbe jutni.
A személyiségprogramok többsége ugyanakkor nem tekinthetõ algoritmusnak, mivel a lélek mûködése nem (az általunk ismert) matematika nyelvén alapul. Ezért képes az emberi értelem kezelni az olyan tapasztalatokat is, melyek a transzlogikus rendszerek határain túlra mutatnak, tehát irracionálisak, megérthetetlenek, mint például az érzések, az ösztönök.
A gondolatok, melyek a tudatunkon átfutnak, lényegében olyan komplex idõhullám rétegek, idõhologramok, melyek az érzékelt tapasztalatokhoz fûzõdnek, kapcsolódnak az eltároláskor és kialakítják a huzalozási rendszert. A gondolatainkkal értelmezzük, kapcsoljuk logikus rendszerbe a világból gyûjtött észleleteinket, s ezeket használjuk az emlékeink felidézésére is. A gondolatok ezért olyanok, mint a könyvtárban a katalógus cédulák (számítógépben a fájl allokációs táblázat), és segítik a fókuszt a keresésben. Ezt az információ idézõ folyamatot hívjuk gondolkodásnak.
A lélekrõl azért is tudunk ilyen keveset mind a mai napig, mert a Teremtõ zárolta elõlünk az ide vonatkozó információk többségét, nehogy visszaélhessünk velük (lásd: kondicionálás, agymosás, zombi készítés és más bûnök elkövetése miatt). A lélek ellenes cselekedetek a legsúlyosabb bûncselekmény fajták közé tartoznak a teremtésben és ennek megfelelõen kerülnek elbírálásra az Isteni Törvényszék elõtt.5.2. A LÉLEKFEJLÕDÉSRÕL
A lelki fejlõdés a szellem világot teremtõ, analizáló és szintetizáló tevékenysége a valóság megismerése, a hozzá való viszonyulás és a tökéletesedés érdekében. A korlátok, melyekkel a fejlõdése során szembetalálkozik a lelkünk, szükségszerûek és keretet adnak az életünknek. Ezek legyõzése az önmegvalósítás. Ilyenek pl.: az emberi értelem és a logikai rendszerek tökéletlenségei, hibái, a cselekedeteink karmikus visszahatásai, a kisértések és más akadályok.
A lélekfejlõdés nem csak egyéni, hanem közösségi szinten is folyik. Egy adott csoport tagjai egy vonatkoztatási rendszerben párhuzamosan tanulnak. Mindenki ugyanazon dolgokat tanulja ugyanott és ugyanakkor, mégis személyre szabottan akkor is, ha a tudatos szinten nem érintkeznek egymással. Vagyis az egymástól földrajzilag nagy távolságra reinkarnálódott, de egy csoportba tartozó, ill. hasonló fejlettségi szintû lelkek közösen tanulnak, kommunikálnak az asztrálsíkon.
A fejlõdés minden lehetséges irányban egyszerre zajlik, ugyanakkor a szellemek között is létezik egyfajta munkamegosztás. Az eleve elrendeltségének megfelelõen mindenki igyekszik specializálódni a saját szakterületére, ahol lényegesen gyorsabban képes elõbbre jutni, mint egyéb területeken. Példa: Vannak politikus, harcos, gyógyító, tanító, stb. szellemek, mások építéssel, teremtéssel, tudományos kutatással, mûvészetekkel stb. foglalkoznak.
A fejlõdés állandóan a bizonyosságtudat növelésének irányába tart. Ennek célja, hogy biztos alapokat teremtsünk önmagunk számára a világban történõ eligazodáshoz. Azokat a hatásokat fogjuk elsõsorban negatívnak és kellemetlennek tartani önmagunkra nézve, melyek rombolják, gyengítik ezen alapjainkat, tehát az értelmezõ és döntéshozó képességünket. Idõbe kerül a számunkra megérteni, hogy a mindenségben semmi sem biztos és abszolút, mert minden függ mindentõl. A végtelenségig növelhetõ a világról szerzett tudásunk, mégis azt kell látnunk, hogy az alapfokú bizonytalansági tényezõ megmarad bennünk. Csak egyet tehetünk. Túl kell lépnünk a bizonyosságtudatra törekvés igényén, elfogadva a világ ellentmondásosságát, annak számos következményével együtt.
A lélek fejlõdése mutat bizonyos analógiákat az ember fejlõdésével. A csecsemõ születése hasonló a lélek születéséhez, az elszakadás az anyai testtõl olyan, mint a kiválás az egységbõl. A szoptatás, az etetés, késõbb az önálló táplálkozás akár a tanulás, az információgyûjtés az egyes életek során. A felnõtté válás: maga a fejlõdési folyamat. Az elköltözés a szülõi házból és egy saját család alapítása: az önállósodás a teremtõtõl és saját teremtésbe kezdés. Magasabb szinten ez lehet pl.: saját univerzum létrehozása is.
Azt látjuk, hogy a csecsemõ a megszületését követõen elõször teljesen tehetetlen, minden szükségletét a szülõknek kell kielégíteniük. Ahogy fejlõdik, megtanul gondoskodni önmagáról és végül önállóvá, önellátóvá, azaz felnõtté válik. A fiatal, ártatlan és tapasztalatlan, a szamszárába éppen csak bekerült szellemrõl elõször a fenntartási rendszer gondoskodik. Bizonyos alapprogramok (kényszerterek) mûködtetik, szabályozzák az életét. Minél fejlettebbé válik, annál inkább önirányító lesz és a kisérõi egyre szabadabb teret engednek neki, vagyis a külsõ befolyásoló tényezõk az életében egyre visszább szorulnak. Egyfajta hatalomátadás ez, melynek során az Istenen belül megszületik az Isten. A teremtmény átveszi teremtõjének helyét és az azzal járó feladatokat is. Így lesz a gyermekbõl felnõtt, majd szülõ. A szabadság hatókörét mindenkoron a gondviselõnek, a szülõnek kell megadnia gyermekének.
A fejlõdés nem mindig megy zökkenõmentesen. Elõfordulnak benne megakadások, de látványos sikerek is. A hosszabb távon elakadó lelkek a legvégsõ esetben, isteni jóváhagyással egyesülhetnek, összeolvadhatnak, és az így létrejövõ új entitás megerõsödve folytathatja útját. Az entitásból kiváló személyiségrendszerek önálló entitássá válhatnak vagy visszaolvadhatnak a teremtõjükbe.
Fentrõl, az isteni egység állapotából szemlélve nem léteznek akadályok elõttem. Ott Én vagyok. Karma nincs, csak szükségszerû kölcsönhatások a fejlõdés érdekében. Egyidejûség van. Nincs múlt és jövõ, csak egy állandó jelen. Mivel minden mindenben benne van, ezért az univerzum (matematikai szempontból) kívülrõl nézve csak egy kiterjedés nélküli jelenpont. Lelkiismeret sincs, mert én magam vagyok az, aki magamat támogatom, segítem, bíztatom, tanítom. Én vagyok önmagam tanítója és tanítványa is.
Lentrõl viszont, az anyagbamerültség állapotából nézve az egész világ tele van ismeretlen és talán veszélyes, idegen dolgokkal, furcsaságokkal. Innen közvetlenebb a kép, viszont sokkal kevésbé világos. A testbe születés célja az elmerülés az illúziókban és apró részletekben, hogy a lélek valamely konkrét részfeladaton dolgozhasson, amivel gazdagíthatja az Egészet a visszaolvadásakor.
Ezt a több-kevesebb rendszerességgel ismétlõdõ testet öltést, a felsõlélek visszatérését az anyagi világba nevezzük reinkarnációnak, újjászületésnek. Célja csupán a tapasztalatszerzés, az információk gyûjtése, és a kreatív teremtés (az új dolgok megvalósítása), az entitás eleve elrendeltségi programjának megfelelõen. Ez egyben meg is változtatja a személyiséget, a körülményektõl függõen kedvezõbb vagy hátrányosabb irányokba az alkalmazkodás által.
A reinkarnáció tehát egy többnyire jól meghatározott célfeladatra létrehozott, és a Belsõ Éntõl elkülönített személyiségtöredék, önállóan növekedõ értelmi rendszer, mely az élettervben meghatározott feladatok elvégzésére orientálódik. Ezek sikeres végrehajtása esetén üdvözül a lélek a testburok elhalása után. A Belsõ Én számára annyi jelentõsége van egy reinkarnációnak, amennyire számít az ember életében egy nap. Vannak az embernek jó és rossz napjai, sikeresek és kevésbé azok, nehezek és könnyûek, munkával és pihenéssel eltöltöttek, stb.
Megjegyzés: Mivel a lélekvándorlás folyamata egy meglehetõsen bonyolult és összetett jelenség, és bõséges szakirodalma van már, ezért itt külön nem foglalkozunk a jelenleg elfogadottnak számító elképzelések ismertetésével.5.3. A LÉLEK ISKOLÁJA
A tananyag, amit a lelkeknek alapvetõen el kell sajátítaniuk az életútjaik során a szamszárában, a következõ pontokba foglalható össze.:
1. TUDÁS: Változatos, használható információk begyûjtése, az Isten, a törvények, a hierarchia, a világkép és önmagad kellõ szintû ismerete. Az értelem, a kreativitás, a viszonyulás, az önirányítás és a képességek fejlesztése. Az életterv végrehajtása, a szaktudás gyakorlati alkalmazása az eleve elrendeltségednek megfelelõen.
2. SZERETET: Önmagad és mások, az élet, az Isten szeretete, tisztelete. Minél kifinomultabb, harmónikusabb viszonyulás, együtt élés megvalósítása és gyakorlása másokkal. A kommunikáció és a kapcsolatfejlesztés gyakorlati alkalmazásainak ismerete. A gondoskodás másokról, az empátia, a türelem, az elfogadás, a tisztaság és a szív útjának követése.
3. BÖLCSESSÉG: Az isteni törvény ismerete és gyakorlati alkalmazása minél kifinomultabban és rugalmasabban. Az õszinteség, az igazság, a kegyelem, az odaadó szolgálat, az éberség, a befogadás és a tanítás magasztos elveinek követése és gyakorlása.
A lélek fejlettségi szintje a tantárgyakból elért fokozatok átlagának felel meg. Nincs két tökéletesen egyforma fejlettségi szintû lélek a világon. A tudás, a szeretet és a bölcsesség rezgései fényes, ragyogó energiamezõként (hullámtérként) övezik a lelket és a testet. Minél tisztábbak és erõsebbek ezek a rezgések, annál fejlettebb az illetõ szellem. Ez egyértelmûen látható és érezhetõ mindenkin. A megvilágosodott szellem a buddha, akinek fénylõ lelke és aurája az õsi ábrázolásokon jól látható (lásd: a szentek feje, teste körüli glóriát).
Az önmegvalósított lélek természetét jellemzõ tulajdonságok közül íme néhány példa gyanánt.:1. SZERETET: Minden létezõ entitás feltételek nélküli, önzetlen szeretete.
2. HARMÓNIA: Az összhang megvalósítása testben és lélekben, kívül és belül.
3. TÜRELEM: A változási folyamatok sebességéhez való idõbeli szinkronizálódás.
4. ELFOGADÁS: Engedelmeskedés a környezõ univerzum kényszertereinek.
5. KITARTÁS: A kitûzött célok maradéktalan megvalósítása az élvezet erejétõl hajtva.
6. TISZTASÁG: Az elérhetõ legmagasztosabb tudati állapot fenntartása a célok érdekében.
7. SZÍV ÖSVÉNYE: A belül helyesnek érzett, boldogító életút álhatatos végigjárása.
8. SZOLGÁLAT: Az isteni hierarchiának végzett önzetlen cselekedet képesség szerint.
9. VÁLTOZATOSSÁG: A teljes megismerésre és megvalósításra való törekvés.
10. KIKEZDHETETLENSÉG: Az értelem és értékrend védelme az ellentmondásokkal szemben.5.4. AZ ISTENGYERMEK
Hasonlat: Képzeljük el az Istent úgy, mint egy gyermeket, aki teljesen egyedül van, önmagába zárt létezõként a mindenségben, amely Õ maga. Csak Õ van, mint tudat az örök jelenben, végtelenül a megnyilvánulatlanság állapotában. A figyelmének lekötése érdekében álmodik, gondolkodik és teremt, igyekszik folyamatosan megnyilvánulni a létezésben. A teremtés célja az Õ számára az, hogy a figyelmét elvonja a valóságról, a megnyilvánulatlanság ürességétõl. "Az Isten írtózik az ürességtõl, ezért inkább kitölti azt". Ez az üresség nem azonos az általában vett üresség fogalmával. Inkább valami olyasmi, amit a megnyilvánulásokkal való telítettség hiányaként lehetne jellemezni, semmint üres térfogatként.
Az okforrás belsõ instabilitásával, a megnyilvánulás vágyával kezdõdik a teremtés. Elõször még nem tudja mit és hogyan kellene csinálnia, csak elképzelései vannak arról, hogy mit is szeretne. A világ még csak a tudatában létezik, megvalósulásra váró tervként. A teremtés vágya és kínja ösztönzi a kisérletezésre, mígnem sikerül elindítania a létesülést.
Az okforrás másolni kezdi önmagát, megszületnek a teremtmények. Formálódni kezd az elõször nagyon kaotikusnak induló, majd fokozatosan rendezõdõ világ. Ez egyre stabilabb, változatosabb és bonyolultabb létezõk keletkezésével jár. Ezek már nem csak egyszerûen az Isten tudatában léteznek, mint elképzelések, hanem valósak, mert szabad akarattal, és a további dolgok megteremtésének képességével bírnak, tehát fraktálisan egyenrangú másolatai az Istennek. Képesek majdnem mindarra, amire Õ.
Egy idõ után már az Isten számára is áttekinthetetlenné válik a saját rendszere, olyan bonyolultsági fokra jut el. "Az Isten sem gyõzi egyedül a teremtést". Ennek eredményeképpen jelenik meg a beszámíthatatlansági tényezõ. Létrejönnek az elsõ konfliktusok a rendszerben. A teremtmények egy része az Isten mellé áll, mások ellene fordulnak és az elszakadással kisérleteznek. Ez természetesen lehetetlen - a létezési törvények miatt.
Mivel az Isten egyetlen és abszolút, önmagában való, mindent neki magának kell kitalálnia, felismernie, megértenie, megcsinálnia, hisz Õ az Elsõ. Tapasztalatlan az új, még ismeretlen variációkkal szemben, melyek a megnyilvánulása során jönnek létre. Folyamatosan fejlõdik, tanul és nõ. Ugyanakkor, mivel teljes és abszolút, Õ a legfelnõttebb és a legöregebb is a mindenségben, hiszen idõtlen és csak saját magához viszonyítható. "Mester csak egy van és Õt Istennek hívjuk".
Az Isten mindenben az élen jár. Jóban, rosszban egyaránt, mert a saját erkölcsét, törvényeit és szabályait neki kell megalkotnia a tapasztalatai alapján és tökéletesítenie. "Az Isten baja az én bajom is". A teremtményeinek ugyanazon problémákkal kell szembenézniük, mint neki, s ha valaki rátalál a megoldásra, azzal mindenki elõrébb jut az Egészben.
Az Isten magából, magának, magát teremti. Magáról, maga ítélkezik. Magát, maga tanítja. A teremtési folyamat során egyre többé és többé válik, mégis örökké ugyanaz marad, önmaga. "A világ Isten álma". A teremtmények pedig õt álmodják, teremtik egyre tökéletesebbé, és így a teremtett valóság a társaság illúzióját kelti az egyetlen Isten, mint közösség számára.5.5. SZELLEMKONDICIONÁLÁS
A szellem kondicionálása olyan személyiségprogramok beírása, készítése a feltudatban, melyek lehetõvé teszik az életben maradást a külvilágban és az önirányítást az egyén számára. Ezen adaptáció, szocializáció a születéssel kezdõdik és egész életünkön át tart.
A kisgyermek személyiségének fejlõdését elsõsorban a látott szülõi magatartásminta szabályozza. A gyermek kezdetben úgy fogadja el a dolgokat, az átélt eseményeket, ahogy vannak, valóságosnak és igaznak és ennek megfelelõen cselekszik, utánoz. Az ítélkezést, az értelmezést, a különbségtételt, a társadalmi konvenciókat, az erkölcsöt és morált, egyszóval a felnõttekre jellemzõ reakciókat mind. A környezet (több-kevesebb sikerrel) igyekszik úgy kondicionálni a gyermek személyiségét, hogy az bizonyos ideáknak megfeleljen, és ezzel elkerülhetetlenül sebezhetõvé teszi a személyiségét.
Ennek oka az, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik, és semmi sem úgy van, ahogy mondják. A világunk számtalan hazugságra, ellentmondásra és képmutatásra épül. Mi tesszük ilyenné, mert a tapasztalataink alapján úgy ítéljük meg, hogy ez a legjobb amit tehetünk, elsõsorban a saját érdekünkben. Aki ezt nem hiszi, szálljon magába és tartson önvizsgálatot.
A valóság más, mint a tanult illuzórikus ideák halmaza. A gyermek a tanultakat valóságosnak, igaznak fogadja el, és ennek megfelelõen akarna cselekedni, de közben összeütközésbe kerül a valósággal, mely illúziórombolólag hat rá. Ennek eredménye a csalódás és a lelki dörzsölõdés, a dörzsöltté válás. Az ilyen konfliktusokból alakulhatnak ki késõbb a pubertáskori személyiségzavarok, devianciák, ha a fiatal nem képes kezelni a lelki instabilitást okozó tényezõket, holott ezek megléte nem szükségszerû! Lehetne úgy is nevelni a gyerekeket, hogy ne legyenek ilyen ifjúkori konfliktusaik, melyek akár az egész életükre is kihatással lehetnek. Csak egyszerûen valóságorientált, személyfüggõen szubjektív és egyedi kondicionálást kellene, lehetne alkalmazni. Vagyis felkészíteni a gyerekeket az igazi életre. Ez egyben immunizálás is lenne a kísértésekkel szemben. Mindennek gyakorlati kivitelezését a szülõknek kellene, lehetne elsõsorban elvégezniük.
Önmagunk elfogadását gyermekkorunkban tanuljuk. Ahogy viszonyulnak hozzánk a szüleink, a családunk, az emberek, mi is úgy viszonyulunk magunkhoz. Kiépül bennünk a kondicionálás során az az értékrend, mely alapján aztán eldönthetjük, hogy mit kell jónak és rossznak tekintenünk.
Az ember személyisége egész életében tükrözni fogja majd azokat az elsõ, kulcsfontosságú mintákat, melyeket gyerekkorában kapott a környezetétõl. A neveléskor elkövetett hibák kiküszöbölése a hibák tudatosításával és felülírásával lehetséges.
Az elme figyelme szeret elkalandozni. Ennek oka a tudati forrásrendszer fluktuációja. A többi idõforrás sodró, áthelyezõ hatása miatt nem mindig pontosan ugyanoda ugrik vissza a fókusz, ezért kellõ koncentráció nélkül elsodródik az érzékletek és emlékek szövevényes hatásterében (lásd: a léleknél). Ez a tudati perturbáció. Az elkalandozó figyelem nagy segítség a spontán kreativitás gyakorlásához és folyamatosan gyengíteni igyekszik a kondicionálás hatását. Ezért szokott az ember úgymond lezülleni, szabadossá válni, ha megszûnik a külsõ kényszer fegyelmezõ hatása. Hogy is viselkednek a gyerekek, ha nincs a közelükben nevelõ vagy tanár?
A kívülrõl a személyiségre erõszakolt fegyelem megbéklyózza az embert, ami ellen mindenki ösztönszerûen lázadni igyekszik. Ennek következménye még a forradalom, káosz, anarchia és a törvénytelenség megjelenése ott, ahol a külsõ kényszerhatás oldódni kezd. A belsõ fegyelem ellenben erõsíti a személyiséget. Ezen tulajdonságok a módszeresség, precizitás, kitartás, ambíció, önkontroll, stb.
Hasonlat: Az elmét befolyásoló külsõ, kényszerû fegyelem a tojáshoz teszi hasonlatossá a személyiséget. A tojás kemény külsõ burkolattal rendelkezik, de belül puha és folyékony. Enyhe ütõdésre csak behorpad, erõs ütõdésre viszont összetörik. Ezért olyan sebezhetõek, törékeny lelkûek az ilyen emberek. Az elmét mûködtetõ belsõ fegyelem viszont a barackhoz teszi hasonlatossá a személyiséget. A baracknak puha húsa van és kemény magja. Enyhe ütõdésre rugalmasan benyomódik, erõs ütõdésre viszont csak a húsa, a felszíne mállik szét, a belseje, a lényege, a magja sértetlen marad. Az ilyen típusú emberek a legnagyobb nehézségek közepette is megállják a helyüket, méghozzá hidegvérrel. Ezen lelki tulajdonság a kikezdhetetlenség.
A viselkedésünkkel folyamatosan befolyásoljuk, kondicionáljuk mások viselkedését. Ez a visszacsatolás lehet pozitív és negatív, erõsítõ vagy gyengítõ hatású. Mind a gyerekek, mind a felnõttek folyamatosan figyelik a környezetük visszajelzéseit, hogy jól csinálják-e, amit tesznek. Pontosan a bizonytalansági tényezõ miatt, hiszen minden helyzet potenciálisan magában hordja egy új konfliktus lehetõségét, tehát szükséges az óvatos reagálás.
Példák:
- A reakció átfordulás: Amikor elõször hallunk egy viccet, nevetünk rajta. Minél többször halljuk, annál kevésbé fogunk nevetni, végül a reakciónk átfordulhat még haragosba is, mert elegünk lesz belõle. Ha valaki kiönti a lelkét nekünk, elõször általában örömmel, udvariasan hallgatjuk, majd terhessé válik a számunkra, végül pedig menekülni kezdünk elõle.
- A hamis jelzés: Ha mosolyogsz a gyerek csínytevésein, azzal bátorítod õt a rosszalkodásra. A reakció átfordulás akkor következik be, amikor a gyerek átlépi a szülõ (környezet) tûréshatárát. Ugyanez a helyzet a felnõtteknél is. Az uralkodót, diktátort körülvevõ emberek a hatalomtól való félelmükben, ill. bizonyos elõnyökért igyekeznek mindenre pozitívan és jól reagálni. Így hamis kép alakul ki a vezetõben a tényleges helyzetrõl. Csak azt fogja látni, ami tetszik neki, s nem a valóságot. Ennek eredményeképpen hibás döntéseket hoz, vagyis a nép (a beosztottak) szemében egyre diktatórikusabb lesz (a rendszer), mert hiányzik a megfelelõ visszacsatolás, a kontroll az alárendeltektõl. Amennyiben a helyzet tûrhetetlenné válik, forradalmat, puccsot eredményezhet. A legnépszerûbb vezetõbõl is bukott ember válhat, ha áldozatául esik a hamis jelzéseknek.5.6. GONDOLATVÍRUSOK
Gondolatvírus: a számítógépes programvírusok fogalmának analógiájára alkotott kifejezés, mely az intelligencia hatékony mûködését gátló ideahalmaz, programhiba. Az értelmet a megismerés, a kölcsönhatásban levés során a számára nem kívánatos új ideák, tapasztalatok fertõzhetik meg. Ezek degeneratív, bomlasztó, diszharmónikus hatásokat váltanak ki a személyiségben, az elmében, amely védekezni igyekszik a gondolatvírusok ellen.
Minden olyan tapasztalat, idea gondolatvírusnak minõsül, amely megbontja a személyiség mûködésének harmóniáját adott körülmények között, adott szempontból vizsgálva, azaz bûnbe rántja az ártatlant, rossz cselekedetre késztetve azt. A létezésük szükségszerû, a logikai rendszerek mûködésébõl és tökéletlenségébõl, azaz a létezési törvényekbõl következik. Terjedésük a szellem tapasztalásai, a megismerés és a viszonyulás folyamata során történik.
A fertõzés: a létesülés egyetemes problematikájának következménye. A másokkal való kapcsolatban levés, kölcsönhatás során jöhet létre, vagyis elkerülhetetlen. A gondolatvírusok a szellem betegségei. Súlyosságuk egyenesen arányos az entitás tökéletlenségének, rugalmatlanságának, intoleranciájának és inkompetenciájának mértékével. Minden olyan tapasztalat, melyet nem tudunk megfelelõen és megnyugtatóan értelmezni, megemészteni, behuzalozni, integrálni magunkba, méregként, zavaró tényezõként hat a szellemünkre.
Minden entitás védekezik a gondolatvírusok ellen. Ezen módszerek a fókusz irányítása, az érzékelt információk többszöri szûrése, válságkezelõ és méregtelenítõ, immunizáló programok fejlesztése, tudati sokk és amnézia alkalmazása, a felejtés, vagyis a feltudati információk törlésének használata, valamint tudati zárványok képzése.
A zárvány olyan információs halmaz, melyet az emlékezetben nem kötnek össze huzalok vagy csak nagyon kevés a többi információval. Az emlékek, személyiségprogramok elfalazása lényegében csak palliatív (tüneti) kezelés, az entitásról történõ leválasztásuk hozza létre a kyilkhort, a küszöb õrzõjét. A szellemben mûködõ programhibák megfékezése, kijavítása és gyógyítása a lelki fejlõdés elkerülhetetlen velejárója. A hibát meg kell ismerni, tudatosítani és akarattal megváltoztatni, felülírni a hibás programot. A fájó, kellemetlen emlékeket a legjobb újraélni és újraértelmezni, elfogadni, hogy a részünkké válhassanak, majd fokozatosan el kell felejteni õket. Az ilyen élményekkel kapcsolatos tapasztalatokat viszont meg kell õrizni az identitásvédelmi program részeként. Engedni egy gondolatvírusnak egyben kísértésbe esést is jelent.
A pszichológia (bár nem így nevezi a jelenséget) komoly eredményeket ért már el eddig is a gondolatvírusok kutatása és gyógyítása terén. A megoldandó feladatok mégis hatalmasak, hisz a civilizáció fejlõdésének köszönhetõen sok olyan problémával kell az embereknek manapság megküzdeniük, ami régen egyszerûen ismeretlen volt, nem létezett. Ilyen többek között a stressz, a szenvedélybetegségek tömegessé válása, a hírközlõ médiák véleményformáló vagy egyenesen dezinformáló hatása, a társadalmi devianciák, etnikai feszültségek, az idegengyûlölet elterjedése, a nagy világvallások és lélekemelõ hatású eszmék hanyatlása, illetve hiánya, a hagyományos értékrendek felborulása, eltûnése, stb. A mentálhigiéné fejlesztése közösségi szinten, társadalmi méretekben éppen ezért még soha nem volt ilyen égetõen fontos és megoldásra váró probléma, mint korunkban.
Nagyon fontosnak tartjuk továbbá megjegyezni, hogy a gondolatvírusok nem kezelhetõk gyógyszerekkel (szedálással), tudatzavaró hatású készítményekkel, sem elektrosokkal, mivel a szellemet támadják meg, nem az idegrendszert, az agyat. Hatásukat tekintve ugyanakkor tény, hogy kárt okozhatnak a hardvernek is, megzavarva annak mûködését, de ez csak tünete a kórnak, nem pedig oka! Természetesen a mûködési zavarok, hardverhibák kihatnak a szoftverre, a szellemre is és befolyásolják annak mûködését. Ezeket lehet csupán gyógyszeresen vagy mûtéti úton gyógyítani. A szellem betegségeinek (véleményünk szerint) éppen ezért a lélekgyógyászat tárgykörébe kellene tartozniuk, nem pedig az ideggyógyászatéhoz.5.7. KISÉRTÉSIMMUNOLÓGIA
Kisértés minden olyan program, mely az isteni törvények megszegésének irányába hajtja a szellemet. A kisértõ logikai rendszerek az isteni huzalozási rendszertõl eltérõ értelmezésükkel az eredendõ bûnbe viszik az entitást. Ez az elszakadás az egységtõl. Az Istentelenné, "démonivá" válás kezdete. A kisértésimmunológia a bûnös lélek gyógyítását, megtisztítását, az egységbe való hazatérését segíti elõ. Az identitást védõ programrendszereknek immunissá kell válniuk minden kisértéssel, bûnnel, gondolatvírussal szemben. Ez egyben a tökéletesedés és a teljesség megvalósítása is, az önmegvalósítás.
A kisértések oka a megismerésbõl, a változatosságra való törekvésbõl, a teremtmények Teremtõjükhöz való fraktális viszonyából és a létezési törvények ellentmondásos következményeibõl fakad. A kisértés természetét tekintve a leggyakoribb illúziók közé tartozik. A szellem világképét, identitástudatát és viszonyulási készségét torzítja el. Konfliktust idéz elõ a teremtményben és diszharmónikus állapotot tart fenn. Szükségszerû, hogy mindenki mindenkit megkisért a kapcsolatban levés során. ("Én a kisértõm kisértõje vagyok.") Ez akaratlanul, pusztán a félreértelmezésekbõl kifolyólag, és akaratlagosan, manipulálásként, rosszindulatból és cukkolásképp egyaránt bekövetkezik, lehetetlen elkerülni a megnyilvánult univerzumban. ("Jobb ha a barátaid tépnek meg szeretetbõl, mintha az ellenségeid teszik veled ugyanezt.")
Legyõzésében az Istenbe vetett szilárd hit és elfogadás, a jóra törekvés és az akarat, a kitartás egyaránt sokat segít, de leginkább a tudás az, amely feloldhatja a belõle fakadó ellentmondásokat és kétségeket. Mert mindig a tudás az, ami elgondolkodásra késztet és belevisz a kisértésbe, épp ezért ez is húzza ki belõle a lelket. Az ártatlanokat beszennyezi a bûn, a tapasztalat, majd hit, tudás, szeretet, bölcsesség és Isten akarata által megtisztulnak tõle.
A kisértésimmunológia lényege a probléma felismerése és kijavítása, majd a továbblépés, a szellem tökéletesítése, és a végsõ cél, a kikezdhetetlenség megvalósítása. Ez egyben sebezhetetlenséget is jelent, amikor te döntöd el, hogy mire reagálj és hogyan. Nem tudnak mások beugrasztani olyasmibe, amibe normális körülmények között nem mennél bele. Ez adja meg egyben az illúzióktól való eloldódottságot és a szabadságot is, a lehetõséget az eggyéválásra az isteni közösséggel.
A rángató impulzus olyan hirtelen fellépõ, intenzív hatású befolyásoló tényezõk eredménye, melyek vágyakat keltve az elmében meggondolatlan cselekedetekre késztetik az embert. Bár sok esetben nem jelentenek kisértést a szellem számára, mégis veszélyesek, mert kiszolgáltatottá teszik az egyént a környezeti bizonytalanságokkal szemben. A megoldás: Csak alapos megfontolás és körültekintés után szabad cselekedni, óvatosan mérlegelve a helyzetet.
Hatásos tudattisztító technika a gyógyító ideák beépítése és a káros ideák eltávolítása (lásd: a kineziológiát). Ezen folyamat analógiája a biológiában az endocitózis és az exocitózis.
A leggyakoribb kisértésformák: a gyanakvás, a kételkedés, a rosszindulat, az ítélkezés és a bizalmatlanság, melyek beültetésérõl a környezet gondoskodik ("Bogarat tesznek a fülébe").
További kisértésfajták a tudásbeli, anyagi, közösségi, egyéni és szellemi kisértések, melyekre az alábbiakban láthatunk néhány példát.:1. TUDÁSBELI: hazugság, kérkedés, ítélkezés, jogosulatlan információszerzés, árulás, stb.
2. ANYAGI: a földi javak szükségtelen felhalmozása, a prostitúció, rablás, lopás, anyagias értékrend, egészségtelen életmód, káros szenvedélyek, stb.
3. KÖZÖSSÉGI: a gyilkosság, rosszindulat, gyanakvás, harc, erõszak, zsarolás, hatalommal való visszaélés, a rászorulók meg nem segítése, cserbenhagyás, stb.
4. EGYÉNI: a szeretetlenség, önbecsmérlés, öngyilkosság, káromkodás, egoizmus, önzés, önhit, türelmetlenség, túlzott ragaszkodás, féltékenység, konzervativizmus, szexuális eltévelygések, stb.
5. SZELLEMI: a szeretet pénzre váltása, tekintélyelv alkalmazása, helytelen kondicionálás, hitetlenség, kétkedés, elzárkózás, törvényszegés, átkozódás, pesszimizmus, gyûlölet, piszkos és gonosz gondolatok, stb.
Helyesen cselekedni mindig nehezebb, mint engedni a kisértéseknek, mert azok a rövidebb és könnyebb út csábításával vonzzák az embert. De az is tény, hogy könnyebb elõször rosszul csinálni valamit, és késõbb javítani rajta az újabb tapasztalatok fényében, mint elsõre hibátlanul, tökéeleteset alkotni. Ez a könyv is mintegy öt éven át készült, és ezalatt legalább tizenötször kellett újraírnom, módosítanom.
A Föld, mint anyagi világ a lélek által elkövethetõ bûnök bolygója. Itt most (ebben a korszakban) minden kisértés jelen van, és az ide leszületett lelkek feladata immunizálódni velük szemben, miután megtapasztalták õket. Így válnak a lélekgyermekek felnõtté, "szobatisztává", hogy utána beléphessenek a felsõbb szellemi szférákba, a mennyországba.5.8. AZ IDENTITÁSTUDAT FELELÕSSÉGE
Amilyennek gondolod, látod magad, olyannak gondolnak, látnak téged mások is a környezetedben. Az identitástudatod az a szerep, melyet kiosztol magadra és eljátszol az élet nagy színjátékában. Ezért befolyásolja mások rólad alkotott képét és a hozzád való viszonyát az, hogy kinek, minek tartod magadat.
Példa: Minden közösségnek vannak kollektív, megállapodás szerinti elképzelései az egyes szerepekrõl. Egy szentnek például helyesen, erkölcsösen, bölcsen, önzetlenül kell viselkednie és tiszta, önfeláldozó életet kell élnie, stb. Ha a szent szerepét akarod eljátszani, meg kell felelned ezen ideáknak. A közösség mintegy szuggesztíven ezt várja el tõled, vagyis a szerep felelõsséggel jár. Minél látványosabb, fontosabb szerepet játszol, annál többen figyelnek téged és annál nagyobb az elvárás veled szemben. Tényleges társadalmi pozíciódat az fogja megszabni, hogy milyen tökéletességgel tudod eljátszani a szerepedet.
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy az önhit kisértése miatt kinevezik magukat valakinek. Olyan szerepet akarnak eljátszani, melyre igazából nem alkalmasak. Ennek többnyire kellemetlen visszahatásai vannak rájuk nézve. Gondold meg tehát, hogy ki akarsz lenni és milyen szerepet vagy képes ténylegesen eljátszani az életedben. Inkább legyél szerény, mint nagyratörésében elbukott lélek. A szerepedet egyébként az életterved és az eleve elrendeltséged határozza meg elsõsorban, és csak másodsorban a te tudatos döntésed és pillanatnyi választásod.5.9. SZEMÉLYISÉGFINOMÍTÁS
A tapasztalás során a személyiség differenciálódik, egyre kifinomultabb és sokoldalúbb, árnyaltabb lesz. Folyamatosan tökéletesedik, kiteljesedik, rugalmasabbá válik az õt érõ hatásokkal szemben. Ugyanakkor fellépnek olyan tényezõk is, melyek rugalmatlanná és lemerevedetté teszik a személyiséget egy idõ után. Ez attól függ milyen tulajdonságokat, programokat tart meg az elme és ezek együtt milyen személyiségrendszert alkotnak.
Azt tudjuk javasolni, hogy a fejlõdésed érdekében tapasztalj meg mindent, amit csak lehetséges, de tegyél köztük különbséget a saját érzéseidnek megfelelõen. A jót közülük tartsd meg, a rosszat vesd el és menj tovább. Mindig menj tovább, ne ragadj le sehol az úton.
Sok ember számára komoly gondot okoz eldönteni azt, hogy mihez kezdjen az életben. Mit csináljon, mi az õ dolga a világban, mi az életterve, aminek végrehajtására megszületett. Erre csak egy válasz létezik: neked kell rájönnöd. Ami érdekel, ami fontos neked, amit szeretsz csinálni és élvezel, vonzó a számodra és felemelõ élmény, az a te feladatod. Ezt pedig senki nem mutathatja meg neked, legfeljebb segíthet a megélésében vagy eltántoríthat tõle.
Minden terv azért van, hogy tudd mihez tartani magad és legyen mitõl eltérned a megvalósításakor. Ha megtervezed, hogy mit szeretnél csinálni, pl. egy szerepet akarsz eljátszani egy adott környezetben, mások szinte mindig megzavarnak és kizökkentenek a szerepedbõl, mert nem a te terveid, elvárásaid szerint reagálnak. Ezért van, hogy sohasem az történik, amit meg szeretnénk valósítani. Erre a legjobb megoldás az, ha akarat és terv, szerep nélkül, pusztán éber szemlélõdéssel élsz a jelenben és spontán cselekszel. Tedd mindig a lehetõ legjobban azt, amit kell, a pillanatnyi helyzettõl függõen. Az értelem számára az ellentmondások miatt ez megoldhatatlan feladat, de a logika fölött álló szellem képes rá. Emelkedj hát felül az egódon és sok problémától megszabadulsz ezáltal.5.10. A SZELEKTÍV EMLÉKEZET
Az információkat fontosságuknak, értelmezhetõségüknek megfelelõen tároljuk el a memóriánkban ideiglenesen vagy hosszabb távon (lásd: a rezidens [helytartó] és tranziens [átmeneti] programokkal való analógiát a számítógépeknél). Egyes információk a feltudati felejtés miatt törlõdnek az emlékezetbõl, mások viszont a frissítés (vagy a mély szintû bevésõdés) miatt sokáig megmaradnak, általában addig, amíg csak szükség van rájuk.
A Belsõ Én a feltudatot, mint információhalmazt folyamatosan tisztítani igyekszik. A rossz emlékeket törli, a jókat pedig visszaírni igyekszik. Vannak akik pesszimista, negatív hatású programozással ez ellen, önmaguk ellen dolgoznak, és folyton a régi rossz dolgokon rágódnak. Az információs halmaz ilyen lemérgezése szintén programhiba eredménye és nagymértékben megnehezít(het)i a szellemi fejlõdést.5.11. AZ ÖNHIT
Az önhit az értelem betegsége. Elvárásokból, kivagyiságból, ítélkezésbõl, egoizmusból, sértõdékenységbõl épül fel és gátolja a szellemi fejlõdést, a megismerést és a helyes viszonyulást.
Példa: Azért mennek az emberek általában közösségbe, társaságba, hogy megkapják amire vágynak és kielégüljenek a társas szükségleteik. Ez az elvárás, mely hosszabb távon általában csalódással jár, hisz a dolgok csak a legritkább esetben alakulnak úgy, ahogy azt mi szeretnénk. Gyakori jelenség, hogy a közösségben mások ítélkezésbõl alulértékelnek téged, ezért az egyensúly miatt felülértékeled magad és általában meg is sértõdsz. Ez a kivagyiság, az egoizmus alapja. Az egónak stabilitásra van szüksége és ezt a fontosság érzete adhatja meg neki leginkább. Kell hogy tudja, hogy õ fontos másoknak, hogy õ valaki. Ez a létezési törvényekbõl következik, a valamilyenné válás kényszerébõl, mely értelmet ad az egónak, melyet így nem fenyeget az elkallódás, a kirekesztõdés veszélye. A baj a szélsõséges eseteknél kezdõdik. Ha túl nagyra dagad az egó és eluralkodva bajt csinál vagy ha összetörik, lelki sérülést szenved a környezeti ártalmaktól, pl. kiközösítés, erõszakos személyiség kondicionálás, stb. miatt (lásd: katonai kiképzés).
A mennyországban fordítva mûködik minden, mint a fizikai síkon. Ott megkapod amire szükséged van: szeretetet, gondoskodást, elismerést, megbecsülést, stb. Ennek oka az egy tudatban, a mennyország felépítésében és az isteni gondviselés mûködésében van. Azért merülünk alá az anyagba, hogy megtapasztaljuk mindezek hiányát és megtanuljuk becsülni, értékelni azt, amit egyébként, mint teljesen természetest, a szellemi világban talán észre sem vennénk.
Az egészséges önhit támogatja az embert és védi, segíti a fejlõdésben és a cselekvésben. A megszabadulás az önhittõl minõségi ugrással lehetséges (lásd: késõbb), a dolgok lényegi természetének felismerésével, a világkép és az értékrend, a viszonyulás tökéletesítésével. Ez lényegesen rugalmasabbá teszi a személyiséget és kitágítja lehetõségeinek körét. Megnyitja számára az utat a kreatív teremtés magasabb szintjei felé.5.12. A BUKÁSRÓL
Valahányszor hibát követsz el, mert engedtél a kisértésnek, mert nem a helyes útra léptél, elbuksz. Ennek oka a tökéletlenségedben, és a dolgokra való kellõ szintû odafigyelésed hiányában rejlik.
Aki éber, azt nem lephetik meg olyan könnyen a kisértések és nem zavarhatják meg a megkülönböztetõ képességét. Az éberség jelenlétet, a dolgok tisztán látását és cselekvési készenlétet igényel, pillanatnyi lazítás nélkül. Ezt (tapasztalataink szerint) szinte lehetetlen megvalósítani az elme csapongása és a tudati fáradékonyság miatt.
A beszámíthatatlan tényezõk és a szubjektív nézõpontok miatt különben sem lehetséges mindig helyesen cselekedni. A hibás útra lépés ezért sikertelen törekvésnek tekinthetõ a helyes út elérése érdekében. Mivel minden rosszban van valami jó és minden jóban találni valami rosszat, csak egyet tehetsz. El kell fogadnod a helyzeted és le kell mondanod az ítélkezésrõl, a bírálatról.
Példa: Az emberek más szemében a szálkát is észreveszik, a magukéban a gerendát sem látják meg általában. Ez azért van, mert kifelé figyelnek, mindig csak másokra. Ha befelé kezdessz el figyelni önmagadra, meglátod a saját hibáidat. Ha mások hibáiról elfordul a figyelmed, azokat nem fogod látni. Ha emlékszel arra, milyen sok jót tettél másokkal és elfelejted, mennyit ártottál nekik, akkor csalódni fogsz és elégedetlen leszel, mert nem viszonozzák a jóságodat. Ennek eredménye lesz önmagad felülértékelése és mások lebecsülése. Így viszont nem tudsz tanulni a hibáidból. Ha elfelejted, milyen sok jót tettél másoknak és emlékszel, mennyi rosszat tettél nekik, akkor kisebbrendûségi komplexusod lesz és bûntudatod, viszont tanulsz majd a hibáidból. Nyilvánvaló, hogy egyik változat sem jó megoldás önmagában, célszerû tehát együtt alkalmazni õket és lehetõleg tartózkodni az ítélkezéstõl.
Ha már megtörtént a baj (bukás), minél elõbb állj talpra és igyekezz kijavítani a hibádat. Meg kell tanulnod óvatosan dönteni és cselekedni, és a dolgokat azonnal korrigálni, amint észreveszed, hogy hibáztál. Közben mindig törekedj arra, hogy lehetõleg másoknak minél kisebb kárt okozz, s ne rántsd õket magaddal, ha bajba kerülsz.
Ne félj a hibázástól! Mert aki cselekszik, az hibázik is. Ha a tétlenséget választod, az szintén nagy hiba, hisz nem arra teremtettél! A félelmeid csak arra jók, hogy figyelmeztessenek és óvatossá tegyenek téged, de azon túl már akadályoznak az elõbbre jutásban. A létezés ellentmondásos természetébõl következik, hogy a hibázás és a vele járó bukás elkerülhetetlen, része az életünknek. "A hibázástól az Isten sem tud megmenteni."
Az értelem folyton terveket, cselekvési mintákat készít, amiket meg akar valósítani, lehetõleg minimális hibaszázalékkal. Ha nem sikerül, az a bukás. Ezt követi az ismétlés, amikor egy másik konstellációban (hasonló helyzetben) ugyanazt a mintát keresed meg és nézel vele szembe, próbálván a terved megvalósítani. Ha másodjára sikerül tovább lépsz, ha nem, ismételsz vagy feladod, mert megértettél valamit, ami fölöslegessé teszi a dolog további folytatását.
A lélek iskolájában muszáj tanulni, hisz ezért vagyunk itt. A vezetõk eléd teszik a leckéket és nem menekülhetsz a "szülõi szigor" elöl. A szamszárából kijutva azonban szabad vagy és önprogramozó, akár fel is adhatod a saját sikertelen terveidet és más mintát választhatsz, készíthetsz, amit majd tetszésed szerint követhetsz. Vagyis csak rajtad áll, milyen leckékkel nézel szembe buddhaként, mit csinálsz és tanulsz és milyenné válsz, teszed magad. Ez a felnõttsége, szabadsága a léleknek, az önálló istenemberré válás, az ezzel járó felelõsséggel. És ezt a felelõsséget nem lehet megúszni, mert hajt a élet árama elõre.
Megjegyzés: Az ismétlõdési effektus jelensége az, amikor kétszer vagy többször egymás után történik meg ugyanazon esemény. Ez az eddigi megfigyeléseink szerint szinte bárhol, bármikor, bármivel kapcsolatban, és bármilyen ismétlõdési intervallummal megtörténhet. A jelenség oka lehet a ráhibázás, véletlen, szerencse, vagy az értelem által generált elképzelés. Ha a tudati fókuszt ráállítod az értelmeddel egy halmazra, tartományra, mintára és mindenhol azt kezded el keresni analogikusan, mindenhol azt fogod látni. Mindenrõl az jut majd az eszedbe. Így fedezheted fel a hasonló konstellációkat (együttállásokat) a különbözõ észleletekben (lásd: az egybevágóságot). Ebbõl a szempontból az ismétlõdési effektus csak illúziónak tekinthetõ és a formai hasonlóság felismerésén alapul.5.13. HIT ÉS CSALÓDÁS
Ha meghiúsul egy terved vagy elképzelésed, csalódsz. Ez a hiteden alapuló elvárásból ered, mely az események feletti hatalom és a kiszámíthatóság illúziójának következménye. A csüggedés a csalódásból születik, mikor egy jónak tartott tervet egy új felismerés vagy külsõ kényszer hatására fel kell adnod. Mind a csalódás, mind a csüggedés gyengítõleg hat a hitre és növeli az ego instabilitását, a belsõ bizonytalanságodat. Mindkettõ kiküszöbölhetõ megfelelõ világkép és viszonyulás kifejlesztése által.
A valósághamisítás: spontán vagy szándékolt megtévesztés a célhalmaz reakcióinak befolyásolása érdekében (egyszerûbb nevén hazugság). Az értelem hajlamos rá, hogy minden észlelt eseményt valóságosnak fogjon fel, ha az megfelel bizonyos szubjektív kritériumoknak, mert mindenki hajlamos rá, hogy abban higgyen, ami megerõsíti az õ elképzeléseit a valóságról. Ezt használják ki a szélhámosok, szemfényvesztõk, csalók, csábítók és az egész szórakoztató ipar (lásd: a reklámok, filmek hatását a nézõre), hogy olyasmire vegyék rá az áldozatot, amit az egyébként nem tenne (venne) meg.
Tömeges méretekben ez a megtévesztés a morfogenetikai kölcsönhatások révén is terjed, nemcsak fizikailag, és beépülve a közösség kollektív tudatába átformálja azt (hiedelmek, szokások). Különösen veszélyesek az erõszakot ábrázoló filmek, melyek fokozott erõvel hatnak az emberi lélekre informatikailag. Ezek hosszú távon, a tanító és példamutató jellegüknél fogva sajnos az erõszak elterjedését vonják maguk után a társadalomban. Mert amire gondolsz, azzá válsz.
Ide tartozik az is, hogy a bûnözõk börtönökbe való összezárása, elkülönítése erõsíti a lelkükben rezgõ agressziót. Mert így csak egymással tudnak kommunikálni, megosztva tapasztalataikat és a világhoz való hozzáállásukat egymással. Ez pedig erõsebben fertõzi egy ország szellemi légkörét, mintha egymástól nagy távolságra, elszigetelten lennének elhelyezve. A háziõrizet alkalmazása tehát (vagy lázadás, tüntetés esetén a tömeg szétoszlatása) morfogenetikailag kifejezetten elõnyösebb, mint a hasonló beállítottságú emberek összezárása (lásd: késõbb a közösség erejénél).5.14. TUDATI TECHNOLÓGIÁK
Minden olyan tevékenység, melyet a létezõk végeznek, tágabb értelemben véve tudati technológiának nevezhetõ.
Ezen belül a szellem által végzett mûveletek a következõk: a figyelem, a koncentráció, az érzékelés, az emlékezés, az értelmezés, a nézõpontváltoztatás, a beigazulás, a kivetítés, a kommunikáció, a felülírás, a programozás, a kreativitás, az alkalmazkodás, a befolyásolás, az elfogadás, a szabályozás, az önvédelem, a szuggesztió, stb.
Vannak összetett, az elõzõekbõl következõ, másodlagos tudati technológiák is, mint pl.: a tisztánlátás, akasha olvasás, álmodás, teremtés, mágia, stb.
Ez a könyv teljes egészében a tudati technológiákról, azok alapjairól, mûködésérõl és alkalmazásáról szól, vagyis arról, hogyan mûködik a világ, hogyan mûködünk mi, emberek.