6.1. A VISZONYULÁS FEJLÕDÉSE
A viszonyulás a rendszerek
egymással való kölcsönhatása, kapcsolata.
Ez az érzékelés, a reagálás, a kommunikáció,
az alkalmazkodás, a befolyásolás, a hatalom és
a teremtés folyamata. Minden nyílt rendszernek viszonyulnia
kell kifelé más rendszerekhez, mivel kölcsönhatásban
van velük. A zárt rendszer csak befelé viszonyul, önmagán
belül az egyes részei között.
A viszonyulás a megismerés
következménye, értelmet és célt ad az
életünknek. Amirõl tudomásunk van, azzal kölcsönhatásban
vagyunk és ennél fogva valahogyan viszonyulnunk kell hozzá,
méghozzá az ösztön, ill. az értelem által
irányítottan. Az univerzumban létezõ szubjektumok,
részrendszerek kölcsönösen reagálnak egymásra,
és komplex rezgéseikkel, emanációjukkal meghatározzák
egymást. Mindenki hat mindenkire (lásd: a beszámíthatatlansági
tényezõt).
A kommunikáció
két halmaz között metszet képzésével
történik. Két értelmi rendszer között
nemcsak együttérzés, hanem együttgondolkodás,
egyetértés is lehetséges, de ez a szubjektív
ideaformálás és idealátás miatt állandó,
kisebb-nagyobb félreértésekhez vezet. A félreértés
alkalmat ad a kommunikáció folytatására, a
pontosításra, a kód finomítására
és fejlesztésére, az átviteli csatorna szélesítésére.
A kapcsolat a metszeten, mint csatornán keresztül egyben kötõdést
is jelent, mely szélsõséges esetben ragaszkodássá
válhat. A vágy és a vágy tárgya közötti
kapcsolat, viszony a leggyakoribb olyan kötõdés, mely
ellenõrzött körülmények között a
szellem fejlõdését szolgálja. Ha viszont elszabadul,
rablánccá válik a szellem számára. Így
ragadnak bele pl. az anyagi világ illúziójába
a birtoklás és a hibás értékrend miatt
a lelkek.
A viszonyulás célja
a harmonizáció, a stabilitás, az egyensúly
megteremtése a résztvevõ felek között valamely
megállapodás útján. A megállapodások
lehetnek önkényesek azaz elvontak, és tényszerûek
azaz reálisak, de mindenképpen a viszony ellenõrzöttségének
javítását szolgálják. Fontos lépések
a viszonyulás fejlõdése során a megismerés,
a türelem, a tolerancia, az óvatosság, a változatosság,
az alkalmazkodás, az egyensúlyra törekvés, a
segítségnyújtás, az odaadó szolgálat,
a barátság, a szeretet, ill. ennek felfokozott extázisa
a szerelem.
A magány: az egyedüllét
illúziója, elszigeteltség a társaságtól.
A szeparáció, az elkülönülés nélkülözhetetlen
az identitás fennmaradásához és fejlõdéséhez
egyaránt. Olyan ez, mint a hernyó bebábozódása,
elszigetelõdése a külvilágtól. A környezetüktõl
elszigetelt rendszerek megtehetik, hogy figyelmen kívül hagyják
a külvilágban zajló folyamatokat, és így
nem kell energiát befektetniük abba, hogy reagáljanak
rájuk. Saját falaikon belül más dolgok megvalósítására
használhatják fel az összegyûjtött energiáikat,
pl. új struktúrát alakíthatnak ki maguknak.
Így lesz a hernyóból lepke.
Ezt a metamorfózist
(átalakulást) a környezettel való kapcsolat,
vagyis maga a közeg váltja ki, teszi szükségessé.
A túlzott mértékû és hosszú idejû
elzárkózás viszont sok energiába kerül,
mert nagy különbségeket eredményez a belsõ
és a külsõ világ állapota között.
Vagyis az elzárkózott rendszerek számára kezd
túl drága, energiaigényes lenni az elkülönülés,
így idõvel maguk kezdenek el törekedni a nyitásra,
a kilépésre a falaik mögül. A kapcsolatban levés
és az elkülönültség állapota így
dinamikusan váltogatják egymást a fejlõdés
során az entitás mûködésében.
A viszonyulás speciális
formája az, amely a teremtés során nyilvánul
meg a teremtõ és teremtménye között. Ez
az értelem viszonyulása önmagához és a
kivetítéseihez, melyek részleges önállósággal
is bírhatnak. A kapcsolat itt fraktális természetû,
hisz a teremtményt a teremtõje tartja létezésben.
A kivetítés lehet osztódás vagy bimbózás,
a szellem egy részének szeparációja a többitõl
a megismerés, a változatosság érdekében.
Az Isten, mint entitás több részre osztódva sokkal
manipulatívabban tudja megvalósítani saját
magát a létezésben. Az Õ teremtményei
(a lelkek), a szeparált entitásdarabkák maguk is egésznek
tekinthetõk, mikrokozmosznak, mert tulajdonságaikban az alkotójukhoz
hasonlatosak. A teremtés a létezõ önmaga utáni
vágyakozásából, az egységre, teljességre
való törekvésbõl fakad.
A viszonyulás következménye
az is, hogy a másik entitást és a világot csak
olyan mélységig tudod megismerni, amennyire saját
magad ismered, mert benned van az, mint tükrözõdés.
Viszont önmagadat (többé-kevésbé) mindig
jobban fogod ismerni, mint a külvilág dolgait, mert az információk
véges terjedési sebessége miatt a tõled távolabb
lévõ dolgokról és eseményekrõl
késõbb szerzel tudomást, mint a saját dolgaidról.
Ez a késedelem teszi aszimmetrikussá a teremtett világot.
6.2. AZ ASZIMMETRIA TÉTEL
Definíció:
Aszimmetrikus az a rendszer, amelynek elemei, részrendszerei eltérõ
paraméterekkel, információtartalommal rendelkeznek
egymáshoz képest. Ez a részaránytalanság.
A szimmetria a rendszerek felépítésében megnyilvánuló
szabályosság.
Tétel: Tapasztalataink
szerint az élet, a teremtés mindig aszimmetrikus, ugyanakkor
folyton törekszik a szimmetriára, de mire eléri azt,
újra aszimmetrikussá válik és kezdõdik
az egész elölrõl. Ennek oka az információ
terjedésének véges sebességébõl
származó késedelmi idõ. Egy rendszer vagy teljes
és akkor idõtlen, vagy véges és akkor idõben
változó, mozgó.
Bizonyítás: Az információ terjedése,
realizálódása a részrendszerek számára
kiegyenlítõ hatású. Legyen 'A' és 'B'
két részrendszer 'L'-en, mint a létezés halmazán
belül. Amennyiben az információtartalmuk különbözõ,
és kapcsolatba kerülnek egymással, véges idõn
belül, az idõbeli távolságukkal arányosan
kiegyenlítõdnek, egyensúlyba kerülnek. Kölcsönösen
tartalmazni fogják egymás információit. Ez
a szimmetriára törekvés.
Az 'A' rendszer információs
bõvülése 'B'-vel azonban egy olyan új rendszert
fog eredményezni ('AB'), amely a 'B' (és mindenki más)
számára 'A' változásaként realizálódik
a késõbbiekben. Ugyanez természetesen fordítva
is érvényes lesz (az információmegmaradás
törvénye miatt), de a két rendszer mégsem lesz
azonos. A két kiegyenlítõdött részrendszer,
'AB' és 'BA', bár információtartalmában
egyenlõ lesz, mégsem lesznek azonosak, csupán tükrözõdései,
idõben elcsúszott tükörképei egymásnak.
A két részrendszer
között ható információs kölcsönhatás
idõbeli változást, dinamizmust és bõvülést
eredményez a végtelenségig. Vagyis a szimmetriára
törekvõ rendszerek egy adott idõpillanatban mindig aszimmetrikusnak
(egyenlõnek, de nem egyformának) mutatkoznak egy tõlük
egyenlõ távolságra elhelyezkedõ (nevezzük
'C'-nek) rendszer számára. Természetesen a tõlük
nem egyenlõ (idõbeli) távolságra, azaz aszimmetrikusan
elhelyezkedõ megfigyelõk szintén különbözõnek
fogják megtapasztalni õket.
Következmények:
A teremtésben a részrendszerek fennmaradását,
elkülönülését az egésztõl, az
egységtõl az információtartalmuk különbsége
okozza. Ez egyben a teremtési folyamat hajtóereje is, mely
állandóan késztet az újra. Vagyis elmondhatjuk,
hogy az univerzum a mindig kielégítetlensége által
hajtódik elõre. Az élet lényege tehát
az aszimmetria és a szimmetriára törekvés.
Kiegészítés:
Az aszimmetriának köszönhetõ, hogy az Isten elõtt
minden teremtménye egyenlõ, mégsem bánik mindenkivel
egyformán. Mivel minden teremtménye más fizikai helyen
van az egészben (térben és idõben), ezért
másmilyen sorrendben szuperponálódik a forrásrendszerére
az univerzum többi forrásából érkezõ
információ. Így lesz szükségszerûen
minden teremtmény (továbbá hely és idõ),
legyen az intelligens entitás vagy viszonyulás, egyedi és
megismételhetetlen a létezésben. Egyedi eseteket pedig
csak egyedi ítélkezéssel lehet elbírálni,
továbbá az igazság is egyedi lesz minden szubjektív
nézõpont számára.
6.3. A SPIRITIKA TÖRVÉNYEI
A spiritika jelentése: spirituális etika. A létezõk egymáshoz való viszonyával foglalkozik. Minden entitásnak létérdeke, hogy harmónikus viszonyt és kölcsönösen gyümölcsözõ kommunikációs kapcsolatot alakítson ki a környezetével. Ennek gyakorlati megvalósításához nyújt segítséget a spiritika, melynek alapelvei az isteni törvényekre épülnek.:
0. AZ IRGALMASSÁG ÉS SZERETET TÖRVÉNYE: Azt add meg a másiknak, amit az Isten szeretne neki megadni rajtad keresztül.
1. AZ IGAZSÁG VAGY OKOZAT TÖRVÉNYE: Azt add meg a másiknak, ami a karma törvénye szerint jár neki kivéve, ha ez ütközik a nulladik törvény elõírásával.
2. AZ ELFOGADÁS ÉS SZOLGÁLAT TÖRVÉNYE: Azt add meg a másiknak, amit õ szeretne kapni tõled kivéve, ha ez ütközik a nulladik és az elsõ törvény elõírásaival.
3. A HARMÓNIKUS VISZONY TÖRVÉNYE: Azt add meg a másiknak, amit szeretnél, hogy õ is megadjon neked, amennyiben ez nem ütközik az elõzõ törvények elõírásaival.
4. A SEMLEGESSÉG TÖRVÉNYE: Ne adj semmit a másiknak, ha nem vagy képes az elõzõ törvények elõírásai szerint cselekedni.
5. A HIBÁZÁS VAGY TÖKÉLETLENSÉG TÖRVÉNYE: Ha nem vagy képes betartani az elõzõ törvényeket, nézz szembe a hibáiddal és javítsd ki õket ezen törvényeknek megfelelõen.
A TÖRVÉNYEK KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉSEK:
0. - 1. Jobb szeretetbõl irgalmasnak és megbocsátónak lenni másokhoz, mint igazságosnak, mert az igazság mindig szubjektív dolog.
1. - 2. Jobb az egyensúly miatt igazságosnak lenni, mint engedni, hogy mások igaztalanok legyenek veled szemben. Ez az önvédelem az önfenntartás érdekében.
2. - 3. Jobb tiszteletbõl elfogadni és szolgálni másokat, mint olyannak lenni velük szemben, amilyenek õk veled szemben. Ez a megengedés és tolerancia, a másság tisztelete.
3. - 4. Jobb elvárásból jó viszonyra törekedni másokkal, mint semlegesnek lenni. A kapott dolgok viszonzása jobb az elzárkózásnál, a kommunikáció jobb a hallgatásnál.
4. - 5. Jobb a béke érdekében semlegesnek lenni, mint ellenségesnek. Az elzárkózás és hallgatás jobb a harcnál és pusztításnál, mely mindkét félnek veszteségeket okoz.
Ezek a törvényszerûségek
(kategórikus imperatívuszok) precedens, szubjektív
tapasztalatokra épülnek, ezért kivételes esetekben
felülbírálhatóak, módosíthatóak,
azaz a köztük fennálló összefüggések
rugalmasan megváltoztathatók.
Példa: Valaki árt
neked, és te a nulladik törvény értelmében
megbocsátassz neki. Erre az illetõ vérszemet kap és
megint kárt okoz neked, karmikus adósságokat halmozva
fel magának. Egy idõ után megbomlik az egyensúly
és az elsõ törvény a nulladik fölé
kerekedik. Meg kell akadályoznod, hogy a másik tovább
folytathassa a cselekedeteit, az õ érdekében is, nem
csak a sajátodéban, vagyis irgalmasságból igazságosnak
kell lenned vele szemben.
6.4. A KAPCSOLAT FÁJA
Hasonlat, a két ember
közötti harmónikus kapcsolat szimbóluma.
- A TALAJ: a környezet, mely körülményeivel táplálja
a kapcsolatot.
- A GYÖKÉRZET: a közös élmények
és tapasztalatok, a kitartás és az együttélés,
mely rögzíti a kapcsolatot egymással.
- A FA TÖRZSE: az akaraterõ, az egység, a kölcsönös
kapcsolatból eredõ közös cél alapja.
- AZ ÁGAK: a közös tervek, cselekedetek és
együtt elérendõ célok.
- A LEVELEK: a kapcsolatot éltetõ és beburkoló
önzetlen szeretet.
- A VIRÁGOK: a bimbózó szerelem és a csábítás,
a rajongás.
- A GYÜMÖLCSÖK: a kapcsolat eredménye, bennük
az új fák magjaival.
6.5. A VISZONYULÁS PROBLÉMÁI
Minden kapcsolatnak szükségszerû velejárója a konfliktus. Ennek fõbb formái és megoldásuk lehetséges módjai a következõk.:
6.5.1. AZ ELÉGEDETLENSÉG
A pillanatnyi helyzet, állapot,
a körülmények el nem fogadása, mely többnyire
a változtatás igényével, szándékával
párosul. Gyakori velejárója a türelmetlenség,
a változás siettetése. Az, hogy különbség
mutatkozik aközött, amilyen vagyok és aközött,
amilyen lenni szeretnék, váltja ki belõlem az elégedetlenséget.
(De különbség van aközött is, amilyen vagyok
és amilyennek hiszem magam, illetve aközött, amilyen lenni
szeretnék és amilyen egyáltalán lehetek!)
Megoldás: Az elfogadás.
A dolgok tudomásul vétele úgy, ahogy vannak. Nem azonos
az egyetértéssel. Amit el tudsz fogadni magadban, a tudatodban,
az az uralmad alá kerül, vagyis megváltoztathatod. Ha
van egy hibád vagy problémád, el kell fogadnod, tudomásul
kell venned ahhoz, hogy megvizsgálhasd, megérthesd és
kijavíthasd. Amit nem tudsz elfogadni azt kizárod magadból,
elfalazod magadtól. Így jön létre az elkülönültség
illúziója, mely a fejlõdésed útjába
áll. A teljesség, az egység felé a feltétel
nélküli elfogadás vezet, mely a dolgok lényegi
természetének felismerésébõl következik
(lásd: a létezõ evolúciójánál).
6.5.2. AZ AKARATOK ÜTKÖZÉSE
A gondolatok, az ideák
és az akarat a szellemi síkon öltenek formát,
teremtõdnek meg elõször, majd a megvalósulásra
törekedvén innen áramlanak le a fizikai síkra,
sûrûsödnek bele az anyagba (manifesztáció).
Az anyagba öntött ideák ütköztethetõk,
ezért romboló hatást is kifejthetnek egymásra.
Példa: A Földet,
az anyagi világot azért kell folyton újrateremteniük
az Isteneknek (lásd: tûz és víz özönök),
mert a rendszert a benne lévõ lelkek akaratának összeütközései
szétzilálják. Minél nagyobb a belsõ
konfliktus, annál hamarább esik szét a rendszer, annál
sûrûbben kell újra kezdeni a teremtést. Ezért
is élnek az emberek a Földön oly rövid ideig és
ezért van itt olyan sok szenvedés és probléma,
konfliktus. Egy harmónikus, egyetértõ világ
tovább marad életképes, és ennél fogva
ott az emberek is tovább élnek.
Megoldás: Az akaratok
összehangolása egy közös cél érdekében,
a lemondás és az önzetlenség, az odaadó
szolgálat gyakorlása.
6.5.3. AZ AGRESSZIÓ
Az agresszió a dominanciára,
uralomra való törekvés a csoporton belül. Ha nem
a vágyaink, terveink szerint alakulnak az események, csalódunk.
Ekkor megpróbáljuk erõ alkalmazásával
a valóságot a terveinkhez igazítani. Ennek visszahatásait
azután el kell szenvednünk, mivel "ki agresszió által
él, az agresszió által is vész el".
Megoldás: A szelídség.
Ennek lényege az elfogadás és a türelem, az eloldódottság
és a tolerancia, a szeretet, mely a dolgok lényegi természetének
felismerésébõl fakad.
Az egészséges,
megfelelõ szintû agresszió ugyanakkor evolúciós
szempontból nagy szerepet játszik a kiválasztódásban
és a fejlõdésben. "Ki szelídség által
él, az a szelídsége által is vész el."
Az önfenntartás, a környezet befolyásolása,
az önvédelem és a kreatív agresszió nélkülözhetetlen
az életképesség megõrzéséhez,
vagyis "a harc létfontosságú". Az agressziót
éppen ezért szabályozni kell, nem pedig elfolytani
vagy szabadjára engedni. Erõ ez, melyet építésre
és rombolásra egyaránt fel lehet használni.
6.5.4. AZ ELLENSÉGESKEDÉS
"Mindig lesz valaki, akinek
nem fog tetszeni az, amit csinálsz", mivel nincs erõ ellenerõ
nélkül. Ügyelj rá, hogy ne tedd ellenségeddé
az illetõt, mert akkor harcolnod kell vele és egy háborúnak
mindig csak vesztesei vannak. "Az igazi gyõztes az, akinek sikerül
megakadályoznia a háború kitörését."
Ha mégis harcra kerülne
a sor, akkor ügyelj a következõre.: Az ellenség
mindig a gyenge pontjaidat támadja meg és ezzel arra késztet,
hogy felfigyelj rájuk és megerõsítsd azokat.
Ezért lehet gyorsabban fejlõdni egy konfliktusokkal teli
környezetben, mint ott, ahol béke van. "Nagy csatákban
születnek a nagy harcosok." Az anyagi világ harcmezõ.
Ideális terep a fejlõdésre.
6.5.5. A "HÁROM ENS PROBLÉMA" SPECIÁLIS ESETEI
A három test probléma (lásd: csillagászat, égi mechanika) Lagrange féle megoldásainak analógiájára kidolgozott viszonyulási lehetõségek három személy (létezõ) között.: (6. ábra.)
Hogy mikor, melyik megoldást célszerû választanunk, azt számtalan tényezõ befolyásol(hat)ja, éppen ezért a gyakorlatban igen ritkák az ilyen formációjú, stabilnak tekinthetõ felállások három személy között.
6.6. A VISZONYULÁS TÍPUSAI
Hétköznapi életünkben a két személy közötti viszonyulásnak könnyen meghatározható típusai vannak. Ezek az egymásnak okozott hatások szerint csoportosítva a következõk.:
6.6.1. AMIKOR ÉN ADOK VALAMIT TENEKED
1. Én valami jó dolgot akarok adni neked, ami neked is
jó lesz.
Tiszta sor, ez az ideális
eset, ami mindkét félnek kellemes és kielégítõ.
Ezt a helyzetet viszont idõvel elronthatják a nem ismert
tényezõk, a külvilág hatásai és
a résztvevõ felek szándékainak megváltozása.
2. Én valami jó dolgot akarok adni neked, ami neked rossz
lesz szubjektíve.
Ez már gyakoribb,
hogy a másik és a körülmények nem ismerete
miatt valami félresiklik és rosszul sül el. Akaratom
ellenére kárt okozok valakinek, naívul, nem látva
az illúzióim miatt a valóságot.
3. Én valami rossz dolgot akarok adni neked, ami neked rossz
lesz.
Tiszta sor, ez a legrosszabb
eset, a nyílt ellenségeskedés köztünk, amely
a harc legtisztább formája. Ezen a helyzeten a legnehezebb
változtatni.
4. Én valami rossz dolgot akarok adni neked, ami neked jó
lesz szubjektíve.
Ez a pech. Amikor a visszájára
fordul az ártó szándék és a másik
hasznot húz belõle, de nem szándékosan, hanem
tudatlanul. Ritkán következik be és nem tart sokáig,
inkább a véletlenek kategóriájába tartozik.
6.6.2. AMIKOR TE ADSZ VALAMIT ÉNNEKEM
1. Te valami jó dolgot akarsz adni nekem, ami nekem jó
lesz.
Ez közepes valószínûséggel
következik be és javarészt a másiktól
függ, mennyire ismer engem és a körülményeket,
amelyek között a nekem adott dolog kifejti a hatását
rám. Általában ezt várjuk el másoktól.
2. Te valami jó dolgot akarsz adni nekem, ami nekem rossz lesz
szubjektíve.
Ez legalább olyan
gyakori, mint az elõzõ. Látom, hogy jó szándékkal
volt a másik, mégis elügyetlenkedte vagy a külvilág,
a véletlen közbeszólt, elszabotálva a dolgokat.
Ennek elviseléséhez és megfelelõ lereagálásához
kell a lelkierõ, a megbocsátás.
3. Te valami rossz dolgot akarsz adni nekem, ami nekem rossz lesz.
Ez tiszta sor, az ellenségem
kárt okoz nekem. Többnyire ez történik, ha a másik
rosszat akar nekem tenni és lehetõsége is van rá.
4. Te valami rossz dolgot akarsz adni nekem, ami nekem jó lesz.
Ez nagyon ritka és
inkább kárörvendésre késztet engem, mint
sajnálkozásra. Ki kell használni abban a tudatban,
hogy rövidesen az elõzõ pont fog következni.
6.6.3. A MI KÖLCSÖNHATÁSUNK EGYMÁS KÖZT
1. Jót adtam, ezért jót kaptam, ezért továbbra
is jót adok.
Ez az ideális kapcsolat,
amely mindkét fél számára kedvezõ. Itt
a maximális a bizalom.
2. Jót adtam, ezért jót kaptam, de mégis
rosszat adok.
Ez a legkomolyabb hiba,
amit elkövethetek. Így lehet elveszíteni egy megbízható
barátot vagy szövetségest, esetleg ellenséget
csinálni belõle.
3. Jót adtam, ezért rosszat kaptam, ezért továbbra
is jót adok.
Ez az önfeláldozó
cselekedet, amikor a jó szerepében tetszelgek a másikkal
szemben, különféle okokból. Nem hagyom eltántorítani
magam attól, hogy jó irányba vigyem a kapcsolatunkat,
ami aztán vagy sikerül vagy nem. Megoldható, de nem
könnyû jó irányba változtatni a másik
reakcióit. Ez vezethet a mazochizmusomhoz, a mártír
szerepéhez, ha tartósan megmaradok eme stratégiánál.
4. Jót adtam, ezért rosszat kaptam, ezért rosszat
adok.
Ez a legvalószínûbb
eset. Én jó irányba kezdeményeztem, de elutasítottak,
ezért megsértõdöm és negatívan
válaszolok rá. Ez a kapcsolat a harc felé fog haladni.
5. Rosszat adtam, ezért rosszat kaptam, ezért rosszat
adok.
Ez a tiszta ellenségeskedés
megnyilvánulása. Mindketten egyértelmûen kinyilvánítottuk
szándékunkat a másik elpuszítása, legyõzése
érdekében. Ekkor az erõsebb, ügyesebb gyõz.
6. Rosszat adtam, ezért rosszat kaptam, mégis jót
adok.
Nagyon valószínûtlen
eshetõség, de ha mégis megtörténik, sokszor
kudarcra van ítélve. Általában akkor tesszük,
ha hibáztunk és szeretnénk jóvá tenni.
Nagyon kell ekkor pedálozni, hogy megváltoztassuk a másik
reakcióit velünk szemben.
7. Rosszat adtam, ezért jót kaptam, ezért jót
adok.
A másik ember nemes
gesztust gyakorol velem szemben, s én díjazom a lépését.
Mindketten a lehetõ legjobbat cselekedtük, a kezdeti hibát
kiküszöbölve.
8. Rosszat adtam, ezért jót kaptam, ezért rosszat
adok.
Ez a másik barátságos
közeledésének nyilvánvaló elutasítása,
amikor nem vagyok hajlandó megváltoztatni a harci szándékomat.
Annál is inkább, mert valószínûsíthetõ,
hogy a másik gyengébb nálam, azért akarja elkerülni
a harcot, tehát van esélyem legyõzni õt. Ekkor
vagyok rideg és kérlelhetetlen (részvétlen)
a másikkal szemben.
A gyakorlatban természetesen vannak olyan esetek is szép számmal, amikor semleges dolgot adok és kapok, illetve semlegesen reagálok a másikkal való viszonyom során, de ezeket itt nem sorolom fel, mert lényegében nem befolyásolják döntõen az itt felsorolt alapvetõ mintákat.
6.7. KISÉRÕK ÉS KISÉRTÕK
Minden fejlõdõ
személyiségtöredéknek, entitásnak vannak
kisérõi. Ezek nála fejlettebb entitások, akik
védik, támogatják, tanítják az útja
során. Az anyagi létbe reinkarnálódott emberiséget
nagyon sokan segítik. A szellemi síkról telepatikus
sugalmazáson és médiumi csatornákon, illetve
sorsirányításon keresztül segítenek a
kisérõk. Õk olyan lelkek, mint mi, csak nem születtek
le ebbe az álcarendszerbe.
A szellemi vezetõ,
lelki tanítómester az entitás szellemi fejlõdését
segíti, ösztönzi, és egyben tanácsadó
is. Az õrangyal vagy védõszellem a fizikai és
szellemi síkokon az entitást fenyegetõ veszélyek
elhárítását végzi mágikus eszközökkel.
Az inspirátor a célirányos, szakmai fejlõdésben
segít, hogy ráhangolódhass a téged érdeklõ
témakörökre. Egy festõnek pl. olyan inspirátora,
múzsája van, aki maga is festõ a szellemi síkon,
tehát szakértõ vagy az volt valamely reinkarnációjakor.
A kisértõ vagy cukkoló az a lélek, aki a személyiség
bûnökkel szembeni immunizálását végzi
nem éppen könyörületes és kedves módszerekkel
és a hibák kijavítására, a valósággal
történõ szembenézésre buzdít.
Egy embernek több kisérõje
is lehet. Egy-egy szellem több embert támogathat, akár
csoportokat is a helyzettõl függõen. A kisérõk
változhatnak, cserélõdhetnek egy életen belül,
de több reinkarnáción keresztül is a lélekkel
maradhatnak. A kisérõ szimbolikusan megnyilvánulhat
védõállatként vagy emberként (az õsök
szelleme), valamilyen azonosítható, a segített entitás
számára elfogadható lényként meditáció,
révülés vagy álom során. Kérésre
(ima) fokozott hatékonyságú segítséget
nyújt.
Fõ feladata a kisérõknek,
hogy biztosítsák a számunkra a tanulás, a fejlõdés
optimális feltételeit. Minél fejlettebb valaki, annál
fejlettebb kisérõket kap, végzett szakfeladatának
megfelelõen. A kisérõk megjelenhetnek a fizikai síkon
is reinkarnálódott lelki tanítómesterekként,
jóakaró, támogató barátokként,
de ezen esetekben a tevékenységük behatároltabb,
hiszen itt õk is (elsõsorban) a saját élettervükön,
önmaguk fejlesztésén (vagy valamilyen küldetésen)
dolgoznak.
Az univerzum zavartalan
mûködését az Isten által létrehozott
irányító és kiszolgáló apparátus
igyekszik biztosítani, mely a mennyei hierarchia néven ismert.
Ennek tagjai az angyalok, nagylelkek, istenségek, akik feladata
az emberek, emberi lelkek, és az állati, növényi
lelkek segítése, a saját fejlettségüknek
és illetékességi körüknek megfelelõen.
A hierarchia csúcsán az Isten áll, a mennyei sereg
Ura.
A Földrõl, mint
iskoláról külön fenntartási rendszer gondoskodik.
Ez felügyel minden eseményt a bolygón és annak
körzetében. Külsõ támadások ellen
védelmet nyújt, belsõ katasztrófák esetén
a helyreállítást végzi (lásd: késõbb).
Az olyan katasztrófákat, eseményeket, melyek oka karmikus
visszahatás, a fenntartási rendszer nem akadályozza
meg, viszont minden más esetben maximális hatékonysággal
igyekszik fellépni a zavaró tényezõkkel szemben.
Kommunikálni a kisérõinkkel
imán vagy meditáción, álmokon keresztül
lehet a legkönnyebben. Egyszerû megfogalmazással kell
kimondani vagy elgondolni a kérést. Célszerû
megszólítással kezdeni és köszönettel,
ámennel (vége) zárni. Fontos az udvariasság,
a tisztelet és az elfogadás, az õszinteség
és a hála. A kérés megvalósítása
vagy meg nem valósítása az isteni törvénytõl
függ, ill. hogy szinkronban van-e az isteni tervvel. Minden kérést
meghallgatnak valahol. Éppen ezért célszerû,
ha nem üzengetünk fölöslegesen az égieknek (lásd:
a folytonos emlegetésüket, szidásukat), mert ezzel indokolatlanul
lekötjük a figyelmüket. Te sem szereted, ha folyton nyaggatnak
minden komolyabb ok nélkül. Ezért hát: Isten
nevét a szádra hiába ne vedd!
A kisérõk
számára nyitott könyv a lelkünk, mivel látják
minden gondolatunkat. Szeretnek és bátorítanak bennünket
teljes igyekezetükkel. A kisérõknek is vannak kisérõik
és a lánc végén (vagy inkább az elején)
az okforrás, a Teremtõ Isten áll.
6.8. AZONOSÍTÁSI FORMÁK
A kommunikáció
során fontos, hogy a résztvevõk azonosítsák
egy megállapodás szerinti kóddal önmagukat és
a közölni kívánt ideákat, halmazokat, programokat,
cselekedeteket. Ez a nyelv, a kódokat rendszerbe foglaló
elv létrejöttének oka.
Bár minden létezõ
halmaz egyedinek tekinthetõ, durvább felbontás esetén
a dolgok meghatározásának, és ezzel a kommunikációnak
a megkönnyítésére az azonosnak, hasonlónak
(egybevágónak) tûnõ halmazokat egy megállapodás
szerint hozzárendelt azonosító kóddal látjuk
el. Példa: Sokféle asztal
létezik, mégis funkciójuk alapján csoportosítva
õket, mindegyiket ugyanúgy asztalnak nevezzük. Ezek
az azonosító kódok a nevek, jelek, szimbólumok,
rezgésformák, számok, színek, egyéb
ideák, szervezõ, rendszerezõ elvek, stb. (lásd:
a nominalizmust).
Az azonosítás
megkönnyíti a kommunikációt, leegyszerûsíti,
segíti a sablonizált értelmezést, tehát
egyrészt hasznos, másrészt ugyanezen okok miatt káros,
mert pontatlanságokhoz, félreértésekhez vezet
(lásd: a dezinformációt).
Minden létezõ
egyedi, tehát egyedi formája van a megnyilvánulásának
körülményeit tekintve (lásd: az aszimmetria tételt).
Az asztrológia ezen egyediség által állít
fel analógiákat a létezõk sorsa közötti
összefüggések és a köztük lévõ
kölcsönhatások alapján. Az egyedi körülmény,
mint ok egyedi sorsot, mint okozatot hoz létre a vizsgált
halmaz számára. Hasonló körülmények
hasonló sorsot jelentenek, erre az analógiára épül
a horoszkóp. A fizikai síkon egy entitást, embert
az arca, neve, személyi száma, ruházata, külalakja,
stb. adatai alapján azonosítanak, tartanak nyilván.
A szellemi síkon a lelket és az általa mûködtetett
perifériát, teststruktúrát azonosítják
többféle módon. A látó misztikusok észlelik
az aurát és annak színeit, a benne lévõ
szimbólumokat, feliratokat, számokat, egyéb azonosító
kódokat, képességtõl függõen, ill.
az egyén sajátrezgéseit, melyek beleivódnak,
áttevõdnek a környezetére, ruháira, használati
tárgyaira is.
Az azonosítás
az ítélkezés, a különbségtétel
egyik formája, tehát illúzió. A dolgok lényegi
szintjén eltûnnek a különbségek és
minden eggyé válik. A képzett misztikus nem tesz különbséget
lényegileg a dolgok között, mert mindenben Istent látja
és ennek megfelelõen viszonyul mindenhez. Az egység
felismerése az önmegvalósításhoz vezetõ
út egyik lényeges lépése.
6.9. AZ ÍTÉLET ÉRTELMETLEN
A létezõk közti
viszonynak elengedhetetlen részét képezi a viszonyítás,
a mérés, a mérlegelés, az összehasonlítás
és az ítélkezés (lásd: az indukciót,
dedukciót, dialektikát). A tudománynak, az idealizálásnak
és legfõképp a sablonizálásnak, kategorizálásnak
ez az alapja. A kölcsönös relatív realizálódásnak
ezen következménye rengeteg problémát okoz minden
entitásnak.
Az ítélet,
mint helyesnek vélt cselekedet arra az illúzióra,
ideára épül, mely szerint a valóság objektív,
stabil, statikus, materiális, tehát nem transzcendens és
szubjektív jelenség, melyet fix törvények kormányoznak.
Az idõfizikára épülõ (teremtés)filozófiai
hipotézisünk szerint azonban a létesülés
egy önfenntartó és öngerjesztõ, paradox
és instabil, dinamikus rendszer, amely egyféle alkotóból,
idõforrásokból áll. A forrás az alap,
az idõkvantum (kronoblaszt). Az alapmérték pedig a
megnyilvánult világban az expand, az emanáció
terjedési sebessége. Az univerzumban tehát annyi igazság
létezik, ahány nézõpont, forrás, entitás,
isteni forrástükrözõdés van jelen benne.
Szubjektíve és relatíve. Az igazság mégis
egy, mert a létesülés egy egész rendszert alkot.
Az Isten, a minden létezõ minden pontjából
szemléli minden pontját és az összes szubjektív
látásmód eredõje adja számára
az egyetlen tökéletes és objektív képet
önmagáról.
Ezért jelent állandó
problémát mindennapi életünkben a mérés,
az alapmértékegység nem kellõen pontos megválasztása
miatt, és ezért vannak bajok az ítélkezéssel
egyéni és közösségi szinten egyaránt.
Az ítélkezés lényegében egy új
dolog hasonlítása a sztenderdnek választott régi
dologhoz. Csakhogy az új egyben új konstellációt
is jelent, amely elgondolásunk szerint nem ismétlõdik
meg soha többet a rendszerben.
A létesülés
változatossága és egyedisége miatt tehát
nem lehet két tudományos kisérletet, bizonyítást
abszolúte pontosan elvégezni, csak közelítõ
pontossággal. Minden körülmény, erõhatás,
befolyásoló tényezõ folyamatosan változik,
tehát minden pillanat csak önmagában ítélhetõ
meg és önmagához mérhetõ, hisz megismételhetetlen
és éppen ezért megítélhetetlen. Az ítélkezés
az ideaképzésnek és az értelmezõ, rendezõ
elveknek, halmazképzõ programoknak köszönhetõ.
Illuzórikus cselekedet, mégis mindannyian folyton ezt tesszük.
Tudatunk, értelmünk csak egy rendezett, értelmezett
világban képes eligazodni, stabilan mûködni, fejlõdni.
Az ítélet
tesz rendet a dolgok között, tehát szükség
van rá. Az Isten ezért hozta létre az univerzumot
irányító és szabályozó törvényeket
és az Õ ítélete helyes, mert a mindenség
teljes tudására támaszkodik. Amely entitás
a kisértés, tudatlanság és az eredendõ
bûn által letér az isteni törvények útjáról
és kilóg az isteni huzalozási rendszerbõl,
az tévesen ítél és ebbõl kifolyólag
hibásan cselekszik. Az eredmény a karmikus visszahatás,
a szamszárába kerülés. Az ítélet
tehát lényegében értelmetlen és tökéletlen
cselekedet, de felszíni, illuzórikus voltát tekintve
elengedhetetlenül fontos mindannyiunk számára.
Az emberek által
alkotott törvénykönyvek közül azok közelítik
meg leginkább az isteni törvények mûködésének
elvi alapjait, melyek a precedensre épülnek. Nincs akkora könyv,
melybe minden elképzelhetõ bûnre kidolgozott ítélet,
törvény beleférne. Megoldást pusztán a
hasonló esetek alapján történõ hasonló
elbírálás jelenthet. A mennyei törvényszék
így mûködik. Merthogy a bûnök is egyediek
és tökéletesen megismételhetetlenek.
A fejlõdõ
szellem az ítélkezésen akkor lép túl,
mikor átlép az értelmezhetetlen tartományba.
A transzcendens egység, a teljesség állapotában
nincs ítélet, mert ott látod, hogy ítélõ,
ítélt és ítélet egy. Minden ítélet
tökéletlen és viszonylagos, tehát többé-kevésbé
pontatlan és ezért az a legjobb, ha nem vesszük nagyon
a szívünkre még akkor sem, ha van benne valami. Gondoljunk
itt pl.: mások kritikáira és az önkritikánkra.
6.10. A HIT PROBLEMATIKÁJA
Amit nem tapasztaltál
meg, az nem bizonyosság a számodra, azt legfeljebb elhiheted.
Amiben hiszel, reménykedsz, az a világképedben a számodra
valóságosként jelenik meg és kivetül a
valóságra (projekció). Ha nem egyezik a hit a külsõ
valósággal, azt elõbb-utóbb felismered, ez
viszont csalódással jár. A csalódás
gyengítõ hatással van a szellemre, az egóra.
Az emberek jobban szeretik
a hitvilágukat erõsítõ információkat,
eseményeket, mint az illúziórombolókat, mert
a megerõsítés jó hatással van az értelemre,
az egóra és a további hitre. Ugyanakkor a tapasztalati
tudás a gyakorlatban többet ér, mert használható,
hisz a valóságra épül.
A hit torzítja a látott, érzékelt valóság
értelmezését és észlelését,
mert elõítéletként, prekoncepcióként
jelenik meg az elmében. Olyan, mint egy szemüveg. Csak azt
engedi láttatni, amit látni szeretnénk. Ezért
célszerû idõnként levenni a szemüveget,
mielõtt a kérlelhetetlen valóság verné
le a szemünkrõl a maga módján.
A hit ugyanakkor a teremtés
alapja. Hidd el, hogy meg tudod csinálni. Amely lehetõségben,
lehetségességben hiszel, azt akarássá alakítva
realizálhatod a magad számára. Azt látod magad
körül, ami benned is megvan, mert amilyen kint, olyan bent.
Fontos tudnod, hogy az ellenségeid,
a számodra negatív hatású erõk és
a kételkedés mindig a hited alapjait, a biztos pontjaidat
támadják meg és igyekeznek szétrombolni. Legyen
hát a hited szinkronban a mindenhatóval, mint valami piramis
(vagy oktaéder), mert ez a forma a legellenállóbb
mindenféle bomlasztó hatással szemben, és ekkor
kikezdhetetlen hitre teszel szert.
6.11. HA NEM TUDOD MIT TEGYÉL
A megismerés során
mindannyian kerülünk olyan helyzetbe, amelyben még nem
voltunk, ami új és ismeretlen. Ilyenkor az újhoz való
viszonyulás sajátos problémákat vet fel. Az
ismeretlent egy már ismerthez hasonlítva igyekszünk
analógiát találni, mely megszabhatná a viselkedésünket.
Természetes, hogy utólag visszagondolva úgy találjuk,
a viselkedésünk meglehetõsen szerencsétlen, suta,
nevetséges, esetleg kínos volt. Nem a legjobb megoldást
választottuk, mert nem jól értettük a helyzetet.
Utólag okosnak lenni persze könnyû, de mit tegyünk,
mikor egy ilyen helyzet elõtt állunk?
Ha nem tudod mit tegyél,
zavarodban általában hülyeséget csinálsz.
Ez azért van, mert belsõ programkényszert érzel
arra, hogy reagálj valahogy az eseményekre, valamilyen séma
szerint, eljátszva egy használhatónak tûnõ
szerepet a személyiséged kelléktárából.
Minél bõségesebb kelléktárral rendelkezel,
annál könnyebb eltalálnod az adott helyzetben a megfelelõ
viselkedési sémát. A sikeres szerepléshez azonban
elõbb meg kell ítélned a helyzetet, ami a félreértésekbõl
kifolyólag hibás lesz, mivel minden értés máshogy
értés.
Két elfogadható
megoldás kínálkozik ennek a problémának
és következményeinek a kiküszöbölésére.
Az elsõ: Kérdezd meg a Belsõ Éned vagy a szellemi
vezetõdet. Az esetek többségében idõben
meg fogod kapni a választ. Ha mégsem, akkor marad a második
lehetõség: A passzív spontaneitás. Ha nem tudod
hogyan reagálj, ne akarj elõre reagálni sehogy, ne
tervezd el a válaszreakcióidat. Úgysem veszed hasznát
a sémáidnak. Legyél éber a jelenben és
csak közvetlenül reagálj, spontán ösztönösséggel,
amennyiben nincs idõd gondolkodni a válaszreakció
kinyilvánítása elõtt. Ha van idõd, várj
a cselekvéssel, amíg egészen biztos nem lehetsz a
dolgodban.
Mindehhez fontos a passzív,
ítélkezés nélküli szemlélõdés,
a gondolatok leállítása. A személyiség
értelmezõ programjai állandó, automatikus fecsegésre
késztetik az egyébként is igen nyughatatlan elmét.
Ez elvonja a figyelmet a valóságtól és befelé
fordítja, el a jelenben történõ eseményektõl.
A belsõ monológ megszüntetésével, idõleges
kikapcsolásával jobban lehet kifelé figyelni. Koncentráltabb
figyelemmel pedig elkerülhetõ, hogy meggondolatlan, felszínes
cselekedeteket végezz. Nagyobb tudatossággal fogsz reagálni
az elõálló szokatlan helyzetekben. Tudni vagy legalábbis
sejteni, érezni fogod, hogy mit kell tenned.
6.12. A KÖZÖSSÉG EREJE
Közösségi
szinten a viszonyulás bonyolult problémákat vet fel.
A tömeg könnyebben befolyásolható olyan egyszerû
és manipulatív szuggesztiókkal, melyek ellen az egyén
önmagában még meg tudja magát védeni.
Az egyén kiszolgáltatott a csoportban. Mint individuumnak
beszûkülnek a cselekvési lehetõségei. A
tömeg pszichikai energiái erõteljesebb hatást
gyakorolhatnak az egyénre és a környezetre, mint amivel
az még meg tudna bírkózni (lásd: a morfogenetikai
tér hatását az adaptációra).
Példa: Ha egy ország
lakossága elégedetlen a vezetéssel, pláne rosszat
gondol róla, a tömeges szuggesztió hibás lépésekbe
hajszolja a vezetõket. Hülyét csinál a nép
a választott vezetõibõl. Ennek következménye
az, hogy minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel.
Ez a csoportkarma hatása. Akik együtt esnek bûnbe, sokszor
csak együtt szabadulhatnak az általuk teremtett kötelékbõl.
Ez alól csak a helyes felismerésbõl fakadó
megbocsátás és az eloldódás adhat felmentést.
Minden közösség
egy valamilyen szinten szervezõdõ rendszer, tehát
önmaga fenntartására, erõsítésére,
bõvítésére, stabilizálására
törekszik. Ennek következménye a belsõ hierarchia,
a bürokrácia, a rituálék és a dogmatizmus
kialakulása, melyek hosszabb távon konzerválják,
lemerevítik a rendszert. Minden vallási és világi
intézményrendszer tehát önmagát bénítja
meg, s ez a rugalmatlanság okozza a késõbbiekben a
felbomlását is.
Minden közösségre,
csoportra a legnagyobb veszélyt nem a külsõ fenyegetések,
az ellenséges csoportok, a természeti csapások stb.
jelentik, hanem a belsõ konfliktusok. Ezek a demoralizálódás,
a feszültségek és a stressz az egyénen belül
és a csoportban, illetve a pszichikai nyomás feloldásának
megoldatlansága. Az egyén lehetõségeinek, mozgásterének,
a szabad akarat beszûkülésének következménye
a széthúzásra való hajlam, a csoport klikkekre
bomlása, ill. a dominanciára törekvés, a hatalmi
harc. További következmény a hátrányos
megkülönböztetés megjelenése az ítélkezés,
a kiközösítés és a büntetés
alkalmazásával.
A problémák
többsége az ember ösztönös viselkedésébõl
ered. Ezek az önfenntartás, a szexualitás, a hatalomgyakorló
és területszerzõ magatartás, valamint az agresszió.
Leküzdésük módozatai sokfélék lehetnek,
de mind ugyanabból a szükségletbõl indul ki,
és ez pedig az alkalmazkodás.
Minden közösségnek
van egy adott, sajátos szellemi, anyagi megnyilvánulási
szintje. Ez a csoport sajátrezgése, mely a belsõ összetartó
erõtõl függõen lehet homogén vagy heterogén.
Ez a fejlettségi szint általában stabilizálódik
a közösség kiépülése után, még
késõbb pedig a rendszer megcsontosodásával
csökkenni kezd.
Azon egyén számára,
aki fejlettségében a közösség alatt van,
a csoport vonzó, mert általa felemelkedhet. A csoport védelmet,
biztonságot nyújt a tagjainak, ezért cserébe
alárendeltséget vár el a választott vezetõkkel
és a közösség céljaival szemben, a csoport
érdekeire való hivatkozással. Ha az egyén tovább
akar fejlõdni, egy idõ után a közösség
visszahúzó erõvé válik, mivel a csoport
lényege az összetartás, jóban-rosszban. Az elszakadás
viszont problémákkal jár. Az átlépés
egy másik csoportba: csöbörbõl vödörbe
kerülés. Egyedül fejlõdni pedig kockázatos,
veszélyes, magányos dolog, szinte lehetetlen egy bizonyos
fejlettségi szint elérése elõtt. A társaságra
tehát szükség van, de az egyénnek meg kell találnia
az egyensúlyt a saját útja és a közösség
útja között, mert a kettõ sok esetben nem azonos
egymással. (7.ábra)
Egyetlen nagyobb közösség
sem képzelhetõ el vezetõ, vezetõk nélkül.
A vezetõ utáni szükséglet a csoport irányításának
szükségességébõl fakad. Az embereknek
kell valaki, aki megmondja nekik, hogy mit kell tenniük, hol a helyük
a közösségen belül, mihez igazodjanak. Ha látnak
maguk elõtt egy ilyen vagy ilyennek tûnõ személyt,
követni fogják. Ennek oka javarészben az, hogy eleve
erre nevelik, kondicionálják a gyerekeket a társadalmunkban,
mert hallgatni másokra, engedelmeskedni általában
könnyebb, mint döntést hozni és vállalni
érte a felelõsséget. Csak keveseket nevelnek kimondottan
vezetõnek. Sajnálatos, hogy az emberek többségét
ezzel együtt leszoktatják az önálló gondolkodásról
és döntéshozatalról is, erõsítve
bennük az engedelmeskedés kényszerét. Ezért
van, hogy "az emberek inkább hallgatnak a vezetõikre, mint
az igazságra".
A jó vezetõnek
széles látókörrel kell rendelkeznie. Át
kell látnia a rá bízott rendszernek és környezetének
felépítését és mûködését,
ismernie kell a rendszer erõs és gyenge pontjait és
képesnek kell lennie arra, hogy változtasson, javítson
rajta. A jó vezetõnek karizmatikus személyiségnek,
példaképnek kell lennie, mert amilyen a fõnök,
olyanok a beosztottjai. A közösség teszi erõssé
a vezetõjét és a vezetõ teszi erõssé
a közösségét.
6.13. A KÖZÖSSÉGI TÖRVÉNY ALAPJAI
Mindezen fejtegetések
után lássuk akkor, milyen alapelvekre kell(ene) épülnie
egy utópisztikus társadalom törvénykezésének
létfilozófiai szempontból.:
1. Minden emberi törvény legyen összhangban az isteni
törvénnyel és a spiritika alapelveivel.
2. A törvény nem feltételes, hanem kizárólag
kijelentõ módban fogalmazandó meg.
3. A törvénynek tartalmaznia kell a helytelen és
büntetendõ cselekedetek megfogalmazása mellett a helyes
és betartandó cselekedetek leírását
is.
4. A törvény alól nincs kivétel. A szabályozás
mindenkire, a törvényhozókra és a bírákra
is egyaránt vonatkozik.
5. Minden állampolgárnak fejbõl tudnia kell a
törvényeket leegyszerûsített, világos formában.
A gyerekeknek az iskolában az olvasással és írással
egyszerre kell megtanítani a törvényt.
6. A gyermek által elkövetett bûnök és
hibák annak 18 éves koráig a szülõket
vagy a gyámot, a gondviselõt terhelik.
7. Minden külföldit a felségterületre történõ
belépéskor tájékoztatni kell az érvényes
törvényekrõl, mert az rájuk is vonatkozik, kivétel
nélkül.
8. Diplomáciai mentesség (az elõzõ pontból
következõen) nincs.
9. Az egyén érdekeit mindig alá kell rendelni
a közösség érdekeinek.
10. Amnesztia, azaz feltétel nélküli közkegyelem
nincs, de feltételes amnesztia adására lehetõség
van bizonyos esetekben.
11. Bûn és hiba között különbséget
kell tenni az eljárás, ítélkezés és
végrehajtás során. Bûn a szándékos
törvényszegés, hiba a felelõtlenségbõl,
gondatlanságból vagy tudatlanságból elkövetett
törvényszegés.
12. Az elkövetõ állampolgári jogaiban korlátozást
kell szenvedjen, de emberi jogait tilos csorbítani.
13. A bûnös vagy hibás egyén törvényileg
szabályozott módon az ítéletet követõen
megfosztandó társadalmi pozíciójától.
14. Az egyént a törvényszegés súlyosságának
mértékében kell alacsonyabb társadalmi pozícióba
helyezni, biztosítva ezáltal számára a munkához,
a megélhetéshez, a beilleszkedéshez való jogot.
15. A kollektív hibák és bûnök az egyéni
felelõsség mértékének megfelelõen
ítélendõk.
16. A megbánás és önkéntes jelentkezés
a hatóságnál, valamint az együttmûködés
a nyomozás során enyhítõ körülménynek
minõsítendõ.
17. Az ítélkezésnek és a végrehajtásnak
a precedensre kell épülnie.
18. A vitás, egyértelmûen nem lezárható
esetekben az ügy a legfelsõbb bíróság
hatáskörébe adandó, melynek a saját döntését
utólagosan csak akkor kell érvénytelennek minõsítenie,
ha a késõbbiek során egyértelmû bizonyíték
merül fel az elítélt ártatlanságával
kapcsolatban.
19. Az ártatlanul elítélteket az államnak
kötelessége legyen rehabilitálni és a törvényben
megszabott módon a nekik okozott egzisztenciális kárt
megtéríteni.
20. A bûnök nem évülnek el. Amíg a tettes
él, bármikor felelõsségre vonandó kell
legyen, amint erre fizikailag lehetõség nyílik, vagyis
amint bíróság elé kerül.
21. Az ítéletvégrehajtás a törvényben
megszabott kivételek esetén késleltetendõ,
egyébként azonnal végrehajtandó.
22. A bûnösöket a közösségtõl
elzárni, a társadalomból kizárni és
egymással összezárni a negatív szocializáció
lehetõsége miatt egyaránt tilos.
23. A büntetés célja nem a bûnelkövetéstõl
való elrettentés, hanem az elkövetõ személyiségének
megfelelõ kondicionálása, helyes útra terelése
kell legyen.
24. A bûnöst a büntetés idejére ki kell
emelni a megszokott társadalmi közegébõl és
speciális, átnevelõ hatású közegben
kell elhelyezni, ahol az elkülönítés célja
a szakemberek segítségével történõ
személyiség és értékrend újrakondicionálása
kell legyen szelíd módszerekkel és spontán
adaptációval.
25. A büntetés részbeni vagy teljes elengedése
a bûn súlyosságától függõen,
kegyelem által az õszinte megbánáshoz és
a jó magaviselethez kötendõ.
26. A büntetés letöltése után a rehabilitált
személy a törvényben meghatározott ideig folyamatos
megfigyelésnek vetendõ alá, az átnevelés
eredményességét ellenõrizendõ.
27. Az átnevelés eredménytelensége esetén
az elítélt büntetésének meghosszabbítása
alkalmazandó a törvényben meghatározott módon
és ideig.
28. A maximálisan kiszabandó büntetés a halálos
ítélet legyen, melynek alkalmazásáról
minden esetben a legfelsõbb bíróságnak kell
döntenie.
6.14. HARAG ÉS SZUGGESZTIÓ
A harag a csalódásból,
a tervek meghiúsulásából, a létezési
problémakör természetének meg nem értésébõl
fakadó diszharmónikus tudati állapot. Azért
haragszol meg másokra, mert a róla benned élõ
idea nem fedi a másikról szerzett új tapasztalataidat,
vagyis a szemedben a másik nem a te elvárt, megítélt
értékrended szerint cselekszik. Ha haragszol valakire, az
a te bajod, nem a másiké. A te lelki békédet
bolygatja meg, neked kell alkalmazkodnod a helyzethez vagy drasztikus beavatkozással
megváltoztatnod a környezetedet. A harag illúzió
és az eredendõ bûn következménye.
A szuggesztió olyan
idea, ítélet valamirõl vagy valakirõl, mely
a célt meghatározza és hatást is gyakorol rá,
hogy az olyan legyen, s ne másmilyen. Éppen ezért
mindenféle szuggesztiót, legyen az pozitív vagy negatív,
a tapasztalataink szerint helyesebb inkább elvetni, mint alkalmazni,
mert sablonizáló hatással van a célra, amire
irányul. Ez többnyire csökkenti a rugalmasságot
és a változatosságot, és hosszú távon
a fejlõdés ellenére van, mivel alakítja a célrendszert,
hatást gyakorol rá és formázza azt. Kivételt
képeznek persze azok az esetek, mikor a fejlõdés érdekében
pontosan a rugalmatlanságra és változatlanságra
van szükség.
Tömeges szuggesztióval
egészen nagy dolgokat is meg lehet változtatni, csodát
lehet tenni. Normál körülmények között
azonban az akaratok sokfélesége miatt a szuggesztiók
valóságdeformáló hatása kiegyenlítõdik,
így a dolgok csak nagyon kis (nem drámai) mértékben
változnak meg. Koncentrációval és az alkalmazott
energia szintjének emelésével a szuggesztiók
ereje megnövelhetõ.
Ha egy csoportban sokan
elégedetlenek valakivel, haragszanak rá, a gondolataik és
érzéseik a telepatikus kommunikáció során
eljutva a célszemélyhez, mélytudati szinten is szuggesztív
sugallatokként hatnak rá, nemcsak a feltudat szintjén.
Ez még akkor is mûködik, ha például az
illetõ a felszínen nem érzékeli a többiek
véleményét, ítéletét, mert egyszerûen
nem éreztetik vele. A közösség ráhatása
ekkor is alkalmazkodásra készteti a szellemet, amely átformálja
a személyiségét és igyekszik megfelelni a vele
szemben támasztott követelményeknek.
Vannak építõ
és romboló sugallatok. Ez nem jelenti azt, hogy ezek jók
vagy rosszak, csupán a hatásuk következményeire
vonatkozik a meghatározás. Az építõ
szuggesztiók a személyiség meglévõ rendszereire
vannak gyógyító, fejlesztõ, erõsítõ
hatással, a rombolók pedig gátolják azt a harmónikus
mûködésben.
Ha valakirõl sokan
gondolják azt, hogy jó és okos, egészséges,
sikeres ember, vagyis bizonyságot tesznek ezen látszólagos
tulajdonságairól, akkor azzá is válik az illetõ.
Ha valakit azonban sokan, sokáig hülyének, rossznak,
betegnek néznek, egy idõ után az egyéni befolyásolhatóságától
függõen magára veszi ezeket az ideákat és
tényleg olyanná is válik. Ezzel ölni is lehet.
Az identitásvédelmi
programok erõsítése és a heterogén élettér,
a vegyes társaság megválasztása a legbiztosabb
védelem ezen romboló gondolatok ellen. A rontás, az
átok (az ok át-irányítása, másra
hárítása) olyan felerõsített, irányított
romboló sugallat, amely elkerülhetõ, visszaküldhetõ,
elhárítható. Az áldás, az ima és
az együttérzés, a részvét építõ
hatású, erõsítõ sugallatok. Csodákat
lehet tenni velük.
Minden ilyen ráhatásnak
karmikus visszahatása van, tehát a mások szuggerálása
valójában önmagad szuggerálása közvetett
módon. A Földön, mint a bûn iskolájában
az egyik nagyon fontos vizsgafeladat megtanulni a gondolatok szabályozását,
a tulajdonképpeni tudati kikezdhetetlenséget. A gondolatok
ugyanis éppoly valóságosak és mérhetõ
erõhatással bírnak (lásd: pszichokinézis),
mint a hétköznapi értelemben vett anyagi dolgok. Mivel
az anyag maga is transzcendens idõforrásokból és
ezek komplex hullámterébõl áll.
Kiegészítés:
A szellemi hierarchiát is befolyásolják a közösségi
szuggesztiók. A bolygó, ill. az emberiség vezetõi
is érzik magukon, hogy kezdenek butulni, ha a rendszerükben
csökkenni kezd az általános tudásszint és
a lélekrezgések lecsökkennek, szétzilálódnak.
Ilyenkor a hierarchia tagjai a fizikai síkra reinkarnálódnak,
a megfelelõ helyen és idõben ott, ahol hatékonyan
be lehet avatkozni az emberiség szellemi fejlõdésébe.
Õk azok, akik tanítókként, vezetõkként,
mûvészekként vagy feltalálókként
próbálják emelni a jelenlétükkel és
a munkájukkal az emberiség szellemi szintjét. Jelenleg
nagyon sok ilyen tanító tartózkodik lent a fizikai
síkon, így ebbõl is láthatjuk, hogy milyen
komoly válsághelyzet állt elõ a Földön.
6.15. A KAKUKKTOJÁS
A kakukktojás vagy
"trójai faló" egy széles körben alkalmazott tudati
technológia, mellyel különbözõ rendszerekbe
lehet behatolni a védelem és az ellenõrzés
kikerülésével. Jó és rossz célra
egyaránt felhasználható. Ez a kiskapu a falon keresztül.
Tágabb értelemben
véve minden olyan módszer kakukktojás, mellyel egy
rendszer hatást gyakorol egy másikra annak tudta és
akarata ellenére. A fizikai síkon ilyen a személyiség
átprogramozása reklámok, szuggesztiók által,
a kémkedés, a szélhámosság, a hazugság,
az igérgetés, a csábítás és az
összes olyan beugratás, amely a célpont bizalmába
való beférkõzéssel éri el célját.
A kakukktojás alkalmazásának legfõbb oka tehát
a másik személy, entitás befolyásolása.
A kakukktojás elleni
védekezés és elhárítás, ill.
a megelõzés a szabad akarat, az identitás és
a saját érdekek védelmét szolgálja.
A gyanakvás, a bizalmatlanság, az ellenõrzési
és szûrési technikák megvédhetik ugyan
az embert a beugratástól, viszont elõsegítik
a személyiség lemerevedését.
A változás,
a személyiség fejlõdése ugyanis a tanulás
során megy végbe. Ha elzárkózol és véded
magad a külsõ behatásokkal szemben, akkor a tapasztalatoktól
fosztod meg magad. A viszonyulásnak fontos része a bizalom
és az ezzel járó sebezhetõség, a beugrathatóság.
Ennek elszenvedése által is immunizálódik ugyanis
a személyiség a csalódások során, a
csalódásokkal és a meglepetésekkel szemben.
Kiegészítés:
Az elsõ kakukktojás a Sátánél volt a
mennyországban, aki visszaélve az isteni törvényekkel
megteremtette a kisértéseket a másfajta huzalozással,
vagyis a fennálló rendszer ellen fordult. Ennek következményeként
fosztották meg rangjától (-él) és számûzték
az anyagi világba a követõivel együtt (lásd:
a bûnbe esést).
6.16. A REJTÕZÉS LÉNYEGE
A mágia egyes számú
alapszabálya, teorémája, hogy senki se tudjon róla
mit csinálsz. A hatékony spirituális fejlõdéshez
nélkülözhetetlen a rejtõzés alkalmazása,
melynek lényege önmagad álcázása a környezeted
elõtt.
"Senki sem lehet próféta
a saját házában." Ne tudjon róla senki, még
a közvetlen hozzátartozóid sem, hogy ki vagy és
mivel foglalkozol. Amirõl mások nem tudnak, abba nem szólhatnak
bele, és azt nem árulhatják el másoknak és
nem okozhatnak vele kárt neked.
Kilétedet, tevékenységedet,
céljaidat, eszközeidet mindig tartsd titokban mindenki elöl.
Légy átlagember, kerüld a népes társaságot,
a feltûnést, ne akarj valaki lenni egy közösségben.
Kerüld a konfliktusokat és mindenkit igyekezz meggyõzni
arról, hogy te egy jelentéktelen figura vagy. Minél
fontosabb munkát végzel, annál többen akarhatnak
keresztbe tenni a terveidnek, tehát annál jobban kell rejtened
magadat. Még a barátaidban sem bízhatsz, hisz minden
és mindenki változik ebben a világban. Õk a
te legkedvesebb ellenségeid, mivel sokat tudnak rólad és
közeli kapcsolatban állnak veled. Ügyelj hát rá,
hogy ne fordítsd õket magad ellen.
Ugyanakkor törekedj
arra, hogy te ne legyél senki ellensége. Jobb megkerülni
másokat, mint hadakozni velük. A cselekvõ célja
minél kisebb áldozatok árán minél hatékonyabb
munkát végezni. Ne feledd el, hogy mindig az nevet igazán,
aki a végén nevet. Éld az életed úgy,
hogy a végén boldogan, nevetve távozhass el ebbõl
a világból.
6.17. AZ ELVÁLÁSRÓL
Ami megszületett, az
el is pusztul elõbb vagy utóbb. Így van ez a kapcsolatokkal
is. A kapcsolatok felbomlásának oka ugyanaz, mint ami létrehozta
õket. A közös cél, az együtt átélt
élmények és a változatosság hiánya,
az elkülönültség igénye, a konfliktusok, az
új kapcsolatok kiépülése lassan eltávolítják
egymástól a résztvevõ feleket. És ekkor
jönnek a problémák. Hiányozni kezd a másik,
üresség marad utána benned.
Vedd észre, hogy
nem a másik személy szokott hiányozni neked, hanem
az, hogy nem kaptad meg a kapcsolattól, amit szerettél volna.
A csalódás kelti benned a hiányérzetet és
a vágyódást a másik után. Hol vannak
azok, akik elõzõ életeinkben oly fontosak voltak a
számunkra? Elnyelte õket az idõ. A mostani életünk
kapcsolataival is ugyanez fog történni, és nem fognak
hiányozni. Maga a kapcsolat és az általa nyerhetõ
élmények, élvezetek és a tapasztalás
az, amire szükséged van és ami hiányozhat. A
legjobban a fordított eset bizonyítja ezt, mikor neked nem
hiányzik a másik személy az elválás
után, hanem te hiányzol õneki. Ez mutatja, hogy nem
személyfüggõ a hiányérzet, hanem élményfüggõ.
A jó, kellemes élmények azok, melyek hiányoznak
neked, míg a rossz dolgok nem hiányoznak. Gondolj csak bele...!
6.18. A SZERETETRÕL
A szeretet: érzés
és állapot, elfogadással és türelemmel
járó harmónikus viszony a létezõk között.
Kiáradás, az isteni megnyilvánulás és
léteztetés maga. Semmihez sem hasonlítható,
csodálatos érzés, mely késztet az Eggyé
válásra. Éltetõ, gyógyító,
boldogító, harmonizáló fény, mely adható
és elfogadható és értelmet ad az életünknek.
A szeretet nem szorítható
be az értelem ideakeretei közé és nem magyarázható,
vagyis szavakkal leírhatatlan, mégis mindenki számára
egyértelmûen érthetõ és átélhetõ.
A szeretet Isten ajándéka. A szeretet igazsága vezet
bennünket haza az úton az életbe, Istenhez.
A szeretet önmagából
táplálkozik és mindvégig jelen van a létezõ
evolúciója során minden entitásban. A szeretet
extázisig fokozódó érzése a szerelem,
a rajongás, mely öröm, gyönyör, boldogság
annak is aki adja és annak is aki kapja. A szeretet minden létezõ
iránt, tisztán és elfogulatlanul az önmegvalósítás
célja. Általa tovább lehet jutni a megismerésben,
mint a puszta tudomás és bármekkora bölcsesség
által. Ez a szellemi fejlettség igazi mércéje.
A szeretet hiánya
a fény, az élet, a harmónia hiánya. Ez a zûrzavar,
a sötétség, a tudatlanság és a gonoszság
fájdalma. Szeretet nélkül a legnagyobb tudás
és bölcsesség sem ér semmit. A szeretetérzés
elfolytható és eltorzítható, de meg nem szüntethetõ.
A leggonoszabbak lelke mélyén is ott pislákol a szikrája.
A szeretet annak a felismerése,
hogy minden létezõ egy. Az önmegvalósítás
során az entitásban öntudatára ébredõ
Isten kisugárzása magából, magának,
magáért. A szeretet Isten valóságos természetének,
a létezés lényegének felismerése és
megvalósítása. A szeretet minden.
Kiegészítés:
Az odaadó szolgálat a szabad akaratból, másokért
végzett önzetlen jócselekedet. Azért tenni valamit,
hogy a másiknak jó legyen (lásd: a spiritika 2. törvényét).
Áldozatvállalással jár, tehát lemondást
követel és a veszteségek elviselését.
Ez a szeretet közvetlen megnyilvánulása, a legnemesebb
tevékenység a világon, mert mások szeretõ
szolgálatában fejlõdhetünk a legjobban. Sokszor
úgy segíthetsz a másikon, ha magadon segítessz
elõbb vagy csak az eszközt (tudást) adod meg neki, hogy
segíthessen magán. Mert a szeretet lényege az élet.
Élni és másokat élni segíteni.
6.19. A SZERELEMRÕL
A szerelem az a tudati, érzelmi szeretetjelenség, mikor a vágy ideáját kivetítve fedésbe tudjuk azt hozni egy másik ember (entitás) által kivetített viszonyformával. A vágyaid tárgyát látod a másikban. Ez illúzió. Nem a másikat látod, hanem amit õ megmutat magából neked, amit te érzékelni tudsz belõle és feldolgozva magadban egy képpé állítassz össze. Nem a másikba vagy szerelmes, hanem abba a képbe, információhalmazba, ami a tudatodban a másikról benned él. (8. ábra.) Ha a másik nem látja meg benned a saját vágyideáit, õ nem lesz beléd szerelmes. Ekkor jön a beteljesületlenség. Ez csalódáshoz vezet, boldogtalansághoz.
Ha a szerelem kölcsönös,
az a csoda. Az egymásra találás illúziója.
Minél jobban megismeritek egymást, a bennetek élõ
kép a másikról annál kifinomultabb lesz. Akár
teljesen meg is változhat. Mivel a másik nem olyan, amilyennek
te látod, ezért nem úgy cselekszik ahogy várnád,
feltételeznéd.
Ez problémákhoz,
csalódáshoz vezet. Ekkor vagy elváltok, mert kihunyt
a szerelem, hisz a másik nem olyan mint a vágyaid, az álmaid
kedvese, vagy tudomásul veszitek a tényeket és elfogadva
egymást szeretetben, közös akarattal továbbra is
együtt maradtok.
A szerelem egymás
ámítása. Akit szeretsz, annak igyekszel a kedvére
tenni, azaz megfelelni a benne terólad lévõ ideaképnek
és elvárásoknak. Ez hosszú távon neked
kényelmetlen lesz, mert nem lehetsz önmagad. A másik
pedig ezt nem látja, õ csak ragaszkodik a benne élõ
idea illúzióhoz és egyben tehozzád. És
csalódik, ha nem felelsz meg neki. Az önzetlen, tiszta szerelem
az, amikor hagyod, hogy a másik önmaga legyen. Elfogadod és
próbálod megismerni. Nem a másikat alakítod,
hanem a benned õróla élõ képet. Így
viszont azt kell majd látnod, hogy õ nem olyan, mint a vágyaid,
tehát csalódsz. Kielégületlen maradsz és
boldogtalan.
A kielégüléshez
önzõnek kell lenned. Akkor viszont nem lehetsz belé
szerelmes, mert a szerelem a másiknak akar jót és
nem önzõ. Ha önzõ vagy, nem szereted a másikat,
és õ ezt látva el fog hagyni, tehát mégiscsak
kielégületlen maradsz. Viszont ha önzetlen vagy, csak
akkor leszel boldog, ha a másik is ugyanilyen, és képesek
lesztek kölcsönösen úgy kielégíteni
egymás vágyait, hogy közben mindketten önzetlenek
maradtok.
Szép is lenne a szerelem,
ha ilyen egyszerû volna a dolog. Az embernek ugyanis nem csak szép
és elõnyös, hanem csúnya és elõnytelen
tulajdonságai is vannak. Jó és rossz, fény
és árnyék lakik bennünk szétválaszthatatlanul,
egymást formálva, alakítva. Csak akkor tudod elfogadni
a másikat, ha a benne lévõ jót és rosszat
egyaránt elfogadod. De ez csak akkor lehetséges, ha õ
is el tudja fogadni magát teljesen, és te is el tudod fogadni
magad teljesen.
Elfogadni viszont csak azt
tudod, amit ismersz. A megismeréshez szembe kell nézned a
megismerendõvel, legyen az bármilyen, jó vagy rossz.
Ehhez viszont elfogulatlanságra van szükséged magaddal
és másokkal szemben, vagyis el kell felejtened az elõítéleteidet.
Le kell szoknod az ítélkezésrõl, ami viszont
nem más, mint értelmezés, tehát természete
az értelemmel bíró embernek. Ha viszont nem értelmezed
a vágyaid, nem öntöd õket formába, akkor
nem tudod kivetíteni, hogy megtaláld a vágy tárgyát,
tehát kielégületlen és boldogtalan maradsz.
Persze ezek a problémák
rugalmas hozzáállással leküzdhetõk és
jöhet a szerelem, az együttélés, a boldogulás.
Szép is lenne az élet, ha ilyen egyszerû volna a dolog!
Csakhogy minden változik. Te is és a másik is folyamatosan
változtok, fejlõdtök, átalakultok. A vágyaitok,
gondolataitok szintén, tehát a köztetek lévõ
viszony is változik.
Még ha mindketten
közös akarattal az együtt maradáson és a szerelem
beteljesülésén munkálkodtok, akkor is beleszólnak
a terveitekbe és cselekedeteitekbe a beszámíthatatlan
tényezõk. A félreértések, melyek tisztázása
újabb félreértéseket szül. Vagyis a kapcsolatba
illuzórikus elemek is beépülnek. Amíg nincs olyan
probléma, amely próbára tenné a kapcsolatot,
nincs baj. Csakhogy az élet tele van problémákkal
és nehéz helyzetekkel és a terheléskor kiderülnek
ezek az illúziók. Ez csalódással jár,
ami kölcsönös boldogtalanságot eredményezhet.
Persze hozzá kell
tennünk, hogy vannak kellemes csalódások is és
a beszámíthatatlan tényezõk nemcsak szerencsétlen,
hanem szerencsés helyzeteket is elõidézhetnek. És
ha a kapcsolatotok még ezt is kibírta, és megmaradt
a bizalom, a barátság, a szeretet, a tisztelet, az önzetlenség
és az egyensúly kettõtök között, méghozzá
féltékenység, ragaszkodás és kielégületlenség
nélkül, nos ez a legjobb eset. De sajnos a szerelem így
is elmúlik. Az orgazmus sem tart örökké. A csodából
tartós, mély, dinamikus kapcsolat lesz, melyet a szeretet
tüze tart össze. A szerelem csak szikra volt, mely lángra
lobbantotta, mint valami katalizátor a két didergõ,
magányos lelket és összehozta õket, hogy egymás
tükrében szemlélõdve fejlõdhessenek, tökéletesedhessenek,
amíg a sors kíméletlenül el nem választja
õket. Vagy meg nem únják.
Nagyon sok variáció
lehetséges egy kapcsolat lefolyására nézve
és nagyon sok tényezõ szól bele. Ha nem hajtana
bennünket a magány boldogtalansága és kielégületlensége,
a törekvés az egyesülésre, talán bele se
kezdenénk, olyan nehéz és problémás.
De tény, hogy nincs boldogság szenvedés nélkül.
A legvégsõ, nagy szerelem pedig, mely a teremtményt
a teremtõjéhez, Istenhez vonzza az önmegvalósítás,
az eggyéválás során, véget vet a kínlódásnak
és mindenkinek megadja az igazi, teljes, tökéletes és
örökké tartó boldogságot, gyönyört,
kielégülést a hazatérésekor. Minden más
szerelem csak elõjáték, próba, gyakorlás
volt, felkészülés az Istennel való nagy találkozásra,
az igazi alkímiai mennyegzõre.
De szép is volna,
ha olyan könnyû lenne ezt az utat végigjárni,
mint elmagyarázni és megérteni!