A TEREMTÉS
"Az Isten sem gyõzi egyedül a teremtést."
7.1. A TEREMTÉS SZINTJEI
A megismerés és
viszonyulás következménye a teremtés. A létezõ
önmagát létezteti, teremti folyamatosan. A megismerés
során a megismerõ hozza létre, teremti meg önmagában
a külvilág, a valóság képét, melyet
rendezni igyekszik. A viszonyulás során pedig reagál
az éppen aktuális képre a világképe,
és az ismeretlen tényezõk által meghatározott
módon, vagyis befolyásolja és egyben teremti, megváltoztatja
a külvilágot. A tudás (az információ)
a már meglévõ dolgok analízise és szintézise,
vagyis a figyelem (tehát végsõsoron a kölcsönhatások,
a változás) következményeként szaporodik,
nõ a tudatban. A tudat az idõbeli szeparáció,
a teljességtõl való elkülönülés
(a sokaság létrehozása) által hozza létre
a külsõ világot, a kivetítést, így
teremtõdik meg a világ (lásd: az objektivációt,
a tárgyiasulást a filozófiában).
Istennek elõször
Teremtõvé kellett teremtenie magát, hogy teremthessen,
magából, magát, magának. Ez a folyamat a forrás
megnyilvánulása és a saját létének
idõbeli visszacsatolódása. A megnyilvánulások,
a kivetítések a teremtmények (a teremtõjük
idõben elcsúszott másolatai). A teremtés idõben
folyamatos (lásd: a teizmust) és minden pillanatban új,
korábban nem lévõ állapot jön létbe,
létre. Ez a változatosság. Törvény, hogy
"ami még nem volt, annak lennie kell". Így törekszik
önnön teljességének kinyilvánítására
és megélésére a Minden Létezõ.
Minden teremtés kreatív
is egyben (valamilyen szinten) és minden létezõ, megnyilvánuló
forrás szubjektív teremtõ. Az entitások önmagukat
építik belül és kívül egyaránt.
A belsõ teremtés az alkalmazkodás a környezethez
és a belsõ egyensúly megteremtése. A külsõ
teremtés a környezet befolyásolása, alakítása
a belsõhöz. A külsõ és a belsõ egy,
elválasztásuk illúzió. A kis és nagy
dolgok (mikro- és makrokozmosz) is egyek, elválasztásuk
szintén illúzió.
Amit egy ember csinál
a környezetében, azt teszi a társadalom a bolygóval
és a szellemi közösség az univerzummal. A teremtés
egyes szintjeinek, tartományainak elválasztása tehát
illúzió, a tudás relatív differenciálódásának,
az ítéletnek, a különbségtételnek
köszönhetõ.
A teremtés célja,
értelme a megismerés és a viszony tökéletesítése,
vagyis maga a teremtés. Lefoglalja a létezõk figyelmét
és leköti energiáikat. A teremtõk és a
teremtmények a teremtés illúziójába
merülnek, mely felfogható kollektív (virtuális)
játéknak, álomnak is. Az Isten tehát nem különül
el határozottan a teremtésétõl (lásd:
a panteizmust).
Hasonlat: A jó és
a rossz harca, a dualizmus mûködése a világban
felfogható egy végtelen sakk játszma sorozatnak, melyet
az Isten játszik önmagával. Egyszer az egyik, máskor
a másik nyer vagy épp döntetlen az állás.
Teljesen mindegy ki gyõz, mert a játék (a teremtés)
végén minden bábút lesöpörnek a tábláról
a színétõl, hovatartozásától
függetlenül. Ekkor szünet van a teremtésben, pihenés
és a játszma elemzése, majd új felállással
új játék kezdõdik ugyanazokkal a bábúkkal.
(9. ábra.) Így ismétlõdnek a rendszerben a
kiterjedés, összehúzódás és szünet
periódusai folyamatosan, a végtelenségig.
Aki egyszer az egyik oldalon harcolt, az máskor a másik oldalon lesz. A lényeg a minél változatosabb, teljesebb megismerés minden bábú, entitás számára. A jó és rossz cselekedetek pedig a létesülés teljes, végtelenbe nyúló rendszerét tekintve kiegyenlítik egymást. Isten se nem jó, se nem rossz, egyszerûen olyan amilyen. Önmagában álló, csak magához mérhetõ és minden tekintetben abszolút.
7.2. A VÁGYAK TEREMTÕ EREJE
A vágy egy belsõ
indíttatás, érzés, késztetés
valaminek az elérésére, megvalósítására.
Maga a teremtés, a létezõ megnyilvánulása
is az Istenben meglévõ vágyakozás eredménye.
Az Isten vágyik megtapasztalni önmagát, megvalósítani
a benne rejlõ lehetõségeket, kiteljesíteni
önnön végtelen sokszínûségét
és változatos szépségét, magát
a teljességet, azaz önmagát.
A megvalósult vágy
a boldogság egyik forrása. A megvalósulatlan vágy
pedig a csalódásé és a szomorúságé.
Minden entitás számára kulcsfontosságú
ezért, hogy megtanulja kezelni a saját vágyait, a
benne megjelenõ késztetéseket. A vágyak kezelésének
három fõ módja van:
1. A LEMONDÁS: A vágy leküzdése, a vágynélküliség állapota. Ennek elõnyös és hátrányos oldalai egyaránt vannak. Elõnyös, mert általa sok szenvedéstõl és konfliktustól megkímélhetjük magunkat és hátrányos, mert csökkenti az életerõt és az életkedvet, vagyis ellenére van a fennmaradás, az önfenntartás törvényének.
2. AZ ÖNKIELÉGÍTÉS: Nekünk magunknak kell megteremtenünk, elérnünk a saját erõnkbõl a vágy célját. Ez sok esetben nem megvalósítható, hisz vannak olyan vágyaink, melyek csak másokkal közösen, együttmûködve teljesíthetõek be.
3. A VÁGY MÁSOK ÁLTAL TÖRTÉNÕ KIELÉGÍTTETÉSE: Ez kiszolgáltatottsággal jár azzal szemben, akitõl a megoldást várjuk, kérjük. "Akitõl akarsz valamit, attól függésbe kerülsz annak akarata miatt." A viszonyulás problémái tehát itt jelentkeznek fõképp a számunkra.
A legjobb megoldás
mindhárom lehetõség és irányzat együttes
fejlesztése, a lemondás, a teremtés és a viszonyulás.
Mivel a lehetõségek mindig meghaladják a képességeket,
a vágyak állandó hajtóerõt szolgáltatnak
a fejlõdéshez. "Az univerzum a mindig kielégítetlensége
által hajtódik elõre."
A legalapvetõbb vágy
az, amely az Istennel való egyesülésre késztet,
akiben megtaláljuk a belõlünk hiányzó
részeinket, és akikkel így õbenne egységgé
válhatunk. Valójában ez nyilvánul meg a teremtmények
minden vágyában burkoltan, tökéletlen formában,
ahogy keressük a legjobb megoldást a létszükségleteinkre,
tehát az egészet. A megvilágosodáskor aztán
rájössz, hogy csak az Istenben találod meg azt amit
keresel. Egészen neki kell adnod magad ahhoz, hogy Õ egészen
neked adhassa magát.
Mivel az Isten igyekszik
kitölteni a semmit (itt értsd: a tudatában meglévõ
ûrt, az ún. hézagokat, melyeket a már létezõ
megnyilvánulások "között" észlel a figyelme),
értelmes és fejlõdésre képes, együttmûködõ
teremtményekre van szüksége. Az alkalmatlan (lusta,
fejlõdésre képtelen) teremtmények tehát
tulajdonképpen hulladéknak minõsülnek a rendszer
számára, ezért õk újrahasznosításra,
újraformálásra kerülnek a lelkek iskoláiban.
Ebbõl persze az is
következik, hogy a szellemi világ szüli az anyagit, az
anyagi pedig a szellemit, mivel kölcsönhatásban állnak
egymással. És mindkettõben képzõdnek
a teremtés során hulladékok, amiket kezelnünk
kell valahogy.
7.3. A TEREMTÉS HULLADÉKAI
A teremtés sajátos
hordalékát, salakanyagát képezik számunkra
a hulladékok. Erre a jelenségre többféle szó
használatos (pl.: mocsok, por, piszok, kosz, szutyok, szennyezõdés,
lerakódás, szemét, salak, stb.), attól függõen,
milyen környezetben jelenik meg és milyen állagú
a kérdéses hulladék. Az anyagi világban a dolgokat
(tárgyakat) többnyire különféle további
anyagrétegek borítják, amik általában
ragadnak, csúsznak, tapadnak, egyszóval megváltoztatják
a tárgyak felületi jellemzõit (pl.: szín, érdesség,
szag, stb.).
Nagyon jellemzõ az
élõlények elsöprõ többségére,
hogy kétféleképpen viszonyul a világában
megjelenõ koszhoz. Az elsõ a tisztaságra való
igény, a tisztálkodás, fürdés, takarítás,
amikor a mocsok zavaró, káros, egészségre ártalmas
(kórokozó) jelenségként szerepel, amitõl
meg kell szabadulni. A második a szennyezõdésre való
hajlam, illetve a kosz felületmódosító tulajdonságainak
használata az életfolyamatok során. Ilyen a nyál,
az izzadás és egyéb testváladékok, valamint
a kültakaró (a fajtafüggõ hámrétegek:
bõr, szõr, toll, pikkely, héjazat, kéreg, stb.)
kopásának általános jelensége.
Az ember, mint intelligens
élõlény fokozott mértékben törõdik
mindkét oldallal. Rengeteg koszt állítunk elõ
(pl.: haj, köröm, síkosító és kenõanyagok,
ragasztók, krémek, porok, festékek, vakolatok, stb.)
életünk során, illetve az ipari tevékenység
miatt keletkezõ hulladékok tömegét árasztjuk
a világba, melyek a vizekbe, levegõbe és talajba kerülnek
folyamatosan. Másfelöl folyton tisztálkodunk, takarítunk,
söprögetünk, mert a társadalmilag elfogadott eszményképünk,
no és a célszerûség erõsen kényszerít
minket erre (higiénia). Összegyûjtjük és
raktározzuk, feldolgozzuk a hulladékokat, harcolunk ellene,
nem kívánatosnak tekintve azt és igyekszünk elkerülni
a közvetlen életterünkben való felhalmozódását.
"Szarnak-bajnak nincs gazdája",
tartja a mondás, és ez pontosan kifejezi a koszhoz való
hozzáállásunkat is. A mocsok a számunkra valami
kellemetlen tényezõ, amitõl egész életünkben
próbálunk megszabadulni, több-kevesebb sikerrel. A kosszal
kapcsolatban azonban csak egy dolog a biztos: mindig termelõdik
és újraképzõdik, akár az élet.
A teremtésben a dolgok
elkoszolódásának okát az univerzum fraktális
felépítésében kell keresnünk. A világban
minden makroszintû rendszer olyan mikroméretû részrendszerek
bonyolult összességébõl áll össze,
melyek fraktális szimmetriák szerint épülnek
fel. A fraktálok tulajdonsága pedig az, hogy önhasonlóak,
vagyis egyes részeik formailag azonosak az egész alakzattal,
melyhez tartoznak (mértékszimmetrikusak). Így az anyagi
szerkezetek is fraktálisak, belsõ szerkezetük és
a felületük egyaránt. Amely tárgy szabad szemmel
és tapintásra simának tûnik, az nagyító,
mikroszkóp alatt már meglehetõsen durva és
egyenetlen felületet mutat. Ezen egyenetlenségek a más
rendszerekkel való kölcsönhatások, érintkezések
során súrlódnak, lekopnak, letöredeznek, elaprózódnak.
Az így keletkezõ törmeléket nevezzük kosznak,
melynek szóródása eredményezi az egyes rendszerek,
közegek elszennyezõdését.
Az emberi elme szereti a
tiszta, sima, sértetlen, egyértelmû dolgokat. Szeretjük,
ha minden simán megy, mert nem jó, ha sokáig leragadunk
valahol. Hajlamosak vagyunk csúsztatni, elsiklani a részletek
felett és tisztára söpörjük magunk elõtt
az utat. A valóságban viszont szinte minden dolog koszos,
rücskös, érdes, egyenetlen, csúszós vagy
tapadós a számunkra, egyszóval nehezen meghatározhatók
a felületi jellemzõi.
Egy ismert példa:
Benoit Mandelbrot matematikus kapta azt a feladatot, hogy számolja
ki, mekkora Anglia tengerpartjának a hossza. Az õ kérdése
csupán az volt, mekkora léptékben, mekkora pontatlansággal
kell mérnie a távot? Bele kell számolni a parti sziklák
görbületét is? De mekkora pontossággal? A kavicsok
mérettartományában vagy még lejjebb, az egyes
homokszemek, molekulák, atomok, részecskék szintjén?
Könnyen belátható, hogy minél lejjebb megyünk,
annál nagyobb értéket fogunk kapni, mely rohamosan
tendál a megszámlálhatóan végtelen felé.
És most lássuk
egy másik, elvontabb megjelenési formáját a
kosznak. A létfilozófia szemszögébõl nézve
a teremtésben minden dolog legvégsõ lényege
az információ. Éppen ezért az elszennyezõdés
felfogható információs elzajosodásként,
rendszerperturbációként, káoszként is.
Ahogy szaporodik a tudásunk
a világról, úgy válik egyre komplexebbé
az információs terünk, környezetünk. Egyre
több a könyv, újság, rádió és
tévécsatorna, szórakozási lehetõség,
melyek elérhetõk a számunkra. A reklámok, hírdetések
és egyebek információs szemétként hatnak
ránk, megterhelve a tudatunkat pusztán azzal, hogy foglalkozni
vagyunk kénytelenek velük. Rendszerezni, szelektálni,
tárolni, felejteni, kizárni kell õket a tudatunkból.
Elvonják a figyelmünket, megzavarnak, elkábítanak,
megtévesztenek és befolyásolnak. Sem a feltudatunk,
sem a tudatalattink nem mentesül a hatásuk alól, hisz
az információt hordozó, közvetítõ
idõhullámok mindenhol ott vannak és mindenen áthatolnak.
A ciklikus létrendszerek visszacsatolásaiban pedig minden
hatás, információ emléke véglegesen
megõrzõdik, 100%-osan kitörölhetetlenül.
Mindebbõl következõen
látnunk kell, hogy a tudati halmazok is folyamatosan elszennyezõdnek
információsan. S dinamizmusuk okán teszik ezt méginkább,
méggyorsabban, mint az anyagi világ dolgai. A tudatunk állandóan
sodródik, csapong, ugrál és szeszélyesen változik
a környezõ állapottér kaotikus hatásainak
megfelelõen. Ennek befolyásolása, uralása pedig
nehéz feladat, ami energiát, éberséget és
odafigyelést, egyszóval koncentrációt igényel
tõlünk. Ez a többé- kevésbé állandó
önszabályozás, ellenõrzés viszont fárasztó
és idõigényes dolog. Nem lehet állandóan
megfeszítve tartani az íj húrját, mert idõvel
elveszíti rugalmasságát és alkalmatlanná
válik a feladata elvégzésére. Ezért
váltogatjuk dinamikusan a lazaságot a fegyelemmel, a figyelmet
a csapongással, a koncentrációt a szétszórtsággal
a tudati mûködésünkben. Vagyis állandóan
elzajosodunk és megtisztítjuk önmagunkat.
Azt látjuk tehát,
hogy a teremtésben a kölcsönhatások miatt állandó
keveredés, kopás, párolgás és gõzölgés
történik, s az így keletkezõ por (törmelék)
a közeg áramlása okán végül kitölti
a rendszert. Ez lesz a légkör, a napszél, a mélyûri
por és gázfelhõk alapanyaga is. Az információk
szintjén pedig ez lesz a háttérzaj, a kaotikus fehérzaj
a világéterben. Felfogható az egész úgy
is, mint a rendezetlenség folyamatos növekedése, az
entrópia, mely állandóan megbontja az éppen
aktuálisan létezõ rendszerek integritását
és lebontó hatásként ellensúlyozni igyekszik
az építõ folyamatokat.
Ezért tapasztaljuk
azt, hogy minden teremtés együtt jár a pusztítással.
Az új dolgok felépítése a régi dolgok
lebontását jelenti. Valaminek mindig el kell múlnia,
meg kell halnia azért, hogy más dolgok megszülethessenek,
élhessenek tovább. A kosz tehát, mint hulladék
és bomlástermék a "lebontó teremtés"
mûve, és elválaszthatatlan része az állandóan
újrakeletkezõ, dinamikusan változó világunknak.
7.4. A NINCSRÕL
Olyan, hogy "semmi" nem létezik.
Lehetetlen és soha be nem következõ események
sincsenek, éppen azért, mert nem következnek be.
Ha valamire szükséged
van, de nem tudsz hozzájutni, akkor abban hiányt szenvedsz.
Ennek következményei hasonlóak a megvonási tünetekhez,
melyek okai az elvárásból, ill. a struktúra
fenntartásához szükséges javak hiányából
fakadnak.
Van szükséges
hiány és van szükségtelen hiány. Különbséget
kell tenni aközött, hogy valamire ténylegesen szükséged
van vagy csak azt hiszed, hogy szükséged van rá. Nehéz
eldönteni, hogy mikor melyikrõl van szó.
A hiányállapot,
a nincstelenség tudata erõteljesen befolyásolja a
szellemet. Következményei az aggodalom, a körülményeknek
való ellenszegülés, az erõszak, önzés,
mazochizmus, stb. attól függõen, hogyan reagálja
le a szükségállapotot a személy.
A nincs kiküszöbölése
a lemondás, a takarékosság, az elvárások
feladása, az elfogadás, a tartalékolás és
a felülemelkedés által lehetséges. Azért
veszélyes a nincstelenség, mert megingatja a lélek
azon hitét, mely szerint a világ egy bõséges
hely, ahol mindenkinek mindenbõl annyi jut, amennyire szüksége
van. Elõhozhatja a legrosszabb és a legnemesebb tulajdonságokat
is az emberbõl ez az állapot, mely kemény próbatétel,
és ugyanakkor (a valóság természetének
ismeretében nézve) szintén csak illúzió.
7.5. A HALÁL
A halál az élet
megszûnése, a pusztulás, a fennálló rendszer
lenullázódása. A dualitás megköveteli
a halált, hogy általa fennmaradhasson az élet. A kettõ
csak együtt létezik (együtt van értelmük),
dinamikusan váltakozva és kölcsönösen fenntartva
egymást. "A halál az élet fenntartója."
A halálnak annyi formája van, mint az életnek.
Ami megszületett, annak el is kell pusztulnia. A létezés,
az okforrás mindig volt, sosem keletkezett és ezért
mindig lesz, sosem fog megszûnni, véget érni. A lét
örök.
Éppen ezért
csak nézõpont kérdése, hogy mit tekintünk
halálnak. A felejtés, az információk eltûnése,
törlõdése, a személyiség átalakulása
is halál. A test, a forma, a halmaz felbomlása szintén
az, bár a struktúra alkotói, az elemi részecskék,
az atomok megmaradnak, csak új formát vesznek fel. Az álomba
merülés az ébrenlét halála, a reinkarnáció
pedig a köztes lété. Számtalanszor átéljük
mindegyiket a fejlõdésünk során, célszerû
tehát megbarátkozni az elmúlás gondolatával
és elfogadni az életet a halállal együtt olyannak,
amilyen. Ez az elfogadás teszi az embert igazán felnõtté,
nem a kor.
7.6. AZ ÖRÖKLÉT
Az Isten abszolút.
Õ maga a teljesség, a teljes halmaz. A teljes halmaz viszont
végtelen. Õ a természetébõl következõen
meg akarja ismerni önmagát, megtapasztalni olyannak, amilyen,
aki Õ. A végtelen viszont megtapasztalhatatlan.
Ennek oka az, hogy a megtapasztalási
folyamat idõben zajlik, idõ kell hozzá (az önfelismerési
folyamat idõbeli visszacsatolási késedelme miatt).
A végtelen megtapasztalásához viszont végtelen
mennyiségû idõre van szükség.
Következtetés:
A végtelen csak végtelen idõ múlva tapasztalható
meg. Akkor viszont, mivel az önmegismerési, tapasztalási
folyamatnak van kezdete, a rendszer (a teremtés, az Isten önmagáról
való össz tapasztalata, információja) minden
vizsgálható pillanatában végesnek mutatkozik.
És végesnek is tapasztalja meg!
Magyarázat: Vegyünk
egy félegyenest. A kiindulási pontjából indul
az Isten önmegtapasztalása (a megnyilvánulás)
és tart a végtelenbe (szaporodik az információ).
Ezen a félegyenesen csak olyan pontot lehet kijelölni, amely
véges távolságra van a kiindulási ponttól.
Nem tudok végtelen távolságban lévõ
pontot kijelölni az egyenesen, mert a végtelen nem meghatározható
érték (nincs rajta a számegyenesen).
A matematika is bajban van
a végtelen fogalmával és kezelésével,
nem csak az átlagember és a számítógépeink.
Az Isten ezért önmagát mindig csak végesnek tapasztalhatja
meg, vagyis mindent nem lehet tudni. Õ sem tudhat meg soha mindent,
bár aktuálisan mindig mindent tud önmagáról,
ami éppen van és eddig volt. A teljesség tehát
elérhetetlen, megvalósíthatatlan, vagyis a végtelenségig
lehet rá törekedni (ott éred el).
Az összes hétköznapi
tapasztalatunk kivétel nélkül megerõsíti
ezt. Minden, amirõl tudunk, amit észlelünk, az végesnek
mutatkozik. Az élet, az univerzum, az idõ, az anyag, az energia,
a tér, stb. Érdekes, hogy a fejlett kozmológiai modellû
indiai védikus irodalom is (idõben) végesnek mondja
a létezõket (teremtõket). Az univerzumok (Brahmák)
is véges ideig léteznek, nem örök életûek
a káoszban. (Az univerzum teremtésérõl lásd:
Srímad-Bhágavatam 3. ének, 8. fejezet 10-23. versek)
Ez persze (elsõre)
ellentétben áll a ma elfogadottnak számító
létfilozófiai öröklét elképzeléssel,
mely szerint az Énokok (az originális létezõk,
a kezdeti õsforrások, akikbõl az õsidõ
kiárad) abszolút halhatatlanok. Vagyis túl vannak
az idõn. Õk az idõk kezdete elõtt is voltak
és utána is lesznek, mert nem teremtett lények. Mindig
voltak, vannak és lesznek. Csak az nem hal meg (nincs vége),
aki nem született (nincs kezdete). De nézzük csak meg
jobban ezt a definíciót (és pontosítsuk)!
Minden általunk megtapasztalható
dolog véges, azaz van kezdete és vége. Az okforrások
megnyilvánulásának is. Maga az okforrás, a
megnyilvánulatlan Bindu észlelhetetlen (lényegében
nulla és végtelen egyszerre). Csak az eseményhorizontját
észlelhetjük, amit kibocsát, az viszont teremtett dolog
(a kiáradó idõ). A következõ érdekes
következmények adódnak ebbõl.:
Törvény deklarációk:
1. Az Isten (okforrás, létezés) bebizonyíthatatlanul (csak végtelen idõ múlva, azaz soha sem bebizonyíthatóan) végtelen. Amit Õ önmagából bármikor is (bármely meghatározható idõpontban) meg tud tapasztalni, az véges, vagyis halandó (van kezdete és vége a megnyivánult információnak)! Ezzel együtt jár az is, hogy.:
2. Az Isten (létezés) bebizonyíthatatlanul véges és múlandó. Ha ugyanis véget érne, nem lenne senki, aki bárkinek is bebizonyíthatna bármit. Én nem élhetem át a saját elmúlásomat, végemet, halálomat, mert ha átélhetõ a halál, akkor van utána is (én vagyok utána is). Ez paradoxon, tehát akkor az nem a halál, hanem csak a véges ideig fennmaradó (létezõ, teremtett, illuzórikus, halandó, stb.) részrendszerem pusztulása. Vagyis az én (megfigyelõ tudat, nézõpont) halálom a számomra megtapasztalhatatlan valami. Nem is fogok tudomást szerezni róla, ha bekövetkezik. Így akár azt is képzelhetem, hogy halhatatlan vagyok, csak bizonyítani nem tudom magamnak sosem, ahogy cáfolni sem. Mert nem tudom átugrani saját magamat.
Ezért aztán
az öröklét csak önnön halandóságának
illúzióját képes megismerni azáltal,
hogy önmagát valamely teremtményével azonosítja
(halálszimuláció). Ezt csináljuk mi, emberek.
Azt képzeljük magunkról, hogy testek vagyunk, anyagból.
Ha meghalunk, végünk, nincs tovább, ezért félünk
a haláltól, ami kezelhetetlen a tudatunk számára.
Vagyis "az öröklét azzal ijesztgeti magát, hogy
végesnek hiszi létét". Ez persze maga után
vonja a szenvedést, az aggódást, mert a létezésben
semmi sem állandó, csak a változás, tehát
minden (megtapasztalható) folyton keletkezik és elmúlik,
meghal. Ezért mondta Buddha, hogy minden lét szenvedés.
Mert minden lét lényegében örök, viszont
tapasztalatában múlandó.
Amit önmagunkból
ismerünk és megismerhetünk, az halandó és
mindig is halandó lesz. Ez tény. De egy biztos: valószínû,
hogy minden halál és elmúlás, vég után
mindig van (valamilyen) folytatás. Tehát örökké
halandóként létezünk, létezek én,
az Isten...
Konklúzió:
Aki ezt megérti, az megitta az élet vizét, a halhatatlanság
italát és nem fog többet félni, aggódni
a halál, az elmúlás miatt. Ez a megvilágosodás
lényege.
7.7. A TEREMTÉS MELLÉKHATÁSAI
7.7.1. A ZAVARÓ HATÁSOK
A teremtés hajtóereje
a vágy. Ez a létezés alapvetõ természetébõl
fakad, az egymással való kölcsönhatásban
levés során megtapasztalt (érzékelt és
elszenvedett) állapot és információváltozásból.
Rendkívül sokféle formát ölt a tudatban,
ahogy az a kiteljesedése felé halad. A létezés
egyenlõ az állandó változással, tehát
a vágyak is állandóan jelen vannak, keletkeznek és
elhalnak, erõsödnek és gyengülnek, beteljesülnek
és kielégítetlenek maradnak. Eközben mozgatják,
döntõen befolyásolják az élõ tudati
halmazokat, mintegy sodorva õket a kijelölt célok megvalósítása
felé.
Mivel a teremtett világban
az összes dolog, közvetlenül vagy közvetve, de mind
kapcsolatban áll egymással (az idõszálakon
keresztül), minden részrendszer hat egymásra és
a mûködésével befolyásolja a többit.
Ez annyit jelent, hogy bármit is teremtünk meg, bármilyen
pontos és aprólékos tervezéssel, és
elõrelátóan figyelembe véve (és uralni,
szabályozni próbálva) a többi, ismert részhalmaz
hatását, mégis mindig lesznek olyan részrendszerek
(más teremtõk, teremtmények és hatások),
amelyeket nem vettünk, nem vehetünk figyelembe a tervezésnél.
A megvalósuláskor viszont egyértelmûen jelentkezik
ezen dolgok torzító hatása a teremtésünkre
nézve. Semmi sem pont úgy történik, ahogy azt
szeretnénk. Az elõre beszámíthatatlan, ismeretlen
tényezõk mindig beleszólnak a megvalósulásba
és általában a terveinkhez képest kedvezõtlen
irányokba viszik el a rendszerünket.
A teremtésünk
szépen kidolgozott illúziójába tehát
belezavar (belerondít) a megvalósításkor a
többi illúzióval való kölcsönhatás.
Példa: Szeretnék egy kutyát. Vágyom rá,
mert szép, kedves, aranyos, jó házõrzõ,
stb. Amikor eldöntöm, hogy szerzek magamnak egyet, még
nem jutnak eszembe az alábbi szükségszerû, és
nem feltétlenül örvendetes következmények.:
A kiskutya idõvel megnõ, etetni kell és ólat
építeni neki. Lyukakat ás az udvaron, megfolytja a
tyúkokat, elûzi a macskámat. Éjszaka is szokott
ugatni, rendszeresen oltásra kell vinni, elcsavarog a háztól,
bolhás lesz, megharapja a postást, stb. Csupa kellemetlenség,
amivel nekem kell megküzdenem, mint (rendszer)gazdának, aki
felelõsséggel tartozom a teremtésemért, a döntésemért
és annak megvalósításáért. Ezek
a teremtés velejáró nehézségei.
7.7.2. A ZAVAROK KEZELÉSE
A tapasztalatlan, kezdõ
lelkek még optimistán teremtik meg az illúzióikat,
valósítják meg a vágyaikat. A nehézségekre
csak menet közben ébrednek rá, ahogy szembesülnek
velük.
A teremtés ezen szükségszerû
mellékhatásai mindig jelen vannak, csupán a mértékük
különbözõ, az aktuális körülményektõl
függõ. Többnyire zavaró, akadályozó
jelenségnek tekintjük õket és igyekszünk
kiküszöbölni vagy minimálisra csökkenteni a
hatásukat. Ezek sosem tûnnek el, viszont elõfordulhat,
hogy a rendszerünk minimális érzékenysége
alá esik a jelenlétük. Ekkor mondjuk azt, hogy "minden
simán megy".
Maguk a zavarok alapvetõen
a létezés paradox voltából fakadnak, a teljességre
törekvõ teremtés ellenmondásosságából.
Nem lehet olyan dolgot teremteni, amelyre ne hatna lebontóan egy
vagy több másik teremtmény az egészben, vagyis
mindennek van "ellenszere". A pusztulás, a halmaz felbomlása
(halála) mindig a konzisztenciájának helyrehozhatatlan
sérülésével jár, illetve abból
következik.
A fennmaradás lényege
tehát a konzisztencia, a belsõ rendezettség megõrzése,
és a lebontó hatások elkerülése, a zavarok
távol tartása a halmazunktól. Ez a menekülés
a problémák elöl, a konzisztens illúziókban
való elmerülés, amely viszont nem folytatható
örökké, csupán elnyújtható a körülményektõl
függõen véges ideig. Ez az idõhúzás
(idõbeli széthúzás), a teremtés lényege.
Tény viszont, hogy
hosszabb távon szembe kell néznünk az igazsággal:
kiküszöbölhetetlen a zavarok hatása bármilyen
teremtésünkre nézve. Mert nem lehet hermetikusan elszigetelt
teremtést csinálni a minden létezõn belül.
Ha ez mégis sikerülne, akkor az elszigetelendõ rendszerünk
számára megszûnne létezni a világ többi
része és mi is megszûnnénk õnekik.
Akkor viszont már
a mi rendszerünk lenne a számunkra a minden létezõ,
amelyre viszont ugyanazok a törvények lesznek érvényesek,
mint a szülõ rendszerre, amelyrõl leszakadtunk. Ez tehát
nem megoldás, csupán eltolása a problémának
és egy új szinten való elõidézése.
Ebbõl következik,
hogy ha nem tudunk megszabadulni a zavaroktól, akkor igyekszünk
beletervezni azokat a teremtésünkbe, beleszámítani
õket a terveinkbe. Ehhez viszont ismernünk kellene a teljes
rendszert, a minden létezõt, ami annak végtelensége
és örökös változása miatt nem lehetséges.
Ezért törvény,
hogy a totális hatalom, és egy rendszer tökéletes
uralása és szabályozása mindig megvalósíthatatlan
vágy marad. A hatalom olyan csábító illúzió,
amelynek célja a teremtés és a teremtõ tudat
uralása, szabályozása az egyéb vágyak
és tervek tökéletes megvalósítása
érdekében. Vagyis eszköz a boldogsághoz vezetõ
úton. S mivel az abszolút hatalom a gyakorlatban elérhetetlen
(mint a végtelen), maradnak a zavarok és a velük járó
kellemetlenségek, romboló hatások.
Összefoglalva tehát
törvény, hogy a minden létezõ, és annak
bármely részhalmaza egyaránt olyan nyílt rendszer,
amely a bezárulásra, a zavaró tényezõktõl
való elzárkózásra (szeparációra)
törekszik, önmaga fenntartása és uralása,
irányítása érdekében, de azt sosem éri
el, illetve csak a végtelenben tudja megvalósítani.
A külsõ zavarok hatása miatt lesz halandó minden
teremtett részhalmaz, miközben maga a létrendszer, az
egész mégis örök és halhatatlan.
Kívülrõl
nézve a minden létezõ zárt rendszernek tekintendõ,
hisz nincs semmi rajta kívül lévõ. Sõt,
a létezést nem is lehet kívülrõl nézni,
mert nincs olyan, hogy "rajta kívül". Csak belülrõl
szemlélhetõ, ahonnan nézve viszont végtelenül
nyíltnak (a végtelenségig nyitottnak) látszik,
ahogy önnön teljességének megvalósítása
felé halad.
A káosz matematikájában
ez a legendás Lorenz-attraktor. Egy olyan görbe, amely a koordinátarendszerben
véges tartományon belül maradva, végtelen bonyolultságú
pályát ír le, és sosem ismétli önmagát,
nem záródik be. Viszont mégis határozott formát
követ, egy tökéletesen rendezett alakzatot, amely sohasem
jut állandósult állapotba.
7.7.3. NEHÉZSÉGEK
Mindezen felismerések
szükségszerû következménye, hogy elõször
elveszik a kedvünket a teremtéstõl. Hiába voltunk
körültekintõek, óvatosak és figyelmesek,
mégis rosszul alakultak a dolgok. A legnagyobb igyekezet és
lelkesedés sem garantálhatja soha a biztos megvalósulást.
Mert semmi sem biztos, csak az, hogy minden bizonytalan valamennyire.
A minden létezõ
kívülrõl nézve teljesen determinisztikus, vagyis
egy külsõ szemlélõ számára a mûködése
egészében és pontosan leírható (lenne).
Viszont belülrõl nézve a számunkra (és
önmaga, az Isten számára is!) szubjektívan mégis
örökre megfejthetetlen, és pontosan leírhatatlan
marad, ezért véletlenszerûnek, sztochasztikusnak kell
tekintenünk. A mi számunkra semmi sem determinált, csupán
valószínû, és éppen ebbõl fakadnak
a reményeink, a hitünk, hogy tehetünk valamit a dolgok
jobbra fordításáért. Ez pedig, miként
az egész teremtés is, illúzió, amely a tapasztalataink,
a tudásunk szaporodásával lassan és szükségszerûen
lebomlik, s átadja helyét a bölcs pesszimizmusnak (hitetlenségnek).
A racionális és
tapasztalati tudással járó bizonytalanságokat
ezért tudja sikeresen ellensúlyozni a hit irracionális
és reményekre építõ "bizonyossága",
mert szilárdnak látszó kapaszkodót (dogmát),
illúziót nyújt az arra áhítozó
értelemnek a világban. A vallások célja tehát
pontosan az, hogy a tanaikkal lelki támaszt nyújtsanak a
teremtõ tudatoknak, segítséget a fennmaradáshoz.
Éppen ezért csak addig marad sikeres egy vallás (vagy
tudományág), amíg a racionális tudással
lebonthatatlanok a tézisei, vagyis megõrzi számunkra
a reményt és illúziót a világról.
Ha a megvalósítás
során elszenvedett (tapasztalt) kudarcok mértéke túllép
egy küszöbértéket, és már nem tudjuk
a szõnyeg alá söpörni ezeket, bekövetkezik
a csüggedés. A tudatot eluraló reménytelenség
érzése végsõsoron csökkenteni fogja a
vágyakat. (Siker esetén persze a megvalósítás
folyamata is csökkenti a vágyakat és a cél elérésekor
teljesen ki is oltja azt.)
Így viszont a megvalósításért végzett
erõfeszítések is csökkennek, vagyis a teremtésünk
mindig leromlik, lepusztul, fokozatosan legyengül, illetve félresiklik.
Az észlelt eredmény a tudatunk, értelmünk számára
illúzióromboló, vágycsökkentõ és
elkeserítõ hatású, tehát megzavarja
a saját konzisztenciánkat is. Ez pedig szenvedéssel
jár.
Ezzel visszajutottunk a
létezés legfõbb problémájához,
a "minden lét szenvedés"-hez. A rendszerünkben törvényszerûen
és elkerülhetetlenül megjelennek a konfliktusok, a rossz
dolgok, majd az ítélkezés, a bûn, a harc és
a pusztítás, az elszigetelõdésre törekvés
és a halál. Ezen még a vágyak kioltása
sem segíthet, sem a teremtés formákat megvalósító
részének elhagyása, mert a probléma gyökere
magában az információtartalomban (aszimmetriában)
van, ami a részhalmazok lényegi tulajdonsága és
elválaszhatatlan a létezéstõl.
Mivel a vágyak a
létezés alapvetõ természetébõl
fakadnak, a teljes kioltásuk csak a létezés megszûnésével
lenne lehetséges. A létezés viszont nem szûnhet
meg, és nem képes önmagát megszüntetni,
mert önmagából fakad rekurzívan. Mi hát
a megoldás?
7.7.4. AZ ÖNAZONOSSÁG KÉRDÉSE
A vágyaink alapvetõen
a boldogulásunkat szolgálják, vagyis a boldogság
állapotának elérése felé mozgatnak minket.
A boldogság bármely rendszer számára az önmagával
és környezetével való harmónikus együttlétet
és sikeres, biztonságos mûködést jelenti.
Ennek megvalósulása a mennyország és béke,
ellentéte pedig a pokol és háború. Békében
mindenki gyõztes, a háborúnak csak vesztesei vannak.
A boldogság kulcsa
az, hogy én, mint létezõ tudat mivel azonosítom
magamat. Ki vagyok én önmagam számára? Amivel
azonosítom magamat, azt védem és igyekszem fenntartani,
harmóniában megtartani, s ez lesz a számomra a boldogság.
Csakhogy minden teremtett dolog múlandó, vagyis elõbb-utóbb
lebontja valamely más, szintén múlandó dolog.
Ez nemcsak az anyagi testemre és az egész teremtésemre
érvényes, hanem az értelmemre, és a tudásomra
(a tapasztalás során összegyûjtött információs
halmazomra) is, mert ezek is a teremtményeim. A létezésem
szüli õket magából, magától a teljesség
felé haladva.
A létezés
viszont örök és elpusztíthatatlan, mert nincs párja,
ellentéte. Nincs antilétezõ (vagy "másik" létezõ),
mert ha volna, annak is léteznie kellene és akkor azonos
volna velem, a létezõvel. Amennyiben tehát magamat
a létezõvel azonosítom, nem kell védenem magamat
semmitõl, mert nem hat rám semmilyen más létezõ,
és ezért nem is fenyeget a lebomlás, megsemmisülés
veszélye. Önmagamban tehát, önmagammal mindig harmóniában
vagyok, vagyis a számomra minden lét boldogság.
Összefoglalva: A teremtésem
állapotából,
szemszögébõl nézve minden élet (lét)
szubjektíve szenvedésnek és boldogtalannak látszik
a mellékhatásként jelentkezõ zavaró
tényezõk miatt. A puszta létezésem állapotából
szemlélve pedig minden lét én vagyok és én
magam vagyok a boldogság, mellékhatások és
zavarok nélkül. Ezt a létállapotot nevezzük
nirvánának, amelynek elérése a (legvégsõ)
célunk.
7.8. AZ EGÉSZSÉG ÉS A BETEGSÉG TERMÉSZETÉRÕL
Az egészség
és a betegség fogalma ellentétpárok, nem lehetnek
meg egymás nélkül. Egészséges az, aki
az egység, az egészség állapotában van,
azaz önmegvalósított szellem és hazatért
Istenhez. Az egység állapotából történõ
kiszakadás, az elkülönültség, tehát
a megnyilvánulás, a teremtés illúziója
okozza a betegség illúzióját.
Az Isten akkor is egy, ha
önmagán belül teremtmények formájában
elszigeteli egymástól a saját részeit, vagyis
falakat, akadályokat, halmazokat képez. Érdekes logikai
paradoxon, hogy ebbõl következõen a teremtmények,
mint nyílt rendszerek, az Isten részhalmazai tökéletlennek,
vagyis betegnek, nem egész(séges)eknek tekinthetõk.
A szeparáció ugyanakkor a rendszer önvédelmét,
identitástudatának megõrzését szolgálja,
tehát egészségmegõrzõ hatású.
Az elkülönülés
elzár az egység teljességétõl, azaz
hiányt, vágyat, szenvedést, fájdalmat, betegséget
idéz elõ. Ezért van az, hogy minden ami megszületett,
az elõbb vagy utóbb el is pusztul. Ugyanaz az erõhatás
mindkettõnek az oka. Az egészségessé és
a beteggé válásnak is! Mert erõ csak egy van,
de az nagyon sokféleképp nyilvánul meg.
Biológiai értelemben
véve az egészség több, mint az észlelhetõ
betegség tünetek és okok hiánya. Az ember holografikus
kényszerterét, mintáját befolyásolja
a személyiség és a környezet. Ezen torzító
hatások jelennek meg a testben betegségként. A gyógyítás
lényege a harmónikus rezgéskép helyreállítása
számtalan féle módszerrel. A személyiség
betegségei átformálással, immunizálással,
az isteni törvények megismerésével, az isteni
huzalozási rendszerbe történõ integrálódással,
tehát az önmegvalósítással küzdhetõk
le. Az entitásnak úgy kell egésszé válnia,
hogy tudomással bírjon önmaga egészérõl
és képes legyen azt tudatosan önirányítani.
A betegség az élet,
a változás áramlásának, hatásának
gátoltsága blokkok, zavarok formájában. A betegség
egyensúlytalan állapotot idéz elõ, tehát
instabil megnyilvánulás. Ha megszûntetjük az okát,
az instabilitást elõidézõ gerjesztést,
magától eltûnik, bekövetkezik a spontán
gyógyulás az élet áramlási erejének
köszönhetõen. Ugyanakkor maga az élet is instabil
jelenség egy másik nézõpontból szemlélve.
A betegség oka sokszor az, hogy a szellem stabilizálja az
életet annak szeparációjával. Ez az identitástudatnak
köszönhetõ akkor, ha az nem képes alkalmazkodni
az élõhely, a környezet változásaihoz.
Ez az élet áramlásának befolyásolása.
Az egészség és a betegség problematikája
analóg a létezés, az élet problémáival,
tehát illúzió és lényegében megoldhatatlan.
Felszínét tekintve viszont leküzdhetõ, ennek
módszertanát lásd a problémákról
szóló fejezetben.
Mindenki magának
csinálja (teremti) a betegségeket a tapasztalás, a
fejlõdés érdekében, tehát csak õ
maga gyógyíthatja meg önmagát. Ha erre nem képes,
akkor van szükség az orvosra. A gyógyítás
végülis programozás. De nem az orvos az, aki meggyógyítja
a beteget, hanem õ maga azáltal, hogy befogadja az új,
gyógyító hatású programot (gyógyszert).
Sokan éppen azért nem gyógyulnak meg vagy esnek vissza
valamely betegségbe, mert nem akarnak megválni a betegségtõl,
a problémától. Szükségük van rá
valamilyen okból, pl. a lelki egyensúlyuk megõrzése
érdekében.
Ez a jelenség olyan rendkívül összetett és
kifinomult, hogy vizsgálata és megértése rengeteg
további kutatást igényel még a pszichológusok
és a gyógyítók részérõl
(lásd: Thorwald Dethlefsen és Rüdiger Dahlke munkásságát).
Megértése minden fejlõdõ entitás számára
alapvetõ fontossággal bír, érthetõ okokból.
Egészségi
állapotunkat nagymértékben befolyásolja az
energiaszintünk. A világ tele van energiával. Vannak
éltetõ és romboló hatású energiák.
Az auránk feladata, hogy megvédjen a káros energiáktól
és ellásson a számunkra szükségesekkel.
A csakráink energiát szívnak be a környezetbõl
és több lépcsõben transzformálva eljuttatják
a test minden sejtjéhez. Elosztják úgy, hogy a legoptimálisab
legyen az energiaszint, az elhasznált energiát pedig elvezetik
a környezetbe. Ez az életfolyamat, mely nélkülözhetetlen
a testünk sejtjei számára.
Erre a rendszerre veszélyt
fõként a mérgezõ hatású energiafajták
jelentenek, melyek bekerülve a keringésbe belsõ energiablokkokat,
zárlatokat, zárványokat hoznak létre. Az energia
átalakítási problémák pedig egyensúlyi
zavarokkal járnak és betegséghez vezetnek. Érdekes
tapasztalat, hogy az energiahiány vagy a túltöltöttség
szintén gondokat okoz nekünk, tehát lényegében
minden baj forrása a feldolgozó rendszereink rugalmasságát
meghaladó (szélsõséges) hatásoknak köszönhetõ.
Megjegyzés: A szenvedélybetegségek
közös, lényegi vonása, hogy tudom, helytelen amit
csinálok (dohányzás, alkohol, kábítószer
fogyasztás, stb.), mégis megteszem, mert általa olyasmihez
jutok hozzá, amihez másként nem tudnék, és
ami fontos a számomra és élvezetes, mert elõsegíti
a belsõ egyensúlyom fenntartását. Leszokni
róla a legegyszerûbben tehát úgy lehet, ha megértjük
a cselekvés lelki hátterét, és vagy behelyettesítjük
valami mással a káros szenvedélyt (pl. pótcselekvéssel)
vagy megváltoztatjuk a személyiségben kialakult azon
programokat, magatartásmintákat, huzalozásokat, melyek
az egészet okozzák (lásd: a kineziológiát).
A lélek nagymértékben
befolyásolja a testet, hisz õ növesztette, építette
azt föl és mûködteti, határozza meg a paramétereit.
A személyiség hibái torzítják az aurát.
A lélek hangulata, érzelmi állapota, gondolatai szintén
befolyásolják az energiamezõt. A betegség sok
esetben egy belsõ lelki hiba kivetülése, mely felhívja
magára a figyelmet és megoldásra vár. A tudatlanságból,
haragból végzett cselekedetek diszharmónikusak és
lehangol(hat)ják a lelket, amitõl az a halál után
a szeparátorba (tisztítótûzbe) eshet az energiahiány
miatt. A szeretet és a szerelem a legmagasabb frekvenciájú
rezgések, ezek felhangolják és erõsítik
a lelket, rendbe teszik a rezgésképét. A szeretet
tartja életben a világot. Gyógyító erõ
ez, melyet adni-kapni egyaránt jó érzés. Adj
hát szeretetet mindenkinek, hogy a világ élhessen
és megmaradjon.
7.9. A FÓBIÁKRÓL
A fóbia olyan programhiba,
mely a gyerekkorból vagy valamelyik elõzõ reinkarnációból
származó élményre épül. Adott helyzetben,
adott kulcsinger hatására merül fel a tudat mélyérõl
ösztönösen. Többnyire óvatosságra késztet,
távol tartani igyekszik valamely veszélyes helyzettõl
az embert.
Az élmény,
mint tapasztalat (engram) ösztönszinten beindít egy válaszreakciót.
Ez a személyiségre belsõ késztetésként
hat, akár több életen keresztül is, és fóbiás
tüneteket vált ki belõle. Több újraszületésbe
is beletelhet, mire kikopik a lélekbõl a hatása.
Ha engedsz a fóbiás
késztetésnek, beépül a személyiségedbe
és meghatározó erõvé válhat.
Általában rettegés és fájdalom kapcsolódik
az élményhez, ezért igyekszik a fóbiás
távol tartani magát bizonyos dolgoktól, helyzetektõl.
A fóbiák fõbb tünetei: a rettegés, félelem,
stressz, veszélyérzet, menekülési vágy,
kényszeres gondolatok és cselekedetek, részleges vagy
teljes bénulás, stb.
A megoldás: Az önvizsgálat,
az ösztönprogram felülírása, átprogramozása,
feloldó hatású élmények segítségével.
Mert a kudarc legjobb gyógyszere a siker, a veszteségé
pedig a nyereség.
7.10. AZ ÉLETKEDV NÖVELÉSE
Az életkedv az a belsõ
erõ, vitalitás, mely tevékenykedésre buzdítja
a szellemet és elõrébb viszi az úton. Növelése
az életcél és az élettervek helyes megválasztásával
(motiváció, lelkesedés) érhetõ el. Az
életkedv növelhetõ az odaadó szolgálat,
a szeretet, a harmónikus kapcsolatok, az Istenre figyelés
által. Fontos, hogy az általunk végzett tevékenység
hajtóerejéül szolgáló késztetés
valamilyen nemes, isteni idea legyen, mert ez visz elõbbre az úton.
Az anyagi javak hajszolása csak egyre jobban belebonyolítja
a lelket a karmikus visszahatások hálójába
és számtalan gond okozójává válik.
A buddhizmus, mint filozófia
az életkedv elfolytására, kioltására
irányul, a megnyilvánulatlanságba való visszatérésre,
mivel Buddha arra a felismerésre jutott, hogy "minden lét
szenvedés". Ez által érhetõ el a nirvána,
mely a nyugalom, a tétlenség állapota a lélek
számára. A nirvánába merülõ lélek
kikerül a fejlõdés áramából és
ezzel az életbõl. A mi rendelkezésünkre álló
új ismeretek szerint azonban nem ez a létezés legvégsõ
célja.
Az élet lényege
maga az élet, az önmagáért való (rekurzív)
fennmaradás. A cél mindenki számára folyamatosan
mozgásban maradni és változni a végtelenségig.
Mert "minden lét boldogság", ha a megfelelõ nézõpontból
szemléljük a dolgokat, s ezért nem akarunk véget
vetni a megtapasztalásának.
7.11. AZ ÉLVEZET FONTOSSÁGA
Az élvezet szükséglete
a létezési törvényekbõl ered. Mindenki
törekszik a gyönyörre, a jó és harmónikus
érzésekre. Élni csak boldogan lehet igazán,
tartalmasan. (Megjegyzés: Ez nem azonos a hedonizmussal!) A vágyak
alapja az élvezet szükségletébõl fakad.
"Az élvezetmegvonás
káros az egészségre." Az élvezet, a gyönyör
hiányát pótcselekvéssel, önkielégítéssel
igyekszünk kompenzálni. Hosszú távon a sikerélmények,
élvezetes pillanatok hiánya felõrli a személyiséget
és legyengíti az életkedvét, vagyis az ember
puszta fennmaradása kerül veszélybe. A szenvedés
éppen ezért az életkedv, az élvezet hiányának
köszönhetõ.
Az érzékkielégítés
valójában a tudat kielégítése, mert
a szellem az élvezõ. A test csupán eszköz, melyen
keresztül a fizikai síkon hozzájutunk a számunkra
szükséges élvezetekhez. A kellemetlen élmények
hatására fokozott igény jelentkezik a szellemben az
élvezetre, a harmónikus érzések átélésére
(lásd: az örömterápiát).
A rossz cselekedet ezért
valójában sikertelen törekvés a jóra,
a torz világképnek és a hibás programoknak
köszönhetõen. Vagyis gonosz és rossz nincs, csak
tudatlanság vagy hibás tudás van!
A kudarcélmények
többnyire gyengítõleg és sorvasztólag
hatnak a személyiségre. Fontos, hogy az értékrendnek
megfelelõ sikerélmény mennyiséghez hozzájussunk.
Ennek hiánya torzulásokat idéz elõ a szellemben.
Ha nem tudunk elegendõ sikerélményhez jutni, szükségessé
válhat megváltoztatni az értékrendünket,
az elvárásainkat a valósághoz igazítani
vagy ami még jobb: megszûntetni!
Mi, lelkek a földi
körülményeket megtapasztalni jöttünk ide, és
ebbe a jó és kevésbé jó dolgok egyaránt
beletartoznak. Tanuld meg élvezni az életet, akkor könnyebben,
kellemesebben telik majd az idõd.
7.12. A SZENVEDÉS ÉRTELME
7.12.1. AZ ELLENTMONDÁSOK
Az Isten önmaga megteremtésével
önmaga megismerésére és megértésére
törekszik. Ezen tevékenysége során tapasztalja
meg önnön teljességének végtelen valóságát.
A teljes halmaz viszont ellentmondásos, azaz paradox. Minden dolgot
és annak az ellenkezõjét is tartalmazza. Az Isten
éppen ezért az értelem megteremtésével
igyekszik rendezni az önmagáról szerzett tapasztalatait.
A rendezés, rendszerezés halmazok, csoportok képzésével
történik, amihez különbözõ logikai elveket
használ. Az elemek valamely meghatározott paraméterük
egybevágósága (hasonlósága) által
kerülnek egy halmazba. Ennek eredményeképpen az értelem
konzisztens, egyértelmû rendszer(ek)be szervezheti a létezõ
dolgokat.
Csakhogy a valóság,
a teljességre törekvõ teremtés és megismerés
paradox, vagyis logikával, értelemmel egészében
nem kezelhetõ. A minden létezõ egyes részhalmazai
önmagukban lehetnek logikusak és egyértelmûek,
de együtt nem. Ez az ellentmondásosság az, amely a feldolgozhatatlansága
miatt õrületbe és szenvedésbe kergeti az értelmes
lényeket.
A tökéletes
filozófia tehát, mely pontosan leírja a teljes teremtést,
a valóságot, a minden létezõt, szükségszerûen
paradoxonokkal teli, s ezért az értelem számára
kész õrültségnek hat, mert logikátlan.
Ha következetesen végiggondoljuk, akkor ez a leírás
lebontja, lenullázza önmagát, mert benne minden állítás
igaz és hamis egyszerre. A teljes halmaz így logikailag ekvivalenssé
válik az üres halmazzal.
Miért mondta hát
Buddha, hogy "minden lét szenvedés"? Az értelem a
konzisztens világkép megvalósítására
törekedvén logikusan mérlegel, különbséget
tesz, összevet és dönt, egyszóval ítélkezik.
A saját szubjektív szemlélõpontjából
nézve keresi a számára legjobb, leghelyesebb, legigazságosabb
döntéseket és megoldásokat. Az érzékelt
valóság paradoxonjai zavaró hatású,
nyugtalanító tapasztalatokként jelentkeznek a számára,
mert szubjektíve igazságtalanok és logikátlanok.
Ezen ellentmondásokat fel kell oldani, ami többféleképpen
történhet.:
1. Meg kell változtatni az alkalmazott logikát, amivel rendszerezi a tapasztalatait. Ez a világkép átértékelése, ami sokszor valóságos traumát okozhat az értelemnek.
2. El kell tolni a szubjektív nézõpontot, azaz önmagát egy olyan helyre, ahonnét szemlélve eltûnik az ellentmondás.
3. Figyelmen kívül kell hagyni a zavaró hatású tapasztalatot. Ekkor a meglévõ logikával úgy ítéli meg, hogy az nem a valóság, csak illúzió, képzelõdés, halucináció, tévedés, félreértés, stb. Ez a dolgok tudomásul nem vétele, az elzárkózás.
A paradox világ tehát alapvetõen igazságtalan, amelyben az értelem igyekszik igazságot tenni önnön konzisztenciája, józan esze és rendezettsége megõrzése érdekében. Vagyis igyekszik kizárni a paradox, õrült, véletlen és para jelenségeket a saját világképébõl, amelyek a világ megtapasztalása során folyamatosan jelentkeznek a számára. Ezzel lényegében a világ egy részét zárja el magától, vagyis elkerüli a teljességet, az egészet.
7.12.2. AZ ÍTÉLKEZÉS
Mivel a létezésben
minden folyamatosan változik, gyakran elõfordul, hogy mások
cselekedeteit, vagyis a világot körülöttünk
szubjektíve helytelennek, rossznak, igazságtalannak ítéljük
meg. Mások is megteszik velünk ugyanezt, ugyanezen okokból.
A rosszat viszont szankcionálni kell, eltávolítani
a rendszerünkbõl.
A rossz ellen tehát
a jóra törekvõ értelem harcolni kezd, elítélve
azt. A bûnös büntetést érdemel, ami lényegében
a rossz visszatükrözése, tehát szenvedéssel,
fájdalommal, hátrányokkal jár az elítélt
számára, amiért megsértette a mi szubjektíve
konzisztens világképünk aktuális játékszabályait,
igazságosnak megítélt törvényeit. Vagyis
ha valaki rosszat tesz nekem és szenvedést (gondot, problémát)
okoz, azt elítélem és igyekszem megbüntetni ("Amilyen
az adj-isten, olyan a fogadj-isten" és "Szemet szemért...").
Ha a kettõnk kapcsolatában
én vagyok a domináns fél, az erõsebb, akkor
ez sikerül is. Ezért fontos része a viselkedésünknek
az agresszió, a fajtársak közti dominancia harc, mert
így eldönthetõ, hogy melyikünk törvénye,
igazsága valósuljon meg, függetlenül a vitás
helyzetek tényleges igazságától, az objektív
valóságtól. A vitatkozás célja eleve
nem az, hogy eldöntsük, mi az igazság, hanem hogy kinek
van igaza!
Amikor szenvedést
okozok a másiknak, akit elítéltem, lényegében
negatív visszacsatolást alkalmazok, hogy ezzel tereljem a
viselkedését, gondolkodását az én törvényem
szerinti keretek közé. Az õ számára szubjektíven
mi történik ekkor? Õ csinált valamit nekem, amit
szubjektíve helyesnek és a lehetõ legjobbnak tartott,
én pedig válaszul szenvedést okoztam neki, rosszal
jutalmaztam, negatívan válaszoltam rá. Tehát
el fog engem ítélni, mint rosszat, és ennek megfelelõen
reagál. A többit el tudjuk képzelni.
Megjelenik a kapcsolatban
a félreértés és szubjektív ítéletalkotás
miatt a konfliktus. Az ítélkezés, a harc, a düh,
a harag, a gyûlölet, a pusztítás és a félelem
a megtorlástól (vendetta), a rossztól, gonosztól,
fájdalomtól és szenvedéstõl. Vagyis
az igazságra (szimmetriára, egyensúlyra) törekvõ
értelem az igazságtalanságot újabb igazságtalanság
elkövetésével igyekszik kompenzálni. S megduplázza,
sõt megsokszorozza a szenvedést, miközben éppen
azt próbálja elkerülni mindenféle módon.
Az önmagáét és a másokét. S mindez
a teremtés szubjektív, aszimmetrikus, paradox és illuzórikus
természetébõl következik. Az értelem megjelenése
tehát konfliktusokat és szenvedést okoz a létezõ
rendszereknek. Mert minden törvény igazságot szolgáltat
az egyik oldalnak, s ezzel igazságtalanságot okoz a másik
oldalon."Az egyensúlyt, annak felborítása nélkül
nem lehet fenntartani."
Isten megteremté
az értelmet, hogy rendszerezze a világot. Az értelem
megteremté a törvényt, mint a rend alapját. A
törvény megszüli az igazságtalanságot az
igazság érdekében. Az igazságtalanság
szenvedést okoz. Az szenvedés pedig pokollá teszi
a teremtést. Így következnek egymásból
a dolgok. A teremtés mindig paradicsommal kezdõdik, ártatlansággal
és boldogsággal, majd jön a bûnbe esés,
mint az értelem teremtménye és így lesz a világból
pokol, a jóból rossz, a teremtésbõl pusztítás.
A tudás almáját megkóstoló elsõ
emberpár tette azért neveztetik eredendõ bûnnek,
mert mindez a létezés és a teremtés alapvetõ
és elkerülhetetlen természetébõl ered,
a megnyilvánulásból.
7.12.3. A BÜNTETÉS
További következménye
a világ paradox természetének a meghasonulás
és megõrülés, a mazochizmus (autoagresszió)
lehetõsége, veszélye. Az értelem a saját
korábbi döntéseit és cselekedeteit utólag,
az új tapasztalatok (következmények) fényében
átértékeli, megítéli. Ha olyan következtetésre
jut, hogy az valamiért helytelen volt, konfliktusba kerül önmagával.:
"Rosszat tettem, mégha tudatlanul és jószándékkal
is." Mert utólag mindig könnyebb okosnak lenni.
Ha sok ilyen rossz cselekedet
emléke összegyûlik bennünk, mert sokszor tudatlanul,
nem elegendõ és megfelelõ információ
birtokában döntünk, illetve kisértéseknek,
zavaroknak és kényszernek vagyunk kitéve, felmerül
az ítélet: rossz vagyok. Aki rossz az bûnös, tehát
büntetést érdemel, szankcionálni kell a viselkedését,
hogy úgymond jó útra térjen, s betartsa az
aktuális, szubjektívan meghatározott (és folyton
változó) törvényeket.
Ekkor jön az önbüntetés,
ami szenvedést okoz vagy lelki válságot idéz
elõ (vezeklés) és félelmeket kelt a tudatban.
Ezek együttesen rossz lelkiismeretet okoznak, és az õrületbe
kergethetik az önmagával való küzdelem miatt instabil,
zavarodott értelmet.
A problémát
tovább fokozzák a törvényszegéstõl
elrettentõ, "bûnmegelõzõ célzatú"
fenyegetések (elfolytási kényszerek), melyek minden
társadalomban, közösségben bõségesen
jelen vannak. A megtorlás fenyegetõ lehetõsége
fizikai, érzelmi és szellemi síkon egyaránt
jelen van az életünkben (lásd: börtönök,
erkölcsi gátlások, megszégyenítés,
kiközösítés, akadályoztatás, stb).
Jelentõs részét képezi a vallások dogmarendszerének
is a hívek fenyegetése. Az alvilág, a purgatórium,
a pokol, a gyehenna, a bosszúálló és haragos
Isten, a karmikus visszahatások, az ördögök és
démonok, az átkok, stb. Még ha a földi igazságszolgáltatást
meg is ússza az értelem csapdájában vergõdõ,
tudatlan, szerencsétlen és törvényszegõ
lélek, a tudatában akkor is ott marad a korán belé
nevelt tanítás: a túlvilágon sem menekülhet
meg a szigor, a fájdalmas büntetés elõl.
Mi ez, ha nem szadizmus
másokkal szemben? Mi ez, ha nem mazochizmus önmagunkkal szemben?
S az egymástól való elkülönülés
illúziója csak megerõsíti mindezt. Ha nem érzem
magam egynek a másikkal, könnyebb õt elítélni,
nem szeretni és megbántani valamely igazságosnak vélt
ideológia nevében. Az egység állapotából
való elkülönülést pedig az értelem
okozza (lásd: az aszimmetria tételt) a világ szubjektív
rendezése, részekre osztása által.
7.12.4. A MEGOLDÁS
"Minden lét szenvedés."
Buddha szava az értelemhez szól, elkeserítve azt,
miközben reménykedve keresi a boldogságot, de hiába.
Mi hát a megoldás? Az értelem okozza a szenvedést,
s az értelem keresi a boldogságot. Mégis elérhetetlen
marad a számára.
A kutatásaink során
nem találtunk még jobb megoldást, mint a nirvána
(az egység állapota). Ahol nincs értelem, nincs igazság,
de igazságtalanság (aszimmetria) sem, nincs törvény
(információ) és illúziók sem. Ide értelemmel
nem lehet eljutni, tehát hiábavaló minden filozófiai
okoskodás (beleértve ennek a könyvnek a tartalmát
is!) és bölcselkedés, csak útban vannak a tanítások,
mert elterelik a figyelmet a lényegrõl.
Ez a minden és a
semmi állapota egyszerre, a megvilágosodás, a gnózis
pontállapota, az õsforrásé, ahonnan az egész
világ kiárad, forogva vég nélkül. Itt
én vagyok az Isten, a magam paradox teljességében.
Aki ide eljutott, elérte a legvégsõ célt. S
látja, hogy a szenvedés értelme a teremtésben
pontosan az, hogy ide visszajuttassa az Egybõl kiváló,
s illúziókba merülõ isteni szikrákat,
a lelkeket, melyek az egység boldogságából
válnak ki önként, boldogan s tapasztalatlanul. Hogy
ledobva magukról az értelem terhét, tapasztaltan térjenek
vissza az örök boldogság minden múlandón
túl lévõ állapotába. Ahol minden lét
boldogság.
7.13. A SZAKMAI ÁRTALOM
Ha nem azt csinálod
amit szeretnél, és nem úgy, ahogy szeretnéd,
akkor kényszermunkát végzel. Ez ellen elzárkózással
tiltakozik a személyiséged, vagyis próbálja
a valóságot kívül rekeszteni a tudatán
és más dolgokra vágyakozik. Ha sokáig csinálod
ugyanazt elfáradsz, mert koncentrálnod kell rá. A
figyelmed szeretne más ingerekhez jutni, friss információkhoz
és tapasztalatokhoz, ezért folyton elkalandozik, mintegy
fellázad a kényszerítés ellen.
A szakmai ártalom
tehát a túlzásba vitt egyoldalú ingerlés
következtében fellépõ reakció átfordulás
következménye. Ezzel a szakmai ártalommal mindenkinek
szembe kell néznie a munkája során, mert a hétköznapi
életben számtalan olyan dolog, tevékenység
van, ami terjedelmében meghaladja az elviselhetõség
határát az elme számára.
Íme néhány
egyszerû és bizonyára sokak számára ismerõs
példa.: A tanár, aki utálja a gyerekeket. Az orvos,
aki viszolyog a betegektõl. A vallásos ember, aki ellenséges
a más vallásúakkal szemben. A gondolkodó, aki
intoleráns a másként gondolkodókkal szemben.
A cölibátusban élõ, akit erotikus álmok
gyötörnek és emiatt bûntudata van. A szülõ,
akinek elege van a családjából, a gyerekeibõl.
A legegyszerûbb megoldás:
Próbáld meg élvezni amit csinálsz vagy legalább
ne utáld. Igyekezz meglátni a munkád jó és
magasztos oldalait, és lásd a fontosságát,
hogy örömöd teljék benne. Ha ez nem megy, akkor legalább
legyen a hozzáállásod inkább semleges, mint
negatív. Sok problémától kímélheted
meg magad és a környezeted ezáltal.